Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-02 / 52. szám

Herencsényben a Mag.varnándori Afész vegyesboltjában 800 ezer forintos forgal­mat bonyolítanak le havonta. A község közel ezer lakosának a fele rendszeres vásárlójuk. — bp — Elfekvő milliók? „Elfekvő milliók” — mond­ta valaki nemrégiben a ba­lassagyarmati kórház bete­geiről. Megállapítása kétség­kívül figyelemre méltó, még ha némi pejoratív felhang is kicsendül belőle. Valóban, mibe kerül a betegek ápo­lása az államnak? Tényle­gesen elfekvő milliókról van szó, vagy valami másról is? A kérdésekre dr. Rad- vánszky Zoltán, a kórház gazdasági igazgatóhelyette­se felelt. — Tizenhétezer embert gyógyítunk évente, s átla­gosan tizenhat napot tölt nálunk egy-egy beteg. Több mint kétszázmillió forintos költségvetésünk nagyobbik felét költjük a gyógyszerek­re, felszerelésre, élelmisze­rekre, s ebből fedezzük egyéb kiadásainkat is (víz, villany, fűtés stb). Az összesített adatok azon­ban még a számok világá­ban jártas embereknek sem mindent árulnak el. A tel­jes képhez az is hozzá tar­tozik, hogy Gyarmaton nem­csak a vonzáskörzet kilenc­venezer lakosát látják el, hanem az ideg- és elmeosz­tályon megyei feladatokkal is megbirkóznak. Míg a kli­nikai osztályokon átlago­san tíz napot töltenek el a bent fekvők, az elmeosztá­lyon ez a szám ötven nap, a férfialkohológián pedig huszonkilenc. — Sokan úgy tudják, hogy az idegosztályon kezeltek költségei alacsonyabbak — folytatta az igazgatóhelyet­tes. — S nemrégiben még így is volt, mára azonban el­tűnt ez a különbség. Csak­nem minden második ágyunk ehhez az osztályhoz tartozik, és a kihasználtsága egyre jobban a száz száza­lékhoz közelít. Nem egy be­tegünk már tizenöt-húsz éve fekszik bent, hiszen ezeknek az embereknek nincs csalá­di hátterük, vagy hozzátar­Vegyes vállalatot alapí­tott veszprémi székhellyel a Pannonker Kereskedelmi Vállalat, a Konzumex és az osztrák Ozean cég. Az in­duló tőke 45 százalékát a Pannonker adta, a többit a másik két partner, egyenlő arányban. A közös vállalat zöldség-, gyógynövény-ter­meltetéssel és -feldolgozással foglalkozik majd. A terme­lőket a Panonnker keresi meg, a feldolgozás technoló­tozóik nem tudják' megolda­ni a gondozásukat. Az sem lehet közömbös, hogy milyen körülmények között lábadoznak a bete­gek. A kórház költségvetése nem tartalmazza az épületek felújítására való pénzt. A helyreállítás a városi tanács feladata, s néhány éve súlyos milliók épültek a pa­vilonok falaiba, de összes­ségében még ma is ráférne egy alapos rekonstrukció a kórházra. E mellett — kimondva- kimondatlanul — kemény kritika éri a kórházat alko­holista betegei miatt. — Az elvonókúrára érke­zők akár öt-hat hetet is el­töltenek itt. Közülük minden második többször is vissza­kerül. Két megjegyzés kívánko­zik ide. Aki elvonókúrára jön, néhány nap alatt kell változtatnia hosszú évek megrögződött szokásain. Ha sikerül is, utána ugyanabba a környezetbe kerül vissza az illető... Ráadásul a ja­vulás első jelei csak három­négy hét múlva jelentkeznek, s ekkor még gyógyulatlanul — haza kell engedni a több­séget, mert folyamatosan érkeznek az újabb beutaltak. — Nyilvánvalóan nem he­lyes ez a gyakorlat — fejte­gette dr. Radvánszky Zol­tán. Viszont ami lehetősé­günk van a gyógyításra, maxi­málisan ki kell használnunk. Az sem elhanyagolható probléma, hogy az utóbbi évek áremeléseivel nem tar­tott lépést a költségvetés. Nyílt titok, hogy ma már szó sem lehet az ellátás szín­vonalának megtartásáról. Ez pedig egyaránt érinti az egészségügyi dolgozókat, a bentlakókat és a visszaeső betegeket... Mindennek is­meretében pedig visszájára fordul a kérdés: valóban el­fekvő miliőkről van szó? (rt) giájáról és a gépsorokról az osztrák cég gondoskodik, a vegyes vállalat nagyrészt kül­földi piacokra szállítandó termékei — szárított, por­lasztóit zöldségek és gyógy­növények — Veszprémben készülnek. A vegyes vállalat több­éves együttműködésből fej­lődött ki, a Pannonker és az Ozean cég között ugyanis már több mint' 10 éve áru­csere-kapcsolat van. Tisztább a folyók vize A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Miniszté­rium megbízásából végzett januári vízminőségi vizsgá­latok szerint most a szoká­sosnál tisztább a folyók vi­ze. Az enyhe idő hatására ugyanis hatékonyabb a fo­lyók természetes öntisztu­lása, mint a nagy hidegben, a jeges vízben. A folyók és a tavak túlnyomó részénél a víz minősége megfelel az első és másodosztályú köve­telményeknek. A télen sz9kásosnál ösz- szességében kedvezőbb víz­minőségi helyzet ellenére, januárban az átlagosnál több, összesen 18 váratlan szennyeződés történt, amely a vízügyi igazgatóságok víz­minőség-védelmi szolgálatá­nak intézkedését igényelte. Pomáznál és Nyírbátornál például olyan olajszennye­ződés elhárításáról kellett gondoskodni, a'mely 2—4 évvel ezelőtt keletkezett. Gyurica István, az ősagár­di elöljáróság vezetője el­mondhatja magáról, hogy ve­le olyan dolgok történtek, ami soha azelőtt semmilyen ősével. Pedig a kis szlovák nemzetiségű faluban élő csa­lád messzire visszalátott a múlt időkbe. Ám ott csak kétkezi munkások, parasztok voltak. — Magam is gazdálkod­tam — mondja. Aztán meg­választottak tanácstagnak és 1958-tól egyfolytában vé­geztem valamilyen tanácsi munkát. Ügy hírlik, az elöljáróság választásának előkészítése és a hivatalos aktus során megható figyelem vette kö­rül Gyurica Istvánt. Az elöljáróság vezetőjévé vá­lasztása nemcsak a hivata­los szervek előtt került szó­ba, hasonló kéréssel a falu­ban élők közül többen is megkeresték .lakásán. Mi lehet a magyarázat? Erről ő maga így vélekedik: — Minden ösagárdhoz köt, sok-sok érzelmi szál fűz a településhez- Itt születtem, soha másutt nem éltem. Itt kapcsolódtam be a tanácsi munkába, ebben a faluban értem el az első sikereket, itt értek az első kudarcok is. Tanácstagként kezdte, majd vb-titkár volt három évig, aztán a tanácstagi csoport, most pedig az elöljáróság vezetője: Miközben a közér­deket képviselte, nem sza­kadt el a mezőgazdaságtól Zöldség, gyógynövénv Magyar—osztrák vegyes vállalat Pa pírszö vegek „Nem mindegy, hogy valakinek a feje van a partitúrában, vagy a partitúra van a fejé­ben”. E marxi elmésség jutott eszembe mi­nap, mikor egy társaságban azon vitáztunk; vajon miért van az, hogy a közéleti fóru­mokon az előadók zöme, s gyakran a hozzá­szólók is papírból beszélnek. A vitában lé­nyegében két nézőpont csapott össze. Az egyik, hogy az emberek java része nem tud könnyedén, összefogottan beszélni nagyobb nyilvánosság előtt, mert nem szokott hozzá, lámpalázas, ezért igenis szüksége van véle­ményének átgondolására. A másik markáns álláspont szerint, napjainkban már elfogad­hatatlan, hogy emberek véleményüket felol­vassák, „papírból” vitatkozzanak­Az említett nézőpontok között nem egysze­rű választani, vagy éppen összhangot te­remteni, hiszen a papírból való beszéd job­bára csak a formai jegyeket mutatja. Ki ta­gadná, hogy hallott már nagy hatású, tartal­mas, meggyőző, papírból jól előadott, fesze­sen szerkesztett gondolatokat, és mérgelődött a szabadon csapongó, összefüggéstelen zagyva beszéden. A felblvasó és kötetlen beszéd között per­sze, számos árnyalat van a tekintetben, hogy mennyire köti le figyelmünket, ad-e új gondolatokat, mennyire értünk vele egyet, tartjuk igaznak. Az említett vitában végül is azzal értettek egyet a legtöbben, hogy ma az élő, eleven, a papírt csak a legfontosabb gondolatok nagyvonalú vázlatának tekintő előadói hozzászólási magatartásformákra van szükség. Napjainkban az ismert gazdasági, társadalmi problémáink közepette az embe­rek igénylik a közvetlen emberi szót, a szi­lárd gondolati kapaszkodókat, a mondandó hitelét erősítő őszinteséget. Ezt a felolvasó jellegű előadásformával csak ritkán lehet el­érni, mert a papírszövegből hiányzik az em­ber, s ezért nem is lehet eléggé meggyőző. Hiszen milyen meggyőződés az, amelyet pa­pírról kell felolvasni? Itt az emberek könv- nyen gondolják, hogy a szónok felkészület­len, nem a saját véleményét mondja. Ilyen­kor tör rá a hallgatóságra az ólmos fáradt­ság. kezdődik az egymás közti beszélgetés, s kezdenek szállingózni az emberek hazafelé. A mozgalmi zsargon mormolása akkor okoz igazán visszatetszést, ha vélemény helyett politikai, ideológiai idézetek hangzanak el- Az ilyen „míves” gondolatok így aztán elfeledik a valós életet, nem válnak kézzelfoghatóvá. Ilyenkor olyan érzete is támadhat a hallga­tóságnak, hogy a beszélő úgy használja a jól bevált politikai kifejezéseket, hogy nem is­meri azok valóságos értelmét. Ezzel már eljutottunk a közhelyig, amely olyan, mint egy gyermeknyomdai szókészlet, amelyből csak elő kell húzni a bevált sza­vakat, kifejezéseket, s máris készen vannak a szépen gördülő, hangzatos mondathalmazok. A közhelyek folytonos használata közéleti fó­rumainkon egyenes utat jelent a szellemi le­épüléshez. Egy-egy gondolat attól válik köz­hellyé, ha az ugyan önmagában igaznak tű­nik, de távol áll a való élet sokszínűségétől­A szabad, kötetlen beszéd ezzel szemben merőben más indíttatású és hatású. Ez per­sze, nem jelenthet szellemi slamposságot, nyakatekert mondatokat, logikátlan gondola­tokat. A fejből való előadás nem akar a bölcsek kövéből kegyesen néhányat átnyújtani a hallgatóságnak, hanem gondolkodtat, felvo­nultatja az ellentétes nézeteket is, meggyő­ződése mellett tényekkel érvelő, ha kell, fel­paprikázó stílusú. Nem beszél mindenről, ha­nem néhány témát megragad és azokat ki- vesézi, szétszedi, majd a kellő megértést elő­segítve, újból összerakja őket. A papírt mellőző beszéd azzal válik em­berközelivé, hogy ez a mód lehetővé teszi a közvetlen érzelmi és értelmi kapcsolatot a hallgatósággal, segít megvilágítani a nem teljesen megemésztett gondolatokat, össze­függéseket. Talán az élőbeszéd legnagyobb előnye, hogy a beszélő: mondanivalóját átengedi egyénisége szűrőjén, saját logikával, szóhasz­nálattal élhet, amely a meggyőzés egyik leg­fontosabb kelléke. És nagyon fontos az egyé­ni hangvétel érdekességé, a váratlan fordu­latok, a hétköznapi nyelv alkalmazása. Ne feledjük: gondoktól terhes hétköznap­jainkban csakis a hétköznapi nyelv nem ál- mosít. A megújuláshoz pedig éppenséggel egyéniségekre van szükség- B. P. Bővítik a sörpalackozót Másfélszeresére bőví­tik a salgótarjáni na­rancs GT sörpalackozó kapacitását az idén. Az eddigi 6000 üveg óra teljesítményt egy új gépsor üzembe állításá­val június 1-től 9000 üveg órára növelik. — bp — Az ösagárdi elöljáró: ff Nem kezdődött új korszak..." sem. A termelőszövetkezetek szervezése idején a helyi me­zőgazdasági nagyüzem ala­kuló ülésén főkönyvelőnek választották. Az első egyesü­lést követően maradt ko­rábbi tisztségében. A má­sodik összevonás új munka­kört hozott a számszaki em­bernek; a Nézsai Május 1. Termelőszövetkezetben 1975- től dolgozik belső ellenőr­ként. — Könnyű munkám soha­sem volt, de ugyanakkor a munkát egész eddigi életem során hobbinak is tekintet­tem. Hozzátehetem, hogy mindig is igyekeztem meg­választani a feladatkörömet és soha olyan megbízatást nem vállaltam él, amiről azt sejtettem, hogy meghaladja az erőmet, vagy a képessé­geimet­Hogy Gyurica István közért végzett munkája egy­ben választott életformája is, ezt a falubeliektől tudom. Egyebek között elmondták, hogy falugyűlések és más estébe nyúló fórumok után emberek fordultak hozzá tanácsért: „Te, Pista bácsi...” Az emlékek felidézésekor el­mosolyodik: — Valóban, ha visszagon­dolok, majdnem mindenki így szólított. A barátkozó, közvetlen al­kat, a nyitottság azonban nem jelenti azt. hogy Pista bácsi nem tud határozott és következetesen kemény len­ni- Számtalan példával bi­zonyíthatnám, hogy ösagárd elöljárójának a közvetlenség mellett a rámenőség is a sajátja. — A falu engem nem ma­ga fölé emelt, hanem meg­választott és ez korántsem biztosíték rá, hogy nem lesz­nek konfliktusdk. A közös­ség érdekében meg kell kö­vetelni a rendet is. A köz- szolgálat nem egyenlő avval, hogy mindent és mindenkit ki kel] szolgálni. Ügy gon­dolom, így tehetek legtöb­bet a településért, az itt élő­kért. A három évtized alatt belejöttem a községpolitikai munkába. Nagy szerencsém, hogy van kire támaszkodni is. Elsőként említem a nő- tincsi székhelyközség tanácsi apparátusát és a helyi la­kosságot, hiszen egyet aka­runk, ami csak jól összehan­golt, közös munkával érhe­tő el. Nagyon szimpatikusán szól a települést érintő ter­vekről is: — Tudom, nem ott kez­dődött ösagárd időszámítása, hogy én lettem az elöljáróság vezetője- Csupán arról van szó, hogy folyamatosan to­vább kell dolgozni a telepü­lés fejlődéséért. Olyan fel­tételekért kell munkálkodni, hogy, aki itt született, az ne kívánkozzon el innen. S ezért mindenki teszi is a maga dolgát. Ezt az elöljá­róság rövid működési ideje alatt is bizonyította. Busz­várót, utat építettünk. A megüresedett pedagógus szolgálati lakásból óvodát alakítottunk ki, hogy az ap­róságoknak ne kelljen Nő­tincsre utazniuk... — Az idei program szerint felújítjuk a ravatalozót, hi­dat építünk jelentős társa­dalmi összefogással- Nagy előny, hogy a 417 lélekszá­mú ösagárd olyan falu, ahol hallatlanul igyekvő emberek élnek, csak ki kell aknázni az ebben rejlő lehetőségeket. A jövőben hogyan ala­kul egy kis falun, benne Gyu­rica István és mások sorsa, azt senki sem láthatja előre. Ám annyi bizonyos, hogy jó szakmai ismerettel és vonzó emberi tulajdonságokkal munkálkodik az elöljáró ös­agárd érdekében. S ez szá­mára nem is akármilyen haj­tóerő. Surányi János V

Next

/
Thumbnails
Contents