Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
NÓGRÁDI ÉRKEZETT.. . Járművezetők az HHSZ-iskolából TjőUilI fa Ragaszkodó emberek A sorköteles fiatalok ha- zafias, honvédelmi nevelését tekintette alapvető feladatának a múlt év-ben is az MHSZ Nógrád Megyei Gépjárművezető-képző Iskolája. De ezzel azonos nagyságrendben végezte az iskola a magánszemélyek gépjármű-vezetői oktatását is, amiben különös figyelmet fordítottak a fiatal korosztályra. Tavaly az MHSZ iskolájában 54 amatőr-tanfolyamot indítottak, s ezeken összesen 1600'an tanulták elméletben és gyakorlatban a járművezetést. A több tanfolyam azonban — 12-vel több az 1986. évinél — nem hozott magával jobb eredményeket, ugyanis még mindig eléggé magas a bukási arány a KRESZ- és a gyakorlati vizsgákon. Legtöbben — 1562-en — B kategóriás vezetői engedélyt szereztek, de több más „kategóriában” is folyt az oktatás a gépjárművezető-iskolában, és rajtuk kívül még kiképeztek 242 segéd- és 245 motorkerékpárost is. Nagymértékben befolyásolják a gépjárművezető-iskola munkáját a különböző szervekkel megkötött együttA Szputnyik márciusi számának egyik legérdekesebb írása ezúttal egy irodalmi alkotás. Ribakov Az Arbat gyermekei című regényéből közöl részleteket a folyóirat. A regény olyan fiatalokról szól, akik Moszkva szívében, az Arbaton születtek, s egyik központi figurája Sztálin. Több írás foglalkozik a peresztrojkával — leginkább azzal, hogy még nem mindenki lelkesedik érte. Az egyiknek a címe is sokatmondó: Fékek. A másikban egy makacs kolhozélnök működési megállapodások. Évek óta eredményesen dolgoznak együtt a megye legnagyobb közlekedési vállalatával, a Nógrád Volánnal, s tavaly kötöttek megállapodást a megyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályával. A gépjármű-vezetői tanfolyamok szervezésére, az oktatásra létrejöttek már a szerződések a megye középfokú tanintézeteivel is, de annak tartalommal való megtöltése még várat magára. Nem volt könnyű esztendő a tavalyi, az MHSZ-iskolá- nak, hiszen a személyi munka területén is nagyon sbk tennivaló akadt. Tizenegy főállású oktató távozott el és a társadalmi oktatók több mint háromnegyede kicserélődött. Mindezek mellett kellett a növekvő feladatokat úgy ellátni, hogy a tervszerű képzésben ne legyen fennakadás. S, hogy ez sikerült, abban jelentős szerepet játszottak az iskola gyakorlati mesteroktatói. Mára — ismét —olyan oktatói gárda alakult ki, amelyik képes a jó színvonalú munkára, a továbblépésre. megfékezéséről van szó. Egy mondat az írásból: „A népgazdaság irányításának adminisztratív módszere, amely a Szovjetunióban az utóbbi évtizedekben általános volt, sok elvtelen, képmutató vezetőt szült, nagy károkat okozott”. Még néhány különösebben érdekes téma a sok olvasnivaló közül: Fény derül a Bermuda-háromszög titkára. Vannak-e fekete lyukak a világegyetemben? A no- vogyevicsi temető. A találmányok elbírálása és a nyilvánosság. A történet már régen kezdődött. Szálai összebogozód- va elvesznek a múltban s mára osak egy első pillantásra áttekinthetetlen szövevény maradt fenn egymásnak feszülő tényekkel, haraggal és szennyel. A helyszín Felső-Amerika. Salgótarján belvárosában az acélgyári hegyoldalba épített évszázados kolónia szanálásra ítéltetett. A telep kilené család — huszonkilenc ember — otthona. A felfelé kanyargó útvesztők mentén vicsorgó kutyák és bizalmatlan pillantások fogadják az érkezőt. A házak felét már bontják. Két épület között megfeketedett deszkabódék állnak, lábuk előitt földút kanyarog. Ez a Béke utca. A hatos szám alatt huszonkilencen laknak. Nem tévedés, három külön álló épületről van szó, amelyekben a konyhát és a szobát a sáros utca választja el egymástól- Az első aj.tó Csikányné lakásába vezet. Az alacsony asszony harmincadik évét tölti a kolónián. — Jött a festő, hogy átkenje a plafont — mesélte. — Alig fogott hozzá, máris zuhogni kezdett a vakolat. Hiszen már százéves is elmúlt ez a ház. Végül is hagytuk, mert megjavítani úgysem lehet, meg azután előbb- utóbb csak kiköltöztetnek minket. Bár a városi tanácson azt mondták, hogy erre az évre még vegyük meg a- tüzelőt. Dienesék az acélgyárban dolgoznak. Az asszony ötödik gyermekével von otthon a szoba-konyhás lakásban, ahol nincs víz és időnként gyertyával kell világítani. Majdhogynem újoncoknak számítanak, hiszen még csak nyolc éve laknak erre. Amióta a telepen élők fele — tizennégy család — elköltözött, javult valamit a helyzetük. Beköltöztek az egyik megüresedett szobába. — Az émászosok azt mondták, nem mennek fel a tetőre. Én sem mennék fel, de ha esik az eső, kialszik a villany. A tönkreázott hálózat miatt legutóbb három napig kuksoltunk a sötétben — panaszolta Dienes Károly• — Temérdek a patkány — vette át a szót Csikányné. — A kutyák rendszerint fognak néhányat, a szomszéd meg puskával lődözi őket. Ha legalább a bontást abbahagynák, nem jönnének át a még lakott területre. — Mi lesz még itt? — a kérdést Dienesné tette fel, választ mind a mai napig nem (ebből az írásból sem) kapva. — A családlátogatásra érkező óvónő be sem merj: jönni a lakásunkba. A tanács felajánlotta a Zöldfa utcai lakásokat, de oda nem megyünk. A komfort jobb, de a körülmények, a munkahelytől és az iskolától való távolság és a leendő szomszédok miatt nem fogadtuk el. ☆ — Mi lesz ezeknek az embereknek a sorsa! A kérdés- költői, a válasz gyakorlatias. Aki elsőként felelt, Fiikor Sándor, a Salgótarjáni Ingatlankezelő Vállalat osztályvezetője. — Előbb-utóbb el kell onnan költözniük. A szanálásra ítélt kolónián csak akkor végezhetünk felújítást, ha közvetlen életveszélyt hárítunk el. Arra tehát, hogy áthúzzuk az elektromos vezetéket, nincs pénzünk. A patkányirtást a Béke utcában kezdjük most tavasszal, az épületeket pedig tovább bontjuk. Erre egyébként a városi tanács határozata is kötelez, de ettől függetlenül sem vállalhatjuk a felelősséget a késlekedésért. Az üresen álló épületekbe ugyanis önkényesen beköltözhetnek néhányan, ezért mielőbb lakhatatlanná kell tenni ezeket- De ha kivesszük az ajtókat, ablakokat, az öreg falak megroggyannak, s fennáll a veszély, hogy valakire rászakadhatnak. A Béke utcaiaknak annál jobb, minél hamarabb elköltöznek onnan. A második választ dr. Balogh Miklóstól, a SalgótarAtjárók a lábazatban. jáni Városi Tanács elnökhelyettesétől kaptuk: — Egy megállapodás értelmében 1990 nyaráig kell elhagyniuk a kolóniát az ott élőknek. Egykoron családi házas övezet lesz majd a hegyoldalban. Hogy hová mehetnek? A környéken (Sal- gó, Malinovszkij utak) ahogyan megüresednék a lakások, olyan ütemben költözhetnek be ezekbe a Béke utcaiak. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bő választékot kínálhassunk az üres lakásokból. Elméletileg a Zöldfa utcai lakásokat akár már holnap is birtokukba vehetik, de ez csak elmélet. A hajdani (1985-ig) acélgyári kolónia lakóiról csak any- nyit, hogy meglepő, mennyire ragaszkodnak mostani otthonaikhoz. (Az erről szóló riportot ma délután hallhatják olvasóink a miskolci rádió műsorában.) Romhányi Tamás Képek: Bábel László LÁPRÓL LÁPRÁ Csendélet Felső'Amerikában Nők a csodák árnyékában A hölgy karcsú, egyszerű ujjatlan ruhát visel, magasan megkötött övébe tűri szoknyáját, lábain vadászszandál. Nem fennkölt, nem is csak érzéki és nem pusztán méltóságteljes. Szépsége abból a típusból való, amilyen a sportolóké. Olyan, akin szemünket felejtjük a strandon, a kosárlabdapályán. Nos, ha megnyerte férfitársaim tetszését, személyesen is megismerkedhetnek vele. Szobra a párizsi Louvre-ban látható. Neve Artemisz, ö volt a görögöknél a hold, a vadászat és a termékenység istennője. Ezért ábrázolták íjjal, nyílvesszővel és különböző állatok társaságában. Lám-lám, egy nő még két évezred múltán is hogy irányítja a férfi kezében a tollat. Mentségül szolgál, hogy korának olyan szépség- ideálja volt, akinek részt sem kellett venni az első — Athene, Aphrodite és Héra között megrendezett — szép- ségkirálynő-versenyen, mert anélkül is ő volt a legszebb. Csoda-e, hogy a világ addigi legnagyobb méretű (llOx 55 méteres) és első ízben teljes egészében márványból készült építménye a tiszteletére épített templom volt, a világ egyik csodája Ephe- zoszban (a törökországi Izmirtől délre), amelyet 356- ban egy Hérosztratosz nevű férfi felgyújtott, hogy halhatatlanná tegye nevét. S ha már Kis-Ázsiában járunk, ismerkedjünk meg egy másik hölggyel, Karia királyának Mauszolosznak a feleségével, az istennőhöz hasonló nevű Artemissziával. Noha már akkor is tartotta magát a mondás, hogy a szerelem csodákra képes, neki az igazi csoda, a gyermek- áldás nem adatott meg. Pedig úgy szerette férjét, hogy amellett eltörpült minden szerelmi költemény, és semmivé foszlott az emberi szenvedély tartóssága. így aztán amikor Mauszolosz meghalt (i. e. 352) a férfi hamvait összekeverte illatszerrel (mások szerint borral) és megitta, hogy férje élő síremlékévé váljék. Artemisszia azonban tudta, hogy ő is halandó, ezért férje emlékének megőrzésére befejeztette az egyiptomi piramisok után a világ egyik legnagyobb síremlékét a halikarnasszoszi mauzóleumot. Ezért nevezik azóta is mauzóleumnak a díszes síremléket. (Az ókori település ugyancsak Törökországban a mai Bodrum mellett található.) Még any- nyit, hogy Artemisszia királynő halálát a hitvesi fájdalom okozta, ugyanis a férje utáni bánatában négy esztendő után elemésztette magát. A múlt század közepén megtalált szobruk a londoni British Museumban látható. Az elmúlt évezredek történetében természetesen ellenkező példát is ismerünk. Nevezetesen, azt, amikor a férj azért építtetett függő- » kerteket szeretett feleségének (nyomai a mai Iránban találhatók) Szemirámisznak, hogy enyhítse a síkságon élő királynő vágyódását hegyes, erős szülőföldje iránt. De ki is volt ez a csodát is megérő hölgy, akinek neve szírül galambot jelent. Egy jelentéktelen udvarhölgy, akire nem érvényes a francia bölcselő mondás, miszerint a nőt a szépség minden egyéb bajáért kárpótolja, ha nem szép, nincs az a földi jó, ami kielégítené. Szemirámisz babilóniai királynő ugyanis híres szépség is volt, ám mégis elégedetlen. A természet ajándékát így arra használta fel, hogy elnyerje a király szerelmét. S amikor bája megtette hatását, rábeszélte férjét, hogy öt napra bízza rá a hatalmat. A szépasszony alig vette kezébe a jogart, máris királynőként ünnepeltette magát, férjét pedig börtönbe vettette. Ez persze csak az egyik változata életének, de állítólag ő volt az, aki megalapozta az asszír királyságot, s feltalálta a kasztrálást, vagyis a férfiatlanítás ősi szertartását is. Képzeletben utazzunk át Olympiába, ahol a 13 méter magas Zeusz-szobor állt, amely elő^t az ókori olimpiai játékok versengői esküt tettek. A négyévenként megrendezett erőpróbán azonban nők nem indulhattak. Nemcsak azért, mert a férfiak mezítelenül versenyeztek, hanem mert a rabszol- gatartő társadalomban a nők általában alárendelt szerepet töltöttek be. A hagyomány szerint, csak egyetlen egyszer sikerült asszonynak kijátszania a szigorú tilalmat és az őrök éberségét, akik korbáccsal és husángokkal tartották kordában az időnként magukról megfeledkezett férfiközönséget. Történt ugyanis, hogy egy Kallipate- ira nevű hölgy edzőnek öltözve kísérte el fiát, ám mikor az győzött, átugrott a palánkon, de közben a ruhája elszakadt. A lelepleződött asszony életét végül megkímélték, mivel nemcsak fia, hanem apja és fivére is olimpiai győztesek voltak. Nos, talán az eddigiek is elegendőek ahhoz, hogy megkérdőjelezzük a címbéli állí- lást. Az említett hölgyek legyenek valóságos, vagy kitalált, mitológiai személyek, élvezői vagy éppen ihletői a nagyszerű építményeknek, legalább annyira elbűvölnek bennünket, mint a világ hét csodája. G. Tóth Ferenc Albena Mihailova: Illusztráció ’87
