Nógrád, 1988. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1988-02-16 / 39. szám

onAOT ~—-—,,— • L ......................... S PORT % .........V1 ■...flOJt.I........................-Íl. ...irMmnNlltr. uiwmoiiiv Mozogni szeretnének! Szécsényi karatekesergő Az elmúlt hónapokban gyakran kaptunk hírt megyénk karatézóinak eredményeiről, a klubokban folyó munkáról, működésük feltételeinek javulásáról, új csoportok alakulá­sáról. Meglehet Szécsényben nem a legnépszerűbb sport­ág a karate, a korábbi esztendők szervezett tanfolyamai bizonyították, hogy érdeklődő bőven akad. Mégis, va­lahogy mélypontra került la városban a sportág, de azok, akik e nagy szellemi és fizikai koncentrálást igénylő küz­dőművészetért lelkesednek — ha szerény körülmények kö­zött is —, hódolhatnak kedvenc időtöltésüknek. Téli olimpiai játékok Hírcsokor Calgaryból A repülő finn sikere Ha úgy tetszik — a jelek legalábbis ezt mutatják — a sportág ügye az ember érdeke Szécsényben: egy 28 éves megszállott kara- tézó az öntevékenyen mű­ködő — e§y szövetségben, vagy hivatalban be nem jegyzett — csoport vezető­je Vankó Sándoré. Bár sportpályafutása nélkülöz­te a szenzációkat, érdemes elsőként erről szólni. Vankó 1979-ben Buda­pesten ismerkedett meg a karate alapjaival, később Salgótarjánban folytatta ed­zéseit. Pályafutásának kö­vetkező állomása Debrecen volt — itt edzősködött is —, majd katonai szolgálatá­nak idején Vácegresen is lehetősége nyílott a karaté- zásra. Legnagyobb sikerét egy országos felnőttbajnok­ság bronzérme jelentette. Szinte a karate minden irányzatát „megkóstolta”, mire megállapodott a ky­okushinkai szakágnál. En­nek népszerűsítésével, ok­tatásával próbálkozik egy esztendeje Szécsényben. ☆ Vankó Sándor 1987-ben telepedett le a városban, s érkezésétől kezdve kísérle­tezett egy önálló karate­klub megalakításával. Kez­deményezését örömmel üd­vözölték, csak termet nem tudtak biztosítani erre a célra. A helyi ÉPSZÖV végül segített. A közel 50 fős karatés „különítmény” Az elmúlt hét végén ren­dezte meg a Nógrád Megyei Bendőr-főkapitányság test- nevelési és sportbizottsága a BM-szervek és tanintéze­tek meghívásos, légfegyve­res bajnokságát. Az MHSZ— ÉMÁSZ Gagarin úti iskola lőterén az ország különböző a — méreteiben ugyan nem a legideálisabb, de a célt szolgáló — vállalati klub- helyiséget rendszeresen használhatta. A kyusok öröme nem tartott sokáig, kiszorultak a teremből. A sok idegent — tehát nem az ÉPSZÖV-nél dolgozó karatékét — nem szívesen látták ott. Így az utcára — pontosabban a cég előtti parkolóba — kerül­tek, ahol jó idő esetén edz- hettek. A szabad ég alatt sem nyugodhattak, innen is tovább kellett állniuk. Következett a várkert, a történelmi emlékhely, az egykori Rákóczi ország- gyűlés színhelye. Itt trénin­geztek. A karatézók viszont már a jövőbe tekintettek. Nincs mindig nyár, jó idő, nap­sütés, az esős-hűvös évsza­kokra fedett teremre volt szükség. Üjra elkezdődött hát Vankó Sándor kilincse­lése, s a sok utánajárás vé­gül — ha átmenetileg is — eredményt hozott. A helyi általános iskola megkönyö­rült rajtuk. ☆ A II. Rákóczi Ferenc Ál­talános Iskola igazgatójá­nak beleegyezésével heti két alkalomra térítésmente­sen megkapták a tornate­rem használatát. Azóta a heti kettőből egy gyakorlás lett. Más szakosztályok is bejelentették a téli időszak­ra edzési különigényüket, ezért a karatézóktól „csíp­tek el” időt. Ezek után már [területéről érkezett 11 férfi- és 7 női csapat összesen mint­egy száz versenyzője mérte össze tudását. Férfi egyéni győztes: a forradalmi rendőri ezred ver­senyzője; a női egyéni győz­tes: a BM központi szervek versenyzője. az sem lenne meglepő, ha rövidesen ezt az egy foglal­kozásukat is törölnék, igaz nemsokára itt a tavasz, no meg a szabadtéri lehetősé­gek... Érdekes, de amikor mun­kájukról kérdezem Vankó Sándort, az iskola gondno­kának segítő szándékát hangsúlyozza. Deszkovics Mihály vállalta azt, hogy péntek esténként, a karaté­zók, két-két és fél órás ed­zésein „túlórázik”, nyitja, zárja a tornatermet, rendel­kezésükre bocsátja a szük­séges sporteszközöket. ☆ Vankó Sándor és az ifjú karatékák nehézségeik el­lenére bizakodnak. A kör­vezető most segédedzői tanfolyamra jár, bízik a si­keres vizsgában, s abban, hogy papírral a zsebében talán támogatásra talál. Nem akarnak mást, mint nyugodt körülményeket, biztos létesítményfeltételt ahhoz, hogy Szécsényben is rendszeresebb legyen a sportágat kedvelők oktatá­sa. Mert az állandó vándor­lás szabadból a terembe, és viszont, meg az idősza­konkénti hosszabb szünetek nem biztosítják, az előrelé-’ pés alapvető feltételeit. Azt már nagyon halkan, szinte súgva mondja Vankó, hogy a karatékák edzései­nek vezetését ingyenesen végzi. Nem kap edzői díjat — kitől kapna? —, de nem is érdekli. örül annak, hogy kedvenc időtöltésének hódolhat, hogy hétről hétre megmozgathatja a csoport tagjait. Ügy véli — s ez egy vallomással* is felér —: a hangsúly a mozgáson van, s ő arra törekszik, hogy a ka- ratékákkal a rendszeres test­edzést megszerettesse. És ez sem kevés! V. I. Legeredményesebb nógrá­di versenyző: 2. Vargáné Nagy Melinda, 3. Mihalik Csilla. Jéger Ferenc máso­dik helyet szerezte meg. Az összesített pontverseny alapján az első ízben kiírt vándorserleget a Nógrád me­gyei csapat vezetője, Hra- becz Gyula vette át. Az olimpiai jégkorongtor­na A csoportjának két utol­só vasárnapi mérkőzésén ne­héz dolguk volt az esélye­seknek. Kanada csak a leg­nagyobb erőfeszítések árán tudta legyőzni Lengyelorszá­got, s Finnország még sze­rencsétlenebbül járt: kika­pott a gyengének tartott Svájctól. Amikor a kanadai Mark Habscheid az 5. percben ve­zetéshez juttatta csapatát Lengyelország ellen, sokan gólesőre számítottak. Hogy ez nem így történt, az a len­gyelek nagyszerű kapusának, Gabriel Samoíejnek tulaj­donítható, aki a jelentések szerint 28 esetben védett bra­vúrosan. Kanada—Lengyelország 1—0 (1—0, 0—0, 0—0). Svájc 92 másodperc alatt döntésre vitte a dolgot a jó­val esélyesebb Finnország ellen. Hat perc 19 mp eltel­tével Peter Jaks talált Jukka Tamrni hálójába, majd más­fél perccel később Jakob Kölliker növelte az előnyt. A második harmad nem hozott gólt, a harmadikban, alig három perc elteltével szépí­tettek a finnek. Óriási nyo­más nehezedett a svájci ka­pura, de az északiak nem bírtak Bucher kapussal. Svájc—Finnország 2—1 (2—0, 0—0, 0—1) Az A csoport állása: 1. Svédország 1 1 - - 13- 2 2 p. 2. Kanada 11 — 1- 0 2 p. 3. Svájc 1 1 - - 2- 1 2 p. 4. Finnország 1 — 1 1- 2 0 p. 5. Lengyelország 1 - - 1 0- 1 0 p. 6. Franciaország 1 - - 1 2-13 0 p. Világbajnok, olimpiai bajnok a sorrend A műkorcsolyaversenyeket a párosok , rövidprogramja nyitotta hétfőn hajnalban — európai idő szerint — a cal- garyi Saddledome jégcsar­nokban. A gyakorlatok be­mutatása után a legutóbbi két év világbajnoka, a szov­jet Gorgyejeva, Grinykov pár vezet, az olimpiai bajnoki címet védő Valova, Vasziljev duó előtt. A két szovjet párt két amerikai kettős követi, majd egy kanadai és egy szovjet egység zárja a leg­jobb hat mezőnyét. Az állás a rövidprogram után: 1. Je- katyerina Gorgyejeva, Szer- gej Grinykov (Szovjetunió) 0,4 pont, 2. Jelena Valova, Oleg Vasziljev (Szovjetunió) 0,8, 3. Jill Watson, Peter Oppegard (Egyesült Államok) 1,2. Mey szenzációs duplázása A calgaryi téli olimpia el­ső világcsúcsa az NDK-beli gyorskorcsolyázó Jens-Uwe Mey nevéhez fűződik, aki közép-európai idő szerint hajnali 1 óra 19 perckor az 50Ó méteres távon 36,45 má­sodperccel kerek egy tized másodpercet javított az ame­rikai Nick Thometz által ta­valy március 19. óta tartott 36,55 rnp-es világrekordon. A 27 éves berlini testnevelési főiskolai hallgató két legyet ütött egy csapásra, mert nagyszerű' futásával nem­csak a világcsúcsot hódította el, hanem az olimpiai arany­érmet is. A legnagyobb esélyesnek tartott amerikai Dan Jansen tragikus körülmények kö­zött esett ki a versenyből. Hét órával a rajt előtt ér­tesült ugyanis arról, hogy nővére, aki egy éve szenve­dett fehérvérűségben, meg­halt. A családi gyász ellené­re Jansen nagy lelkierővel elindult, de — érthetően — nem tudott kellőképpen össz­pontosítani, az egyik kanyar­ban bukott, s a futam fel­adására kényszerült. Az ezüstérem a holland Jan Ykemának jutott, aki az első párban futva teljesített 37,76 mp_et. A tavalyi sprint- világbajnok japán Akira Ku- roiva egy századdal lema­radva Ykemától, bronzérmet szerzett, a szám szarajevói olimpiai bajnoka, a szovjet Szergej Fokicsev pedig ne­gyedik lett. Az exvilágcsúcs- tartó Thometznek a nyol­cadik hellyel kellett beérnie. Nykönen esélyeshez méltóan győzött Az olimpia első, kimon­dottan papírforma-győzelme síugrásban a finn Matti Ny- känen nevéhez fűződik. A 24 éves sportoló teljessé tet­te olimpiai aranygyűj­teményét. a négy évvel ez­előtt a 90 m-es sáncon ara­tott győzelme után, most a 70 méteren is a legjobbnak bizonyult. A „repülő finn” mindkét sorozatban hajszálpontosan ugyanakkorát —, 89,5 m — ugrott, ennek a többiek még a közelébe sem tudtak ke­rülni. Nykänen legnagyobb riválisa a Világ Kupában, a csehszlovák Pavel Ploc az első sorozat után csak hete­dik volt, de a másodikban jócskán javított, s honfitár­sát, a kevéssé ismert Jiri Maiecet a harmadik helyre szorította. A csehszlovákok nagyszerű összteljesítményét mutatja, hogy az első öt kö­zé még egy síugrójuk beke­rült Jiri Parma személyében. A szarajevói olimpiai bajnok NDK-beli Jens Weissflog a számára csalódást okozó ki­lencedik helyig jutott. Nógrádé a vándorserleg Országos légfegyveres-bajnokság Serdülő sífutó OB ■ I Ot aranyérem a Petőfi DSE-nek ...4. Bállá Eszter, ...7. Vadas Szíve mindig a Stécéért dobogott Horváth Ágnes Szombaton és vasárnap 1111 Galyatetőn rendezték meg a serdülőkorosztály or­szágos bajnokságát. Az or­szág egyik legeredményesebb nevelőegyesülete, az St. Pe­tőfi DSE versenyzői ezúttal is kiválóan szerepeltek a meglepően nagy számú szur­kolósereg — köztük salgó­tarjáni drukkerek — előtt: öt arany, hét ezüst, és egy bronz érmük mellett több jó helyezés birtokába is ju­tottak. Az OB nógrádi vonatko­zású eredményei. Lányok, serdülő I. (4 km): 1. Horváth Ágnes, 2. Vincze Viktória, Mária. Csapat: 1. St. Petőfi DSE (Horváth, Vincze, Bal­ia). Váltó (3x3 km): ...2. St. Petőfi DSE. Serdülő II. (3 km): 1. Va­das Szilvia, ...3. Lengyel Ágo­ta, ...9. Ludányi Viktória, ...13. Bekecs Zsuzsanna, ...18. Kovács Adrienne, ...21. Mol­nár Éva. Csapat: ...2. St. Petőfi DSE, ..6. Petőfi DSE „B”. Váltó (3x3 km): ...2. Petőfi DSE. Fiúk, serdülő I. (6 km): ...5. Horváth Péter, ...8. Hu­szár Erik, ...10. Sasi Attila, 11. Orosz Csaba. Csapat: ...2. Petőfi DSE. Váltó: (3x4 km): ...2. Petőfi DSE. Serdülő II. (4 km): ...2. Wendler Béla, ...4, Czene Csaba, ...8. Huszár Viktor, ...20. Szabó Szabolcs. Csapat: 1. Petőfi DSE (Wendler, Cze­ne, Huszár). Váltó (3x3 km): 1. Petőfi DSE (Czene, Hu­szár, Wendler). Vadas Szilvia A hét végén a felnőttek és ifjúsági korosztály szá­mára a Vasas rendezett or­szágos versényt Galyatetőn. Ezen is indultak a salgótar­jáni sífutók és jó eredmé­nyeket értek el. Bereczki Brigitta mindkét női szám­ban győzött, Géczi Tibor egy első és egy harmadik helye­zést ért el, s Horváth Ágnes is bronzéremhez jutott. Az ifjúsági II. korosztály küz­delmeiben a fiúknál Varró Roland 2., Galbács Sándor 3., a lányoknál Ricler Katalin első lett. A hét végén szomorú hír­ről értesültünk: Wahlkampf Lajos, az SBTC egykori já­tékosa, majd edzője életé­nek 78. évében elhunyt. Lajos bácsi neve, sportte­vékenysége hat évtizeden át összeforrt megyénk, ezen belül a Salgótarjáni Bányász TC labdarúgásával. Játé­kosként, edzőként, később aranysíppal kitüntetett já­tékvezetőként szolgálta e népszerű sportágat, s hű ma­radt szűkebb hazájához, Nóg- rádhoz. Több alkalommal kapott megtisztelő ajánlato­kat nemes, nagy múltú csa­patoktól, de ő mindig elu­tasította a csábításokat. Az SBTC-n kívül edzős­ködött a Forgácsi Bányász­nál, az Öblösüveggyár SE- nél, Nagybátonyban és Bag- lyasalján. Legnagyobb sike­rét 1954-ben érte el, amikor a szakadék széléről mentet­te meg az SBTC-t, s irányí­tásával maradt benn a csa­pat az első osztályban. A hat­vanas években a tarjáni fe­kete-fehérek ifjúsági, csa­patainál tevékenykedett. Ta­nítványai tíz alkalommal nyerték meg a területi baj­nokságot. Wahlkampf Lajos nyug­díjasként sem szakadt el kedvenc sportágától.' Az SBTC felnőtt csapatainak mérkőzéseire mindig elláto­gatott a Kohász-stadionba. Az ősszel szomorúan jegyez­te meg, hogy a régi társak közül már csak Takács „Ba- bival” és Túrán Istvánnal találkozik, s az igaz barát, a Cipruson élő Zsengellér Gyulával is csak levélben érintkezik. Lajos bácsi alig várta, hogy megkezdődjön a lab­darúgó-bajnokság tavaszi idénye, hogy újra láthassa a Stécét, kedvenc csapatának játékosait, közben pedig egy nagy útra készült: Flo­ridában élő testvérét akarta meglátogatni. A sors közbeszólt. A nagy amerikai út helyett egy rö- videbb, de szomorúbb úton kísérhetik családtagjai, ba­rátai és ismerősei Wahl­kampf Lajost. Az utolsón. Emlékét megőrizzük. K. M. Czene Csaba, Huszár Viktor, Wendler Béla a serdülő II. korcsoport csapatbajnokai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents