Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-04 / 54. szám
Minőségi váltás az öntözésben Az elmúlt két év aszályos időjárása ismételten felhívta a figyelmet az öntözés jelentőségére; már a tél végén érezhető, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek érdeklődése megnőtt az öntözőberendezések iránt. Annál is inkább, mert a korábbi 20-ról 40 százalékra nőtt az idén a berendezések ártámogatása. Ezt a lehetőséget számos nagyüzem igyekszik kihasználni. Kicserélik az elhasználódott régi gépeket, és a nagy kézi munkaigényű eszközök helyére is újak beszerzését tervezik. A MÉM adatai szerint az elmúlt évben további 20 ezer hektáron teremtették meg a gazdaságok a korszerű öntözés műszaki feltételeit. Ebből hatezer hektárra az üzemek saját erőből vásároltak öntözőberendezéseket, a nagyobbik rész pedig gépbérlettel kapcsolódott a termelésbe. A termelési rendszerek és a bankok közös finanszírozásával nyílt erre lehetőség; az arra vállalkozó üzemek Iizingdíj ellenében veszik át a gépeket, és öt éven át fizetik a bérleti díjat. Ezután tulajdonukba megy át a készülék ez ugyan végül is többe kerül, mintha közvetlenül vásárolnák meg, ám a növekvő hozamokból a különbözet hamar megtérül és mindent egybevetve a lizingakció nyereséggel kecsegtet. Ebből kiindulva — és kihasználva a megnövekedett támogatást — az idén mintegy 40 ezer hektárral bővül a műszakilag korszerűen felszerelt öntözhető terület. Ez nem jelent területtöbbletet, ugyanis legalább ilyen nagyságrendű az elhasználódott, korszerűtlenné vált öntöző- rendszerek kikapcsolása, fölszámolása, viszont egyértelműen előnyös ez a fejlesztés azért, mivel nagy értékű és korszerű berendezésekről van szó, amelyek sokkal többet tudnak, mint a régiek. Az idén hozzávetőleg 500 korszerű berendezéssel bővül a gazdaságok gépparkja, ezek között van olyan típus, amelyik egy-egy szezonban akár 350 hektárt is meg tud öntözni. Ezek a konzolos, magajáró berende zések 800—1000 méteres „szárnyakkal” működnek, és 3—4 kilométert haladhatnak előre egy-egy „fogással”. A csévélhető, tömlős készülékek valamivel kisebb teljesítményűek, ám az 50—60 hektáros szezononként kapacitásuk lényegesen több annál, mint amire a régi egységek képesek voltak. Nagy úr a muszáj... Sokrétű ipari termelés a pásztói termelőszövetkezetben Cipőfelsőrészek készülnek a tart Szemben Fotó. Bencze Péter Metszés a kiskertekben A mostani néhány hideg nap nem befolyásolja a növények áttelelését, nincs ok tehát arra, hogy tovább halogassák a kiskerttulajdonosok a metszési munkákat — figyelmeztet az egyik legfontosabb kora tavaszi tennivalóra a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A fagymentes nappali órákban, 5 fok feletti hőmérsékletnél, a gyümölcsfák, a szőlő és a díszcserje egyaránt nyugodtan metszhető. Talán csak az igen fagyérzékeny őszibarackkal érdemes várni, ha nincs sok metszenivaló. Főleg az almafákat kell igen alaposan, de mérsékelten metszeni, igyekezve szel- lős korona kialakítására, s egyben ügyelve arra, hogy elkerüljék a túl sok vízhajtás képzését. A tavaly gyengén termett, s emiatt elhanyagolt kajszibarackfákon is érdemes mérsékelt metszéssel korrigálni az elhalásuk miatt torzuló koronát, s ritkítani a túl sűrűn fejlődő részeken az ágakat. Igen fontos a metszéssel, a fűrészeléssel ejtett sebek