Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

* 2 NÖGRÄD 1988. MÁRCIUS 8., KEDD „Hasképp kell élnünk és tudunk is másképp élni" Mihail Gorbacsov látogatása a moszkvai csapágvgvárban Az átalakítás kibontakoztatásának, a demokrácia kiszé­lesítésének kérdéseiről, a lenini szocializmuskép helyreállí­tásának szükségességéről szólt Mihail Gorbacsov, az 1. számú állami /csapágygyárban tett látogatása során. Az SZKP KB főtitkára március 4-én járt a 20 ezer embert foglalkpztató moszkvai üzemben. Az SZKP KB főtitkára emlékeztetett a XIX. orszá­gos pártkonferencia előkészí­tésére, s közölte, hogy a PB tagjai, a KB titkárai ennek érdekében járják az orszá­got. Korunk pártvezetőjének — bármilyen szintet képvi­seljen — szoros kapcsolatot kell tartania az emberekkel. Ellenkező esetben, mint mondani szokás, lekési a vonatot, nem tud lépést tartani az átalakítás által életre hívott valós demok­ráciával — mondotta. Életbe lépett a vállalati törvény, s ennek következ­tében milliókat érint mór közvetlenül a párt által a társadalom demokratizálá­sa és a gyökeres gazdasági reform megvalósítása érde­kében kidolgozott politika gyakorlata. Most már senki sem tarthatja magát távol az átalakítás folyamatától — jelentette ki, s utalt azokra a nehézségékre is, amelyek­kel az egyes vállalatoknak szembe kell nézniük az új körülmények között. Mihail Gorbacsov részlete­sen kitért a minőség, a mi­nőség-ellenőrzés gondjaira. Minden akadályt azonban nem lehet egy csapásra le­küzdeni, hanem lépésről lé­pésre kell haladni — fejtet­te ki az SZKP KB főtitkára. Van akinek nem tetszik átalakítási politikánk, s meg akarják zavarni azt. Megpró­bálnak kételyeket támasztani az emberek tudatában, hogy szükség van-e az átalakítás­ra. Azt állítják, hogy a mun­kásosztályra ráerőszakolják a Az ipari szerkezetátala­kítás feladatairól folytattak véleménycserét hétfőn az iparpolitikai tanács ülésén. A Csikós Nagy Béla elnök­letével tartott tanácskozá­son Berecz Frigyes ipari miniszter ismertette a tár­ca elképzeléseit. Szólt arról, hogy az 1980- as években az ipar fejlődé­se egyenetlenül alakult, hol élénkült, hol visszaesett. Jö­vedelemtermelő képessége fokozódott ugyan, de nem a kívánt mértékben. Nem ér­vényesült elég következete­sen a szelekció, elsősorban rövidebb távú célok kerül­tek előtérbe, s háttérbe szo­rult az exportképesség nö­gazdasági önelszámolásit, az állami minőség-ellenőrzésit. Mihail Gorbacsov ezzel ösz- szefüggésben kijelentette: úgy vélem, hogy a szovjet em­berek helyesen értelmezik azokat az intézkedéseket, amelyeket most a gyakorlat­ban valósítunk meg. Az egész társadalomnak szüksége van erre. Ismeretes hogy annak idején az országban leállítot­ták a káderek cserefolyama­tát, egyfajta káderpangós alakult ki. Egyes vezetők el- hitték magukról, hogy nem ők szolgálják a népet, hanem a nép áll az ő szolgálatuk­ban. Éppen ezért van szük­ség a demokráciára, amely mindent a maga helyére ten­ne. A nép az úr az országban — mondotta a szovjet veze­tő. A gyárlátogatás végén megrendezett munkástalál­kozón a szovjet vezető az élelmiszer-ellátásról szólva kijelentette: a legfontosabb, hogy szabad kezet adjunk a mezőgazdasági dolgozóknak, ne akadályozzuk őket ab­ban, hogy egészséges, szocia­lista kezdeményezőkész­ségről tegyenek bizonyságot, és támogassuk a munka- szervezés új formáit. Több helyi vezető mind a mai napig nem tud megsza­badulni attól a szokástól, hogy bármely gonddal Moszkvához, a központi szer­vekhez forduljon — mint­ha Moszkvából jobban lát­nák azt, mit és hol kell termelni, mit és hol kell vetni — hangsúlyozta az velése és a műszaki fej­lesztés. Az idén várhatóan mérsékelni fogja az értéke­sítést a belföldi kereslet növekedésének átmeneti jellege, illetve a szocialista kivitel beszűkülése. Az iparpolitikai tanács ülésének vitájában a felszó­lalók — gyakran egymásnak is ellentmondva — sokféle véleménynek adtak hangot. Volt, aki azt kifogásolta, hogy amikor szerkezetátala­kításról beszélünk, akikor rendszerint egy-egy termék­körről vagy termékről esik szó, és csak másodlagosain az azokat előállítókról. Többen szükségesnek tartották egy olyan szabályozás kialakítá­SZKP KB főtitkára. De még a vállalatoknál is van rá példa: ha valami hiányzik, akkor azt várják, hogy fe­lülről intézkedjenek. Még a jobb kollektívákban is el­terjedtek az olyan nézetek, hogy azért vannak a főnö­kök, hogy ők gondolkodja­nak. Ez az álláspont egysze­rűen tűrhetetlen a demok­rácia körülményei között. Hogy honnad ered ez, telje­sen világos. A múltban nem minden vezető káder tartot­ta szükségesnek, hogy ki­kérje az emberek véle­ményét. Sok mindent gyak­ran a dolgozószobákban döntöttek el. Ebből fakad az emberek reagálása, a kö­zöny, az érdektelenség. Másképp kell élnünk és tudunk is másképp élni — mutatott rá a szovjet ve­zető. Van aki kételkedve szem­léli a társadalmunkban vég­bemenő demokratizálást, azt tartja, hogy meséket szövünk, amikor a nép önkormányza­táról beszélünk. Nos hát, épp hogy nekikezdünk e folyamat kibontakoztatásához. Mint mondani szokás, majd az idő dönti el ezt a kérdést Mihail Gorbacsov a mun­kásgyűlésen válaszolt a je­lenlévők kérdéseire. Érintet­te egyebek között az árak problémáját is: árreform nél­kül nem haladhat előre a gazdasági reform sem — mondta, s úgy fogalmazott, hogy a következő ötéves ter­vet a szovjet népgazdaság már új árakkal kezdi meg. Az SZKP KB főtitkára ki­jelentette: Ha a bürokratiz­mus még egyszer megállítja a kezdődő átalakulást (s er­re már volt példa), akkor az végzetes lesz az ország szá­mára. Így tehát kemény küzdelem előtt állunk. sát, amely a lakossági pénze­ket is képes lenne bevonni az iparfejlesztésbe- Javaslat hangzott el arra, hogy a ter­melőeszköz-kereskedelmi vál­lalatokat kereskedőházakként működtessék, vagy valami­lyen módon olvasszák össze az iparral. Kifogásolták, hogy erősen korlátozták a vállala­tok hitelfelvételi lehetősége­it; az egyik felszólaló úgy fo­galmazott, hogy pénzt csak pénzzel lehet előteremteni. Többen szóltak a nemzetközi együttműködés fontosságáról, a külföldi tőke bevonásának lehetőségeiről, s arról is, hogy a KGST-országokkal való együttműködés mielőbbi megújítására kell törekni. Új benzinkút a 21-es útnn (Folytatás az 1. oldalról) napokon pedig 283 kút áll az autósok rendelkezésére. Az idei autós-idegenfor­galomra az Áfor szolgálta­tásainak bővítésével készül. Az idén már 75 töltőállo­más dolgozik jövedelmérde- keltségű rendszerben. Ezek­nél a kutaknál gazdagabb áruválasztékra, rugalmasabb kereskedésre, gyorsabb ki­szolgálásra számíthatnak a vásárlók. Feladatul tűzték ki a köz­úti üzemanyagtöltőállomás- hálózat átfogó rekonstruk­cióját és a kevéssé ellátott területeken új, széles körű szolgáltatást nyújtó benzin­kutak létesítését. Az ilyen befektetések csak hosszú idő, 20—40 év alatt térülnek meg. Az Áfor vezetése viszont mérlegre tett egy másik szempontot is: a korszerű­sített, komfortosított és tet­szetősebbé varázsolt töltő- állomásokon megnő a forga­lom, ezáltal visszahódítha- tók azok a vásárlók is, akik­nek elpártolását az Áfor- nak az utóbbi időben tudo­másul kellett vennie. E program keretében új töltőállomás épül megyénk­ben Bátonyterenyén, melyet a tervek szerint még idén az autósok Szolgálatába állíta­nak. Yárlconyi Péter Ausztráliában Várkonyi Péter külügymi­niszter, aki körúton van az ázsiai és a csendes-óceáni térségben, hétfőn megkezd­te hivatalos tárgyalásait Canberrában, az Ausztrál Államszövetség fővárosában. Az ausztrál—magyar kül­ügyminiszteri tárgyalásokon elsősorban a kétoldalú kap­csolatokról volt szó. Meg­állapították, hogy a kapcso­latok az utóbbi néhány év­ben valamennyi területen jó! fejlődtek, problémamen­tesek. Kölcsönösen méltat­ták a politikai és a magas szintű személyi kapcsolato­kat, amelyek elősegítik az ausztrál—magyar viszony fejlődését. Rámutattak;, hogy bár a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok dinamikusan fejlődtek, eze­ken a területeken elmarad­tak a lehetőségektől. A magyar külügyminiszter el­mondotta: jól szolgálná a gazdasági és a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztését, ha Ausztrália Magyarországnak is megadná a kedvezményes elbánást. Á szerkezetátalakításról tárgyalt az iparpolitikai tanács------- tMni kommentárunk ; • E gy „valóban fontos" látogató A diplomáciai életiben, különösen a nagy országok ese­tében, gyakoriak a látogatások. Jelentős részük éppen- hogy megemlíttetik a világsajtóban, néhány azonban meg­különböztetett figyelemben részesül. Washingtonba most olyan vendég érkezett, akit a Washington Post szemleírója nem véletlenül nevez „valóban fontos” látogatónak. A minősítés két szompxmtból is igaz. Az egyik kifeje­zetten a vendég személyére és rangjára vonatkozóik. Vu Szüe-csien, a Kínai Népköztársaság külügyminisztereként tárgyal amerikai kollégájával, George Shultz-cal, és Frank Carluccival, a vendéglátó hatalom hadügyminiszterével, s fogadja őt Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke is. De a fogadók nyilvánvalóan tudják azt, amit a rend­szerint kiválóan értesült svájci lap, a Neue Zürcher Zei­tung szellőztetett Európában a minap: a magas vendég március végén feljebb lép a kínai hierarchia ranglétrá­ján, és miniszterelnök-helyettes lesz. A megkülönböztetett figyelem másik, természetesen fontosabb oka: a vendég országa, a világ legnépesebb ál­lama. Washington sosem titkolta, hogy a Pekiinggel fenn­tartott kapcsolatokat, ahogyan a látogatás előestéjén egy hivatalos szóvivő fogalmazott, „létfontosságúnak” tartja. Ez még akkor is igaz, ha a szovjet—kínai kapcsolatok érezhető javulása nyomán elmúltak azok az idők, amikor a State Department, a külügy-, vagy a Pentagon, a had­ügyminisztérium nyílt cinizmussal szólhatott a „kínai kártya” szavjetellenes felhasználásáról­A kínai—amerikai kapcsolatok az utóbbi időben nem éppen felhőtlenek. Peking zokon vette a tibeti (a hírek szerint éppen most megismétlődött) zavargásokkal kap­csolatos amerikai reagálást, a kínai export (főleg textil) akadályozását, az úgynevezett Cocom-lista (a stratégiai­nak minősített termékek megvételét tiltó jegyzék) Kíná­ra alkalmazásának mértékét és módját, azt az amerikai — és Kína által megcáfolt — vádat, amely szerint Irán kínai rakétákat kapott volna. Ugyanakkor az amerikai fél segítséget vár a vendég országától olyan kérdésekben, mint Afganisztán, Kam­bodzsa és a megosztott Kareai-félsziiget dilemmája. A mos­tani látogatás egyik eredménye Kína Los Angeles-i kon­zulátusának felállítása lesz. Ez a tény is tükrözi a kínai —amerikai kapcsolatoknak azt a tényét, hogy az Egyesült Államokban jelentős — anyagi erőkben is jelentős! — kínai kisebbség él, amelynek ráadásul nemcsak Pekinggel, de Tajvannál is igen jók a kapcsolatai. (Harmat Endre) BARÁTAINK Hajók a tengerfenék kutatásához Lengyelország a hajógyár­tásban világviszonylatban a hetedik helyet foglalja el (1985. évi adat). Az ország­ban hat tengeri hajógyár és nyolc hajójavító üzem működik, nem számítva a jachtokat és folyami hajó­kat gyártó üzemeket. Együttesen 56 ezer főt fog­lalkoztatnak, zömében jól képzett szakembereket. A szczecini Adolf Warski hajógyárban nyolcévi szü­net után újra megkezdődött a tankhajók építése. Nyugat- európai megrendelésre a gyár összesen négy, külön­féle kőolajtermékek — mo­torolaj, különböző üzem­anyagok, petróleum, sőt még egyes aszfaltféleségek — szállítására szolgáló ten­gerjáró hajót épít. A 