Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-18 / 66. szám

2 NOGRAD 1988. MÁRCIUS 18., PÉNTEK Fejlődött az élelmiszeripar (Folytatás az 1. oldalról) nél — a gabona- és tejipar­nál — számottevően nőtt a vállalatok önállósága. Egy másik változás ugyancsak javára vált a hazai élelmi­szeriparnak: az állami élel­miszeripar mellett kibontako­zott a mezőgazdasági nagy­üzemek élelmiszer-feldolgozó tevékenysége, ezek tavaly már az állami élelmiszeripar ( termelésének 20 százalékát adták. Az élelmiszertörvény meg­alkotása óta megjelent az élelmiszer-termelésben a kis­ipar. Részesedése ugyan sze­rény, de egyes területeken — történetesen a sütőiparban — mégiscsak számottevő. Érdemleges, a törvény mó­dosítását igénylő változás az, hogy az utóbbi időben kül­földön is, itthon is új tech­nológiák jelentek meg. ösz- szefoglalva azokat a változá­sokat, amelyek a törvény mó­dosítását indokolják, megál­lapíthatjuk, hogy az élelmi­szergyártás mintegy 6000 termelőegysége sok tekintet­ben más viszonyok közé ke­rült, munkájával szemben új követelmények támadtak. Mindehhez hozzá kell igazí­tanunk a törvényt, hogy az követelményeivel, előírásaival a ma céljainak megfelelően ösztönözze az ágazatban dol­gozó több mint kétszázezer ember munkáját. Lakossági és külkereske­delmi érdekek egyaránt fű­ződnek ahhoz, hogy javul­jon a mezőgazdasági ter­mékek, nyersanyagok fel- dolgozási aránya, nőjön az új termékek száma, s vele a választék is folyamatosan bővüljön. E törekvéshez minden forrást hasznosíta­ni kell. A törvény lehető­séget kínál minden gazdasá­gi szervezetnek, tehát a kisvállalkozásoknak is a köz­fogyasztású élelmiszerek előállítására. Bővülhet a közfogyasztású élelmiszert előállítók köre azzal is, hogy a törvényben javasol­juk a bedolgozók foglalkoz­tatását tiltó eddigi rendelke­zések eltörlését. A törvénymódosítás ta­lán legfontosabb része a termékengedélyezésre, a minőség meghatározásának rendjére, a minőség-ellenőr­zés módszerére vonatkozik. E téren — alkalmazkodva a bevált nemzetközi tapaszta­latokhoz — jelentős az egy­szerűsítés, de egyértelműbb s következetesebb az ellen­őrzés. A termék milyenségének, minőségének meghatározá­sa a hatáság helyett a leg­illetékesebb, a termelő fel­adata. Az ellenőrzésben a legnagyobb változás az, hogy a termelő köteles lesz az élelmiszer minőségét az elő* állítás megkezdésétől, an­nak befejezéséig ellenőrizni. Igazodunk tehát ahhoz, amit a gazdaságilag fejlett országokban világszerte al­kalmaznak. Nálunk eddig a késztermékeket ellenőriz­ték. Most viszont beépül az ellenőrzés a gyártási folya­matba. Egy másik előírás: az élelmiszert csak akkor szabad a gyártótól teljes ér­tékűként kiszállítani értéke­sítésre, ha minden mutató­jában megfelel a gyárt­mánylapon feltüntetett elő­írásoknak. A hatóság természetesen ellenőrzi a törvény által elő­írtak betartását. A követke­zetes és folyamatos ellen­őrzés garancia kell legyen a minőségre, a minőség ál­landóságára. Váncsa Jenő szerint az élelmiszeriparban a feldol­gozottsági fok növelésével hosszabb távon akár több­szörösére is gyarapítható az előállított érték. Ezzel a ténnyel mindenképpen szá­molnunk kell. Minél maga­sabb feldolgozottsági fokot ér el egy-egy termék, annál jobban értékesül a piaco­kon. Itthon is növekszik a jobban feldolgozott termé­kek iránti kereslet. Szólt arról, hogy a hazai lakosság élelmiszer-ellátása nagyon fontos eleme a tár­sadalmi közérzetnek, a köz­hangulatnak. Ilyen értelem­ben napjainkban — amikor annyi kétely, bizonytalan­ság, gazdasági nehézség rontja a hangulatot — még nagyobb súllyal esik latba az élelmiszer-ellátás milyen­sége, az élelmiszer-termelők, -forgalmazók munkája. Az állami támogatás megszűn­tét követően az élelmiszer- árak év elején jelentősen emelkedtek. Ez sok gondot okoz, főként az alacsony ke­resetűek, a többgyermeke­sek és a kisnyugdíjasok kö­rében. De az áremelések után minden vásárló még érzékényebb arra, hogy pénzéért azt kapja — legyen szó mennyiségről és minő­ségről egyaránt —, amit ígértek, amit joggal elvár. Csak az az élelmiszer-ter­melői, -forgalmazói maga­tartás fogadható el, amelyik ezt maximálisan szem előtt tartja. A kormány azzal szá­mol, hogy a hazai élelmi­szer-fogyasztás tömege az idén a tavalyi marad, vagy kis mértékben nő. Gyakor­latilag minden élelmiszer­ből — s legfőképpen az alapvető élelmiszerekből — jó, kiegyenlített színvonalú ellátásról gondoskodunk, Következetesebben kell szol­gálnia az idén is, a jövő­ben is élelmiszeriparunk­nak a korszerű táplálkozás követelményeit. Az élelmiszerexportról ki­fejtette: a megkötött terme­lési szerződések, a termelői törekvések alapján elmond­ható, hogy ehhez és a hazai feladatok teljesítéséhez a mezőgazdaság megtermeld az árualapot. Az élelmiszer- ipari vállalatok termelés- szervező munkájától, belső munkarendjétől, fegyelmé­től, piachoz igazodó képes­ségétől azonban igen sok függ, Az irányításnak, az élel­miszer-ipari vállalatoknak sok kihívásra kell válaszol­niuk. Meggyőződésem, hogy képesek erre. Az irányítás feladata, hogy megteremtse a kibon­takozás lehető legjobb kö­rülményeit. Ezt szolgálja a gazdaságirányítás, -működ­tetés reformja, ezt a kor­mány elfogadott munka- programja. Az előttünk ál­ló élelmiszertörvény-javas­lat összhangban van ezek­kel. Ezért amikor a kormány nevében beterjesztem s vi­tára bocsátom a javaslatot, egyben elfogadásra is aján­lom — mondotta befejezé­sül Váncsa Jenő. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszeripari Kutatóinté­zet főigazgatója a törvény- javaslat bizottsági előadója elmondotta: a törvényjavas­latot három állandó bizott­ság, a szociális és egészség- ügyi, a mezőgazdasági és a kereskedelmi bizottság tár­gyalta. Véleményt nyilvá­nított a tervezett módosítá­sokról, valamint a csatolt minisztériumi végrehajtá- siutasítás-tervezetekről, a Fogyasztók Országos Taná­csa is. Számos felszólalás hang­zott el. A képviselők a miniszter válaszát három ellenszava­zattal és két tartózkodással elfogadták. Végül az élelmi­szerekről szóló 1976. évi tör­vény módosításáról döntött a parlament. A képviselők a módosításról szóló tör­vényjavaslatot általános­ságban, és a már megszava­zott módosításokkal rész­leteiben — egy ellenszava­zattal és egy tartózkodással — elfogadták. Ezután Villányi “Miklós pénzügyminiszter tájékoz­tatta álképviselőket az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól, az ezzel összefüggő árproblémákról, a termelés év eleji megin­dulásával kapcsolatos kér­désekről. Interpellációk Űjabb napirendi pontra át­térve, Sarlós István, az Or­szággyűlés Építési és Közle­kedési Bizottságának, vala­mint a Településfejlesztési és Környezetvédelmi Bizott­ságának együttes jelentését terjesztette a képviselők elé a Ferihegyi nemzetközi re­pülőtér zajövezeteiben teen­dő környezetvédelmi in­tézkedésekről. Ezt követően további in­terpellációk hangzottak el. Kovács Lászlóné (Buda­pest, 7. vk.), a Meggyfa ut­cai napköziotthonos óvoda óvónője a szociális és egész­ségügyi miniszterhez inté­zett interpellációt az abor­tuszbizottságok megszűnte, tése tárgyában. Dr. Csehák Judit válaszá­ban hangoztatta, hogy mér­legelni kell,- a jelenlegi kor­látozás mellett csupán egy kevésbé bürokratikus eljá­rásra van-e szükség, vagy a szabad választás jogát tör­vényben helyes-e biztosíta­ni a nőknek. Az interpellációra adott választ a képviselő, majd az Országgyűlés — két tartóz­kodással — elfogadta. Movik Lászlóné (Pest m., 27. vk.), az Ácsai Nagyköz­ségi Közös Tanács elnöke, Vác város és környékének sorozatos villamosenergia, ellátási problémái tárgyában interpellált az ipari minisz­terhez. Az interpellációra Horváth Ferenc ipari minisztériumi államtitkár válaszolt. El­mondotta, hogy az Ipari Mi. nisztérium megvizsgálta a jelzett gondokat. Megállapí­totta, hogy az észrevételek megalapozottak. A megtett, illetve tervezett intézkedé­sekről szólva kifejtette: a múlt év márciusában meg­kezdett és idén októberben befejeződő váci transzformá­torbővítés eredményéként a térségben a villamosenergia, ellátás biztonságosabbá vá­lik. Az interpellációra adott választ a képviselő, majd az Országgyűlés — három tar­tózkodással — elfogadta. Morvay László (Budapest, 33. vk.), az Olajipari Fővál­lalkozó és Tervező Vállalat létesítményi főmérnöke, a 1 alkony ilvántartás tárgyában interpellált a belügyminisz­terhez. Horváth István belügymi­niszter az interpellációra vá­laszolva, tájékoztatta a kép­viselőket, hogy a miniszté­rium a Központi Statisztikai Hivatallal és más főhatósá­gokkal közösen elvégezte az akkor megígért vizsgálatokat. Erre alapozva, még az idén, az első fél évben előterjesz­tés készül a Minisztertanács számára a szabályozás pon­tosítására. A belügyminiszter vála­szát az interpelláló képvise­lő elfogadta, az Országgyű­lés pedig három tartózko­dással tudomásul vette. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a Növénytermesztési és Minősítő Intézet fajtakí­sérleti állomásának vezető­je az Országos Árhivatal el­nökéhez intézte interpellá­cióját. Elmondta, hogy az ország 1962-ben befejeződött teljes villamosítása új feszült­ségeket szült, sértő mára már elfogadhatatlan árkülönbsé­get teremtett a fővárosi és a vidéki áramfogyasztók kö­zött. Szikszay Béla államtitkár, az Országos Árhivatal elnö­ke — egyebek között — el­mondta, hogy a kormány ed­dig is tett már két intézke­dést az áramdíj-különbsé- gek mérséklésére. Az úgyne­vezett éjszakai áramdíjat or­szágosan egységesen állapí­tották meg. Ez különösen a községekben jelentett komoly díjmérséklést, főként ott is terjedt el az éjszakai áram igénybevétele. Ugyanakkor a nappali áramért valóban csaknem kétszer annyit kell fizetniük a vidékieknek, mint a fővárosban élőknek, tény­legesen azonban — mivel mód van az éjszakai, ol­csóbb áram használatára — jelenleg egy háztartás Bu­dapesten 1,20 forintot, a köz­ségekben pedig 1,60 forin­tot fizet átlagosan egy ki­lowattóra villamos energiá­ért. Az államtitkár válaszát az Országgyűlés nagy többsége nem fogadta el, ezért a terv- és költségvetési bizottság, va­lamint az ipari bizottság a témát megvizsgálja és a kö­vetkező ülésszakon jelentést tesznek erről. Tóth Attiláné (Budapest, 52. vk.), az Elektronikus Mé­rőkészülékek Gyárának üzemmérnöke a magántulaj­donú üzletbérlemények fel­mondása tárgyában interpel­lált az építésügyi és város- fejlesztési miniszterhez. Somogyi László építés­ügyi és városfejlesztési mi­niszter utalt arra, hogy az 1984-es minisztertanácsi ren­delet több évtizedes feszült­séget oldott fel. Addig ugyan­is az épület tulajdonosa hosszú éveken keresztül nem mondhatott fel, csak akkor, ha cserelehetőséget biztosí­tott az üzletet fenntartó ál­lami, vagy szövetkezeti szerv részére. A rendelet kiadásakor, 1984-ben már tisztában vol­tak azzal, hogy a felmondá­si jog érvényesítése a ke­reskedelemben feszültséget okozhat. Ezért két lényeges korlátot iktattak közbe. Az egyik: a rendelet érvénybe lépése után a felmondás há­rom évig nem lépett ér­vénybe. Ma is egyéves fel­mondási határidő van ér­vényben. A másik korláttal azt szabályozták, hogy nem Dr. Szilágyi Tibor, Vastag Ot az ülésszak szünetében, i tilia, Tőzsér Gáspár és Sándor Gábor rtógrádi képviselők Éotó: Bábel László Kádár János munkamegbeszélése iparvállalatok vezetőivel Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára csütörtökön délután iparvállalatok vezetőivel, ipari szövet­kezetek elnökeivel folytatott munkamegbeszélést a Tungs­ram RT budapesti székházában. A munkaértekezleten —, amelyet az Ipari Minisztérium, a Magyar Gazdasági Ka­mara és az OKISZ szervezett — részt vett Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. (MTI) Méhegészségügyi tanácskozás Ősi táplálék — mai problémákkal Mintegy kétszáz résztve­vő jelenlétében került sor csütörtökön arra a méhész­egészségügyi tanácskozásra, amelyet a Magyar Agrártu­dományi Egyesület Nógrád megyei szervezetének állat­egészségügyi szakosztálya, a Nógrád Megyei Állategész­ségügyi és Élelmiszer-ellen­őrző Állomás, valamint a Magyar Méhészek Egyesüle­te szervezett a salgótarjáni Technika Házában. A tanácskozás előadói' — bár a méhegészségügy kü­lönböző területeit érintették — közös vonásként hangsú­lyozták a magyar méhésztár­sadalom aktuális problémá­ját, az ázsiai " Varroa-atka elleni védekezést. Dr. Szőke Pál, megyénk állat-egészségügyi és élelmi­szer-ellenőrző állomásának igazgató főállatorvosa is­mertette azokat a betegség­fajtákat, amelyek a legve­szélyesebbek a méhállomány- ra. A méz, mint ősi táplálék termelése szigorú feltételek­hez kötött. A méhészetek kötelezően előírt vizsgálatán túl, valamennyi méhészre ér­vényes az értékesítési és hu­mán-egészségügyi szempon­tok betartása. Az igazgató fő. állatorvos dicsérte a Nógrád megyében folyó munka szín­vonalát, amiben nem kis ér­deme van megyénk 86 méh- egészségügyi felelősének. Tárgyilagosságra töreke­lehet minden indok nélkül felmondani, hanem csak ak­kor, ha a felmondó ezt az épületrészt lakás céljára akarja igénybe venni, vagy ha maga akar ebben keres­kedni, illetve ipari tevékeny­séget végezni, továbbá, ha bontási engedélyt kapott az épületre. A miniszter válaszát a képviselő és az Országgyű­lés egyhangúlag elfogadta. Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnöke a Magyar Nem­zeti Bank elnökéhez inter­pellált az élelmiszer-gazdasá­gi üzemek, vállalatok hitel­ellátási ügyében. Tímár Mátyás, ' az MNB elnöke — kiegészítve a pénzügyminiszter beszámo­lóját *— arról szólt, hogy a szigorúbb pénzpolitika elle­nére úgy ítéli meg: a hitel- lehetőségek korlátozása nem olyan mértékű, hogy az el­viselhetetlen terheket róna a gazdaságra. Az MNB elnökének vá­laszát a képviselő nem fo­gadta el, mivel, — mint mondotta — konkrét és gyors intézkedéseket vár­nak az élelmiszer-termelők, akik attól tartanak, hogy ne­hézségeik a későbbiekben megismétlődhetnek. Az MNB elnökének válaszát az Országgyűlés nagy szótöbb­séggel szintén nem fogadta el. A témát a terv- és költ­ségvetési bizottság elé utal­ták elemzésre, a szükséges döntések előkészítésére. Sütő Kálmánnak (Vas m., 9. vk.), a Magyar Szabvány- ügyi Hivatal elnökhelyette­sének a Rába mentén ár­vízveszélynek kitett terüle­tek ármentesítése tárgyá­ban az Országgyűlés múlt év decemberi ülésén fel­tett kérdésére Maróthy dett —, mint azt az elején jelezte is — előadói beszé­dében dr. Koltai László, a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium megbí­zott osztályvezetője, főál­latorvos. Dr. Koltai László a nagy vihart kavart, hatásta­lan VARRESCENS füstölő­csíkokról, s az emiatti — pontosan egyelőre még min­dig ki nem mutatható — károkról, továbbá a megtett intézkedésekről számolt be. A VARRESCENS füstölőcsí­kokkal éveken keresztül (1982—1986) nem volt prob­léma. A méhészek által töme­gesen jelzett észrevételek nyomán a MÉM vizsgálatot indított. A MÉM ebben nem illeté­kes dönteni, de a gond nél­küli jövő megtervezését cé­lozzák intézkedései: öt fajta méhatka elleni gyógyszer biztosítása a méhésztársada­lomnak, A nagy tetszéssel fogadott előadás után dr. Csaba György, az Országos Állat­egészségügyi Intézet osztály­vezető-helyettese, főállator­vos a „Leggyakoribb méh- betegségek felismerése és az ellenük való védekezés” té­mában diaképes tájékoztatót tartott. Végezetül a jelenlevők kérdéseire válaszoltak az előadók. —benkő— László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter válaszolt. A tárgysorozat végeztével Peják Emil (Bp. 56. vk.), a HNF budapesti bizottságá­nak vezető titkára jelentke­zett szólásra: új törvény megalkotására tett indít­ványt. Elöljáróban hangsú­lyozta, hogy a hazai és a nemzetközi körülmények kö­vetkeztében a nemzetiségi kérdés közvéleményünk fi­gyelmének középpontjába ke­rült. A nemzetközi megíté­lés is egyre hangsúlyosabb követelményként fogalmaz­za meg a társadalmi beren­dezkedés demokratizmusát, az emberi jogok érvényesü­lését, ennek részeként az et­nikai és más kisebbségek egyéni és kollektív esély- egyenlőségének szavatolását, amikor minősíti az egyes ál­lamokat. Javasolta, törvényben sza. bályozni a nemzetiségi szer­vezetek létesítésének módo­zatait, a kulturális élet, a művelődés, a sajtókiadás, az ismeretterjesztés, a rádió, a televízió nemzetiségi adásai­val kapcsolatos kérdéseiket. Peják Emil törvényalko­tási javaslatára reagálva Márkája Imre igazságügymi­niszter reményét fejezte ki, hogy közös erőfeszítéssel, a parlament illetékes bizottsá­gaival szoros együttműkö. désben, a jogi rendezést il­letően is sikerül olyan meg­oldásokat találni, amelyek előbbre viszik a hazánkban élő nemzetiségiek ügyét. Peják Emil törvényalko­tási javaslatát az Ország­gyűlés egyhangúlag elfogad, ta. Az Országgyűlés tavaszi ülésszaka ezzel befejezte munkáját. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents