Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-20 / 43. szám
1988. február 20., SZOMBAT NOGRAD 3 Vigasztalások E gyre inkább meggyőződésem, hogy világ- színvonalon tudjuk vigasztalni egymást. Ha például elesik a gyerek, beüti a térdét, nyugtatjuk, hogy ebcsont beforr. A lázas beteget kedélyesen hátba veregetjük, mondván: nagyszerű színben vagy. Kamaszodé csemetéjéért aggódó szülőnek kifejtjük, mi is voltunk fiatalok, vagy tucatnyi példát sorolunk, hogy •zsenik is buktak meg az iskolában. És ha valaki igazán nagy bajban van, megértetjük vele, hogy több is veszett Mohácsnál. Mindezeket a hasznosnak tűnő tanácsokat főként azért érdemes elsajátítanunk, hogy bebizonyítsuk: bajban ismeri meg az ember ki az igazi barát. Tessék csak megfigyelni, milyen döcögve társalgunk panaszkodás nélkül. Már-már sértés, ha a „hogy vágj’” kérdésünkre a „köszönöm, jól” a válasz. Mit lehet az ilyen emberrel kezdeni ? Mennyivel más, tartalmas a sóhajokkal tarkított diskurzus. A minap autóbuszon utazva fültanúja voltam egy fordulatokban gazdag párbeszédnek. Már a bevezető mondat megragadott: „Nem érdemes hűségesnek lenni”. Elhangzott az illendő válasz — magam is könyv ■nélkül tudom „Nő és villamos után ne fuss, majd jön egy másik”. Történetesen a panaszos férfiú másfajta — nem női — hűségben csalatkozott. Később kiderült, hogy a munkahelyén nem becsülik ragaszkodásáért. Az új dolgozók többet keresnek, mint ő, olyan nevetséges indokok alapján, hogy a teljesítményt fizetik meg és nem a jelenlétet. A magam részéről megelégedéssel nyugtáztam, hogy ilyesmi is előfordul, bár belátom, hogy nem könnyű hozzászokni az effajta változásokhoz. A hűség egyébként tiszteletre méltó tulajdonságunk. Nemegyszer kopott tárgyainkhoz is ragaszkodunk, mert emlékeztetnek valamire, vérbeli szurkolók, például egy életen át rajongnak választott csapatukért. Még akkor is, ha nem megy a fiúknak a játék. A hűség nem mindenütt kötelez nagyobb teljesítményre. Talán nem nehéz bizonygatnom, hogy azonnal felfogtam a panaszkodó férfiú sérelmét. Csak éppen megvigasztalni nem tudtam volna, mert bármilyen gazdag is a gyűjteményem, egyelőre hiányzik belőle a megfelelő jó tanács. Még nem találtuk ki. Vajon kitaláljuk-e, ha majd gyakrabban hallunk, tapasztalunk hasonlót? Ha mindennapossá válik, hogy a munkahelyen nem elég a hűség? Ami természetesen továbbra is tiszteletre méltó. Mármint akkor, ha a sokéves tapasztalat, a gyakorlat az eredményen látszik. Minden bizonnyal az esetek többségében látszik is. Persze, annak is örülnék, ha olyanok várnának vigasztalást, akiknek a hűtlenséget szoktuk megfizetni. A helyváltoztatást. Gondolom, nem lesz érdemes törnünk a fejünket, hogy mi szépet, kedveset mondjunk, ha valaki azt panaszolja: már a negyedik helyen próbálkozom, és sehol nem akarnak többet adni, de még alkalmazni sem, pedig „'hoznám a formámat”. Azt a formát, amelytől a korábbi kollégáknak is már-már elment a munkakedvük. Magyarán: panasz és panasz között tegyünk különbséget. Nemcsak az a közömbösség, ha nem figyelünk a másik ember gondjára, bajára, hanem az is, ha sérelemnek fogadjuk el a helyes értékrend érvényesülését. Nem tartom szerencsétlenségnek, ha az a meg nem értett ember, akit nem is érdemes megérteni, s főként nem kell vele egyetérteni. Megtanulnunk vigasztalni, megtanulhatunk elutasítani is. Álsérelmeket, nyavalygásokat. A zt sem bánnám, ha több időnk jutna a panaszmentes beszélgetésekre. Ha nagyobb figyelmet kapna, aki joggal mondhatja, hogy „köszönöm jól vagyok”. Aki, ha elégedetlen, elsősorban magával elégedetlen. Dicsérni, elismerni a teljesítményt szintén lehetne világszínvonalon. Nem hiszem, hogy ártana azoknak, akik méltóak rá. Miért ne vehetnénk észre előbb azokat, akikkel nincs baj ? Mert véleményem szerint ők vannak többen. Surányi János Sztár lesz a kondipad? Olykor magát a gyártót is meglepi egy-egy új termékének piaci sikere. Így járt a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár egyik legújabb gyártmányával, a kondicio- nálópaddal. Tavaly húsz darabot készített el belőle pi- ackóstolási célzattal. Nemcsak rövid időn belül elkelt valamennyi, hanem továbbiakra is vettek fel előjegyzést az üzletek. Kielégítendő a rendeléseket, januárban tíz kondipadot állított elő a vállalat, februárban kétszer eny- nyit. Márciustól fogva pedig havi 60 darabos szériákat készít a minden bizonnyal sztárszerep-váro- mányos termékből. Gyógyászati célokra vásárolják egészségügyi intézmények, ezen túl sportkörök, iskolák és magánosok is érdeklődnek iránta. A gyártás felfuttatásával •egy időben a kondipad választékát is bővíti az SVT, öt típusban kínálja majd vevőinek. A legegyszerűbb típus maga az alapgép, ehhez jelenleg tíz-, tizenöt és ötvenkilós súlyzókat ajánl. Készülnek már a száz- és kétszáz kilós súlyzók tervei is, ugyanakkor tíz kilón aluli súlyzókkal is kiegészítik a választékot. HÁZTÁJI ZÖLDFÉLE SAJÁT ÜZLETBEN Mind többen érdeklődnek a háztáji és bérelt földeken való kistermelés iránt a nagybárká- nyi Kis-Zagyvavölgye Mgtsz dolgozói közül. A háztáji gazdálkodás segítésére a gazdaság két településen terményboltot működtet, egy harmadik üzlet megnyitását most készíti elő, továbbá kaszálót is biztosít a kisgazdáknak. A tsz vezetősége úgy határozott, hogy a kistermelést időnként zavaró értékesítési gondok enyhítésére bekapcsolódik a zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi forgalmazásába. Várhatóan még ez év nyarán boltot bérel a salgótarjáni vásárcsarnokban, de ezentúl is több értékesítőhely nyitását tervezi Salgótarjánban és Bátonyterenyén. Műszerek Patvarcról Áz Elektronika Átviteltechnikái .Szövetkezet pat- varci telepén a nagy távolságú telefonvonalak építéséhez, karbantartásához, javításához szükséges elektronikus mérőműszerek részegységeit gyártják. Termékeik zöme a budapesti ösz- szerelések után exportmegrendelőikhez kerül, a szocialista országokon kívül, nem rubelelszámolású piacokon is gazdára talál. Tavaly mintegy 30-féle termékükből hétféle már új konstrukció alapján készült, érdemleges például az , ; a műszerük, amellyel a hibás telefonkábel helyett a nagy- feszültségű vezetékrendszeren lehet beszélgetést folytatni. Képriportunk a pat- varci üzemben készült. —kulcsár józsef— Aprólékos gonddal forrasztják az apró műszereket. Keresztúri Istvánné csoportvezetőként irányítja Rácz (Mária munkáját is. Á félszáz asszony máshol aligha találna munkát. Egy igazgatóválasztás története Sarló Béla vagy Turcsányi Béláné? Kettőjük közül ki legyen a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat új igazgatója? A régi január elsejével elköltözött Salgótarjánból, mivel pályázat útján elnyerte a Zalaegerszegi Sütő- és Édesipari Vállalat igazgatói beosztását. Utódját meg kellett választani, hiszen első számú vezető nélkül nem maradhatott tovább a hatszáz főnyi, évente 250 millió forint termelési értéket előállító kollektíva. Szóval Turcsányi Béláné vagy Sarló Béla? A vállalat jelenlegi főkönyvelőnője, megbízott igazgatója kapjon-e bizalmat a felelősségteljes posztra, avagy egy kívülállóra, az SZMT egyik titkárára bízzák-e az utóbbi időszakban sokat fejlődött és jó ereményeket elérő munkásgárda sorsát? A vállalati tanácsnak alaposan meg kellett fontolnia a döntését, hiszen a főmérnök is csak néhány hónapja érkezett a salgótarjáni síküveggyárból, szakmailag tehát tapasztalatlan. Márpedig a termelésben nem lehet fennakadás, hiszen a megye mindennapi kenyere a tét... ☆ Kire szavazzon tehát ez a huszonöt ember? Ketten maradtak a képzeletbeli ring- ben, habár hat pályázat érkezett a lapunkban és a Nép- szabadságban megjelent kiírásra, de a bírálóbizottság szerint ők felelnek meg leginkább a vezetőkkel szemben támasztott követelményeknek. Mégsem volt könnyű a vállalati tanácsnak döntenie. Tudniillik mindkettőjük me- lett lehet pró és kontra véleményeket felsorakoztatni. ,— Turcsányi Béláné a vállalatunknál eltöltött két év alatt bebizonyította magas szakmai tudását. Sajnos, azonban több kritikai észrevétel hangzott el a vezetési módszerére és stílusára. Sarló Bélát a munkája, a vezetői magatartása magasabb beosztásra is alkalmassá teszi. Nála esetenként a határidők betartásával van gond, s a munkatársak munkájának a megítélésében sem mindig kiegyensúlyozott — hallottuk Garai Imrénének, a vállalati tanács elnökének az előterjesztését. — Maga kire szavazna? — súgtam a mellettem ülő vt- tagnak. — Nem is tudom — bizonytalankodott a középkorú férfi, mint később megtudtam: üzemvezető. — Miután Turcsányiné nemigen szereti figyelembe venni mások véleményét, forrróf ej őségével, az egymagában hozott döntéssel akár még bajba is sodorhatná a vállalatot. Sarló demokratikus vezetési stílusa tetszik nekem, a szakmába pedig idővel betanulhat. Úgyhogy inkább rá voksolnék. De még gondolkodom... Nos, a bírálóbizottság hasonlóképpen vélekedett, mert első helyen Sarló Bélát javasolta igazgatóvá választani. Egyetértett az előterjesztéssel a vállalat pártvezetősége, szakszervezeti bizottsága és bizalmitestülete. Ugyanilyen határozatot hozott a felettes szerv, a Nógrád Megyei Tanács tanácsülése. Az állásfoglalásokat az igazgatójelöltek természetesen ismerték. Néztem a 37. életévében járó, törékeny termetű, ám nagyon magabiztos fellépésű, csinos, a leningrádi közgazdasági mérnökképző egyetemen jelesre vizsgázott asz- szonyt. Szemügyre vettem a nála négy évvel idősebb, középmagas, szemüveges, szerény kinézetű, nyugalmat sugárzó, úgyszintén közgazda- sági egyetemet végzett és az SZMT-ben 1977-től különböző beosztásokban dolgozó férfit. Vajon ezekben a pillanatokban mi járhatott a fejükben? Nekem mindenesetre eszembe jutott a tanácsülés előtti beszélgetés. Külön-kü- lön bírtam szóra őket, s elsősorban az érdekelt, hogy miért szánták rá magukat a kockázatos vállalkozásra, milyen szempontok alapján remélik elnyerni az igazgatói munkakört. — Már 1985-ben eldöntöttem, hogy alkalomadtán gazdasági munkakörben kamatoztatom majd a tudásomat — mondja Sarló Béla. — Híve vagyok az egészséges rotációnak, a megfelelő időben való váltás elősegíti az ember megújhodását, a benne rejlő képességek felszínre kerülését. Senkit nem akartam megfúrni, senkinek a kenyerére nem törtem, a sütőipari vállalatnál megüresedett igazgatói poszt viszont kínálta a lehetőséget. Ismerem a kollektívát, fejlődőképesnek, divatos szóval élve: innovatívnak tartom. Ügy vélem, politikai és közgazda- sági felkészültségemnél fogva alkalmas vagyok a mun- kásgárd^ vezetésére. Ha megválasztanak, magától értetődően megtanulom majd a szakmát. — Tulajdonképpen felkérésre adtam be a pályázatomat — közölte Turcsányi Béláné. — A vállalati tanács elnöke kért meg rá, mondván: talán jobb lenne, ha közülünk valót választanának igazgatónak. A többi pályázót magam mögé utasítottam, de Sarló Bélának jobbak az esélyei. No, nem azért, mert férfi, hanem mert szélesebb a látóköre, jobb kapcsolatokkal rendelkezik, s mindez egy első számú vezetőnél nagyon fontos. Belátom, ellenem szól, hogy kissé türelmetlen vagyok a munkatársaimmal szemben. Adódik ez a temperamentumomból. Tehát úgy gondolom, nem én leszek az igazgató. Mondtam is tegnap este a kérdezősködő kisfiamnak: Sarló Béla bácsi lesz vállalatunk új igazgatója. Jaj, de jó, anyuka, ugrott a nyakamba, akkor legalább többet lehetsz majd velünk! Valóban, jó családanyának, ugyanakkor jó igazgatónak lenni roppant nehéz... ☆ Eközben a vállalati tanács elnöke már a pályamunkák lényegesebb pontjait ismertette. Sarló Béláéból kiemelte: — Hangsúlyt helyez a megváltozott helyzethez igazodó tervezőmunkára... Kiemelt figyelmet tulajdonít a termelési kapcsolatok erősítésének. . . kívánatosnak tartja a kevésbé ellátott települések jobb áruterítését, a jól ellátott területeken a választék bővítését... sarkalatos kérdésként kezeli a minőség javítását, az egészséges táplálkozást szolgáló termékek elterjesztését... igényként fogalmazza meg a kollektív vezetésen alapuló döntések meghozatalát és egységes megvalósítását... Turcsányi Béláné pályamunkájából sorolta: — Feladatként határozza meg az innovációs folyamat felerősítését... a piaci lehetőségek beszűkülése ellenére tovább akarja bővíteni a diétát kiegészítő áruk, valamint a tartós termékek részarányának gyártásált... sürgeti a tőkéspiacon való megjelenést... szélesíteni kívánja a szaküzleti tevékenységet, a szolgáltatást... a jól felszerelt tmk-garázs kapacitásának kihasználása érdekében műszaki termékek gyártását tervezi... Az igazgatójelöltek kiegészíthették az elhangzottakat. Sarló Béla keveset mondott, de szavai ültek. Hangsúlyozta: megválasztása esetén jó kapcsolatokra törekszik vállalaton kívül és belül egyaránt. A demokratikus vezetést kétszer is aláhúzta. Szerinte ütköztetni kell a véleményeket, és kompromisszumok árán szükséges kialakítani a legkedvezőbb elképzeléseket. Turcsányi Bélánénak ezúttal kifejezetten kárára vált, hogy ismeri a vállalat termelését, a jövő terveit. Az a vélemény alakult ki a hallgatóságban, hogy brillírozni akar, s olyan műszaki kérdések fejtegetésébe kezdett, amelyekre maga sem tudja a választ. Szóba hozta a bérklubba való belépést, ami akár 10 százalékos béremelést is lehetővé tesz évente, ha sikerül a nyereséget 35— 40 millió forintra emelni a vállalatnál. Sürgette az exportra termelést, ezen belül is a nyugati kivitelre helyezte a hangsúlyt. — Irreális tervek — súgta oda a mellettem ülő vt- tag. Ugyanezen az állásponton voltak a felszólalók is, akiknek a kérdései kibogozhatatlan hálót fontak Turcsányiné köré. Bebizonyosodott: elképzelései ugyan imponálóak csak éppen kivitelezhetetle- nek. A másik igazgatójelöltet kevésbé tették próbára az érdeklődők. Ö a szerényebb biztosat ígérte, a látványosabb bizonytalannal szemben. Az adottságokat figyelembe véve, most ez a célszerűbb. Álláspontjának helyességét igazolta a szavazás eredménye is. Sarló Bélát huszonegyen, Turcsányi Bélánét hárman találták alkalmasnak az igazgatói beosztásra. Egy valaki mindkét nevet áthúzta a szavazócédulán. A vállalati tanács elnöke gratulált az új igazgatónak. Bejelentette: munkaviszonya február elsejével kezdődik. Bruttósított havi bérét 18 ezer 850 forintban állapította meg a vállalati tanács. A prémiumfeltételekre még visszatérnek. ☆ Az új igazgató megköszönte a bizalmat. Hangsúlyozta; szolgálni kívánja a vállalatot. Kétszer is megismételte: senkivel szemben nem táplál előítéletet. Mindenki értette kire gondol... A tanácsülés ezzel befejeződött, a többség sietett gratulálni az új főnöknek. A másikkal kevesen törődtek. — Mi lesz ezután? — szegeztem neki a kérdést. Rám nézett, szemében csöppnyi zavar, csöppnyi bosszúság látszott. — Már mi lenne — kop- pantak a szavai. — Dolgozok tovább, ahogyan eddig tettem. Szeretném hinni, nem maradt benne szálkányi tüske sem a megmérettetés után. Igazából nem kudarc ez számára, inkább okulási alkalom. S talán az eredmény- hirdetés pillanataiban kisfia örömteli szavai is eszébe jutottak... Kolaj László