28 900 tonna teherbírású, 170 méter a tengermély geológiai ré­tegeiről visszaverődő akusz­tikai jelzéseket. A szczecini hajógyár • által előállított mélytengeri kuta- tóáliomások lehetővé teszik a tengerszint alatti negyed kilométeres mélységben vég­zett munkát. A Szovjetunió megrendelésére épült három első komplexum már mű­ködik: közülük kettő az ugyancsak Szczecinbén épí­tett kutatóhaj ókon. A mélytengeri kutató- központok dekomp.ressziós kamrából és búvárharang­ból állnak. A kamrában a legénység felkészül a leme­rülésre, vagy visszatérés után itt pihen egy ideiig, hogy a szervezet alkalmaz­kodjék a normális légnyo­máshoz. A harang olyan mélységbe való lebocsátás­A szczecini hajógyár egy részlete. hosszú és 25,3 méter széles hajók legnagyobb sebessége 14 csomó. A hajók tartá­lyainak együttes köbtartalma 40 ezer köbméter lesz. A szczecini hajógyár a többi között megkezdte ki­lenc, a maga nemében egye­dülálló, geofizikai kutatások­ra szolgáló hajó építését is, amelyék a part menti sávban ásványi telepek, mindenek­előtt kőolaj és földgáz kuta­tására szolgálnak majd. A hajóegységek hossza 82 mé­ter, szélességük nem egészen 15 méter, hordképességük nem haladja meg a 3000 tonnát. A hajók egyedülálló jellege elsősorban a fedél­zeten felszerelt igen kor­szerű berendezésekből, a gazdag elektronikus műsze­rezettségből fakad, valamint abból, hogy alkalmasak a sarkvidéki tengereken való navigáláshoz és munkához. Az első hajók ebből a szé­■ riából már „szolgálatba léptek.” A geofizikai hajók alap­vető berendezései közé tar­tozik két hat kilométeres szalag: a geoakusztikai és a szeizmikus szalag. Ez utóbbit hidrofonokkal sze­relték fel, amelyek mérik ra szolgál, ahol a nyomás a 25 atmoszférát is eléri. A búvárok számára speciális gáz—levegő keveréket ké­szít elő egy külön készü­lék, gondoskodik a megfe­lelő hőfokról és nedvesség­ről, jelzi az esetleges ve­szélyhelyzetet. A komp­lexumot bonyolult vezérlési és távközlési hálózat köti össze. A hajógyár legközelebbi évekre szóló terveiben négy további mélytengeri kuta­tóközpont megépítése szere­pel. A feltételezések szerint a kilencvenes években egész tenger alatti „kutatóvároso­kat” építenek ki, amelyeket mélyvízi automata közleke­dési eszközökkel és robotok­kal látnak el. Más lengyel hajógyárakban is épülnek a tengerfenék ásványi kincseinek kiakná­zására alkalmas egységek: a gdanski Lenin hajógyárban a tengeri fúróberendezéseket ellátó hajók és darus emelő­hajók, a Wisla hajógyárban pedig kétförzsű kutatóhajó­kat gyártanak, amelyeket a sekély part menti (szeli) vi­zeken használnak majd fel. Romuald Augustyniak Uj munkaformák keresése a tudományos munkában A „Start” elnevezésű ide­iglenes tudományos kollektí­va volt a Szovjetunióban az első, amely igazából szem­léltetni tudta a tudósok és technikusok hatékonyabb munkaszervezésének az elő­nyös oldalait. Ez a rendszer igazolta a létét, ezért dön­töttek széles körű bevezetése mellett. A „Start” kollektívájában 155 tudós és szakértő dol­gozik a Szovjetunió legkülön­bözőbb városaiból. Minden tudós a neki legmegfelelőbb helyen dolgozott, ugyanakkor mindenkinek meghagyták a régi helyét is. A ,Start”-on belül 13 „brigádot” szervez­tek a különböző problémák megoldására. A pontosan megállapított feladatokat a „brigádoknak” előre meg­adott határidőre kellett tel­jesíteni. A kutató-fejlesztő munka új kritériumai szintén fontos szerepet játszottak a kísérlet során. Csak kétfajta krité­rium létezett: az elvégzett munka minősége és teljesítési ideje. Meg kell viszont em­líteni, hogy nemcsak a vég­eredményt ellenőrizték. Az emberek részfeladatait egy különleges ágazatok közötti bizottság ellenőrizte negyed­évenként- Ez a bizottság ha­tározta meg a tudósok, szak­értők következő negyedévi fizetését.

Next

/
Thumbnails
Contents