Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-17 / 40. szám
ÉRKEZETT. Á méhek már a tavaszt é A szokatlanul enyhe tél a méhészek munkáját Is előbbre hozza. A március végi kaptárbontás helyett február közepire nemhogy a méhek, de még a méhészek sem emlékeznek. A telelést jól vészelték át .» méhcsaládok, egyedüli gondot a rajtuk élősködő atka okozza. — bp — Pinceomlások elhárítása Álsópetényi pillanatok H gyarapodás forrása > világ legjobban öltözött asszonya Margaret Thatcher brit miniszterelnök a legjobban öltözött asszony jelenleg a viliágon. Legalábbiis így véli az a 2500 divattervezőből és más szakemberből álló bizottság, amely immár a 45. alkalommal állította rangsorba a legelegánsabb hölgyeket és férfiakat. A brit kormányfő mindenekelőtt szolid, egyszínű, vagy önmagában mintás, lágyan redőzött ingruháival, s a hozzájuk kiegészítőként hordott gyöngysorra] vívta ki a divattervezők elismerését. A listán szerepe] még Bryan Ferry brit rockisztár, Angelica Huston filmszínésznő és Beaufort hercege. Évek óta őrzi megtisztelő helyét a rangsorban Audrey Hepburn amerikai filmszínésznő. A középkori és más régi pincerendszerekkel rendelkező hét településen az idén folytatják a roskadozó fold alatti üregek, folyosók betömését, vagy falazatuk megerősítését, hogy megelőzzék® váratlan úttestbeszakadásokat. Egerben és Pécsett éppen 12 évvel ezelőtt kezdődtek meg szervezetten ezek a munkák, amelyek időközben kiterjedtek Szekszárd, Szentendre, Budafok, Nagymaros és Ostoros veszélyes pincéire is. A hét településen együttvéve eddig több mint 100 kilométer hosszú pinceszakaszon szüntették meg a beomlás veszélyét. A munkák nagyobb része azonban még hátravan: 155— 160 kilométer hosszú roskatag és omladozó pinceszakasz vár beavatkozásra. Az idén lelassult a munkák üteme, mert az általános forgalmi adó és az építőanyagok árának emelése mintegy 30 százalékkal csökkenti a beruházásra fordítható összegeket. Ilyen körülmények között a pinceveszélyek végleges megoldása is késedelmet szenved. Ezért különösen fontos, hogy hatékonyabbá tegyék ezeket a beruházásokat a helyreállított pinceszakaszok nagyobb arányú hasznosításával, értékesítésével. Jelenleg azzal lehet számolni, hogy Pécsett fejezik be legkorábban — valószínűleg a 90-es évek elején — a pinceveszélyek megszüntetését. Ezt követheti a 90-es évtized közepe táján Szentendre, Nagymaros, Eger, valamint az ezredfordulón Szekszárd, Ostoros, Buda- fök. Ám időközben más településeken is mindinkább előtérbe kerülnek az omlatag pincék okozta gondok. Az előzetes jelzések szerint ezért a következő tervidőszakban várhatóan további 15 településen — elsősorban Esztergomban, Pakson, valamint Diósdon, Biatorbágyon, Siklóson és más helyeken is — megkezdik a pinceveszélyek szervezett elhárítását. Azt hiszi az ember, hogy a világ végén jár. A meredek lejtőn lefelé ereszkedve alig figyel a kanyarokra, csak akkor, amikor egy szembe jövő autóbusz kétségessé teszi a továbbhaladást. A táj csodája is leköti a szemet. Amikor a dombok és hegyek közül kipiroslanak a háztetők, hűvös szél csap az arcomba, a megmászhatatlannak tűnő hegyoldalakon az ekék nyoma eltűnik. Ami meglepi az embert, az inkább érezhető életkedvnek, mintsem nyomasztó elzártságnak. Bár a községjelző táblától — azon • a néhány száz méteren —, amíg a vegyesboltig érhetünk, alig találkozni emberrel. Egy épülő ház fóliával takart falai, távolabb téglarakások, fakupacok, az egykedvűen füstölő kémények életre utalnak. És ez az egész nem más, mint Alsópeténv, a Nézsai Községi Közös Tanács társközsége. Mire büszkék a petényiek? Laluja Imre a vegyesbolt vezetője, a kis község elöljárója ifjonti hévvel invitál sétára, miközben arról beszél, hogy mivel gyarapodott a falu az utóbbi években. — Másfél év alatt a község valamennyi földútját zúzottkővel szórtuk fel. Szilárd burkolatot kapott az Alkotmány és a Béke út. A Rózsa utcát az UNITAS GT segítségével fejeztük be. A természetvédelmi területen szabadidő-parkot alakítottunk ki sportpályával. A vegyesbolt mögött tekepálya épült. Csaknem félmillió forintot költött a nógrádkövesdi ÉMÁSZ a közvilágítás korszerűsítésére, hálózatfejlesztésére. — Azt kérdi, mire vagyunk büszkék? Mindenképpen arra, hogy az itt élő emberek az üzemek és intézmények kollektíváinak segítségével terven felül egy sor olyan dologgal gyarapodtunk, ami feltétlenül jobbá, kellemesebbé tette életünket. Ennek értékét csak növeli az a tény, hogy a VII. ötéves tervidőszakban tanácsi fejlesztési alapból nem jutott Alsópe- ténynek, csak a település- fejlesztési hozzájárulásból gazdálkodunk, amit jelentős értékű társadalmi munkával egészítünk ki. Emellett arra is volt erőnk, hogy az egészségügyi ellátás színvonalának javítására 30 ezer forintot felajánljunk. A parlagterületek hasznosítása — Persze, az is fontos, hogy évente most már több ház is épül a faluban, összetartó nép él itt, különösen akkor érződik ez, ha értelmes célt jelöltünk meg. Akik itt élnek, szeretik a falut és ezért nem áll meg a fejlődés. A jövőben a táj szépségét szeretnénk hasznosan kiaknázni. Az idén tovább építjük a szabadidő-parkot. Az ott lévő két műemlék jellegű mészégető kemencét rendbe- ■ hozzuk, pihenőpadokat helyezünk el. A természetvédelmi területből négyezer négyzetméternyit kezelési joggal átadtunk a ráckevei tanácsnak, ahol az idén sátras úttörőtábort alakítanak ki. Reméljük, hogy a gyerekek megkedvelik a dimbes- dombos tájat és a sátrakat jövőre faházak váltják fel. Legnagyobb tervünk ebben az esztendőben, hogy hasznosítjuk a falu határában lévő elhagyott, műveletlen parlagterületeket. Erre az is ösztönöz bennünket, hogy nyáron gyakran érdeklődnek, elsősorban budapestiek, eladó telek, vaéy régi ház' után. Ezért a helyi elnevezés szerint Korpa-hegynek nevezett, korábi szőlőket zártkertként értékesítjük. A szép fekvésű területen ötvenkét parcella kialakítására van lehetőség. Természetesen az ebből kapott pénzt a község gyarapítására fordítanánk. Alapvető feladatként az utakat és a villanyhálózatot korszerűsítenénk tovább. Az általános iskola és óvoda mellé egy szociális blokkot, tornatermet építenénk. Idős néni jön velünk szembe. Köszönünk és megkérdezem: — Mi a legnagyobb gond a faluban? — A csizmám már nem sáros — mondja. — De ha a vízre gondolok, már előre félek a nyártól. Mert fiam, most hiába van négyméteres szintje a kútnak. Nyáron gyakran szárazon kong az ürességtől. Meg azt mondják, nem is egészséges a vize. — Igen, a település földrajzi helyzeténél fogva távol van minden regionális rendszertől — bólogat egyetértőén Laluja Imre. — Helyben pedig megfelelő vízbázisra aligha akadnánk. A következő ötéves tervidőszakban szeretnénk megtalálni annak a lehetőségét, hogy a vezetékes víz eljusson Alsó- peténybe is. Szó volt már arról, hogy a munkaképes lakosság többsége ingázó. Helyben csak egyetlen üzem, az UNITAS ad munkát. A csípős februári szélben átsétálunk a helyreállított Prónay-kúriába. A falak között ott az élet — Évente csaknem 400 tonna fonalat tesznek itt kiskereskedelmi forgalmazásra alkalmassá a lányok, asszonyok — mondja Verebes József igazgató. — Az éves árbevételünk meghaladja a 300 millió forintot, hetvennyolcvan embernek adunk egy műszakos munkalehetőséget. Átlagkeresetük pedig meghaladja a 80 ezer forintot. A csípős szél tovakerget bennünket. Az út újra bevisz a település központjába. Ízléses, formás házak, félig kész otthonok mellett haladunk. Kora délután itt is nagy a csend, de a falak között ott az élet. Surányi János WíííáSS Mindenki egyért! (9.) A Komáromi Mezőgazdasági Kombinátba, az óriási munkatempó ellenére, elsősorban a kukoricáért jönnek dolgozni az emberek. Az utóbbi években gyatrán termett, ezért a gazdaságok js takarékoskodtak vele, szívesebben fizetnek pénzben. Itt sem dúskálnak benne, de Jani bácsi kijárta, hogy a dolgozói kapjanak — egész évben és öt mázsánál kevesebbet sohasem. Így aztán a modora akármilyen, biztos lehet benne, nem marad munkáskéz nélkül. A harmadik-negyedik napon került a munkaszerződés az emberek kezébe. Kis- és Nagymanci vitte szobáról szobára. Az emberek nem csináltak ügyet a kitöltéséből. El sem olvasták, írták egyből alá a tstencile- zett, a brigádvezető által mindenkor az adott munkához és turnushoz igazított példányt. Ez mind a kétszer így történt, és az emberek mind a kétszer ugyanabban a bizonytalanságban maradtak, restségük áraképpen. Persze volt, aki elolvasta volna