Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-09 / 58. szám
2 1988. MÁRCIUS 9., SZERDA NOGRÁD Wmm& ; ' ~ffi, t „ # , -^^awg«Bagfc Af ,;l§j Anschluss «s előtörténete Történelmi mementó — fél évszázad távlatából Kedden befejezte tanácskozását Budapesten « Nemzetközi Sajtóintézet — IFI — kerekasztal-konferenciája, amely* re tizenöt állam képviseletében mintegy 30 ivezetö újságíró érkezett a magyar fővárosba Európából és az Egyesült Államokból. A kétnapos konferencián magyar részről felszólalt Aczél Endre, az MTV Híradó főszerkesztője, Balázs József, a Külpolitika című folyóirat főszerkesztője és Pálos Tamás, az MTI főszerkesztője. Az MTI tudósítójának értesülései szerint a tartalmas, élénk vita világos képet adott arról, hogy a világsajtó egyértelműen pozitív folyamatnak tekinti a Szovjetunióban kibontakozó átalakítást, amely kedvező hatással van a kelet—nyugati kapcsolatokra- A peresztrojka együttjár azzal az új szovjet külpolitikai gondolkodásmóddal, amely nagyobb következetességet, s egyben nagyobb rugalmasságot, kompromiisz- szumkészséget is jelent. Ezt bizonyítja az utóbbi idők több szovjet kezdeményezése, a szovjet—amerikai viszony számos új fejleménye is. A vitában megállapították: a tőkésországoknak is alapvető érdekük fűződik ahhoz, hogy tovább folytatódjék a Szovjetunió belső korszerűsítésének, demokratizálódásának folyamata, valamint a jelenlegi szovjet külpolitika. A vitában szóba került, hogy a szovjetunióbeli átalakítással párhuzamosan más szocialista országokban is jelentős reformfolyamatok zajlanak. amelyek üteme és számos megnyilvánulási formája azonban eltérő. Egyetértés volt abban, hogy a peresztrojka széles körű támogatást jelent ezeknek a f ormoknak. reA tanácskozáson részletesen megvitatták a tömegtájékoztatási eszközök szerepét a nagyobb sajtónyilvánosság megvalósításában. Közös véleményként fogalmazódott meg, hogy az újságírók meghatározó szerepet játszanak a elasznosztynak kedvező légkör kialakításában és magának a glaszmosztynak az érvényesítésében, valamint mindezek bemutatásábanA kerekasz tál-konferencia ezúttal is tükrözte azokat a véleménykülönbségeket, amelyek a szocial i sta és a tőkés- országokban dolgozó újságírók között ideológiai, politikai és szűkebben vett szakmai kérdésekben fennállnak. Többen ellenezték például azt a nézetet, amely szerint a peresztrojka és a glasz- noszty teljes tagadását jelenti mindannak, amit a szocializmus elvei, eszméi eddig hirdettek. Eltérőek voltak a nézetek a sajtó felelősségéről és szabadságáról, s ennek kapcsán többen ellentmond- tafc a tőkésországok saitóiát idealizáló, az ottani újságírók helvzetét rózsaszínben feltüntető véleményeknek. Országgyűlési bizottságok tanácskozásai ötven jewel ezelőtt Becsben — Adolf Hitler elégedetten szemléli csapatai parádéját (Fotó: AP-archív) Kedden a Parlamentben — Stadinger István elnökletével — együttes ülést tartott az Országgyűlés építési és közlekedési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága. A képviselők a közúti közlekedésről szóló törvény- javaslatot vitatták meg. Jelöl volt az ülésen Markója Imre igazságügyminiszter és ' Urbán Lajos közlekedési miniszter. Urbán Lajos az élőterjesztés szóbeli kiegészítésében elmondta: több mint két éve folyik a törvény előkészítése. A két bizottság tagjai és a meghívott képviselők közül tizennégyen kértek szót, s a legtöbben előre megfogalmazott, konkrét szövegmó• dosító javaslatokat ismertettek. Észrevételeik kiterjedtek a stilisztikai szöveg- módosítástól a törvényjavaslat szellemének bírálatáig. A vitában Czoma László Zala megyei képviselő hangot adott a törvényjavaslatot illető morális kifogásainak, néhány cikkelyt egyenesen állampolgár-ellenesnek minősített. Az általános értékelés titán 16 paragrafussal kap* csolatban tett fel kérdést, illetőleg fogalmazott meg módosító indítványt, majd megkérdezte: érdemes-e ezt a törvényjavaslatot parlament elé vinni. A vita végén ugyanígy fogalmazott Stadinger István is, szavazásra bocsátva egyben a kérdést. Ekkor a képviselők közül ketten szavaztak amellett, hogy a törvényjavaslatot a tavaszi ülésszak ne tűzze napirendre, egy képviselő tartózkodott a szavazástól. Mivel a jogszabálytervezethez több tucatnyi megfogalmazott, illetőleg spontán felvetődött szövegmódosítási, törlési javaslat hangzott el, az elnök mind a 49 paragrafusról külön-külön kérte ki a két bizottság tagjainak véleményét egyenként szavazásra bocsátva az egyes módosító javaslatokat. A hosszadalmas szavazási procedúra végén a képviselők azokban a kérdésekben is voksoltak, amelyeket az előterjesztő tárcák vezetőinek figyelmébe ajánlanak, kiegészítendő a törvényjavaslat írásos indoklását, illetőleg javasolva megfogalmazásukat a parlamenti expozéban. A két bizottság tagjainak javaslatait, szövegmódosító indítványait szövegezőbizottság fogalmazza majd meg. Az együttes ülést követően az építési és közlekedési bizottság tájékoztatót hallgatott meg a postai hírlap-szolgáltatási tevékenységről. Kertész Pál, a Magyar Posta elnökhelyettese az írásos anyaghoz fűzött szóbeli kiegészítésében elmondta, hogy Magyarországon naponta négymillió sajtótermék jelenik meg, terjesztésükben 36 ezren vesznek részt. A posta és a kiadók közötti kapcsolatot egy miniszteri rendelet határozza meg, ám e felett az úgynevezett lapterjesztési szerződés felett már eljárt az idő. A posta 1950 óta foglalkozik hírlapterjesztéssel, az a tevékenysége azóta veszteséges. Jellemző adat, hogy 1980. és 1987. között a posta hírlapterjesztésből származó díjbevételei 8.6 százalékkal, az ezzel kapcsolatos költségei pedig 11,4 százalékkal emelkedtek. Az egy hírlapra jutó terjesztési költség 1980 óta 82 fillérről 1.68 forintra nőtt. A Magyar Posta véleménye szerint a hírlapterNéhány felszólaló arról szólt, mennyire téves az a nézet, hogy a glasznoszty nem más, mint a nyugati sajtómodell átültetése szocialista viszonyok közé. A kerekasztal-konferencia összességében elérte a célját, mert hozzájárult ahhoz, hogy a világsajtó vezető képviselői még több információ birtokában, még szélesebb látókörrel, még hitelesebben szemléljék és mutassák be a glasznoszty folyamatát és hatását a szovjet bel- és külpolitikára, a kelet—nyugati kapcsolatokra. A kerekasztal-konferencia záróeseményeként megtartott nemzetközi sajtókonferencián Peter Galliner, az IPI igazgatója; a konferencia elnöki tisztét betöltő Paul Lendvai, az osztrák rádió intendánsa; Dieter Schröder, a Süddeutsche Zeitung fő- szerkesztője; illetve Aczél Endre méltatta a konferencia jelentőségét, majd válaszolt a tudósítók kérdéseire. A sajtókonferenciáin a kerékasztal-tanácskozás résztvevői elismerően szóltak a magyar vezetőkkel történt találkozásaikról. Mint mondották, Grósz Károly miniszterelnök és Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára egyaránt Magyarország nyitottságáról, párbeszédre való készségéről biztosította a nemzetközi rangú sajtóorgánumok vezető képviselőit- MTI) jesztést is üzleti vállalkozásnak kellene tekinteni. A posta szükségesnek látja egy új, többlépcsős tarifarendszer kidolgozását, amely segít megszüntetni a feszültségeket. A postai monopólium kérdéséről szólva Kertész Pál elmondta, hogy több kiadó szeretne bekapcsolódni a terjesztésbe, ám ezt a jelenlegi feltételek között a posta nem fogadhatja el, hiszen ezzel csak saját veszteségeit növelné. 'A külső vállalatok ugyanis olyan lapokat kívánnak terjeszteni, amelyek a postának is nyereséget hoznak. Koltai Imre (Pestm.) támogatta a postának azt a 'javaslatát, hogy a különböző lapokat eltérő díjazásért terjesz- sze a posta. Bocz József, a Magyar Lapkiadók Egyesülésének elnöke javasolta, hogy a készülő új postatörvény szerint a lapterjesztés továbbra is maradjon túlnyomó részben a posta kezében, ám esetenként más szervek, például a kiadók is kapjanak jogot a terjesztésre. Javasolta, hogy a lapterjesztés legyen önálló üzletág a postán belül. Bajnok Zsolt, a Magyar Hírlap főszerkesztője indítványozta, hogy a parlamenti testületekből hozzanak létre vegyes bizottságot, amely segítene komplexen kezelni és megoldani ezt az összetett kérdést. A szövetkezetekről szóló 1971. évi 3. törvény módosítását ugyancsak külön ülésen vitatta meg a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság Antalffy György elnökletével. A vitában felszólalók több módosító indítványt tettek, amelynek nagy részét dr. Ma-rkója Imre igazságüevmi- niszter elfogadta. (MTI) Fél évszázaddal ezelőtt a horogkereszt mindent elsötétítő árnyéka borult rá Ausztriára. 1038 márciusában a független Osztrák Köztársaság eltűnt Európa térképéről. Ez volt Hitler első jelentős területhódítása, amely újabb ösztönzést adott a harmadik birodalomnak a második világháború lerobbantásához. Az Anschluss, Ausztriának Németországhoz való csatolása nem maradhatott következmények nélkül hazánkra sem: Magyar- ország közvetlen szomszédja lett a hitlerista Németországnak. Ezáltal is , erősödött a német nyomás; további bátorítást nyerhettek a hazai jobboldali és szélső- jobboldali irányzatok; Magyarország hamarosan a Wehrmacht felvonulási terepe lett, majd a megszállás következett. Az Anschluss előtörténete; az első Osztrák Köztársaság viharos históriája. A kezdet szinte már magában hordozta a véget. Amikor a Habsburg-monarchia romjain 1918. november 11-én kikiáltották a köztársaságot, és a parlament épületére felvonták az új piros-fehér - piros zászlót, a tüntetések és ellentümtetések véres csatába torkolltak, két halott és számos sebesült maradt a bécsi Ring kövezetén. A politikai harcok folytatódtak, az első választásokon a szociáldemokraták szerezték a legtöbb szavazatot, de már 1920-tól jobbratolódás következett, a keresztónyszocia- listák kormányoztak a paraszté zövetséggel, és a nagynémet eszmékéit hirdető néppártiakkal. Állandósult a feszültség, amelyet csak fokoztak a gazdasági nehézségek, a nagy világválság évei. Kritikus időszakot jelent Ausztria életében 1933—34., miután Hitler megragadta a hatalmat Németországban. Az osztrák jobboldalon belül éles vetélkedés kezdődik. A nemzeti szocialisták egy államcsíny gondolatát sem vetik el, hogy erőszakkal kormányra jussanak, és számítanak német elvbarátaik segítségére. Az új kancellár, Engelbert Dollfuss, akit kis termete miatt gúnyosan „Milimetternichnek” emlegetnek, rokonszenvezik a fasizmussal, de nem akarja feladni az osztrák függetlenséget. Kialakul az a sajátos politikai vonal, amelyet ausztrofasizmusnak neveznek. Dollfuss elsősorban Rómára, Mussolinire kacsint, bízik abban, hogy az olaszok sem érdekeltek Németország határainak kiterjesztésében, túlzott megerősödésében. Miközben a Dollfuss-kor- mányt elsősorban az osztrák nácik szervezkedése fenyegeti, a kancellár a munkásmozgalomra sújt le. 1934 január—februárja tragikus eseményeket hoz: a Heimwehr osztagai rátámadnak a szociáldemokrata párthelyiségekre, a bécsi munkáslakótelepekre, s amikor azok védekeznek, mozgósítják a hadsereget is. Háromnapos véres, kegyetlen és egyenlőtlen harc' ban felszámolják az ellenállást, a szociáldemokrata pártot betiltják. A nácik ugrásra készen várakoznak, s 1934 júliusában puccsot kísérelnek meg. Az osztrák hadsereg egyenruhájába öltözött összeesküvők —, mint később kiderült, a biztonsági szervek tudomásával — betörnek a kancellári . iro* dóba, s egy PJanetta nevű náci közvetlen közelről agyonlövi a kormányfőt. Dollfuss saját politikájának áldozata lett... A puccs akkor még nem eredményes: Schuschnigg igazságügy-miniszter, s a kormány több tagja végül is magához ragadja a kezdeményezést, kivezényli a kormányhű csapatokat. Mussolini mozgósítással figyelmezteti Hitlert, hogy ne menjen túl messzire, London és Párizs ugyancsak nemtetszését fejezi ki. De, ami akkor elmaradt, nem egészen négy év múlva végbement. A német nyomás állandó volt, a nácik mind nyíltabban szervezkedtek Ausztriában és Schuschnigg, 1938 elején, az utolsó aduhoz nyúlt: népszavazást akart meghirdetni. Bízott abban, hogy az osztrákok többsége elutasítja majd az Anschluss! Csakhogy ebben az időben már más volt a nemzetközi politikai klíma. Mussolini beadta derekát, és nem emelt kifogást Hitler elképzelései ellen. A nyugati hatalmak azt gondolták, hogy Ausztria feláldozásával kielégítik Hitler étvágyát, s nem tették semmit az •Ansohlussszal szemben. Hitler ultimátumóra Schuschnigg visszavonta a népszavazást, kinevezte belügyminiszterre Seyys-Ingquartót, az osztrák nemzeti szocialisták vezetőjét, március 12- én pedig a német hadsereg átlépte az osztrák határt. (Nem volt ellenállás, de egyébként pontosan kidolgozták a Fali Ottót, Ausztria erőszakkal történő lerohanásának tervét is.) A népszavazást megtartották, de április 10-én, négy héttel azután, hogy az Anschluss ténylegesen megtörtént. Addigra Himmler személyes irányításával már 70 ezer embert tartóztattak le, megkezdődött a fajüldözés. A hét esztendőn át tartó náci uralom mérlege Ausztriában 380 ezer halott, óriási anyagi veszteség. De még 1945 tavasza sem hozhatott végleges rendezést, mert a háború után Ausztria a négy nagyhatalom megszállása alá került, ez volt a híres „négyen egy dzsipben” korszak, a bécsi vegyes járőrökre utalva. Csak a hidegháború visszaszorulásával, a nemzetközi viszo* nyok javulásával írhatták alá 1955. május 15-én, az osztrák államszerződést. Szomszédunk ebben az elmúlt 33 esztendőben fontos és pozitív szerepet töltött be a világ és Európa életében, példamutatóan alakultak a magyar—osztrák kapcsolatok is. Ugyanakkor ez nem volt mindenki kedvére: vannak, akik ki akarják kezdeni a semlegességet, s a feszültebb időszakokban „hideg Anschlluss”-t emlegettek, az osztrák gazdaság olyan mérvű kötését az NSZK-hoz, amely nem adna más lehetőséget. De a kerek évforduló —, amint ez nem ritka Közép-Európában — a múlttal kapcsolatos önvizsgálatra is serkentett, főként az Anschlussszal majd a háborús részvétellel összefüggő osztrák felelősség kérdésében. Nem meglepő tehát, ha a múltról szólva manapság a jelen adja a témát Ausztriáiban. Az utolsó pillanatig változott az ünnepségek rendje, s lehetséges, hogy végül két megemlékezést tartanak. Mennyi és milyen emlékezés lesz, az természetesen osztrák szomszédaink dolga. Ám, remélhetőleg mindenütt az egyetlen történelmileg lehetséges és helyes következtetést vonják majd le. Réti Ervin Magyar—finn külügyi megbeszélések Dr. Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár meghívására március 7-én és 8-án Magyarországon tartózkodott Aake Wihtol, a finn külügyminisztérium államtitkára. A tárgyalófelek egyetértettek abban, hogy a szovjet— amerikai viszonyban bekövetkezett pozitív változások kedvező hatással vannak a kelet—nyugati kapcsolatokra, a nemzetközi helyzet egészére. Üdvözölték a nukleáris leszerelés területén létrejött megállapodást, és annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy további megállapodások korlátozzák majd a fegyverkezést. A két államtitkár hangsúlyozta, hogy Magyarországnak és Finnországnak egyaránt érdeke az európai biztonsági és együttműködési folyamat előrevitele és elmélyítése. Egyetértettek abban, hogy a Bécsben folyó utótalálkozót mielőbb tartalmas záróokmánnyal kell befejezni. Megerősítették, hogy ezt országaik küldöttségei tevékenyen igyekeznek előmozdítani. A felek elégedetten szóltak a két ország kapcsolatainak baráti jellegéről és töretlen fejlődéséről. Kiemelték a rendszeres, magas szintű'látogatások jelentőségét, hozzájárulásukat az együttműködés kiteljesedéséhez. A megbeszélések során új javaslatokat tettek, különösen a gazdasági együttműködés további bővítésére. Aake Wihtolt budapesti látogatása során fogadta Kó" tai Géza, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője és Barth a Ferenc kereskedelmi minisztériumi államtitkár. (MTI)