lezárására, amelyhez a Cellcidet és a fabalzsamot javasolják, mert ezek a zárófestéken kívül gombaölő szer hatóanyagot is tartalmaznak. Ha egyik sem áll rendelkezésre, megteszi a fehér olajfesték is. A Mátra és a Cserhát hegység szorításában, erősen errodáló, optimálisnak korántsem mondható talajviszonyok mellett gazdálkodik a Pásztói Béke Mgtsz. A hegyekből érkező víz által lemosott tápanyag pótlásával, keresztirányú szántással és még sok mindennel próbálkozott a tagság, de tartós sikert nem sikerült elérni. A mezőkről csak nem „jött” a nyereség. A kiutat az ipari tevékenység kialakításában és fokozatos fejlesztésében vélték megtalálni. Éppen húsz éve termel a műanyagüzem, ahol fröccsöntéssel, extrudálással olyan speciális termékeket is előállítanak, amelyeket országosan csak innen lehet beszerezni. Legnagyobb nyereségtartalmú a műanyag cipőhöz használatos kitömő sám. Kerülnek ki innen apró göngyölegek, flakonok, csomagolóeszközök kupakok, dugók. A Pénzügyminisztériumtól 1985-ben, fejlesztésre kapott 3 millió forintból új csarnokot építettek. Az ebben üzemelő síkfólia-extru- der tömlő húzására is alkalmas. A legutóbbi időben leginkább tápos zsákok kerülnek le a gépről. Ennek gyártásával azonban gondok vannak. Egyfelől a TVK nem tud megfelelő mennyiségű alapanyagot szállítani, másrészről a január elsejei árváltozások miatt a termék ára még az alapanyag költségét sem fedezi. Tavaly viszont a műanyagüzem még több mint 5,5 millió forint gazdasági eredményt ért el. A tevékenységek sokszínűségére jellemző, hogy a Tardol surolószer gyártása, kiszerelése, értékesítése mellett múlt áprilisban cipőfelsőrész üzemet is létrehoztak a termelőszövetkezetben. Bérmunkában a Duna Cipőgyárnak varrnak az ügyes kezű asszonyok, akik három hónapig tanulták a szakmát. A régi gépeket a cipőgyár adta, ám azóta a tsz is vásárolt újakat. így mostanra e speciális gépi berendezések 60 százaléka már a pásztóiak tulajdona. Mivel nem vált nyereségessé, ezért októberben felszámolták a Páva Ruhagyárral együtt üzemeltetett varrodát. Ugyanakkor sóder-, homok- és kőbányát is létesített a gazdaság Tar térségében. A szakemberek felismerték: a megőrölt kő talajjavításra, a termésátlagok növelésére is hasznosítható. Ügynevezett frittet kell a kőőrleményhez keverni és együtt juttatják ki a földekre. Ezért a bánya fejlesztésével párhuzamosan egy frittüzemet kívánnak építeni. A megvalósulás útján halad Hasznoson egy csempekikészítő, -dekoráló üzem létesítése. A Budapesti Porcelángyárnak bérmunkában vállalják majd a natúr csempék matricával, szitázással és kézi festéssel való díszítését. A szükséges elektromos kemence telepítése előreláthatóan márciusban kezdődik. Régi hagyományokra tekint vissza a szövetkezet erdészeti ágazata, hiszen a rendelkezésre álló földterület felét, mintegy 3500 hektárt erdő borít. A kitermelt fát tűzifaként, valamint háztartási eszközöknek, raklapoknak feldolgozva értékesítik. Nem elhanyagolható a szerelő-szolgáltató ágazat munkája sem. Az itteni munkásgárda bel- és külföldön a részben általa gyártott új gépeket, technológiákat telepíti, helyezi üzembe. Mészáros Zsolt IHM ÍW Gomolya A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat szécsényi üzemének egyik specialitása a palóc gomolyasajt, amelyet sajátos recept alapján készítenek. Képünkön az érlelésre előké- szitett sajtgombócoknál Zupkó Istvánná látja el teendőit. — kép: kulcsár — A holnap nyomában — ma fi csőkígyó mérge A hegesztés során felszabaduló gázok megszokott illata árad szót a Vegyép- szer salgótarjáni gyárának csarnokában. Hanyagul lerakott vaslemezeken tapo- snnk alkalmi idegenvezetőmmel, Kovács Tibor szb- titkárral. Lenyűgöznek a hatalmas acéltartályok: a rendkívül rideg anyag pa- pírmaséként formálódik a gépóriások szorító fogásában, a hegesztőberendezések lángcsóvájában. A kívülről szemlélődő számára különlegességnek számít minden gép, az itt dolgozóknak azonban tömérdek bosszúság forrása. Kísérőm elárulja: év végére a kulcsberendezések 86 százaléka íródik nullára. — Tudja miért vagyok ideges? — szegezi nekem a kérdést Varga Joachim, a Petőfi lakatos brigád vezetője. — Amióta itt dolgozom, tehát 72-től, alig kaptunk új gépet. Ugyanazzal a módszerrel, kisebb normaidőben, kevesebb bérért dolgozunk! Ha bejövök a hét végén, az egyik nap bére biztos elmegy az adóba. A normás is csak ráüt a hasára és azt mondja: ezt, vagy azt csináljátok meg 350 óra alatt! Hogy lehetséges-e, azt senki nem mérlegeli; a lényeg: a terv teljesüljön. Az országos normatáblázat nem veszi figyelembe a lehetőségeinket. Szavai alátámasztására az éppen készülő tartályhoz vezet, amelyre az utolsó fázisban, egy szorosan illeszkedő, spirálisan ráteke- redő csőkígyót hegeszte- nek fel. — Tessék! Itt van a spirál, próbálja meg ráhúzni, mert eredetileg így kellene. Nem megy. Miért? Mert már eleve ilyen „rozzantan” kapjuk. Nekünk kell feldarabolnunk és egyenként ráerőszakolni az íveket. De kérdezem én: mi lesz, ha rosszul sikerül a varrat, és szivárogni kezd a vezeték? Megmondom mi lesz: kontármunka! • Elhatározzuk, hogy utánajárunk a dolognak. Útközben Kovács Tibor felhívja a figyelmemet egy hengerlő- gépre: — Ezen hajlítják hengeralakúra a különböző vastagságú lemezeket. És tudja, miként állapítja meg a kezelő, hogy már nem „üt” a hengerpalást? Ha belenéz a csőbe, láthatja, hogy a szemközti szekrény oldalán krétavonalak vannak. Szemmel „lövi be” a kész állapotot. Pedig, ha innen mé- rethibásan kerül el a tartály, a többiek már nem tudnak csodát művelni vele... Az apróbb és nagyobb vasakat kerülgetve végre odaérünk a spirálgyártó masinához. A Boldrini cég készítette Milánóban, 1972- ben. Bállá Tibor csoportvezető „súgja meg”, miért lehet ideges a spirálok láttán Varga Joachim: — A formázó tengelyek lötyögnek — rázza meg a szerkezetet, aminek a kilengése legalább egy centiméter. — Nem kell szakmabelinek lenni ahhoz, hogy megállapítsa: ha mindegyik tengely „csak” ennyit üt, akkor az előírt milliméteres tűrést csupán a véletlen hozza össze. A technológus szabány szerint adja meg a méretet. Na már most: az első fázisban, a tartálypalást krétavonalhoz igazítva készül, ami eleve kizárja a pontosságot. Erre kellene felteke- rednie annak a spirálcsőnek, amelynek a gyártó- berendezése már a századelőn sem megengedett kilengéssel bír. Csoda-e hát, hogy csúszik a határidő, s oda a prémium! A lurgi csőüzlet persze teljesült, ám a prémiumfizetések körül még sem volt minden rendben. A párt és a szakszervezet véleménye nem egyezett a gazdaságvezetőkével a központtól kiutalt pénz szétosztásában. A városi párt- bizottsághoz befutott jelzések arra is utaltak, hogy a gyár vezetői újabb feladatok elvégzéséhez kötötték a kifizetést. — A történet nem egészen így fest — magyarázza a lurgi csőüzlet felelőse, Hajas Boldizsár. — A rész- határidők olykor csúsztak, így a prémiumot sem automatikusan adták. Főként azok reklamáltak, akiknek a kezén már átment _valamelyik tétel és jogosnak tartották a beígért jutalmat. Ám az egyes szállítmányok elindítása sok esetben az utánuk következők késlekedésén bukott el. A gyár életében egyedülálló feladat végül is • határidőre fejeződött be, s a felhalmozódott összeget később kapták kézhez a dolgozók. — Mi amellett kardoskodtunk — folytatta Kovács Tibor —, hogy a megérdemelt prémiumot a munka teljesítése után azonnal kapja meg a csapat. S bár senki nem járt rosszul, a pénz vesztett ösztönző erejéből, mert nem a megfelelő időben utalták ki. A szakszervezet csak szélmalomharcot folytathatott ez ügyben, mivel működési szabályzatában az van megfogalmazva: a jelentős prémiumkeretek* gazdaságvezetői hatáskörbe tartoznak. Ehhez még a vegyipari dolgozók szakszervezetének ráhatása is kevés volt... A lurgi vállalkozás másra is okulás lehet. Erre világít rá a pártvezetőség titkára, Gállá István: — Számos berendezésre lett volna szükségünk a csőüzlet beindításakor. Gyárunk 76 millió forint értékű devizát hozott a vállalati kasszába, ennek ellenére beruházásra csak százezreket kaptunk. Kiderült az is, hogy minőségi hegesztőkből nincs elegendő, ezért alvállalkozót is bevontunk a munkálatokba. S valljuk meg: az irányítóstáb sem állt a helyzet ‘magaslatán ! Ennek ellenére nyereséges üzlet volt, az országos átlag alatti dollárkitermelési mutatóval. Lassan tehát minden ösz- szeáll ahhoz, hogy a kormány munkaprogramjának végrehajtását vegyük górcső alá, vegyépszeres lencséken keresztül. Nézzük sorra! A szakmunkásképzés hiányosságait a gyár még csak képes ellensúlyozni saját tanműhelyében, de évek vesznek el, amíg ütőképes, európai színvonalú hegesztőket, lakatosokat faragnak a fiatalokból. Mire érett szakmunkás válik belőlük, jön a Szondi szövetkezet, és nagy pénzzel kecsegtető munkát kínál számukra nyugaton. Az elhasználódott eszközökről már beszéltünk, s pénz híján ez a jövőben sem javul. Hiába alkalmaznak a jól képzett mérnökök terveiken századmilliméteres tűréshatárokat, példánk mutatta be, miért hasztalan az igyekezetük. Szemléletváltásra lenne szükség az ösztönzési rendszer kialakításában, és a munkák előkészítésében is. A már megvásárolt számítógépek is csak részben oldhatják meg a gondokat, bár az egyedi gyártás nyilván nem nélkülözheti a gyorsaságot. Mindez persze egy rendkívül fejletlen háttéripari rendszerre építve igencsak fekete jövőt ígér. Az anyag- rendelések negyedéves ütemezése rugalmatlanságot eredményez, s ez érződik a kooperációs kapcsolatokban is. Pont ez bénítja meg az egyösszegű bérutalványozás bevezetésének lehetőségét, hiszen a feltételek irreálisak hozzá. Gyári kalandozásunk végén Kovács Tibor az iméntieket alátámasztó példát mutat: — A Lenin Kohászata Művek szállítja ezeket a hatalmas vastömböket, pedig nekünk — és talán más vállalatoknak is — a kisebb formátumok felelnének meg leginkább. Nézze, már a forgácsoló is únja, hogy az egy tonnából legalább hatszáz kilónyit „szed le” a gép: ennyi a számunkra hasznavehetetlen hulladék... T. Németh László i
