Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

1988. március 7., hétfő NOGRAD 3 Bátonyterenyén, a Mátra-lakótclepen szép számmal élnek bányászcsaládok. Fotó: Bábel László NEM BANKURALOM — GAZDASÁGI KÉNYSZERŰSÉG FflVfP szoporodnak a bajba jutott “jjY" 'vállalatokról, sőt ágazatokról szóló hírek. Mire a- veszteséges cégek mun­kája végképp lehetetlenné válik, addigra a legtöbb esetben több száz millió forintnyi adósság gyűlik össze. A pénzügyi, fizetési problémák mindennapos, a gazdálkodást szinte teljes mértékben rpegakadályozó, égető gonddá válnak. Az állami szanálásról és a felszámolásról szóló jogszabályok a rendezést szervezett- mederbe terelték, a lehetőségek tehát adottak. De úgy tűnik, a leginkább ér­dekeltek csak az elvekkel értenek egyet, az alkalmazásuk már sokkal több nehézségbe ütközik, és rendkívül heves indulatokat vált ki. Nem véletlen, hogy főként szövetkezetek, leányvállalatok és mások ügyeiben döntöttek a tulajdonosok, vagy éppen a hitelezők a fel­számolás -mellett. Még nehezebb a döntés, ha nemcsak egy- egy vállalatról van éppen szó, hanem az egész ágazat került nehéz helyzetbe. Nem titok, a magyar szénbányászat, illetve a ko­hászat él át nehéz hónapokat. Az ide tartozó vállalatok egymás után válnak veszteséges­sé, és a pénzügyi rendezés lehetséges módja emberek tízezreinek életét, a magyar ipar jövőjét is befolyásolja. Ebből már egyértelműen következik, hogy mindez kilép akár a bankok, akár a felszá­molást elindítani akaró szállítók hatásköré­ből, akik érthetően minél hamarabb hozzá akarnak jutni a pénzükhöz. És az is a té­nyékhez tartozik, hogy nem az elmúlt egy vagy két év alatt kerültek' rendkívül súlyos helyzetbe ezek az ágazatok. Hosszú idő’ óta halmazodnak a problémák, szaporodnak a fe­lemás szabályok és a félmegoldások, s mindez testet- ölt a halmozódó veszteségben. Az okokat tehát nem az elmúlt évben vég­bement változásokban kell keresni. Vannak, akik bankuralmat emlegetnek újabban, ho­lott az átalakuló bankrendszer csak felszínre hozta a következményeket. A gyökerek va­lószínűleg a hetvenes évekre, esetleg még ko­rábbra nyúlnak vissza, amikor különböző kiemelt programok keretében fejlesztették az ágazatokat a feltételezett igényeknek meg­felelőéi. Azóta a piac megváltozott itthon és külföldön egyaránt. És az 'is nyilvánvaló a jelenlegi helyzetben, hogy tartós veszteséget nemhogy a bankok, de a költségvetés sem finanszírozhat. Üjra kell tehát gondolni jó néhány alap­elvet; vajon mekkora termelés mellett gaz­daságos, vagy legalábbis alig veszteséges a hazai szénbányászat? Milyen acélipari ter­mékekre van szüksége a hazai iparnak, és mi szállítható ebből gazdaságosan export­ra? Ha sikerül az igényeket reálisan fel­mérni- már könnyebben adódik a lehetséges megoldás: a fölszámolás, vagy éppen egy alapos fogyókúra után az áramvonalasított, gazdaságosabb, ám kisebb termelés. Mindannyiunk' alapvető érdeke, hogy a veszteséges, alacsony hatékonysággal dolgozó cégek ne kössék le hosszú időre a beléjük fektetett tőkét. S, a pénzt a fejlődni tudó vállalatok, vagy éppen ágazatok kapják meg. Éppen ezért határozott a kormány még a ®v v®Sén olyan új szabályok beve­zetéséről, amelyek gyorsítják a felszámolási eljárások indítását, s mintegy rákényszerítik az érdekelteket arra, hogy más megoldás híján ehhez az eszközhöz nyúljanak. Av jjrflf&i tervek csak akkor válhat- . ... na'< valóra, ha automati­kussá válik a felszámolás, és tudomásul vesz­tük. ez a gazdálkodás szükségszerű vele­járója; nem véletlen, ritkán előforduló „baleset ’. De ehhez előbb a már említett alapvető kérdésekre is választ kell adni, s nemcsak a kohászat^ vagy éppen a bányá­szat esetében. Nagyon is hasonló gondokkal küzd ma a húsipar, és jó néhány gépipari vállalat. S, az így egymásra rakodó milli- árdok pedig éppen az ígéretes jövő elé néző vállalatoknál hiányoznak. A kényszerű fo­gyókúrát tehát nem lehet tovább halasztani, a megoldás évről évre többe kerül, és mind távolabb tolja az egész gazdaság megújulását. L. M. Hadüzenet Tbilisziben a szmognak Egyedülálló kedvezmények Egy év alatt lakást kap a bányász Nógrádiban is gond a la­káshiány. Különösen a fia­talok jutnak csak nagy so­kára otthonhoz, hiszen anya­gi lehetőségeik messze elma­radnak a növekvő áraktól. Ám van egy vállalat, a Nógrádi Szénbányák, ame­lyik egy, legfeljebb másfél év alatt lakáshoz segíti a dolgozóit. A megyében egye­dülálló kedvezmény odaíté­lését természetszerűen felté­telekhez köti a munkáltató, a kivételes előny elnyerésé­nek ára van. ☆ Bátonyterenye, Mátra-la- kótelep. A szaporodó négy- és tízemeletes házakban szép számmal élnek bányász­famíliák. Találomra felkere­sünk két, egyaránt négytagú családot. Lovász József utca 13. I- emelet 6. szám. A tulajdo­nost, Péter Istvánt elmé­lyedt munkában találjuk: ro­botjelmezt készít fiacskájá­nak a közelgő farsangi bál­ra. — Négy évvel ezelőtt köl­töztünk ebbe a hatvanegy négyzetméter alapterületű, egy plusz két félszobás la­kásba — "válaszolja kérdé­sünkre a 29 éves családfő —. A szénbányavállalat 80 ezer forint vissza nem térítendő támogatással és 50 ezer fo­rint kamatmentes kölcsönnel járult hozzá a nem kevés ki­adáshoz. A pénz is jói jött, de talán még lényegesebb, hogy roppant gyorsan meg­kaptuk a lakást. A fiatal férfi nyolc évvel ezelőtt jegyezte el magát a szénbányászattal. Eredeti szakmája lakatos, később le­tette a vájárvizsgát. A hír­neves vágathajtó Egeresi-bri- gád tagja. A jelenleg a Nóg- rád Megyei Állami Építő­ipari Vállalat bérelszámoló­jaként dolgozó feleség koráb­ban szintén a szénbányák al­kalmazottja volt. — A lakásvásárlási támo­gatások fejében tizenöt éves munkaszerződést kötöttem a vállalattal — közli a férj —. Másfél évitizedig nem hagy­hatom ott a bányát. Igaz, nem is akarom, mert hol ke­resnék én havi 15—16 ezer forintot, méghozzá tisztán?! Pár száz méterrel odább, a Bányász utca 13. VII. emelet 38. szám alatt Szabó' Istvá- nékat látogatjuk meg. A 28 éves férj a kisterenyei vál­lalkozási üzemben keresi ke­nyerét, mint forgácsoló szak­munkás. Ugyanitt van a munkakönyvé a jelenleg oda­haza, lévő hét hónapos kislá­nyát nevelő ifjú feleségnek, ö egyébként gyors- és gép­író. — Négy éve élünk ebben a másfél szobás lakásban — válaszolja érdeklődésünkre a törékeny asszonyka —. Bi­zony, kezdünk szűkösen len­ni. Szeretnénk majd egy na­gyobb otthont. Ám a ház­tömbből nem szívesen költöz­nénk el, mert nagyon jól érezzük itt magunkat. A lakást az akkor elvált, egygyermekes anya kapta. A vállalat 70 ezer forint 'ka­matmentes kölcsönnel segí­tett a költségek kiegyenlíté­sébe. A havi törlesztés 390 forint. — Tizenöt évre kellett el­köteleznem magamat a szén­bányáknál — mondja Szabó- né, miközben ölbe veszi a kicsi Ágikát —. Sokan talán tehernek tartanák ezt a kö­töttséget, ám nekem más a véleményem. Jó helyem volt, a pénzre sem panaszkodhat­tam. Úgyhogy visszamegyek majd. •. ☆ Rappt József, a Nógrádi Szénbányák munkásellátási csoportvezetője történelmi visszapillantással kezdi té­mánkat : — A szénbányászok lakás- ellátását mindenkor kiemelt feladatként kezelte álla­munk. Kivétel ez alól a hat­vanas évek vége és a hetve­nes évek első fele, amikor úgy vélték, az olaj felesle­gessé teszi a szenet. Ez idő alatt nem épültek bányász- lakások. Előtte viszont közel ezeregyszáz otthont teremtet­tek a nagybátonyi bányavá­rosban, kormányprogram ke­retében. Utána született meg a bányászsajátház-akció, melynek eredményeképpen több mint négyszáz család­nak építettek házat Nagybá- tonvban, Kisterenyén és Sal­gótarjánban, szintén állami dotációból. Kisvártatva így folytatja: — A Minisztertanács 1974- ben hozta azt a határozatát, mely szerint 1976—1980. kö­zött tízezer bányászlakáslt kellett országszerte átadni, hozzájárulva ezzel is a szak­ma presztízsének visszaállí­tásához. Megyénk négyszá­zas keretet kapott, de csak háromszáz lakás épült fel a mai Bátonyterenyén és kör­nyékén, valamint a megye- székhelyen és vonzáskörzeté­ben, mert rossz volt az elő­készítés. A következő öt év­ben viszont behoztuk a le­maradást, mert a tervezett háromszázzal szemben négy­száztíz bányászcsalád költöz­hetett új otthonba. Az V. és a VI. ötéves ciklusban együttvéve több mint 90 mil­lió forintra rúgott az állam kamatmentes, illetve vissza nem térítendő támogatása. Ezzel elérkeztünk a jelen­hez, a VII. ötéves tervhez. — A bányászlakás-építési akció keretében ismét négy­száztíz család otthonteremté­si gondját oldhatjuk meg — sorolja Rappi József —. Az elmúlt két esztendőben csak­nem 50 millió forinttal gaz­dálkodhattunk, s összesen kétszázharminchárman kap­tak állami támogatást lakás- vásárláshoz, illetve lakásépí­téshez. A salgótarjáni és a bátonyterenyei tanács szer­ződésben vállalta ez irányú elképzeléseink megvalósítá­sának segítését. Az állami támogatásból csak a föld alatti, valamint a külszíni bányák szénterme­lői, a széntermelés kiszolgá­lói és a termelés közvetlen irányítói részesedhetnek, vissza nem térítendő támo­gatás, illetve kamatmentes kölcsön formájában. Minden­ki másnak a vállalat saját erőből ad lakásvásárlásra, vagy lakásépítésre kamat­mentes kölcsönt. A szénbá­nyák 1971-ben kezdeményez­te ezt a lehetőséget, s azóta több mint ezer dolgozójának mintegy 100 millió forintot juttatott. — Előírás: 70 százalékban harmincöt éven aluli fiatal, 90 százalékban fizikai beosz­tású részesedhet az állami* támogatásból — magyarázza a csoportvezető —. Mi mind­két mutatót rendszeresen túl­teljesítjük, s tavaly a szén- bányavállalatók között ná­lunk volt a legmagasabb a lakáshoz jutó fiatalok aránya. A vájár, a segédvájár, a csillés és az aknász 250 -ezer, mindenki más arra illetékes 200 ezer forint vissza nem té­rítendő támogatást kaphat. A kamatmentes kölcsön maxi­muma 180 ezer forint. A ko­rábbi tizenöt évvel szemben most már csak tízéves mun­kaszerződést kell aláírnia a kedvezményezett dolgozónak. Ha ez idő alatt a saját hibá­jából eltávozik a vállalattól, akkor visszapereljük tőle a pénz. A kamatmentes kölcsönről még annyit: öt év után a vállalat elenged belőle a dolgozó saját jogán 10 ezer forintot. Két gyereknél újabb 10 ezerrel, három gyereknél már húszezerrel, összesen tehát 30 ezer forinttal mér­séklődik a kölcsön. Tíz évet követően a kölcsön felét, ti­zenöt év után a tartozás egé­szét elengedi a munkáltató. Így becsüli meg munkavál­lalója hűségét. . . Ami úgyszintén említésre érdemes: a szénbányavállalat kedvezményes fuvarral, az építőgépek olcsó bérbeadá­sával, használt anyagok ju­tányos áron való értékesíté­sével, az építőanyag beszer­zésének segítésével is elő­mozdítja az arra érdemes dolgozói otthonteremtését. ☆ A lakásvásárlási, illetve lakásépítési kedvezmények köztudottan a bányászszak­ma vonzerejének növelését, ezáltal az utánpótlást hiva­tottak támogatni. Elérik-e céljukat a kivételes előnyök? — A válaszom egyértelmű: igen — jelenti ki Tordai László munkaerő-gazdálkodási csoportvezető —. A múlt év­ben vállalatunknál 653-am je­lentkeztek munkára, s 221-en lakásproblémájuk megoldását remélték a felvételtől. Meg­figyelhető: akik hozzájutottak az óhajtott otthonhoz, csak a legritkább esetben távoznak el a vállalattól. A