Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20., SZOMBAT NOGRAD 3 Vigasztalások E gyre inkább meggyő­ződésem, hogy világ- színvonalon tudjuk vigasztalni egymást. Ha pél­dául elesik a gyerek, beüti a térdét, nyugtatjuk, hogy ebcsont beforr. A lázas be­teget kedélyesen hátba ve­regetjük, mondván: nagy­szerű színben vagy. Kama­szodé csemetéjéért aggódó szülőnek kifejtjük, mi is voltunk fiatalok, vagy tucat­nyi példát sorolunk, hogy •zsenik is buktak meg az is­kolában. És ha valaki igazán nagy bajban van, megértet­jük vele, hogy több is ve­szett Mohácsnál. Mindezeket a hasznosnak tűnő tanácsokat főként azért érdemes elsajátítanunk, hogy bebizonyítsuk: bajban is­meri meg az ember ki az igazi barát. Tessék csak megfigyelni, milyen döcög­ve társalgunk panaszkodás nélkül. Már-már sértés, ha a „hogy vágj’” kérdésünkre a „köszönöm, jól” a válasz. Mit lehet az ilyen emberrel kezdeni ? Mennyivel más, tartalmas a sóhajokkal tarkított dis­kurzus. A minap autóbuszon utazva fültanúja voltam egy fordulatokban gazdag párbeszédnek. Már a beve­zető mondat megragadott: „Nem érdemes hűségesnek lenni”. Elhangzott az illen­dő válasz — magam is könyv ■nélkül tudom „Nő és villa­mos után ne fuss, majd jön egy másik”. Történetesen a panaszos férfiú másfajta — nem női — hűségben csalatkozott. Később kiderült, hogy a munkahelyén nem becsülik ragaszkodásáért. Az új dol­gozók többet keresnek, mint ő, olyan nevetséges indokok alapján, hogy a teljesít­ményt fizetik meg és nem a jelenlétet. A magam ré­széről megelégedéssel nyug­táztam, hogy ilyesmi is előfordul, bár belátom, hogy nem könnyű hozzászokni az effajta változásokhoz. A hűség egyébként tisz­teletre méltó tulajdonsá­gunk. Nemegyszer kopott tárgyainkhoz is ragaszko­dunk, mert emlékeztetnek valamire, vérbeli szurkolók, például egy életen át ra­jongnak választott csapatu­kért. Még akkor is, ha nem megy a fiúknak a játék. A hűség nem mindenütt köte­lez nagyobb teljesítmény­re. Talán nem nehéz bizony­gatnom, hogy azonnal fel­fogtam a panaszkodó fér­fiú sérelmét. Csak éppen megvigasztalni nem tudtam volna, mert bármilyen gaz­dag is a gyűjteményem, egyelőre hiányzik belőle a megfelelő jó tanács. Még nem találtuk ki. Vajon ki­találjuk-e, ha majd gyak­rabban hallunk, tapaszta­lunk hasonlót? Ha minden­napossá válik, hogy a mun­kahelyen nem elég a hű­ség? Ami természetesen to­vábbra is tiszteletre méltó. Mármint akkor, ha a sok­éves tapasztalat, a gyakorlat az eredményen látszik. Min­den bizonnyal az esetek többségében látszik is. Persze, annak is örülnék, ha olyanok várnának vi­gasztalást, akiknek a hűt­lenséget szoktuk megfizet­ni. A helyváltoztatást. Gon­dolom, nem lesz érdemes törnünk a fejünket, hogy mi szépet, kedveset mond­junk, ha valaki azt pana­szolja: már a negyedik he­lyen próbálkozom, és se­hol nem akarnak többet ad­ni, de még alkalmazni sem, pedig „'hoznám a formá­mat”. Azt a formát, amely­től a korábbi kollégáknak is már-már elment a munkakedvük. Magyarán: panasz és pa­nasz között tegyünk kü­lönbséget. Nemcsak az a közömbösség, ha nem figye­lünk a másik ember gond­jára, bajára, hanem az is, ha sérelemnek fogadjuk el a helyes értékrend érvé­nyesülését. Nem tartom sze­rencsétlenségnek, ha az a meg nem értett ember, akit nem is érdemes megérteni, s főként nem kell vele egyet­érteni. Megtanulnunk vi­gasztalni, megtanulhatunk elutasítani is. Álsérelmeket, nyavalygásokat. A zt sem bánnám, ha több időnk jutna a panaszmentes beszél­getésekre. Ha nagyobb fi­gyelmet kapna, aki joggal mondhatja, hogy „köszönöm jól vagyok”. Aki, ha elége­detlen, elsősorban magával elégedetlen. Dicsérni, elis­merni a teljesítményt szin­tén lehetne világszínvona­lon. Nem hiszem, hogy ártana azoknak, akik méltóak rá. Miért ne vehetnénk észre előbb azokat, akikkel nincs baj ? Mert véleményem sze­rint ők vannak többen. Surányi János Sztár lesz a kondipad? Olykor magát a gyártót is meglepi egy-egy új termé­kének piaci sikere. Így járt a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár egyik legújabb gyártmányával, a kondicio- nálópaddal. Tavaly húsz da­rabot készített el belőle pi- ackóstolási célzattal. Nem­csak rövid időn belül el­kelt valamennyi, hanem to­vábbiakra is vettek fel elő­jegyzést az üzletek. Kielégítendő a rendelése­ket, januárban tíz kondi­padot állított elő a vállalat, februárban kétszer eny- nyit. Márciustól fogva pe­dig havi 60 darabos széri­ákat készít a minden bi­zonnyal sztárszerep-váro- mányos termékből. Gyó­gyászati célokra vásárolják egészségügyi intézmények, ezen túl sportkörök, iskolák és magánosok is érdeklőd­nek iránta. A gyártás felfuttatásával •egy időben a kondipad vá­lasztékát is bővíti az SVT, öt típusban kínálja majd vevőinek. A legegyszerűbb típus maga az alapgép, eh­hez jelenleg tíz-, tizenöt és ötvenkilós súlyzókat ajánl. Készülnek már a száz- és kétszáz kilós súlyzók tervei is, ugyanakkor tíz kilón aluli súlyzókkal is kiegészí­tik a választékot. HÁZTÁJI ZÖLDFÉLE SAJÁT ÜZLETBEN Mind többen érdeklődnek a háztáji és bérelt földeken való kistermelés iránt a nagybárká- nyi Kis-Zagyvavölgye Mgtsz dolgozói közül. A háztáji gaz­dálkodás segítésére a gazdaság két településen terményboltot működtet, egy harmadik üzlet megnyitását most készíti elő, to­vábbá kaszálót is biztosít a kis­gazdáknak. A tsz vezetősége úgy határo­zott, hogy a kistermelést időn­ként zavaró értékesítési gondok enyhítésére bekapcsolódik a zöldség-gyümölcs kiskereskedelmi forgalmazásába. Várhatóan még ez év nyarán boltot bérel a sal­gótarjáni vásárcsarnokban, de ezentúl is több értékesítőhely nyitását tervezi Salgótarjánban és Bátonyterenyén. Műszerek Patvarcról Áz Elektronika Átvitel­technikái .Szövetkezet pat- varci telepén a nagy távolsá­gú telefonvonalak építésé­hez, karbantartásához, ja­vításához szükséges elekt­ronikus mérőműszerek rész­egységeit gyártják. Termé­keik zöme a budapesti ösz- szerelések után exportmeg­rendelőikhez kerül, a szoci­alista országokon kívül, nem rubelelszámolású pia­cokon is gazdára talál. Ta­valy mintegy 30-féle ter­mékükből hétféle már új konstrukció alapján készült, érdemleges például az , ; a műszerük, amellyel a hibás telefonkábel helyett a nagy- feszültségű vezetékrendsze­ren lehet beszélgetést foly­tatni. Képriportunk a pat- varci üzemben készült. —kulcsár józsef— Aprólékos gonddal forraszt­ják az apró műszereket. Keresztúri Istvánné csoportvezetőként irányítja Rácz (Má­ria munkáját is. Á félszáz asszony máshol aligha találna munkát. Egy igazgatóválasztás története Sarló Béla vagy Turcsányi Béláné? Kettőjük közül ki legyen a Nógrád Megyei Sü­tőipari Vállalat új igazgató­ja? A régi január elsejével elköltözött Salgótarjánból, mivel pályázat útján elnyerte a Zalaegerszegi Sütő- és Édes­ipari Vállalat igazgatói be­osztását. Utódját meg kellett választani, hiszen első számú vezető nélkül nem maradha­tott tovább a hatszáz főnyi, évente 250 millió forint ter­melési értéket előállító kol­lektíva. Szóval Turcsányi Béláné vagy Sarló Béla? A vállalat jelenlegi főkönyvelőnője, megbízott igazgatója kapjon-e bizalmat a felelősségteljes posztra, avagy egy kívülálló­ra, az SZMT egyik titkárára bízzák-e az utóbbi időszak­ban sokat fejlődött és jó ereményeket elérő munkás­gárda sorsát? A vállalati ta­nácsnak alaposan meg kellett fontolnia a döntését, hiszen a főmérnök is csak néhány hó­napja érkezett a salgótarjáni síküveggyárból, szakmailag tehát tapasztalatlan. Márpe­dig a termelésben nem le­het fennakadás, hiszen a me­gye mindennapi kenyere a tét... ☆ Kire szavazzon tehát ez a huszonöt ember? Ketten ma­radtak a képzeletbeli ring- ben, habár hat pályázat ér­kezett a lapunkban és a Nép- szabadságban megjelent ki­írásra, de a bírálóbizottság szerint ők felelnek meg leg­inkább a vezetőkkel szemben támasztott követelmények­nek. Mégsem volt könnyű a vállalati tanácsnak döntenie. Tudniillik mindkettőjük me- lett lehet pró és kontra vé­leményeket felsorakoztatni. ,— Turcsányi Béláné a vál­lalatunknál eltöltött két év alatt bebizonyította magas szakmai tudását. Sajnos, azonban több kritikai észre­vétel hangzott el a vezetési módszerére és stílusára. Sarló Bélát a munkája, a vezetői magatartása magasabb be­osztásra is alkalmassá teszi. Nála esetenként a határidők betartásával van gond, s a munkatársak munkájának a megítélésében sem mindig kiegyensúlyozott — hallottuk Garai Imrénének, a vállalati tanács elnökének az előter­jesztését. — Maga kire szavazna? — súgtam a mellettem ülő vt- tagnak. — Nem is tudom — bi­zonytalankodott a középkorú férfi, mint később megtud­tam: üzemvezető. — Miután Turcsányiné nemigen sze­reti figyelembe venni mások véleményét, forrróf ej őségé­vel, az egymagában hozott döntéssel akár még bajba is sodorhatná a vállalatot. Sarló demokratikus vezetési stílusa tetszik nekem, a szakmába pedig idővel betanulhat. Úgy­hogy inkább rá voksolnék. De még gondolkodom... Nos, a bírálóbizottság ha­sonlóképpen vélekedett, mert első helyen Sarló Bélát ja­vasolta igazgatóvá választa­ni. Egyetértett az előterjesz­téssel a vállalat pártvezető­sége, szakszervezeti bizottsá­ga és bizalmitestülete. Ugyanilyen határozatot ho­zott a felettes szerv, a Nóg­rád Megyei Tanács tanács­ülése. Az állásfoglalásokat az igazgatójelöltek természe­tesen ismerték. Néztem a 37. életévében járó, törékeny termetű, ám nagyon magabiztos fellépésű, csinos, a leningrádi közgaz­dasági mérnökképző egyete­men jelesre vizsgázott asz- szonyt. Szemügyre vettem a nála négy évvel idősebb, kö­zépmagas, szemüveges, sze­rény kinézetű, nyugalmat su­gárzó, úgyszintén közgazda- sági egyetemet végzett és az SZMT-ben 1977-től különbö­ző beosztásokban dolgozó férfit. Vajon ezekben a pilla­natokban mi járhatott a fe­jükben? Nekem mindenesetre eszembe jutott a tanácsülés előtti beszélgetés. Külön-kü- lön bírtam szóra őket, s el­sősorban az érdekelt, hogy miért szánták rá magukat a kockázatos vállalkozásra, mi­lyen szempontok alapján re­mélik elnyerni az igazgatói munkakört. — Már 1985-ben eldöntöt­tem, hogy alkalomadtán gaz­dasági munkakörben kama­toztatom majd a tudásomat — mondja Sarló Béla. — Hí­ve vagyok az egészséges ro­tációnak, a megfelelő idő­ben való váltás elősegíti az ember megújhodását, a ben­ne rejlő képességek felszínre kerülését. Senkit nem akar­tam megfúrni, senkinek a kenyerére nem törtem, a sü­tőipari vállalatnál megürese­dett igazgatói poszt viszont kínálta a lehetőséget. Isme­rem a kollektívát, fejlődőké­pesnek, divatos szóval élve: innovatívnak tartom. Ügy vélem, politikai és közgazda- sági felkészültségemnél fog­va alkalmas vagyok a mun- kásgárd^ vezetésére. Ha megválasztanak, magától ér­tetődően megtanulom majd a szakmát. — Tulajdonképpen felké­résre adtam be a pályázato­mat — közölte Turcsányi Bé­láné. — A vállalati tanács elnöke kért meg rá, mond­ván: talán jobb lenne, ha kö­zülünk valót választanának igazgatónak. A többi pályá­zót magam mögé utasítottam, de Sarló Bélának jobbak az esélyei. No, nem azért, mert férfi, hanem mert szélesebb a látóköre, jobb kapcsolatok­kal rendelkezik, s mindez egy első számú vezetőnél na­gyon fontos. Belátom, elle­nem szól, hogy kissé türel­metlen vagyok a munkatár­saimmal szemben. Adódik ez a temperamentumomból. Te­hát úgy gondolom, nem én le­szek az igazgató. Mondtam is tegnap este a kérdezősködő kisfiamnak: Sarló Béla bácsi lesz vállalatunk új igazgató­ja. Jaj, de jó, anyuka, ugrott a nyakamba, akkor legalább többet lehetsz majd velünk! Valóban, jó családanyának, ugyanakkor jó igazgatónak lenni roppant nehéz... ☆ Eközben a vállalati tanács elnöke már a pályamunkák lényegesebb pontjait ismer­tette. Sarló Béláéból kiemel­te: — Hangsúlyt helyez a megváltozott helyzethez iga­zodó tervezőmunkára... Ki­emelt figyelmet tulajdonít a termelési kapcsolatok erősí­tésének. . . kívánatosnak tart­ja a kevésbé ellátott telepü­lések jobb áruterítését, a jól ellátott területeken a válasz­ték bővítését... sarkalatos kérdésként kezeli a minőség javítását, az egészséges táp­lálkozást szolgáló termékek elterjesztését... igényként fo­galmazza meg a kollektív vezetésen alapuló döntések meghozatalát és egységes megvalósítását... Turcsányi Béláné pálya­munkájából sorolta: — Feladatként határozza meg az innovációs folyamat felerősítését... a piaci lehető­ségek beszűkülése ellenére tovább akarja bővíteni a di­étát kiegészítő áruk, vala­mint a tartós termékek rész­arányának gyártásált... sürgeti a tőkéspiacon való megjele­nést... szélesíteni kívánja a szaküzleti tevékenységet, a szolgáltatást... a jól felszerelt tmk-garázs kapacitásának kihasználása érdekében mű­szaki termékek gyártását tervezi... Az igazgatójelöltek kiegé­szíthették az elhangzottakat. Sarló Béla keveset mondott, de szavai ültek. Hangsúlyoz­ta: megválasztása esetén jó kapcsolatokra törekszik vál­lalaton kívül és belül egy­aránt. A demokratikus veze­tést kétszer is aláhúzta. Sze­rinte ütköztetni kell a véle­ményeket, és kompromisszu­mok árán szükséges kialakí­tani a legkedvezőbb elképze­léseket. Turcsányi Bélánénak ez­úttal kifejezetten kárára vált, hogy ismeri a vállalat terme­lését, a jövő terveit. Az a vé­lemény alakult ki a hallga­tóságban, hogy brillírozni akar, s olyan műszaki kérdé­sek fejtegetésébe kezdett, amelyekre maga sem tudja a választ. Szóba hozta a bér­klubba való belépést, ami akár 10 százalékos béreme­lést is lehetővé tesz évente, ha sikerül a nyereséget 35— 40 millió forintra emelni a vállalatnál. Sürgette az ex­portra termelést, ezen belül is a nyugati kivitelre helyez­te a hangsúlyt. — Irreális tervek — súg­ta oda a mellettem ülő vt- tag. Ugyanezen az állásponton voltak a felszólalók is, akik­nek a kérdései kibogozhatat­lan hálót fontak Turcsányiné köré. Bebizonyosodott: elkép­zelései ugyan imponálóak csak éppen kivitelezhetetle- nek. A másik igazgatójelöltet kevésbé tették próbára az ér­deklődők. Ö a szerényebb biztosat ígérte, a látványo­sabb bizonytalannal szemben. Az adottságokat figyelembe véve, most ez a célszerűbb. Álláspontjának helyességét igazolta a szavazás eredmé­nye is. Sarló Bélát huszon­egyen, Turcsányi Bélánét hárman találták alkalmas­nak az igazgatói beosztásra. Egy valaki mindkét nevet át­húzta a szavazócédulán. A vállalati tanács elnöke gratulált az új igazgatónak. Bejelentette: munkaviszonya február elsejével kezdődik. Bruttósított havi bérét 18 ezer 850 forintban állapította meg a vállalati tanács. A prémiumfeltételekre még visszatérnek. ☆ Az új igazgató megköszön­te a bizalmat. Hangsúlyozta; szolgálni kívánja a vállalatot. Kétszer is megismételte: sen­kivel szemben nem táplál előítéletet. Mindenki értette kire gondol... A tanácsülés ezzel befeje­ződött, a többség sietett gra­tulálni az új főnöknek. A másikkal kevesen törődtek. — Mi lesz ezután? — sze­geztem neki a kérdést. Rám nézett, szemében csöppnyi zavar, csöppnyi bosszúság látszott. — Már mi lenne — kop- pantak a szavai. — Dolgozok tovább, ahogyan eddig tet­tem. Szeretném hinni, nem ma­radt benne szálkányi tüske sem a megmérettetés után. Igazából nem kudarc ez szá­mára, inkább okulási alka­lom. S talán az eredmény- hirdetés pillanataiban kisfia örömteli szavai is eszébe ju­tottak... Kolaj László

Next

/
Thumbnails
Contents