ugyan a papírt, de nem hozta el a szemüvegét, a többiek előtt pedig restelkedett időzni a betűk böngészgetésével. Ugyanakkor néhány emberben élt valamiféle korlátlan bizalom is, nem kevés szoigalelkűséggej vegyülve. Azért nem olvasták el a szerződés pontjait, mert úgy vélték, akikor megjegyzik, hogy nem bíznak a brigádvezetőben, és abból esetleg valamilyen hátrányuk származik. Az emberek egymást kérdezgették a fizetség felől, meg korábbi ismereteiket melegítgették fel. Fölöslegesen, hiszen a javított munkaszerződésen minden szükséges tudnivaló olvasható volt. A csoportban az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elv uralkodik, s ugyanazért a munkáért, ugyanaz a bér jár. öregnek, fiatalnak, férfinak, asszonynak egyaránt. Persze a valóságban bonyolultabb a helyzet. A gyakorlat ebben is más. Egyesek ugyanazért a munkáért mégiscsak nagyobb jövedelemhez juthatnak másoknál. Ennek oka abban van, hogy a pénzbeli juttatás összege szabott, míg a termény szabad áron értékesíthető. Vagyis, aki eladja, az végül is jobban jár, mint az, aki pénzben kérte ki a járandóságát. Az, hogy üzletelne valaki is a kukoricával, hétpecsétes titok. Szigorúan mindenki saját használatra viszi, akkor is, ha ötödször, vagy hatodszor jár már lent, és mindenki előtt világos lehet, hogy annyi jószág tán az egész rokonságban nincs, mint amennyi terményt az idénymunkás megkeresett. Az üzletelés ténye csak otthon derül ki. Akkor, amikor valakinek kukoricára van szükségé, elkezd utána járni, és eljut valamelyik „Alföldezőhöz”. Aki csak kukoricáért dolgozik, az 8 mázsa 40 kilogrammot kap belőle. Aki pénzt és terményt is kíván, azt 5 mázsa 20 kilogrammal elégítik ki. Nógrád megyében az utóbbi években egy mázsa kukoricáért elkértek 600—650 forintot is. Hozzávetőlegesen 200 forinttal többet a hivatalos árnál. Jani bácsi és a mezőgazdasági kombinát érdeke közös: inkább pénzért, mint terményért dolgoztatni. A brigádvezetővel szemben ez az egyik alapvető központi követelmény, éppen a már említett termelési problémák miatt. A dolgozók .szándékait pontosan ellentétes érdekek irányítják. Ezért aztán nemegyszer komoly, meggyőző csatározások folynak. Ebben a gazda és segítői járnak az élen. de közvetetten mások is bekapcsolódnak. Olyanok, akik nem akarják kockáztatni saját termény keresetüket, és titkolózásaikkal, hirtelen kitárulkozásaikkal, meg egyéb taktikázásokkal igyékeznek „megdolgozni” a városban, a bérházakban lakókat, a ritkábban eljárókat, mondván: a pénz a biztos kereset. Munka végeztével alig várja az ember, hogy meg- fürödjön. Elsőbb azonban a vacsora. Nem várhat ránk a soros, ételt szállító sofőr, a konyha. Családjuk van. otthonuk, nekik is kijár a pihenés. Tizennyolc óra felé érkezünk be a szálláshelyre. Szobáinkban lepakoljuk a szatyrokat. a szerszámokat, le- hán.vjuk felsőruházatunkat, gyorsan kezet mosunk, és állunk sorba a vacsoráért, a társalgóban. Négy kézmosó kagylót helyeztek el a konyha egyik hosszabbik szabad oldalán. Nyárhoz képest fejlődés tapasztalható: közös szappanokat, törülközőket raktak ki a futó, higiéniai kézmosáshoz. Tavasszal a vízellátással nincs gond. Persze, ekkor egyetlen pusztai sem locsolja a kertjét, egyetlen vendégmunkás sem izzad meg, koszolódik össze any- nyira, mint nyáron. Jobban lehet gazdálkodni a vízzel. A zuhanyozót viszont évszaktól függetlenül, egyformán lehetetlen beszabályozni. Ha egy rózsából folyik a víz, akkor nincs baj. De, ha kettőből, vagy mind a háromból... A nyitogatáskor, elzáráskor kihidegszik, vagy felforrósodik a víz, és elkezdődik a zuhany alatti ugrándozás. Valószínű, a bekötésnél rontották el a dolgot, ezen azonban nem tudnak, vagy egyelőre nem akarnak változtatni. Nem Jani bácsin múlik, ő az alacsonyabb beosztású vezetőknek, a takarítóknak nemegyszer szóvá tette, hasztalan. Provokálva is, ügy, hogy a körülötte levő munkások is hallják: — Mit gondolnak? Műk vagyunk mi? Disznók?! A szőlészet ifjú vezérkara pedig bölcsen hallgatott. Annyit tettek, hogy megtiltották a kertek locsolását és a fegyveres mezőőrit kötelezték a boldogpusztai helyszíni ellenőrzésre. Attól kezdve végre nem fogyottéi sohasem a viz, de a pusztaiak megorrolfak érte. (Folytatjuk!) Sulyok László