január végi adatok sze­rint 123-an hiányoztak a szénbányák tervezett fizikai létszámából, szinte kizáróan a két termelő aknánál- A bányászlakás-építési akció az idén is folytatódik, az álla­mi támogatás 26,2 millió fo­rint. Kolaj László Januári OTP-mérleg Csökkenő forgalom Az OTP most közzétett adatai szerint januárban a takarékpénztárakban elhe­lyezett betétállomány 0,2 milliárd forinttal csökkent, összege a hónap végén 245,8 milliárd forintot tett ki. A legnagyobb mértékben á la- kossági és társasági csekk­számlabetétekben elhelyezett összeg csökkent, növekedett viszont az átutalási betét­számlákon, a KST-ben, a gépkocsi nyeremény-betétek­ben és az ifjúsági takarék- betétekben elhelyezett ösz- szeg. Hosszú lejáratú hitelt 12 százalékkal nagyobb, közáp- és rövid lejáratú kölcsönt 15 százalékkal kisebb mérték­ben vett igénybe a lakos­ság, mint egy évvel koráb­ban. Az összesen felvett 4,2 milliárd forint hitel 2 száza­lékkal volt kevesebb, mint a múlt év januárjában. A ta­karékpénztár több mint négyezer építkezőnek folyó­sított kölcsönt, sokan közü­lük azonban még á múlt év végén kérték a hitelt, s igé­nyüket csak az idén tudta kielégíteni az OTP. Áruvá­sárlási hitelt 19 ezren kértek 0,3 milliárd forint értékben. Mind a hiteligénylők száma, mind pedig a felvett összeg lényegesen alatta maradt a tavaly januárinak. Ebbén szerepet játszott a kereske­delem szűkös árukínálata, de az is, hogy a tartós fogyasz­tási cikkeket sokan már ta­valy beszerezték, s az új adózási rendszer életbe lépé­se óta a legtöbben megfon­toltabban költekeznek. A hitelek törlesztésére a tavalyinál 9 százalékkal töb­bet, 2,2 milliárd forintot fi­zettek be az adósok az év első hónapjában az OTP-nél. A januári valutaforgalom jelentősen meghaladta az egy évvel korábbit, 80 mil­lió forint értékben adott el, s 84 millió forintért vásá­rolt külföldi fizetőeszközt a takarékpénztár. Az OTP- fiókoknál január 31-ig 3311- en nyitottak külön utazási számlát, amelyre összesen 29,2 millió forint értékű valutát fizettek be. Procentománia. A szovjet egészségügyi miniszter hasz­nálja ezt a kifejezést, nem kevés szatirikus éllel, annak a jelenségnek a leírására, amely a számok, adatok bű­völetében elfeledkezik az egészségügy valódi gondjai­ról. A Szovjetunió című fo­lyóirat márciusi számában olvasható az interjú Jevge- nyij- Csazov egészségügyi mi­niszterrel. Tbilisziben hadat üzentek a szmognak. A lap beszá­mol árról, hogy a városnak 3000 szűk utcája van, ahol semmi légmozgás nincs. Nem is túl drágán, hidrométeoro- lógiai módszerekkel, igen eredményesen tisztítják a le­vegőt. A szovjet űrfelvételek ne­gatívjairól olyan nagyítás készíthető, amelyen á hat méternél nagyobb tárgyak jól láthatók. Színes, képes beszámolót közöl erről a lap. A „volvc^rádi ügy” már ismert a szovjet sajtóból. A folyóirat most részletes be­számolót közöl, amelynek so­rán megismerkedhetünk az­zal, hogy derült fény a lo­pásokra, sikkasztásokra. Megismerhetjük Alekszej Zsukov alezredest, a nyomo­zás vezetőjét is, aki ennek előtte részt vett a Bajkálon túli területek aranylelőhe­lyéin történt nagyszabású visszaélések felgöngyölítésé­ben. Ök leplezték le az üz- begisztáni gazdasági bűn­ügyek tetteseit is. Évente hatvanötezer villamosencrgiafogyasztás-mérő idő­szakos ellenőrzését, illetve nagyjavítását végzik el az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat hatvani üze­meltető állomásán. Tevékenységük öt megyére, Borsodra, Hevesre, Xógrádra, Pest és Szolnok megyére terjed ki, s a műszerek időszakos vizsgálata az energiatakarékosságot is szolgálja. Szabó Istvánná, ölében a hét hónapos Ágikával. Fotó: Kulcsár József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents