Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-25 / 72. szám

1988. MÁRCIUS 25.. PENT EK NÖGRÄD 3 / „ÜGYESKEDŐ” FOGYASZTÓK Drasztikus intézkedéseket nem tettünk... Kérdéseinkre Nagy Lajos, a Magyar Hitelbank Rt. salgótarjáni igazgatója válaszol A kétszintű bankrendszer bevezetésével a kormány­nak a többi között az volt a célja, hogy felgyorsítsa a gazdaság fejlődését, fokozza a szelektivitást, egész­séges versenyszellemet teremtsen a lőkeáramlásban és a koncentrálásban. Ennek megfelelően az újonnan létrehozott kereskedelmi bankok több területen po­zitív eredményt értek el. De elhangzottak olyan meg­jegyzések is, mely szerint nem a kívánt célnak meg­felelően szelektálnak, vagyis elősegítik a gyengén gazdálkodók túlélését, késleltetik a kívánatos termék­szerkezet-váltást, a versenyképesség növelését. Ez utóbbi kedvezőtlen jelenség megállítása, ellenkező­jére való fordítása céljából a kormány által jóvá­hagyott hitelpolitikai irányelvek nemrég erősen beszűkítették a hitellehetőségeket. A jelenlegi helyzetről, valamint a további kilátá­sokról kérdeztem Nagy Lajost, a Magyar Hitelbank Rt. salgótarjáni igazgatóját. Szakmai nyelven szabály­talan vételezésnek nevezik az áramszolgáltatásban a vil­lamosenergia szerződéstől el­térő felhasználását. Az ÉMÁSZ salgótarjáni üzem- igazgatóságának területén ta­valy — egy minapi ér­tékelés alapján — 25 esetet fedeztek fel az ellenőrök, s emiatt 855 ezer forint bírság kifizetését kezdeményezték. A legtöbb esetben a szá­mítógépes feldolgozás derít fényt a csalásra, emellett helyszíni ellenőrzéseket is folytatnak. Az egyik leggya­koribb szabálytalanság a lo­pás, azaz amikor a fogyasz­tó a mérőkészülék megkerü­lésével, vagy befolyásolásá­val szerzi az áramot. Keve­sen tudják, hogy ebbe a ka­tegóriába tartozik az is, ha valaki kicseréli az áramkor­látozót, a biztosítékot. A több­letigény effajta kielégítése — Áruforgalmi jelentés A Kereskedelmi Minisz­térium most közétett áru­forgalmi jelentése ,zerint az év első két hónapjában a kiskereskedelem forgal­ma 87,3 milliárd forintot tett ki, ez folyó áron 7,7 százalékkal több, összeha­sonlítható árakon, mennyi­ségében 9,3 százalékkal ke­vesebb volt, mint az elmúlt év azonos hónapjaiban. A két hónap tapasztalatai azt mutatják, hogy a kereslet szinte valamennyi fogyasz­tási cikk iránt visszafogot­tabb volt mint egy évvel korábban, s a vevők első­sorban az olcsóbb terméke­ket keresték az üzletekben. A napicikkekből csak a legszükségesebbeket vásárol­ták, a vendéglátóhelyeken kicsi volt a forgalom, s a ruházati cikkeket sem na­gyon vették. A tartós fo­gyasztási cikkek iránt vi­szont változatlanul élénk az érdeklődés, a kereskedelmi szakemberek szerint elsősor­ban azért, mert a vásárlók további áremelkedésektől tar­tanak, s attól is, hogy ál­landósul a már több hó­napja tapasztalható hiápy. A februári áruellátásról a jelentés megállapítja, hogy élelmiszerekből és élvezeti cikkekből a kereslet és a társadalmi kárán túl — élet- veszélyes vállalkozás. A harmadik eset az éj­szakai villamos hálózatba történt beavatkozás, melyből tavaly nyolc fordult elő. Vé­gül büntetendő cselekmény­nek számít, ha a fogyasztó nem a szerződésben foglalt célra használja fel a villa­mos energiát. Ez utóbbira példa a ház­tartási célú vételezés ipari tevékenységre történő hasz­nosítása. A tarifa ugyanis lényegesen magasabb a má­sodik esetben: kilowattórán­ként 4 forint 10 fillér. Ugyan­ez vonatkozik a házépítés idejére is, amikor a végle­gesítésig a szokásostól elté­rő díjat számol az áramszol­gáltató. S nem árt tudni, hogy a szomszédból sem kér­hetünk „kölcsön”, amíg tető alá kerül az épület. A büntetőtarifa 6 forintot kínálat egyensúlya helyre­állt, az áruutánpótlás folya­matossá vált. A vállalatok megkezdték a húsvéti fel­készülést, a szezonáruk többsége már februárban az üzletekben volt. Az árak emelkedéséből adódóan a vevők igényesebbekké váltak az élelmiszerek mi­nősége iránt is. Egyre több jogos kifogás tapasz­talható például a tőkehú­sok és húskészítmények gyenge minőségére. A ke­reskedők is egyre gyakrab­ban jelzik a szállítóknak, ha a húsok zsír- és faggyú­tartalma nagyobb a meg­engedettnél, s nem kielé­gítő minőségűek a húské­szítmények, elsősorban a ke­resett, olcsóbb fajták. Ese­tenként át sem veszik a szállítmányt. A februári burgonya-, zöldség- és gyümölcskínálat a szezonnak megfelelő volt, ám az enyhe időjárás miatt jelentősek a tárolási vesz­teségek, különösen a hagy­mánál, az almánál és a káposztánál. Ezért helyen­ként kiárusításokat is szer­veztek, s mérsékelték az árakat. A zöldség- és gyü­mölcsárak azonban így is magasabbak, mint tavaly februárban voltak. is elérhet kilowattóránként, ami nem azt jelenti, hogy nincs mód a többletigény biztosítására. A hálózat te­herbírása dönti el, van-e rá lehetőség. Szabálytalanság­nak minősül a díjfizetés meg­tagadása is, amiről a villa- mosenergia-közszolgáltatási szabályzatból értesülhet bárki, aki kéri a füzetecskét a kirendeltségeken. A tavalyi ellenőrzések épp­úgy vonatkoztak kis-, mint nagyfogyasztókra. Sajnos mindkét kategóriában akadt tennivalója a vállalatnak. Az egyik salgótarjáni kisiparos például háztartási tarifával kötött szerződést, s eközben jelentős fűrészteleppé szer­vezte otthonát. A bírság meg­haladja a 200 ezer forintot. Balassagyarmaton az éjsza­kai fogyasztó „megberhelése” 100 ezer forintjába került a tulajdonosnak. A ruházati cikkek iránt a kereslet meglehetősen lanyha, bár február köze­pén már a tavaszi áruk is megjelentek az üzletekben. Az idei engedményes téli ru­házati vásár lényegesen szerényebb volt, mint az előző években. A tartós fogyasztási cik­kek körében változatlanul sok a hiány: videomagnó februárban sem volt, ugyan­csak hiányoztak az üzletek­ből a televíziók, kevés a bútor, a kerti talajművelő kisgép, a kismotor és a ke­rékpár. Az enyhe időjárás miatt a Tüzép-telepeken vi­szonylag kicsi volt február­ban a tüzelőanyag-forgalom. Érzékelhetően javult az el­látás szénből, de brikettből és kokszból is. Kismérték­ben ugyan, de gyorsult a Tüzép-telepek feltöltése épí­tőanyagokból is. Néhány termékből az ellátás az elő­ző időszakhoz képest ja­vult, több volt például a cement, a mész és a mész- hidrát. Továbbra sincs azon­ban elegendő tetőfedő anyag, falazóanyag, vasbe­ton gerenda, fenyő fűrész­áru, valamint fából készült ablak és ajtó. — Elöljáróban arra kérem önt, hogy röviden mutassa be tevékenységüket a me­gye közvéleményének. — A Magyar Nemzeti Bankból 1987. január 1-jével váltunk ki. Induláskor 15 részvényesünk volt, jelenleg 33-nál tartunk. A jegybank számlavezetési köréből át­vettük a megyei ipari gaz­dálkodó szervezetek 72, az élelmiszer-ipari egységek 65, a kereskedelmi szervek 58 százalékát. Most 93 gazdál­kodó egység főszámláját, 38-nak pedig a telepi szám­láját vezetjük. Az elmúlt év július 1-jével bevezetett szabad bankválasztási lehe­tőség partnereink körét alapvetően nem változtatta meg, sőt ügyfélkörünk 6 újonnan alakult kisszövet­kezettel bővült. Ez év ja­nuár 1-jétől pedig több mint 150 kisszervezet és magán- vállalkozó számlavezetését vállaltuk el. Egyébként ál­talános felhatalmazási ban­kok vagyunk, ami azt je­lenti, hogy érdekeltségi rendszerünk azonos a gaz­dálkodókéval, így hát kap­csolatunk is egyenrangú. Partnereink általában tő­keszegények, ennek ellenére 38 százalékuk részvényesünk. Viszonylag szűk a hitel nél­kül gazdálkodók köre. A csökkenő hitelkihelyezési le­hetőségek mellett ezért el­sősorban az I. osztályú adó­sok — partnereink 70 szá­zaléka — pénzigényeinek a kielégítésére koncentrál­tunk. Az év végi hitelállo­mány 66 százaléka náluk volt, 24 százaléka pedig az ugyancsak jól prosperáló, II. osztályba sorolt vállalatok csoportjánál, ők nyújtják számunkra a legnagyobb nyereségforrást. Valamennyi ügyfelünk esedékes kölcsö­nét időben visszafizette. A banki műveletekkel kapcso­latos feladatokat — hitelfi­nanszírozás, beruházás, fo­lyószámla-vezetés, betét- gyűjtés, egyéb speciális ügy­letek — 48 dolgozó végzi el, 30 százalékuk egyetemet, fő­iskolát végzett, s általában megfelelő gyakorlattal, ta­pasztalatokkal, ismeretekkel rendelkeznek. Banki mun­kánk eredményességét jelzi a több mint 100 millió fo­rint fedezeti összeg elérése. — Folytassuk a jelenlegi helyzettel. A Pénzügymi­nisztérium szerint pok pénz van kint a vállalatoknál. Az érdekeltek viszont az ellen­kezőjét állítják, s kifogásol­ják a szigorú hitelszűkítést. Mi az ön véleménye? — Hangzúlyozom, hogy a bő likviditást és annak sza- bályozhatóságát csak rész­ben tudom elfogadni, mert országosan a gazdasági szer­vek több mint 50 százalé­kának nincs hitelkapcsolata. Megyénkben a már említett forrásszűke miatt ez az arány csupán 30 százalék. Így, hát ezeket a gazdálkodó egységeket pénzügyi eszkö­zökkel szabályozni nem le­het. A finanszírozási körünk­be tartozó ipari, mezőgazda- sági üzemek általában for­rásszegények. Például a me­zőgazdasági üzemek 95 szá­zaléka hitellel gazdálkodik annak ellenére, hogy a kie­gészítő tevékenység hozza a nyereség döntő hányadát. Az alaptevékenység sajá­tossága miatt az első fél évben hitelre van szüksé­gük, míg a másodikban a visszafizetés a meghatározó. Az országosan is közismert hitelszűkítés jelentős gon­dokat okozott a megyében is. A feszített helyzet elle­nére, drasztikus intézkedé­seket nem tettünk, egyetlen üzletfelünknek sem mond­tuk fel a folyósított hitele­ket, a teljes igényeket azon­ban mi sem tudtuk teljesí­teni, sőt áz exportkintlévő­ségeket sem vagyunk képe­sek 100 százalékban finan­szírozni. Bár az idén csaknem 30 százalékkal kevesebb forgó­eszköz-kihelyezési lehetőség­gel rendelkezünk, a termelés zavartalanságához szüksé­ges legfontosabb kiadásokat a vállalatok hitelképességé­nek elbírálása után általá­ban meghiteleztük. A vezér- igazgatói utasításnak meg­felelően pedig a bérkifize­téshez minden esetben meg­adjuk a kért összeget. Ná­lunk a hitelszűkítés nem volt olyan, mint országosan, a gazdálkodó szervek egy­másközti kapcsolata mégis ziláltabbá vált. A monopol­helyzetben lévő vállalatok még a jól gazdálkodó egy­ségektől is garanciákat kér­nek, illetve késleltetik a fi­zetéseket, a szállításokat. — A tények ismeretében egyetért, vagy sem a hitel­szűkítéssel? — A kormány kemény pénzügyi, hitelszűkítési poli­tikájával egyetértek, de nem tudom megérteni, hogy főleg a mezőgazdaságban miért nem vették figyelem­be a szezonalitást. Tehát nem tartom helyesnek a visszafizetés gyorsított üte­mét és mértékét. Harmincöt éves banki gyakorlatomban ilyen nagyságú forráskivo­násra még nem került sor. Az előbbiek azonban nem jelentik azt, hogy a válla­latok mindent megtettek pénzügyi helyzetük stabili­zálásáért. Vannak még tar­talékok. Egyes helyeken ma­gasak a készletek, sok a kintlévőség, amely a jelen­legi feszült helyzetben nem engedhető meg. Ilyen szem­pontból a hitelszűkítés jó irányú kényszert is gyako­rol partnereinkre. — Mi a helyzet a beru­házásokkal? — Itt is visszafogottak a lehetőségek. Ezért általános célokra — gépvásárlás stb. — hitelt engedélyezni nem tudunk. Fejlesztési hiteltá­mogatásra gyakorlatilag csak a világbanki konstrukcióban és a konvertálható export- árualapok növelésében van lehetőségünk. E tekintetben, sajnos hiányzik az iparvál­lalatok vállalkozó-, kezdemé­nyezőkedve is, pedig csak ily módon juthatniuk kor­szerű, modern technikához, technológiához, növelhetik versenyképességüket. Azt vi­szont el kell ismerni, hogy a jelenlegi szabályozók mel­lett a beruházás jelentősen megdrágul, magas a kamat, mérséklődik az állami tá­mogatás, az áfa és így to­vább. .. Az említettek ellenére jó­nak tartom, hogy 1987-hez viszonyítva — 1988-ban 35 százalékkal magasabb a fej­lesztési hitelre vonatkozó elkötelezettségünk. A Rom- hányi Építési Kerámiagyár 93 millió exportfejlesztő hi­telt, a Salgótarjáni Vasöntö­de és Tűzhelygyár pedig 35 millió világbanki hitelt ka­pott. A finanszírozási kö­rünkbe tartozó mezőgazda- sági nagyüzemeknek több mint 100 millió forintot en­gedélyeztünk, melynek csak­nem 50 százaléka világbanki fejlesztéshez kapcsolódik. — Végül arra kérem, hogy ismertesse 'az idei le­hetőségeket. — Tőlünk a gazdaságpo­litika szelektív hitelkihelye­zést követel meg. Célunk, hogy elsősorban az általunk első osztályúnak minősített gazdálkodó szervek igényeit elégítsük ki. Ezzel egy idő­ben fontos feladatunknak tartjuk a mezőgazdasági nagyüzemek termelésének zavartalan biztosítását. A források bővítése céljából növelni kívánjuk a tartós betéteket, az újabb hitelle­hetőségek felkutatása érde­kében pedig keressük az együttműködést a kereske­delmi bankokkal. Ezzel egy időben következetesen vizs­gáljuk partnereink hitelké­pességét, s ahol szükséges, ott kivonulunk a vesztesé­ges tevékenységek finanszí­rozásából. Szorgalmazzuk a készletek csökkentését, a kintlévőségek behajtását, a pénzügyi fegyelem erősí­tését és a tőkeáramlás meggyorsítását. Ahhoz, hogy igazi bankárokká váljunk, meg kell tanulnunk mások pénzével okosan és cél­szerűen gazdálkodni. — Köszönöm a válaszokat. Ügy tűnik — kereskedői szemmel is —, hogy nem csitul hazánkban az építési kedv. Az el­látást biztosító vállala­tok, többek közt a Pásztói Könnyűbeton- és Szigetelőanyag-ipari Vállalat iperlitfeldo)»ozó gyára is felkészült a változatlan lakossági ’és közületi kereslet ki­szolgálására. Az idén 73 millió forint terme­lési érték elérését tűzték ki célul. Zsákokba kerül a pcrlit Ragasztóhabaresból 45M tonnát gyártanak az idén. Melegvíz- és fűtéscsövek hővédelmét szolgálja a csőhéj. — Képek: Bencze Visszafogottabb a kereslet Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents