Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-21 / 68. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 68. SZÁM ARA: 1,80 FORINT 1988. MÁRCIUS 21., HÉTFŐ * ............ ........................... „ Begördült" a Csepel Autó (3. oldal) Kun Béla Salgótarjánban (4. oldal) Új pénzváltó iroda (5. oldal) > .... ■ i .1 i T anulságok a múltból — a mának Sokan és sokféleképpen emlékeztek meg róla, a tömjék néző magasztalástól a vicsorgó szidalmazásig minden mó­don. Elhallgatni azonban azóta sem lehetett 1919. március 21-et, hiszen európai jelentőségű esemény volt: a magyar proletariátus átvette a hatalmat a szorongattatásaiban ta­nácstalanná vált polgári demokratikus kormánytól, és meg­valósította a világ második munkásállamát. Egy év híján hét évtized telt el azóta, a nagy napok részvevőd közűi ma már nagyon kevesen vannak köztünk. Akik akkor, fiatalos hévvel —, hiszen a forradalmi kor­mányzótanács tagjai között alig akadt harminc évnél idő­sebb — megteremtették a Magyarországi Tanácsköztársasá­got, minden tiszteletet megérdemelnek az utókortól. An­nál is inkább, mert életükben sok mindent kellett elvisel- * niük. Az ellenforradalmi korszakban üldözték, bebörtönöz­ték őket, a sztálini önkény megritkította soraikat, s a Rá- kosi-kilikk uralma idején háttérbe szorították, gyanúsították a „19-eseket". Mindezt azért, mert tiszta szívvel álltak ki a magyar és a nemzetközi proletariátus igazságos ügyéért. Nem túlzás az, hogy 1919 márciusában 1848 márciusának örökségét akarták teljes diadalra vinni. Hiszen a tennivalók többsége rájuk maradt: a magyar függetlenség ismét nagy veszélyben forgott, az elnyomott néptömegek küzdöttek jogaikért, s a reakció erői éppúgy gyülekeztek a határokon kívül és belül’, mint tették elődeik 1849-ben. iHazafiattensággal vádolták a Magyarországi Tanácsköz­társaság vezetőit és harcosait a Horthy-rendszer idején. Igaz: a Tanácsköztársaság egyenjogúságot követelt és adott az 'ország területén élő valamennyi nemzetiségnek, s ez aligha nyerte meg a 30 millió magyar birodalmáról álmo­dozó urak tetszését. Még az is igaz, hogy a piros-fehér-zöld helyett vörös zászlók alatt indultak harcba. Ám, azok a vörös zászlós munkászászlóaljak diadalmas hadjáratok so­rán visszafoglaltak olyan területeket, ahol magyarok éltek, s amelyekről a hazafias szólamokat pufogtatók akkor már régen lemondtak. Szinte minden napra jutott egy-két rendelkezés a dol­gozó tömegek érdekében. Eltörölték az uralkodó osztály kiváltságait, lakáshoz, iskolához, egészégügyi ellátáshoz jut­tatták az addigi nincsteleneket, korlátozták a munkaidőt — felsorolni is sok volna mindazt, amit a Magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt a nép- tömegekért tett. Mindezt — csupán a maguk erejére és elképzeléseire támaszkodva. Az oroszországi munkásfiatalom, Lenin párt­ja csak elvi segítséget tudott adni, hiszen élethalálhar­cát vívta az ottani ellenforradalmi erőkkel, és az azokat támogató külföldi katonasággal. S, éppen Lenin figyel­meztette a magyar munkáséltem vezetőit: nagy hiba lenne mindent egyszerűen átvenni, lemásolni az oroszországi gya­korlatból, mert mások a körülmények és a teendők Ma­gyarországon. Fölösleges lenne tagadni, hogy az egyszeriben rájuk sza­kadt ezernyi tennivaló végzése közben követtek el hibákat is a Tanácsköztársaság vezetői. Utólag — természetesen — könnyű értékelni, s megállapítani; mit, hogyan kellett vol­na tenniük. Mindenképpen biztos, hogy a földosztás el­mulasztása éppúgy hiba volt, mit az, hogy sokszor ott és akkor is az ellenség kezét vélték látni, ahol és amikor csak a tapasztalanság okozott bajokat. S, hogy a vezetők között dúló viták során hol túl-, hol alulbecsülték saját erőiket. Történelmietlen lenne ma azt kutatni, hogy mi lett vol­na, ha... Ha felülkerekedik a munkásáltem rengeteg belső és külső ellenségén? Ha sikerül közvetlen katonai segítséget kapni Szovjet-Oroszország Vörös Hadseregétől? Ha fenn­marad a Magyarországi Tanácsköztársaság és a szomszédos országok proletariátusa követi a példát? Bizonyos, hogy mindezek bekövetkezése esetén egészen másképpen alakult volna történelmünk az 1919 utáni negyed évszázadban. Sőt: talán máig ható ereje lett volna mind­ezeknek. Ám, a történelem —, ha úgy tetszik: a politika — nem ismeri a feltételes módot. A Tanácsköztársaság el­bukott, mert az akkori Európa politikáját meghatározó ha­talmak nem tűrték meg a földrész közepén a munkásálter mot. A megtorlás szörnyű volt, s még azokat is tiltakozásra kényszerítette, akiknek nagy részük volt Horthyék ura­lomra segítésében. De a Magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi hatása még sokáig érvényesült: rövid időre Bajorországban is hatalomra került a proletariátus, s Európa-szerte leszűrték a tanulságokat 1919. március 21. példájából. A jó és a rossz tapasztalatokat is. Ezek a tapasztalatok ma is megszívlelendőek. Mindenek­előtt az, hogy tartós eredményt csak úgy lehet elérni, ha a célokat megérti és magáénak vallja a dolgozó nép nagy többsége. Éppúgy, az is, hogy mindig figyelembe kell venni a nemzetközi környezetet, de csak azt venni át más orszá­gok módszereiből, ami nálunk is hasznos és szervesen épül a magyar hagyományokra. Manapság — talán, mert jelenünket sok tekintetben újra kell értékelnünk a továbblépés érdekében —, sokan hajla­nak arra, hogy lebecsüljék, kicsinyeljék mindazt, amit a magyar dolgozó nép vitt véghez az elmúlt évtizedek és évszázadok során. 1919 márciusa vezetőinek és küzdőtár­sadnak, az akkori hősöknek és mártíroknak emlékét tisztán kell megőriznünk, legjobb nemzeti hagyományaink sorában. Bányász szocialista brigádvezetök országos tanácskozása Veszprémben Megyénket 6 tagú küldöttség képviselte A szén-, bauxit-, érc- és ásványbányák 40 ezer dol­gozójának képviseletében ta­nácskoztak szombaton Veszp­rémben a szocialista bri­gádvezetők, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének szervezésében. Az országos eszmecsere központi kérdé­se volt, hogy miként kell és lehet megújítani a szocialista brigádmozgalmat. A vitaindítóban Schalk­hammer Antal, a Bányaipa­ri Dolgozók Szakszervezeté­nek titkára hangsúlyozta: a jövőben a brigádok tevé­kenységében erőteljesebben kell érvényesülnie a vállal­kozószellemnek, a minőségi törekvéseknek és a tulajdo­nosi szemléletnek. A hozzá­szólások szerint különböző szervezési, szervezeti változ­tatásokkal már igyekeztek ezt kialakítani. Sok szó esett például az autonóm brigádokról; olyan munka- csoportok ezek, amelyek egy- egy feladat megoldására szerződést kötnek a vállala­tok vezetőivel, majd önálló­an szervezik munkarendjü­ket és saját belátásuk sze­rint osztják fel a vállalko­zásért kapott összeget. A forma ma még kísérletnek tekinthető. Az erről kialakult vélemények is eltérőek. Tény azonban — és ebben meg­egyeztek a hozzászólók —, hogy e szervezeti forma szé­lesebb körű elterjesztését gá­tolják a bérezésre vonatkozó jelenlegi szabályozók. Az" is kitűnt, hogy ahol ezt a for­mát választották, ott háttér­be szorultak a gmk-k. A vitában szó volt arról is, hogy a szocialista brigád­mozgalomban változatlanul fellelhetők a formalitás je­gyei; az egyes brigádok ér­tékelésében, megítélésében néhol a tényleges teljesít­mény helyét a szép kivite­lezésű naplók, a termeléshez nem kapcsolódó programok dokumentálása veszi át. Egy­öntetű vélemény volt a ta­nácskozáson, hogy a meg­újulásnak olyan tartalmi vál­tozásokat kell hoznia, amely a tényleges feladatok meg­oldására készteti a brigádo­kat. Rámutattak azonban ar­ra is: egységes módszerek nem javasolhatók, hiszen azoknak a helyi adottságo­kat messzemenően figyelem­be kell venniük. A tanácskozáson megyén­ket a Nógrádi Szénbányák küldöttsége képviselte, Ka- zinczi András műszaki vezér­igazgató-helyettes vezetésével. Tagjai között volt Németh Tibor, a vszb közgazdasági munkabizottságának veze­tője és Baranyi László, vál­lalati versenytitkár. A kol­lektívákat Asztalos Miklós. Kiss Antal és Bodó József brigádvezetők képviselték. Burgonya, extrudált kukorica Hunkához látott a PANONCAIPS KFT Több mint egy évet vett igénybe az engedélyezteté­si eljárás. Ennek megszer­zése után, tavaly november­ben Rétságon megalakult a PANONCAIPS Korlátolt Fe­lelősségű Társaság. Tagjai a Rétsági Magyar—Szovjet Ba­rátság Termelőszövetkezet, a DANICO holland cég, az AGROBANK, a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat. A cégjegyzékbe való felvé­telt szolgáló adminisztrá­ciós munka még tart. A vállalat alaptőkéje 50 millió forint. Ebből 19 mil­(Folytatás a 2. oldalon) A FORCON Szerszámipari Vállalat érsekvadkerti gyá­rában 32 millió forint árbevétel elérése a cél az első negyedévben. Felvételünkön esztergakés-szárakat ké- ' szít Szarvas Péter gépi forgácsoló. — bp — Tanácsköztársasági cmléktúrát szervezett tegnap dél­előtt a Nógrád Megyei Természetvédelmi Bizottság és társszervei. A kis-salgói tanácsköztársasági emlék­műnél Angyal Barnabás az Országos Béketanács tag­ja tartott megemlékezést, majd elhelyezték a hála virágait. Ifjúsági parlament az SVT-ben Bérrendezés és egészségmegóvás Ifjúsági parlamentet tar­tottak szombaton délelőtt a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár művelődési há­zának nagytermében. A vál­lalat fiataljait több mint félszáz küldött képviselte. Elsőként Gressai Sándor igazgató számolt be a leg­utóbbi parlament óta eltelt négy esztendő változásairól. Mint elmondotta, a gyárban dolgozók egyharmada fiatal. A munka melletti szervezett oktatásban jórészt ők vesz­nek részt. Az elmúlt évek­ben három alkalommal sza­bályozták a pályakezdő fi­atalod bérét, így az SVT fiatal munkásainak fizetése eléri a salgótarjáni üzemek­ben dolgozókét. Lakástámo­gatásra a három év alatt hétszázötvenezer forint ka­matmentes kölcsönt adott a vállalat. Végezetül: a gyár vezetése az utóbbi években fokozott figyelmet fordít a pályakezdők beilleszkedésé­re, illetve a pályakezdők döntéseire. Elsősorban az ál­talános iskolák végzőseire számítanak, akiknek ez év­ben meghirdették a „Tűz­helygyárban jártam” című pályázatot. Az 1988—1990. időszakra szóló ifjúságpolitikai felada­tok között szerepel a kezdő szakemberek alapbérének rendezése, a káros szenve­délyek visszaszorítására irá­nyuló felvilágosító munka, s a pályaválasztó fiataloknak a gyár bemutatása. Az igazgatói beszámolót követően a küldöttek kap­tak szót. Gyanó Sándor szer­számkészítő arról beszélt, hogy a fiataloké is ez a gvár, a munkahely a máso­dik otthon. Korántsem mind­egy tehát, milyen körülmé­nyek között dolgoznak, a munkakörülményekre sok helyütt jobban oda kell fi­gyelni. Oláh Lajos, a me­legüzemi parlamentben fel­vetett problémák (világítás elégtelensége) megszünteté­sét nyugtázta, csak azt fur­csállotta, hogy ehhez egy parlamentre volt szükség... Az ifjúsági fórum KISZ-es kitüntetések átadásával ért véget. Hámori Csaba fogadta a magyar baráti társaságok vezetőit Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára szombaton fogadta a külföldön működő magyar baráti társaságok vezetőit, akik a Magyar Kulturális Intézet ötnapos rendezvény- sorozatára érkeztek Ma­gyarországra. A KISZ KB székházéban lezajlott talál­kozón a négy kontinens 21 baráti társasága képviseleté­ben hazánkban tartózkodó vendégek tájékoztatót hall­gattak meg a magyar ifjú­ság helyzetéről, az állam ifjúságpolitikájáról és a KISZ törekvéseiről, majd konzultációt folytattak a magyar ifjúságpolitika idő­szerű kérdéseiről. (MTI) A szocialista gazdasági reform alternatívái Vasárnap folytatódott Győrött a szocialista gaz­dasági reform alternatívái­val foglalkozó nemzetközi tanácskozás, amelynek szer­vezője a Magyar Tudomá­nyos Akadémia Világgazda­sági Kutató Intézete. Az esemény színhelye a győri városháza díszterme. A vi­lág 25 országából érkezett 200 neves szakember a hét végén is reggel 9 órától este hét óráig folytatott eszme­cserét az érdekes témáról1. Egyebek között egyesült ál­lamokbeli, kanadai, japán és kínai szakemberek tar­tottak nagy érdeklődéssel kísért előadásokat hazájuk gazdasági problémáiról, perspektíváiról, s fejtették ki véleményüket a magyar gazdasági reformról. (MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents