Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-26 / 73. szám

2 NOGRÄD 1988. MÁRCIUS 26.. SZOMBAT Jean-Bernard találkozása magyar párt-, kormány- és egyházi Kádár János, az MSZMP főtitkára pénteken a Parla­mentben fogadta Jean-Ber­nard Raimond-t, a Francia Köztársaság külügyminisz­terét, aki Várkonyi Péter külügyminiszter meghívá­sára hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban. A szívélyes légkörű talál­kozón áttekintették a nem­zetközi élet időszerű kérdé­seit, az európai kontinens helyzetét, különös figyelmet fordítva a béke megőrzésé­nek feladataira és a kölcsö­nös bizalom légkörének meg­teremtésére. Hangsúlyoz­ták, hogy a különböző tár­sadalmi rendszerű országok békés együttműködése a népek közös érdekeit szol­gálja, hozzájárul a nemzet­közi béke és a biztonság megerősítéséhez. Megálla­pították, hogy ebben fontos szerepet játszhatnak a ma­gyar—francia kapcsolatok, amelyek továbbfejlesztése számos területen lehetséges, és az erre irányuló erőfeszí­tések szempontjából kedve­ző alap a két nép egymás iránti rokonszenve, barát­sága. A megbeszélésen részt veitt Várkonyi Péter, vala­mint Palotás Rezső, hazánk párizsi és Christiane Ma- litchenko, Franciaország bu­dapesti nagykövete. A magyar párt és a fran­cia diplomácia vezetőjének megbeszélése után Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke fogadta Jean-Ber­nard Raimond-t. A Kádár Jánossal folyta­tott megbeszélések a terve­zettnél néhány perccel hasz. szabbra nyúltak, így a mi­niszterelnöki hivatalban vá­rakozó népes francia újság­írócsoportnak módja nyílott arra is, hogy a hivatalos tá. jékoztatást kiegészítve, köz­vetlenül a kormány elnöké­nek tegyék fel kérdéseiket. Grósz Károly a sajtó mun­katársainak gyűrűjében szólt hazánk bel. és külpolitikai törekvéseiről, a magyar— francia kapcsolatok alakulá­sáról. Grósz Károly és Jean-Ber­nard Raimond eszmecseré, jén a nemzetközi helyzetet áttekintve, a magyar kor­mányfő elismerően szólt ar­ról a pozitív szerepről, ame­lyet a Francia Köztársaság játszik a nemzetközi élet alakításában. A kétoldalú politikai kapcsolatokat mind magyar, mind francia rész­ről jónak értékelték; ugyan­akkor megfogalmazódott, hogy a gazdasági kapcsola­tok elmaradnak a lehetősé­gektől. Hasonlóan sok, ki­aknázatlan lehetőséget tar­togat még a kulturális együttműködés, amelynek elmélyítése érdekében ma­gyar részről, a kiegyensúlyo­zottabb, tervszerű fejlesz­tést szorgalmazták. A megbeszélésen érintet­ték a jelenleg is folyó ma­gyar—közös piaci tárgyalá­sokat, majd Jean-Bernard Raimond kérésére Grósz Ká­roly tájékoztatást adott a magyar gazdasági reform je­lenlegi törekvéseiről, illetve a kormány ezzel összefüggő intézkedéseiről. Végezetül kölcsönösen áttekintették az ipari és a műszaki-tudomá­nyos együttműködés konk­rét lehetőségeit. A megbeszélésen részt vett Várkonyi Péter, valamint Palotás Rezső és Christiane Malitchenko. Ugyancsak a magyar— francia kapcsolatok elmélyí­tésének igénye fogalmazó­dott meg a magas rangú vendég szállásán csütörtök este megkezdődött, majd pénteken délelőtt a Külügy­minisztériumban folytató­dott hivatalos magyar—fran­cia külügyminiszteri tárgya­lásokon. A vendéglátó Vár­konyi Péter és Jean-Bernard Raimond nyílt, őszinte lég­körű, a kölcsönös megértésre való törekvés szellemében megtartott megbeszélésein mindenekelőtt a kétoldalú kontaktusok kerültek napi­rendre. A külügyminiszte­rek kifejezték a két ország kölcsönös érdekeltségét a kapcsolatok további fejlesz­tésében az élet minden te­rületén. Hangsúlyozták a magas szintű politikai kon­taktusok fenntartásának szükségességét, s kölcsönö­sen állást foglaltak amellett, hogy a gazdasági kapcsola­tokban lendületesebb ha. ladást kell elérni. Jean-Bernard Raimond ki­emelte: Franciaország támo­gatja a Magyar Népköztár­saság és az Európai Gazda­sági Közösség kapcsolatfelvé­telét; arra törekszik, hogy a kereskedelmi és együtt­működési megállapodásról folyó tárgyalások sikerre ve­zessenek. A nemzetközi helyzetet ér­tékelve a külügyminiszterek tájékoztatták egymást orszá­gaik álláspontjáról a kelet— nyugati kapcsolatok, a le­szerelés, az európai béke és biztonság kérdéseiről. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a nemzetközi helyzet­ben kedvező tendenciák ta­pasztalhatók. Annak érde­kében, hogy e pozitív fo­lyamatok tartóssá, illetve visszafordíthatatlanná válja­nak, további erőfeszítések­re van szükség nemcsak a nagyhatalmak, hanem a kisebb és közepes államok részéről egyaránt. A külügyminiszterek meg­beszélésén a tárgyalóasztal mellett foglalt helyet Palo­tás Rezső és Christiane Ma­litchenko is. Jean-Bernard Raimond a délutáni órákban a Parla­mentben találkozott Marjai József miniszterelnök-he- lyetessel, kereskedelmi mi­niszterrel. A megbeszélé­sen nyílt, őszinte légkörben véleményt cseréltek a két­oldalú gazdasági kapcsola­tok fejlesztéséről, az együtt­működés általános és konk­rét kérdéseiről, mindenek­előtt az ipari kooperáció bő­vítésének lehetőségeiről. Ugyancsak a délutáni órák­ban találkozott a francia diplomácia vezetőjével Szű­rös Mátyás, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, az Országgyűlés külügyi bi­zottságának elnöke. A szívé­lyes légkörű megbeszélésen megvitatták a nemzetközi élet néhány fontosabb kér­dését, és áttekintették a két ország közötti együttműködés fejlesztésének lehetőségeit, különös tekintettel a tör­vényhozó testületek közötti kapcsolatokra. Mindkét megbeszélésen részt vett Palotás Rezső, il­letve Christiane Malitchen­ko. A délutáni órákban Jean- Bernanrd Raimond a budai érseki rezidencián találko­zott Paskai László esztergo­mi érsekkel, a Magyar Kato­likus Püspöki Kar elnökével. Jean-Bernard Raimond a nap folyamán katonai tiszte­letadás közepette megkoszo­rúzta a magyar hősök emlék­művét a Hősök terén. A látogatás befejező prog­ramjaként a francia külügy­miniszter magyarországi tár­gyalásainak tapasztalatairól tájékoztatta a sajtó képvise­lőit. Látogatása befejeztével, a tegnap esti órákban haza­utazott a francia külügymi­niszter. (MTI) A nicaraguai nagykövet tájékoztatója Az ellenzékkel kötött tűz­szünet megteremtheti a bé­két Nicaraguában, de ehhez elengedhetetlen az amerikai álláspont megváltozása is. A március 23-án aláírt meg­állapodást Washington üd­vözli ugyan, de az első hi­vatalos amerikai nyilatko­zatok azt mutatják, hogy a Reagan-jtormány továbbra is nyíltan a sandinista for­radalmi hatalom megdönté­sére tör és ehhez a háború folytatását tartja az egyet­len használható eszköznek — mondta Lizandro Chávez Alfaro, Nicaragua buda­pesti nagykövete, pénteken, a nagykövetségen tartott saj­tótájékoztatóján. A sandinista forradalom kezdettől fogva három alap. elv megvalósítására — a politikai pluralizmus meg­teremtésére, a vegyes gaz­daság kialakítására és el nem kötelezett külpolitikára — törekszik. A fegyveres el­lenforradalmárokkal kötött ideiglenes tűzszünet épp azt szolgálja, hogy a sandi­nista vezetésnek ne kelljen a forradalom alapelvei kö­zül egyről se lemondania. Éppen ezért fogad el a kor­mány olyan feltételeket is — így például azt, hogy a megdöntött somozista dikta­túra főbűnösei is szabadon visszatérhetnek az országba és bekapcsolódhatnak a po­litikai életbe —, amelyek a lakosság nagy részének nemtetszését is kiválthatják. A sandinista kormány a hatvan napra kötött ideigle­nes tűzszünet minden ren­delkezését be akarja tarta­ni és szeretné, ha a fegy­vernyugvás végleges lenne. Reagan figyelmeztetése Reagan amerikai elnök pénteken óva intette Izraelt attól, hogy megelőző csapást mérjen Szaúd-Arábiára, amelyről úgy tudja, hogy kínai gyármányú közepes hatótávolságú rakétákkal ren­delkezik. Egy újságíró kérdésére vá­laszként azt mondta Reagan, hogy „természetesen teljes­séggel elleneznénk bármi ilyesmit, és reméljük, hogy nem terveznek ilyen akciót”. (MTI) A Minisztertanács késő délutánba nyúló ülését kö­vetően Bányász Rezső a kor­mányszóvivői értekezleten elsőként a kormányülés té­máival kapcsolatos kérdé­sekre válaszolt. A Minisz­tertanács Hivatalával kap­csolatos kérdésre (Magyar Hírlap) elmondta, hogy e szervezet nem veszi át a tárcák egyes feladatait, s mint apparátus sem éke­lődik a minisztériumok és a Minisztertanács közé. Fon­tos szerepet játszik az össz- kormányzati szempontok érvényesítésében, a megala­pozott döntések kialakítá­sában és abban, hogy a kor­mány, illetve a miniszterel­nök hiteles információkat kapjon a végrehajtásról. Fi. gyelembe véve, hogy az Or­szággyűlés jóváhagyta a tá­jékoztatási hivatal — mint önálló államtitkárság — megszüntetését, a jövőben a Minisztertanács Hivatala látja el azokat a sajtóigaz­gatási feladatokat, ame­lyeket korábban a sajtótör­vény a tájékoztatási hiva­tal hatáskörébe utalt. A kormány mostani ülé­sén létrehozott tanácsi kol­légiummal kapcsolatosan (a Magyar Hírlap érdeklődésé­re) kifejtette: a kollégium konzultatív testület, s egy­ben a tanácsok érdekfeltáró fóruma, amelynek feladata segíteni, hogy a kormányzat és a tanácsok tevékenysége között minél jobb összhang alakuljon ki. Ezt elsősorban a kölcsönös tájékoztatás, az információk kétirányú áram­lása révén érheti el. A kol­légiumot a Minisztertanács elnöke vezeti. Tagjai között helyet foglal a belügymi­niszternek a tanácsa ügyek­ben illetékes helyettese, to­vábbá a Minisztertanács el­nöke által meghatározott időre felkért tanácselnökök, tanácsi vezetők, akik a ta­nácsi munka különböző szintjeit képviselik. A taná­csi kollégium munkamód­szere kötetlen lesz, üléseit szükség szerint, valószínű­leg negyedévenként tart­ják. A kollégiumról a rész­letes tudnivalók a Magyar Közlönyben jelennek majd meg. A szóvivő részletesen be­számolt (a Magyar Távira­ti Iroda kérdésére) a Mi­nisztertanács jogalkotási fel­adataira hozott határozatról. A tennivalók között emlí­tette, hogy e fél év napirend­jén szerepel még a tűz el­leni védekezésről, a tűzoltó­ságról szóló jogszabályok korszerűsítése. Az év máso­dik felében foglalkoznak a gazdasági társaságokról szóló törvény és a vállalati adótörvény javaslatával, a vállalati törvény korszerűsí. tésének, továbbá az 1990. évi népszámlálással kapcso­latos jogi teendőknek az előterjesztésével. Lehetsé­ges, hogy még ebben az esztendőben megvitatják az egyesületekről szóló törvény, válamint az Országgyűlés által kezdeményezett nem­zetiségi törvény tervezetét is. A következő év feladata lesz várhatóan az ország­gyűlési képviselők és a ta­nácstagok választásáról szóló törvény módosítása, a földhasználati adóról szóló törvény megalkotása, illet­ve a bányászatra vonatkozó szabályozás korszerűsítése. Előreláthatóan jövőre ké­szülnek el az új postatör­vény és az informatikára vonatkozó törvény terveze­tével, valamint a népgazda­sági tervezéssel és a költ­ségvetési reformmal össze­függő jogszabályok módosí­tására tesz majd a kormány javaslatot. A vámjoggal, a közérdekű bejelentésekkel és a szabálysértésekkel kap­csolatos új kódex, illetve törvény megalkotásával 1990-ben foglalkoznak. Egyes kérdésekben kívána­tos, hogy megvárják a je­lenlegi gazdasági változások bizonyos hatásait. Ebből a meggondolásból célszerű ké­sőbbre halasztani például az új Munkatörvénykönyv módosítását. A kormányülésen a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyé­ről elhangzott beszámoló fe­lől érdeklődő kérdésre (Ma­gyar Rádió) Bányász Rezső idézte a jelentés megállapí­tásait. Eszerint a megye gazdaságának a hetvenes évek végéig jellemző gyors ütemű növekedése megállt, az országrész helyzete nap­jainkban sok tekintetben nehéz. Egyebek között erő­teljesen jelentkeznek a fog­lalkoztatós, a lakosságmeg­tartás gondjai, különös te­kintettel a fiatalok, a-nők, a szakképzetlen munkaválla­lók elhelyezkedési lehetősé­geire. VALÓBAN A GYŐZELEM REMÉNYÉVEL INDUL MITTERRAND A FRANCIA ELNÖKVÁLASZTÁSON? Végre nyilatkozott Mitter­rand elnök: az Antenne 2. televízió kamerája előtt ki­mondta, amit a francia po­litikai élet minden ismerője várt is tőle, hogy tudniillik igen, indul az elnökválasztá­son, és további hét évig aa Elysée-palota lakója akar maradni! Tenné mindezt a francia nemzeti egység meg­őrzésének jegyében és szán­dékával, ami fellengzősen hangzik talán, mindenesetre azonban jól jellemzi Mit-| terrand politikai törekvéseit. Ö, aki a 70-es évek elején a polgári centrum felől egy nagy kanyarral balra kez­dett tartani, s nemcsak a szocialista párt vezetője lett, hanem a Francia Kommu­nista Párttal közös progra­mot is aláírt arra az esetre, ha a baloldal kerülne hata­lomra, ez a Mitterrand jól tudja, hogy kizárólag balol­dali programmal nem győz­hetne újra! Már rég „nyi­tott” a centrum felé, s most is az a célja, meg a takti­kája, hogy a centrum jobb­oldalán álló vetélytársainak vitorlájából kifogja a sze­let. .. Ha szó esik a jelenlegi vá­lasztási kampányban szocia­lista eszmékről, szocialista módszerekről, akkor ezt csak Barre és Chirac emlegetik, persze, oly formában, hogy azért Mitterrand mégiscsak ilyen eszméket vall, ilyen módszereket alkalmazna. Nyerhet-e az elnök? Esé­lyei nagyok, legalábbis a közvélemény-kutatási adatok szerint. Ha ma lenne a vá­lasztás, a voksok 54 száza­lékára számíthatna, szemben egy Chirac vagy egy Barre 46 százalékával. Ha ma kel­lene dönteni! De a végső szót a választók május 8-án mondják ki, azaz hat hét múlva, s addig történhet egy és más. A választás első forduló­jától, április 24-től senki MIÉRT LEHET OLYAN IZRAELI KORMÁNYFŐ? Több oldalról érkező nyo­másnak igyekszik ellenállni a 73 esztendős izraeli mi­niszterelnök: még az Egye­sült Államok is a tárgyalá­sok irányában próbál rá­hatni, az izraeli közvéle­mény egy el nem hanyagol­ható része is azt követeli tőle, hogy a „békét most!” saját kormányában a koalí­ciós partner, Peresz külügy­miniszter ugyancsak helye­selne egy nemzetközi közel- keleti konferenciát. S ter­mészetesen állandó fejtörést okozhat Samirnak, hogy mit tehetne a növekvő erejű pa­lesztin ellenállással szemben? Az annak letörésére szánt kíméletlen eszközök a világ­ban ellenérzéseket váltanak ki, még a hagyományosan Izrael-barát kormányok és politikusok is rosszallásukat fejezik ki, amikor izraeli ka­tonák célzott lövésekkel arab tizenévesek életét oltják ki. Samir hajthatatlanságát nemcsak a maga politikai múltja magyarázza: ő több mint húsz éven át harcolt, fegyveresen is az Ingun so­raiban Izrael függetlenségé­ért, az utolsó két évtizedben pedig a politikai küzdelmek­ben volt az izraeli szélsősé­gesen nacionalista, terjesz­kedési törekvések élharcosa. A mostani válságos helyzet­ből aligha adódik más kiút, mint idő előtti választások sem várja, hogy Mitterrand már ott megszerezhetné az abszolút többséget, ami megválasztásához szükséges. Akkor még jó néhány jelölt küzd a szavazatokért, és osztja meg a választótestü­letet. Másodlagos jelentősé­gű, de érdekes, hogy miként alakulnak az erőviszonyok a jelöltek és pártjaik között: például hogy hány százalé­kot szerez a hivatalos kom­munistajelölt, vagy hogy a politikai színskála túlsó végén a szélsőjobboldali Le Pen előretörése megállítha­tó-e? Viszont elsődleges je­lentősége annak lesz, hogy Chirac és Barre, a mostani, és az egyik volt miniszter- elnök közötti külön ver­senyfutás miként dől el? Ha Chirac fut be Mitterrand mö­gött másodiknak, akkor a május 8-i menetben ő küzd meg az elnökségért az el­nök-elnökjelölttel. S egyre többen emlegetik, hogy Chirac szívós és kitar­tó. Küzdőképes és szervezni tudó politikus, aki felhasz­nálhatja mai miniszterelnö­ki funkciójából adódó elő­nyös helyzetét is. Egyetlen lehetőséget hadd említsünk, amelyet párizsi politikai for­rásból hallani: Chirac ügyes diplomáciával elérhetné, hogy a választások előtt kiszaba­dítja a libanoni fogságban több mint ezer napjai!) sínylődő francia túszokat, s akkor egyszerre tűnik majd hatékony politikusnak és ér- zőszívű embernek! Viszont abban is meg­egyeznek a párizsi politikai megfigyelők, hogy a 71 esz­tendős Mitterrand hosszú pályafutásának temérdek ta­pasztalatával a háta mögött ugyancsak kamatoztathatja azt a bizalmi tőkét, amit ed­digi elnöksége alatt, főképp az utolsó két évben össze­gyűjtött, amikor Chirac-kal is együtt tudott kormányoz­ni a sajátos párizsi „politi­kai társbérletben” HAJTHATATLAN SAMIR kiírása. Minden bizonnyal arra számít Samir, hogy még mindig azok vannak több­ségben Izraelben, akik a „ke­mény kéz politikáját” várnák el a kormánytól. Egyszer- másszor a palesztinok kato­nai akciója izraeli halotta­kat követel, s ilyenkor fel­éled a tömegek arabellenes- sége, a tárgyalásokat eluta­sító hangulata. A megszállt területek maj­dani kiürítésének perspektí­vája felháborodással és el­keseredéssel tölti el azokat az izraeli telepeseket, akiket 1967 óta módszeresen, és most már mind nagyobb számban küldenek Ciszjor- dániába és a Gaza-övezet- be. Az ő ellenállásuk szol­gáltatja Samir leglátványo­sabb politikai bázisát. Viszont nem hagyható fi­gyelmen kívül, hogy a Közel- Kelettel kapcsolatos diplomád ciai tevékenység mindinkább felgyorsul: hol az arab orszá­gok vezetői tárgyalnak er­ről, hol az USA elnökének különmegbízottja, hol pedig a szovjet—amerikai eszme­cseréken az úgynevezett re­gionális konfliktusok megol­dásának keresése közben esik erről szó. Az idő a tárgya­lásos módszer elfogadtatásá­nak javára dolgozik! Pálfy József í

Next

/
Thumbnails
Contents