Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-22 / 69. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON iZ^> TELEXEN ÉRKEZETT... Egy levél nyomában Italozásért Sárga kis épület gubbaszt a vasúti sínek mellett a balassagyarmati állomáson. Hajdanvolt elődjét az 1890- es években kezdték építeni, majd mellette megindult a vasutastelep kiépülése. A II. világháborúban lebombázott épületet negyven éve építették újjá, ma is ebben a formában fogadja az utasokat. Ma már csökken az érdeklődés a vasúti fuvarozás, utazás iránt. Autón, buszon járnak inkább az emberek. Ám sokan — talán olcsósága (?), kényelme miatt — máig is a „vaspálya” mellett voksolnak. Vád a borítékban Egy — szerkesztőségünknek küldött — levél kapcsán kerestük meg a balassagyarmati állomásfőnököt, hogy az igazságot kutassuk. A levél írója (névvel, pontos címmel) azt állítja: „Balassagyarmaton büntetlenül italozhatnak egyes vasutaskollégák (lévén ő is MÁV-alkal- mazott), sőt, az ittasság miatt megszakított szolgálat, nem akdálya annak, hogy prémiumot kapjanak... ” — A balassagyarmati állomásfőnökségen 135 ember dolgozik, s a munkafegyelem — ittasság terén is! r- igazán jónak minősíthető —• magyarázza Zalán Attila állomásfőnök, amikor a zajos peronról irodájába megyünk beszélgetni. Kis állomás az övék, ám évente 70—80 ezer tonna árut futtatnak át, naponta 2—300 tonnát kell útba indítaniuk. — Tavaly kezdtük igazán „keményen” ellenőrizni dolgozóinkat: folyamatosan, • minden szolgálatba lépés előtt megszondáztatjuk őket — teszi hozzá. — Ennek ' a szigorúságnak köszönhetően tavaly három dolgozónknak kellett távozni, italozás miatt. Természetesen súlyozzák az eseteket: első alkalommal, csak fegyelmi felelősségre vonással, pénzügyi szankciókkal lépnek fel, ám ha ismétlődik, nem nagyon tartóztatják a dolgozót. — Ha ilyen szigorúan fogják embereiket, gondolom az prémium? üzemi balesetek száma is csökkent? — Valóban — feleli kicsit büszkén, gondolkodás nélkül. — Tavaly mindösz- sze három baleset volt, de ezek sem jelentős anyagi kárt, sem személyi sérülést nem okoztak. — Egy esetben a hiba kivizsgálásakor derült ki: a forgalmi szolgálattevő hibás utasítást adott, és az azt végrehajtó váltókezelő enyhén ittas volt. így, bár ő csak részese volt az esetnek — s komoly baj itt sem történt — azonnali hatállyal mennie kellett! A forgalmistát fegyelmivel, komoly pénzügyi elvonással sújtották. Hányadik az állomásfönök ? — Hogyan állnak munkaerővel? Vonzó-e Gyarmat környékén a vasutaspálya? — Azt hiszem, igen! —feleli Zalán Attila. — Sok fiatal jár hozzánk dolgozni az ipolytarnóci és a magyar- nándori vonal melletti településekről. De ennek ellenére nagy hiánnyal küzdünk: az utazó dolgozó kevés, ök jelenleg, szinte folyamatosan két műszakot teljesítenek... — Hogyan honorálja ezt a MÁV? — Igazán tisztességesen, hiszen az alapfizetésük nem túl sok, mégis megkereshetik a túlórával a havi 12—16 ezer forintot. Én például a fizetési listán a 40—50. helyen vagyok hó végén, ök ezért a pénzért tisztességgel megdolgoznak, s nem gmk- ban, hanem saját szakmai területükön segítik a vállalatot. Az már más lapra tartozik, — vélem —, hogy a sok túlóra, pluszmunka, szolgálat, szinte minden idejét, erejét leköti az érintetteknek. Élni (a több pénzzel is) nem sok idejük marad... így a levélíró meggyőződhetett, s vele mi is: éppen- hogy nem az italozásért, hanem a jól, tisztességgel végzett munkáért jár a több pénz a balassagyarmati vasutasoknak. (hlavay) Meteorológiai világnap Magára valam'it is adó szakember nem jósolgat. Egyetlen kivétel van, a meteorológus, aki újra és újra előrejelzésekkel köteles kirukkolni. Márpedig az időjárás néhány országban kiszámíthatatlanabb, mint a személyi jövedelemadó mértéke. A meteorológusokról bizonyára leperegnek már a szinte állandó szemrehányások, így talán az sem zavarja őket, hogy éppen tavasz- szal — tehát a legszeszélyesebb évszakban —, március 23-án van a meteorológiai világnap. Miért éppen március 23- án? Azért, mert 1950-ben ezen a napon lépett hatályba az a nemzetközi egyezmény, amely a Nemzetközi Meteorológiai Szervezetet átalakította Meteorológiai Világszervezetté. A névváltozás lényegi átalakulást takar. Az addigi, 1873-ban létrejött szervezet ugyanis társadalmi jellegű volt, az új pedig kormányközi testület, az ENSZ szakosított intézményeinek egyike. A Meteorológiai Világszervezet (WMO) alapítóokmánya megfogalmazta az országok széles körű meteorológiai együttműködésének kereteit. Ennek alapján a tagállamok — jelenleg 160-an vannak — idővel igen hatékony működési mechanizmust dolgoztak ki. Az együttműködés legfőbb területe az adatcsere, fő mozgatórugója pedig az 1963-ban létesített világméretű időjárásfigyelő szolgálat. Kezdetben még a hagyományos földi észlelési és mérési módszerek voltak általánosak. Ma már automatizált műszerek regisztrálják az adatokat, földön, vízen és a levegőben — valamint a világűrben is. A meteorológiai műholdak adatdömpingjé- nek egy kicsinyke része a tévé képernyőjén is látható, ami — ha másra nem — arra mindenképpen alkalmas, hogy érzékeltesse a laikusokkal a munka nehézségét, a frontok, ciklonok és anticiklonok sűrű pálfordulásait. A képernyő említésével már el is jutottunk az idei meteorológiai világnap hivatalosan kiválasztott központi témájához, a meteorológia és a médiák összefüggéséhez. Idén tehát a tájékoztatási eszközökkel való kölcsönhatásra irányul a figyelem. A médiák szerepének a fontossága vitathatatlan,, hiszen az időjárás előrejelzése nem öncél, hanem az életek és a javak megvédését, a természeti környezet megóvását, a termelés folyamatosságának fenntartását, illetve hatékonyságának növelését szolgálja. Ha a nyert adatok megfelelő helyre történő eljuttatása időben történik, akkor a hatóságok döntéseket hozhatnak, s ezzel csökkenthétnek károkat, illetve kihasználhatnak előnyös helyzeteket. Nagycsaládosok, ha találkoznak... Barlangrendszert tártak fel Tapolcán Eddig is feltételezték, hogy a Tapolcától északkeleti irányban folytatódó geológiai törésvonalon nagy kiterjedésű barlangrendszer húzódik a föld alatt, s ennek csupán részét alkotja a már elapadt vizű egykori tavasbarlang és a kórház alatti gyógybarlang. A közelmúltban az utóbbiból indult el két önkéntes kutató, Horváth Tibor, a barlang- terápiás osztály főorvosa és Peidl Endre, a bakonyi bauxitbánya nyugalmazott mérnöke, hogy újabb részleteket tárjon fel a Tapolca alatt rejtőző labirintusból. A saját maguk készítette geo- elektromos mérőműszer segítségével hamarosan messzire nyúló föld alatti barlang- rendszerre bukkantak. A helyenkénti szűk nyílásokat kitágítva 260 méter távolságot tettek meg, s nagyobb termeket is találtak. A barlangfolyosó végén egy 6—7 méter átmérőjű és 16 méter mély föld alatti tengerszemre bukkantak. Ái úszástól nem lehet lefogyni Hiába fáradozik az, aki azért úszik, hogy lefogyjon. A vízi sport — állapították meg amerikai orvosok — nem alkalmas a fogyókúrára: az úszás túlságosan nagy étvágyat csinál. Mint arról a Sports Medicine című folyóirat beszámol, egy orvoscsoport megvizsgálta, hogyan hatnak a különböző sportágak a testsúlyra. „Kissé túlsúlyos” nők (átlagos testsúlyuk 68 kilogramm) három csoportjának naponta egy órát jó tempóban járnia, álló kerékpáron pedá- Ioznia, vagy úsznia kellett. A nők kedvük szerint ehettek, de az edzésprogramot pontosan be kellett tartaniuk. Hat hónap után megmérték őket: azok. akik jártak súlyuk 12 százalékát, a kerékpározók ugyancsak súlyuk 12 százalékát vesztették el: az úszónők testsúlya ezzel szemben 3 százalékkal növekedett. — Hány testvéred van, János? — Hét. Két fiú meg öt lány. — Szeretnéd, ha kevesebben lennétek? — Hát, nem tudom, az milyen lenne. — Van-e olyan kívánságod, ami eddig még nem teljesült? — Nagyon szeretnék egy biciklit... Miközben a kilencéves Kovács Jánost faggattam, édesanyja szerényen meghúzódott a háttérben, de azért biztató pillantásokat vetett a fiára: nyugodtan válaszolhatsz, őszintén! Nagycsaládosok. Az ember tuladonképpen bajban van, hogy a mai szűk gyermekszaporulattal megáldott világban kiket is sorolhat ebbe a kategóriába. A népfront és Vöröskereszt bá- tonyterenyei vezetői úgy döntöttek, hogy minden három vagy annál több gyereket nevelő családnak meghívót küldenek a nagycsaládosok fórumára. Huszonhat helyre jutott el a területen a szíves invitálás, ebből tíz család jelent meg a kisterenyei művelődési házban rendezett fórumon. Borús volt a délután, lógott az eső lába, a kis klubtermet mégis mintha napfény ragyogta volna be. Az édesanyák magukkal hozták a gyerekeiket is, akik önfeledten viháncol- tak, kólát ittak, majd vetítésre vonultak el, hogy a felnőttek komoly beszélgetését ne zavarják. Meg kell vallani, e sorok írója azt gondolta, hogy lavinaként indul majd a panaszáradat, a kérések, igények tömkelegé. Ehelyett békésen, kiegyensúlyozottan élő családok életébe kukkanthatott be, kiknek gondjai azonosak vagy hasonlóak az egy-két gyerekesekével. Ami mégis megkülönbözteti őket: a nagycsa- ládokban rejlő óriási önfegyelem, az egymásrautaltság tudatának elmélyültsége, visszafogottság, a vágyak, tervek megvalósításánál. És még valami. Ritkán tapasztalható harmónia, az összetartozáson, a szereteten nyugvó magabiztosság. Nyolc gyerek édesanyja a 46 éves Kovács Jánosné. Takarítónő a bátonyterenyei sütőiparnál, férje bányász. Mindennapjaikról így vallott: — Nem csináltunk mi családtervezést. Jöttek a porontyok egymás után, szinte kétévenként szültem. Eszembe sem jutott elvetetni bármelyiket is, hiszen jómagam is nagycsaládiból származom. Heten voltunk testvérek. A legidősebb lányom, Vera, most 21 éves, a legkisebb Tomi, nyolc- esztendős. Hogyan élünk? Van egy háromszobás családi házunk, bárki bármikor jöhet hozzánk vendégségbe, nincs szégyellnáva- lónk. A havi jövedelmünk 17 ezer forint, de mellette tartunk csirkét, kacsát, disznót. Amúgy is igénytelenek vagyunk az étkezésben. A gyerekeimre nem panaszkodhatom. Segítenek a házi munkában, mindenki tudja a kötelességét. Szeretik egymást, Éva lányom a fizetéséből befizetett a múltkor szobabútort, a maradék spórolt pénzét a fiúkra költötte. Ruha, nadrág —, ilyenekkel kedveskedett nekik. Éva asszony bemelegítője után lassan megnyíltak a többiek is. Lóskai Pálné, három kislány édesanyja, azon morfondírozott, honnan lehetne több pénzt elspórolni, hogy a család egyik fizetéstől a másikig kihúzza valahogy: — A férjem hatezret keres, a családi pótlék négyezer forint. OTP-öröklakás- ban lakunk, kiadásunk meghaladja az ötezret. A napi ebéd krumpli, főzelékek, a kinőtt ruha egyik gyerekről a másikra száll. — Csak így lehet — veti közbe Viczián Lászlódé, aki három gyereket nevel. — Nálunk is van úgy, hogy a fiam azt a nadrágot hordja, amit nővére, Andrea már kinőtt. A hétgyerekes Kósa La- josné azt tanácsolta a többieknek, próbáljanak otthon kötögetni, megvarrni az egyszerűbb ruhadarabokat, ö is ezt teszi. — Dehát mikor? — sóhajtott fel Szabó Győzőné. — A három lány lefoglalja az összes időnket. Minden percet beosztunk. Reggel hétkor indulunk, jómagam pedagógus vagyok, így napközben is jut a gyerekekből. Délután tanulok a Kriszti lányommal, dolgozatokat javítok, vacsorát készítek. Szórakozásra, kikapcsolódásra nem futja. Esetleg nyáron a strand, de vágyaink messzebbré nem nyúlhatnak. A fórum — mit fórum, a kötetlen beszélgetés — hangulatát visszaadni az írott szó nem tudja. Azt ahogy az anyák kiöntötték egymás előtt a lelkűket, megtanácskozták a módját az apró örömök elérésének. S, a vöröskeresztes titkár biztatására olyan gondokat is feltártak, amelyben a társadalom, a tágabb és szűkebb környezet nyújthat segítséget. Mert jól jön az a rendkívüli segély a tanácstól, gyakrabban rendezhetnének a területen használtruha- vásárlási akciókat, a munkahelyek jobban odafigyelhetnének a többgyerekes asszonyokra a műszak beosztásakor, az üdülőjegyek elosztásánál. És a férjek többet segíthetnének a háztartásban! * — örülünk, hogy megtaláltak minket, hogy összejött ez a találkozó — mondták az édesanyák —, mert igazán jól csak a közös cipőben járók értik meg egymást, Aki nem tudja, nem élte át, milyen egy nagycsalád, az felfogni sem tudja a mi kis örömeinket. A gondok hallatán fjedig legyint: magunknak kerestük. S, talán azt sem érzi, hogy az 6 gazdagnak hitt boldogsága mennyivel szegényesebb a mienknél... Kiss Mária ŐRZIK Á HATÁRT — NAPPAL, ÉTTEL ' Naponta sok kilométert megtéve, gyalog, lóháton, kutyát vezetve őrzik az országhatárt a téli havazásban, néhol magas hóban járva határőreink. A közúti határátkelőhelyeken most is igen nagy a forgalom. A képriport Nyugat-Magyarország soproni határőrkerületének két őrsén készült. Lovas járőr szolgálatban (Fotó: E. Várkonyi Péter) A soproni határátkelő- helyen A magasíigyelőn Éjszakai szolgálat
