Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25., CSÜTÖRTÖK NOCRAD .3 Salgótarján—Lipcse— Magdeburg Szállítóberendezések bővülő exportja az NDK-ba A kistelepülések fejlesztése és gondjai Beszélgetés Romasz Adolffal, a megyei tanács elnökhelyettesével Az arányosabb településfejlesztési ípolitika érvényesítésére — la községek, köztük a kistelepülések népességmegtartó képességének erősítése érdekében — 'az 'elmúlt években több központi és '■megyei határozat született. Sok intézkedés segí­tette a helyi közösségek döntési önállóságát, az érdekkép­viselet fokozását, létrejöttek az elöljáróságok. Ma mégis a viták középpontjában áll a kistelepülések helyzete és sorsa. Az okokat kutatva kérdeztük Romasz Adolfot, a iNógrád Me­gyei Tanács elnökhelyettesét. Szendehelyen új utcasorok alakultak ki a mostanában épí­tett családi házakból. Bővíteni kívánja kivitelét az Országos Bányagépgyártó Vállalat salgótarjáni gyára, amely eddig is évente mint­egy ötvenmillió forint érték­ben exportált külszíni bá­nyai szállítóberendezéseket a Német Demokratikus Köztár­saságba. Ez a kapcsolat az idén, s a következő években nemcsak megmarad, de új elemekkel gazdagodik. Vizs­gálják annak lehetőségét, hogy egy lipcsei gyárral kö­zösen, NDK-doíkumentáaiók felhasználásával megkezdik az emelő-szállító berendezé­sek részegységeinek gyártását, amely fokozatosan eljutna a késztermék előállításához. A magdeburgi Október 7-e gyárral tárgyalnak több ipar­ágban hasznosítható mozgat­„A jó pap is holtig tanul” — tartja a közmondás, és ge­nerációk élettapasztalatát sű­ríti néhány szóba. Való igaz, gazdasági és tár­sadalmi életünk változásai olyan gyors ütemben követik egymást, amelyek alaposan próbára teszik az emberek al­kalmazkodókészségét. Még inkább vonatkozik a vezetők­re ez a követelmény. Gyak­ran tapasztaljuk, hogy ezen múlik a siker,. nem ritka, hogy a jelenségek alapos elemzésére sincs elég idő. Bi­zonytalan irányokba kell el­mozdulni, és az ezzel járó kockázatokat vállalni. Az Országos Vezetőképző Központban már az elmúlt években felismerték, hogy a megszokottól való elszakadás, a váltás, az új követelmé­nyekhez való gyors alkalmaz­kodás gyakorlást, tréninget igényel. Ezért az OVK úgynevezett vezetői készségfejlesztő tré- mingjei már többesztendős múltra tekintenek vissza. Ál­talában ötnaposak, bentlaká­sosak, és mintegy 10—15 ve­zető gyakorolja együtt a dön­téshozatalt, a teammunkát, fejleszti önmagáról kialakí­tott ismereteit. A nyári tréninghetek so­rán 1987-ben négy héten át — június—július hónapokban — tíz különböző tréninget szervezett az OVK Concordia laboratóriuma. A magyar «iktatók mellett kanadai ta­ható kis szállítószalagok sal­gótarjáni kibocsátásáról. Az NDK-ban mindehhez felaján­lották a náluk már széles körben elterjedt számítógépes tervezőkapacitást. A bányagépek iránti csök­kenő hazai kereslet pótlása érdekében a salgótarjáni bá­nyagépgyár kész akár meg­kétszerezni eddigi NDK-ex- portját. Ráadásul mind a kis szállítószalag, mind az eme­lő-szállító gép Salgótarjánban új termék, így-hozzásegít a nagyüzem termékszerkezeté­nek megújulásához. A számí­tógépes tervezői együttműkö­dés pedig felcsillantja a kö­zös műszaki-tudományos együttműködés és fejlesztés lehetőségeit. nár is vezetett tréninget, ér­dekes témában a stressz ke­zeléséről. Tolmács iis közre­működött, de az idegen nyelv gyakorlásának lehetősége, és a külföldi módszer megis­merése igen vonzóvá tette ezt a tréninget. A négy hét során érdekes témák szere­peltek a programon, közöt­tük a vezető időgazdálkodása, kommunikáció, a hatalom és befolyás kérdései, együttmű­ködés. A hazánkban újfajta kez­deményezést a sajtó és a rá­dió is érdeklődéssel kísérte. A vezetőképzés, az egyéni fejlesztés új módszerének he­lyességét a külföldi tapasz­talatok és a résztvevők elége­dettsége is alátámasztotta. Az első évi siker nyomán az OVK Concordia labora­tóriuma május 30. és június 24. között újabb nyári tré­ningheteket rendez. Tavaly Szí rákon tartották, ez évben a jioszvaji továbbképző inté­zet nyújt otthont a rendez­vénynek. A korábbi témák mellett újak is szerepelnek a prog­ramban, így például kreati­vitás és innováció, döntésho­zatali tréning, minőségi ve­zetés, konfliktuskezelés. Ez évben is megjelennek külföl­di trénerek a rendezvényen, ezúttal amerikaiak. Nyár utolján majd beszá­molunk az ez évi tapaszta­latokról. Dr. Huszti Dénesné • A tömegkommunikáció gyakran ad hírt a kistele­pülések önállósodási törek­véseiről. Hasonló jelenség Nógrád megyében is előfor­dul. Mi lehet ennek az oka? — összetett, sok tényező által motivált folyamat konkrét megnyilvánulásai­ról van szó. A tárgyilagos kép érdekében vissza kell nyúlni a feszültségek múlt­ból táplálkozó gyökereihez. A megye 120 települése több mint felének a lélekszáma nem haladja meg az ezer főt, húsz törpefaluban öt­százan sem laknak. Ezek­ben a korösszetétel, az akti­vitás, a megújulási képesség kedvezőtlenebb. A legtöbb dilemmát azok a kedvezőtlen termőhelyi adottságokkal és elégtelen közlekedési kapcso­latokkal rendelkező telepü­lések adják, amelyek a me­gye középső, illetve délnyu­gati — hátrányos helyzetű — térségében helyezkednek el. 9 A településhálózat­fejlesztést befolyásoló egyes tényezők hol a folyamatok okaként, hol pedig okozata­ként jelennek meg. Helyt­álló ez a megállapítás? — Valóban így van. A településrendszerünkre ki- Jiató változásokat az iparo­sítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése nyo­mán, illetve a vele egy idő­ben kibontakozó nagy tár­sadalmi mozgások idézték elő. A helyi foglalkoztatási gondok miatt felgyorsult az ingázás. Ez, valamint az élet­mód változása ösztönzően hatott a városba való köl­tözésre és a megyéből tör­ténő elvándorlásra. Az el­vándorlók döntő többsége a fiatalabb és a középkorú la­kosságból került ki, s ez hosszú távon lényegesen be­folyásolta a lakosság termé­szetes szaporodásának lehető­ségeit. A megye községeiben 1960. és 1970. között 4 szá­zalékos, a következő tíz év­ben 2,3 százalékos volt a fogyás. Ugyanakkor az 5Q0 lakos alattiakban 14, illetve 16 százalékos volt a csök­kenés. ® A hetvenes évek végé­től lelassult az elvándorlás. Mivel magyarázható ez? — Számottevően erősödött a kedvező gazdasági és köz­lekedési feltételekkel rendel­kező községek megtartóké­pessége. Ez azoknak az in­tézkedéseknek köszönhető, amelyek elsősorban a helyi munkalehetőségekre, a de­mográfiai folyamatokra ha­tottak kedvezően. 9 Ezek a gazdasági ösz- szefüggések. Emellett a ta­nácsoknál is jelentős válto­zások történtek. — A közös tanácsok meg­alakulása egy időbe esett az egyéb körzetesítési folyama­tokkal, a mezőgazdasági üzemek és az áfészek tőké­jének koncentrálásával, vagy az iskolák körzetesítésével. Településszerkezetünkből eredően ezek a változások Nógrádban a települések nagyobb hányadát érintették, mint az ország sok részén. E lépések nélkül ázonban falvaink sem gazdaságilag, sem infrastrukturális 1 ellá­tásban nem jutottak volna el a mai szintig. A tanácsok fejlesztési és intézmény­működtetési tevékenységé­ben továbbra is megkülön­böztetett figyelmet kaptak a kistelepülések, ha a statiszti­kai számok nem is tükrözik mindig hűen a fejlődést. Amikor egy társközségben például megszűnt a felső ta­gozatos oktatás, mert a székhelyközségben új iskola épült, első pillanatban úgy nézett ki, hogy csökkent az ellátottság. Az igazság azon­ban az, hogy a gyerekek oktatása és nevelése sokkal színvonalasabbá lett. Szak­szerűbb lett az igazgatási munka, a pénzalapok ösz- szevonásával pedig lehetővé vált, hogy a faluközösségek — szükségleteiket rangsorol­va — közösen döntsenek fel­adataikról, Kétségtelen tény, hogy iskola, orvosi rendelő, szolgálati lakás építése — különösen az 1970. és 1980. közötti időben — a székhely­községekre koncentrálódott. Ezek azonban nemcsak egy település érdekeit szolgálják. Alapelvnek az tekinthető, hogy minden egyes telepü­lésen legyen meg az alap­ellátás, az ezt meghaladó igényeket pedig célszerűen, egy nagyobb térséget átfo­góan kell kielégíteni. Ily mó­don érvényesül a nivellálás és a differenciálás. A kiste­lepüléseken 1975-től napja­inkig harmadával lett több az óvodai férőhelyek száma, ma is minden helyen mű­ködik kultúrotthon, vagy klubkönyvtár. Több mint kétszeresére nőtt a közüzemi vízzel ellátott települések aránya. Ezeken a települé­seken a megyei átlagnál jobb a lakásellátás, sok családi ház építését kedvezményes telekkel, készpénztámoga­tással segítették a tanácsok. 9 A nyolcvanas évek elejétől szembetűnőbbek az eredmények. Magyarázha­tó-e ez a községi tanácsok önállóságának, érdekeltségé­nek fokozódásával? — Egyértelmű az össze­függés, miként a helyi kez- derrténvezések határozot­tabb érvényesülésével és felkarolásával, a megyei és a helyi tanácsok kapcsola­tának közvetlenebbé tételé­vel is. Elsősorban a külön­böző megyei és központi pályázatok mozgósítottak nagy erőket. A megyei ta­nács céltámogatási rendsze­re a vállalkozást, a helyi kezdeményezést egészíti ki. Ha már a vállalkozásról esett szó, bevezettük azt is, hogy a társadalmi munka­versenyben elért helyezés alapján a jutalom nem a közös tanácsot, hanem a tele­pülést illeti. Említeni kell a kereskedelmi hálózat, SZŐ VOSZ által is támoga­tott korszerűsítését: a telek­ellátást, az útkorszerűsítést, a környezeti kultúrát növel­ni kívánó tanácsi pályázato­kat. A megyei tanácsi sza­bályozó rendszer a korábbi­nál arányaiban is nagyobb mértékben támogatja a köz­ségek — így a kistelepülések — fejlődését. A fejkvóta bevezetésével a fejlesztési forrás általánosabbá, de- mokratikusabbá és nagyobb mértékűvé vált. 9 A helyi tanácsok kez­deményező- és kockázatvál­laló készsége eltérő, s ez differenciálja a települések fejlődését. — Engedni, sőt támogatni kell az átlagosnál kiemel­kedőbb helyi kezdeményezé­seket és az ebből adódó differenciálódást — ez a megyei tanács álláspontja. A társadalmi demokratizmus kiszélesedése, a tanácstestü­letek döntési jogainak valódi érvényesülése pedig bizo­nyára elvezet oda, hogy a helyi közösség megköveteli a hatékonyabb, eredménye­sebb szervezőtevékenységet. Ennek érdekében esetleg nem riadnak vissza a meg­felelő személycseréktől sem. 9 Hogyan ítéli meg a VII. ötéves helyi tanácsi tervek alapján a székhely­községek és a hozzá kap­csolódó kisebb települések fejlesztésének arányait? — Összességében pozitív irányú elmozdulást jeleznek a tervek, az egyes tanácso­kon belüli arányok azonban jelentősen eltérnek. Jellem­ző ugyanis, hogy — a fej­lődés folyamatát szem előtt tartva — a helyi tanácsok az egyik tervciklusban az egyik, azt követően a má­sik település nagyobb fel­adatát oldják meg, arra koncentrálnak. Van olyan tanács, ahol szinte minden fejlesztési pénz a székhely­községben épülő iskolát szol­gálja a társközségek teljes egyetértésével. Sőt, az utób­biak még a településfejlesz­tési hozzájárulással is tá­mogatják a megvalósítást. Más településeken viszont sokkal egyenletesebb elosztás ellenére is az elégedetlenség jelei mutatkoznak. A tartós egyetértésben, vagy annak felbomlásában szerepet ját­szik az is, hogy mennyire sikerült a’ lakosság reális törekvéseit tükröző terveket kialakítani. Egy azonban bi­zonyos: nem lehet a terve­zést újra kezdeni, a menet közbeni korlátozó intézkedé­sekkel csökkentett pénzt új­ra elosztani. Az i.lyéh vita helyett most a tervek való­ra váltására kell koncent­rálni. Ügy vélem, a demok­ráciával, a véleménynyilvá­nítással együtt kell, hogy járjon a nagyobb felelősség is. 9 Számos példa bizo­nyítja, hogy az elöljárósá­gok valóságos, érdemi tevé­kenysége között is nagy a különbség. — Ügy vélem, sokat be­szélünk a jogaikról, s an­nál kevesebbet a feladatuk­ról, a felelősségükről, arról, hogy érdemben képviseljék a társközségek érdekeit a tanácsokban. Emellett azon­ban legyenek szervezői a cselekvő kezdeményezések­nek, közvetítsék a tanácsok döntéseit. Nagyon sok ta­nácsnál nem találták meg az önállóság növelésének lehetőségeit sem, miközben a lakosságra is nagyobb te­her hárul. Ez természetesen viták forrása, a vélemény­cserében azonban az igé­nyekkel . együtt a lehetősé­geket is számba kell venni. Ha a feszültebb közhangu­latban a kérdésekre nem adunk józan, higgadt választ, nem tényszerűen érvelünk, akkor ez melegágyát képez­heti annak, hogy a koráb­ban közösen elvetett törek­vések és az elfojtott indula­tok felszínre törnek, s nem kellően átgondolt, önállósulá­si törekvésekhez vezetnek. A legtöbb helyen azt te­szik szóvá, hogy a tanács nem fordít elegendő figyel­met a feszültségek felszá­molására, a székhélyközségek kapják a nagyobb fejlesz­téseket, a társközségek hát­térbe kerülnek. Ez kétség­kívül összefügg azzal, hogy a tanácsok a központi for­rások jelentős csökkenése miatt — fejlesztéseknél 1988-ban ez a 40 százalékot is eléri — kénytelenek fel­adataik egy részét elhalasz­tani, vagy módosítani. Ez érinti a helyi célokat, több területen a tehóval segített elképzelések megvalósítását is. A jó szándékú lokálpat­riotizmusból táplálkozó igé­nyek elfogadhatóak, a baj ott van, hogy talán nem sikerült eléggé széles körben tudatosítani e kényszerű lé­péseket. Azt sem, hogy a megyei tanács éppen a kis­települések, a községek ér­dekében a városok és na­gyobb tanácsok, a megyei fejlesztések rovására, a köz­ségek fejlesztési fejkvótáját az elmúlt évi szinten megr tartotta. Ezzel együtt az is igaz, hogy a kisebb, kevés pénzből megoldható problé­mák megszüntetésére a ta­nácsok nem fordítanak kellő figyelmet. 9 Végezetül: milyen lehe­tőségeket lát a kistelepülé­sek dinamikusabb fejlesz­tésére? — A megyei tanács kö­zéptávú tervének megfelelő­en következetesen keresni kell a községek népességmeg­tartó képessége további erő­sítésének lehetőségeit. Eb­ben megkülönböztetett sze­repet szánunk az elmaradott térségek fejlesztésére kidol­gozott programunk végre­hajtásának. Az egyik legfon­tosabb feladat a helyi, hely- köri gazdaságos foglalkozta­tási lehetőségek bővítése. Gondolok itt az ipartelepí­téstől kezdve a mezőgazda- sági, idegenforgalmi lehető­ségeken keresztül a szociá­lis gondozásig. Mindebben megnő a heljM tanácsok, a lakóközösségek kezdeménye­zőerejének ' jelentősége. A kétszintű irányítás beveze­tése tovább növeli a közsé­gek rangját. A társulások, a városokkal való együtt­működés formái is új ala­pokra helyeződnek. Ha szét­válnának a ma együtt élő települések, éles anyagi veszteség érne mindenkit, hiszen az intézmények szét­szórt fenntartása jelentős többletköltséggel járna. A mai szűkös anyagi helyzet­ben ennek nincs realitása. Az előttünk álló tennivalók megoldásában a terveinkben rögzített célok megtartásá­val, rugalmasabb formák al­kalmazásával lehetünk ered­ményesebbek a kistelepülé­sek fejlesztésében, az ott élő emberek helyzetének ja­vításában is. A cél: 3 millió A NAÉV Hővill leányvállalatának zagyvarónai üzemében 3 millió forint árbevétel elérése az első negyedéves célkitű­zés. Itt készülnek a lég- és fűtéstechnikai berendezések, anyagmozgató kézi targoncák, lakatosszerkezetek és a ké­pen is látható kapcsolószekrények. Amerikai vendégelőadókkal Nyári tréning a vezetőknek Konfliktuskezelési és döntéshozatali gyakorlatok

Next

/
Thumbnails
Contents