Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-15 / 12. szám

1988. január 15., PÉNTEK NOGRAD 3 A Nógrád Megyei Tanács ülése A Nógrád községben lévő termelőszövetkezet hűtőházában csak a hőmérséklet fagyos, az ott dolgozó lányok, asszonyok vidáman, az év további részében is bízva végzik teendői* két. German Jánosné, Hugyecz Mihályné, Csorba Jánosné, Mészáros Istvánná a nyáron lefagyasztott málnát most újraválogatják minőség szerint, majd az exportűtra és a hazai felhasználóknak szánt dobozokba csomagolják- —kulcsár— Benkocs-féle munkásőriskola „Nyesni kell a fáról az idős gallyat...” (Folytatás az 1. oldalról) munkaprogramja, a megyei tanács középtávú célkitűzé­se és a megyei pártbizott­ság állásfoglalása alapozta meg. — A terv- és költségve­tési javaslat erénye, hogy rugalmasan reagál a kény­szerítő körülményekre — mondatta Szalai László. — A jelentősen csökkentett pénz mellett sem mond le a legfontosabb célkitűzések­ről, hanem új eszközöket ke­res a megvalósításhoz. Jó alapot biztosít ehhez a középtávú terv első két esz­tendejének időarányos tel­jesítése. A megyei pártbi­zottság titkára kifejtette, hogy tudatosan támogatni szükséges a helyi öntevé­kenységet, az ésszerűség ha­táráig élni kell a hitelek adta lehetőségekkel, nagy fi­gyelmet szükséges fordítani a működés racionalizálásá­ra, a helyi tanácsok önál­lóbb tevékenységének elő­segítésére. Szalai László méltatta a kétlépcsős tár­gyalási rendszer előnyeit, a párt- és állami szervek együttműködését, majd hang­súlyozta: mindent meg kell tenni az elfogadott tervek megvalósításáért. DEVCSICS MIKLÓS ki­fejtette, hogy a kétlép­csős tárgyalási mód meg­könnyíti a döntést, ezúttal segítséget adott a községek­kel való tervegyeztetéshez is. Kifejtette, hogy a döntése­ket egyre élesebb vita előz­heti meg. Mérlegelni kell ugyanis, hogy a rendelke­zésre álló pénzből mit va­lósítanak meg és mire nem kerülhet sor. Ehhez termé­szetesen a tartalékok fel­tárása mellett újfajta gon­dolkodás, más szemlélet is szükséges,, a súlyosabb fe­szültségek így kerülhetők el. Az összefoglaló után a testület egyhangúlag jóvá­hagyta az 1988. évi tervet és költségvetést. A foglalkoztatási feszültségek mérséklése A Nógrád Megyei Tanács beszámolót vitatott meg a munkaügyi osztály tevékeny­ségéről, különös tekintettel a foglalkoztatáspolitika meg­változott szerepére. Szabó Kálmán osztályvezető előter­jesztése nyomán a testület megállapította, hogy az osz­tály feladatait többségében tervszerűen és szervezetten ‘látta el. Rugalmasan alkal­mazkodott a változó gazda­sági feltételekhez, és az en­nek következményeként ki­alakult kedvezőtlen munka­erőpiaci hatásokat, folyama­tokat, a bővülő foglalkozta­táspolitikai eszközök célirá­nyos alkalmazásával befo­lyásolta. A feladatok között szabták meg a szabályozók, valamint a demográfiai hely­zet módosulása miatt várha­tóan erősödő foglalkoztatási feszültségek mérséklését. A vitában WISINGER JÁ­NOS (Diósjenő) a munkaügyi jogszabályok túlburjánzását, és gyakori változását tette szóvá. FEKETE ATTILA, Pásztó Város Tanácsának elnöke a megye délnyugati térségének helyzetét elemezte, majd azt sürgette: a munkát oda kell vinni, ahol a munkaerő él. Példaként említette, hogy az említett térségből több mint háromezer dolgozó ingázik, elsősorban Budapestre. Hoz­zászólásában kitért az ugyan­azzal a munkával elérhető eltérő bérekre, illetve ennek következményeire. Szólt ar­ról is, hogy a térségben több kisszövetkezet alakul, s ez mindenképpen fontos a hely­ben élők, a népességmegtar­tó erő fokozása szempontjá­ból. DR. RÓZSA JÓZSEF ele­mezte az országos foglalkoz­tatási helyzetet, majd arról szólt, hogy tapasztalataik sze­rint Nógrádban az átlagosnál kiegyenlítettebb a helyzet. Kifejtette, hogy a nagyobb bérnövelés egyetlen lehető­sége a létszámcsökkentés. S bár ez barátságtalan lépés, mert nehezebb az elhelyez­kedés, a munkáltatók válo- gatósabbak, lehetővé teszi a nagyobb fegyelem megterem­tését. Kitért az úgynevezett vat­taemberekre, a vállalaton be­lüli munkanélküliségre, majd hangsúlyozta: az értelmes, racionális munkalehetősége­ket kell bővíteni. Végezetül indítványozta, hogy a hatá­rozati javaslat egészüljön ki: készüljön konkrétabb prog­ram, s ezt kapják meg a, ta­nácstagok, hogy a végrehaj­tás ellenőrzésére is módjuk legyen. A tanácstörvény és végre­hajtási rendelete szerint a megyei tanács nagyközségi tanáccsá nyilváníthatja azt a községi tanácsot, illetve köz­ségi közös tanácsot, amely­nek illetékességi területén legalább ötezer lakos él. Ka- rancslapujtő és társközségei­nek lakosainak száma 5500 fő, erre való tekintettel is a megyei tanács február 1-i ha­tállyal a Karancslapujtői Községi Közös Tanácsot nagyközségi közös tanáccsá nyilvánította. Közvetlen megyei irányítás A továbbiakban a testület tanácsrendeletet fogadott el arról, hogy Mátraterenye nagyközségi, valamint Ka- rancslapujtő, Palotáshalom és Romhány nagyközségi közös tanácsi szervek tevékenységét közvetlen megyei irányítás alá vonja. Ennek lényege, hogy az említett tanácsok esetében megszűnik a váro­si közreműködés, és közvet­len megye—község kapcsolat- tok alakulnak ki. Gazdasági vállalkozások A megyei tanács megtár­gyalta a gazdasági vállalko­zásokban való részvételét is. A helyzetértékelés alapján arról döntött, hogy a Nóg­rád Megyei Tanács részt vesz a Budapest Bank Részvény- társaságban négymillió, a Magyar Hitelbank Rész­vénytársaságban négymillió, az Észak-Magyarországi In­novációs Centrum Részvény- társaságban egymillió forint értékű részvénnyel. A Nóg­rád Megyei Tanácsi Innová­ciós Gazdasági Társulásba ötmillió forint tőkével kap­csolódik be a Nógrád Megyei Tanács. Az indokolás szerint az ilyen irányú tevékenységek felkarolását a gazdaságkor - szerűsítési folyamatok fellen­dítésének elősegítése indo­kolja. A testület ennek szel­lemében támogatta és hagyta jóvá — a befektetések meg­térülésének alapkövetelmé­nyével a vállalkozói kezde­ményezéseket. A Nógrád Megyei Tanács egyetértését adta Bátonytere- nye Városi Jogú Nagyközségi Tanácsnak kötvény kibocsá­tásához. A határozat azonban tartalmazza, hogy ennek fe­dezetét saját bevételeiből a helyi tanácsnak - kell előte­remtenie. Személyi elöntések A testület végül személyi kérdésekben is döntött. A megyei tanács művelődési osztálya vezetőjének — a meghirdetett pályázat elbí­rálása után — a minősítőbi­zottság titkos szavazással Ka­pás Józsefet javasolta. A me­gyei tanács a megyei párt- bizottság munkatársát 1988. február 1-i hatállyal — egy tartózkodás mellett — a me­gyei tanács művelődési osz­tályvezetői munkakörébe ki­nevezte. A Nógrád Megyei Tanács a Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat igazgatói állására el­fogadott két pályázó — Sarló Béla és Turcsányi Béláné — személyével kapcsolatban elő­zetes egyetértését fejezte ki azzal, hogy a vállalati (ta­nácsnak Sarló Béla igazgató­vá választását javasolta. A Nógrád Megyei Tanács ez évi első ülése Devcsics Miklós tanácselnök zárszavá­val ért véget. — Apám gépészember, anyám cselédlány volt, a tíz testvér közül pedig kilenc ma is él. A nagy családból a hat lány mind bányász­emberhez ment feleségül. A fiúk? Egy öcsémnek a Vo­lán, hármunknak pedig ugyancsak a bányászkodás adott munkát. A Pásztón 1930-ban szü­letett egykori molnársegéd útja azonban némi kitérők­kel vezetett a nógrádi bá­nyákhoz. — Hat évig, az 1955-öt megelőző években, katona voltam. A Petőfi Politikai Tiszti Iskolára jártam, meg elvégeztem minden isten­nyila gyorstalpalót, de elég sók volt körülöttem a baj. Ha szóltam a gondokról, ak­kor megkaptam, hogy eltúl- zom a hibákat. Amikor az­tán azt láttam, hogy nyírják a prolitiszteket, saját kéré­semre leszereltem. Emlékezetes a pillanat: a fiatal hadnagyot leültette Nógrádi Sándor altábor­nagy, akkor politikai cso­portfőnök és egy pohár pá­linka mellett agitálta Ben- kocsot a döntés megváltoz­tatására, ő azonban hajtha­tatlan maradt és csak eny- nyit mondott: — Otthon sem hagyo'm cserben azt, amire szegőd­tem. Nógrádi Sándor levelével érkezett meg a megyei párt- bizottságra, ahol hamarosan elhangzott a kérdés: isme­ri-e a mezőgazdaságot? — Mit mondhattam volna? Azt, hogy molnárinas vol­tam, a búzát meg tudom kü­lönböztetni az árpától, a tehenet pedig nem keverem össze a bikával. így lett Benkocs István a Nagykeresztúri Petőfi Tsz függetlenített párttitkára, s az élet eseményeinek idézé­se közben elhangzik ez a dátum is: 1956. december 3-a. — Addig tartottunk ki a helyünkön, szerveztem a té- esz vagyonának őrzését. Hallottam, hogy kerestek otthon, bementem hát Sal­gótarjánba és jelentkeztem a pufajkások közé. Miskolc, vagy a rendőrség — az 1957-ben megválaszo­landó kérdést Benkocs így döntötte el: „Azit mondtam viccesen, most már elme­gyek dolgozni, így lettem Tiribesen felcser.” Néhány hónap múlva a szakmun­kásképző intézet és a nóg­rádi tanbányák közös -párt- szervezete állítatta titkár­ként az élére, s innen da­tálja élete másik fontos ese­ményét is. — Ott lettem munkásőr, 1958-ban. Voltam lent, fent, „Aki nem emelt meg egy lapát szenet, al nem tudja, hogy milyen ne­héz” — a példabeszé­det Benkocs István nagybátonyi portáján jegyezhetem le. A bá- tonyterenyel Nógrádi Sándor muakásőregy- ség 2. századának pa­rancsnoka élete minden percében vállalkozott a személyes próbatétel­re: milyen nehéz, mit kíván m vállalás. meg középen, vagy tizenöt éve pedig századparancs- n okként dolgozom. Mit mondjak... sokszor izgul­tam, hogyan fog sikerülni ez vagy az a feladat... Az eredmény többnyire nem maradt el. S hogy mi lehetett Benkocs István fi­gyelemre méltó munkájának a titka? Talán az emberis­meret, meg a közvetlenség. — Néztem az emberek ar­cát, s valakinek a vonásai­ban ott láttam: te még nem értesz valamit. Ismertem a mozdulatokat, persze ehhez évekig együtt kell lenni. így aztán, ha láttam, hogy — a példa kedvéért — X. kar­ba tette a kezét, akkor már sejtettem: benyalt egy kis i tókát. Milyen parancsnok Ben­kocs István? Második fele­ségét és segítőtársát tíz éve ismeri, a ház asszonya idé­zi emlékeit: — Még nem éltünk együtt, de ismertük egymást. A munkásőrök az éttermünk­ben étkeztek és láttam: Ben­kocs nem eszik, csak akkor, ha az emberei jóllaktak, ha megkapta a dupla ada­got az, akinek annyi kellett. A, férj mosolyog az is­merkedést is felidéző törté­neten, aztán hozzáteszi: — Még a lőtéren sem az nálam a gyakorlat, amikor az ételről van szó: csillago­sok előre. Inkább az ételt osztó asszony kanalát lesem, mert tudom, hogy például a Zsidai Lacinak két adag kolbász kell. így talán nincs is abban semmi különös, hogy még képtelen történetet is hal­lok. Igen, mert mi más len­ne, amikor 101 emberből 105 jelenik meg egy kikép­zésen. — Néztek rám: hogy le­hetséges ez? Ügy, hogy még a tartalékállományban lévők is bejöttek. Csak nem kül­döm őket haza... Lehetne tenni egy próbát. A századparancsnok kiállna az emberei elé, háttal. Va­lószínű, hogy csaknem min­den munkásőrt kiszólítana a keresztnevéről. Az igazság­hoz azonban az is hozzá­tartozik, hogy az utóbbi egy-két évben kissé már „hanyagolta” a 2. századot. — Ráhagytam sok mindent Nagybalázs Jánosra, a he­lyettesemre. Súlyt raktam rá, terheltem, hadd tanul­jon. Készüljön arra, amikor a helyemre lép. Lehetne ezúttal egy listát is készíteni. Névsort, azok­ról a parancsnokokról, akik Benkocs István keze alatt „nőttek fel”. György Gás­pár egységparancsnok nála volt géppuskás rajparancs­nok, Hegyi Sándor egység­parancsnok-helyettes sza­kaszt irányított. A névsor­ban talán fel lehetne sorol­ni az egész egységtörzset, azzal bezáróan, hogy kijár­ta a Benkocs-féle iskolát Nagy Gábor, a megyei pa­rancsnok helyettese is. A mindennapi tananyag­nak pedig része az alábbi is: — Mindig azt mondtam, ha kiállunk az emberek elé, akkor tudjad, egy részük az éjjel műszakban volt, vagy éppen most indul oda. Ezt ne feledd, de merj követel­ni is. A Benkocs-iskolában pe­dig tanulni kell, mert „aki ebbe a malomba bekerül, az lisztes marad.” Igaz, a ka­lács nem mindig jön össze belőle. Amikor Benkocs Ist­ván nyugdíjba ment, egyszer csak rá kellett eszmélnie, hogy nem gyűjtött semmit, még a kis családi házat is kölcsönpénzekből fizették. A vagyonszerzésre valahogy nem maradt idő. Van helyette kitüntetés, egész szobáravaló, két éve a Vörös Csillag Érdemren­det is megkapta a század­parancsnok. A mostani egy­séggyűlésen, szombaton, át­veszik az országos parancs­nok elismerő oklevelét és serlegét. S ezen a napon utoljára áll ki a százada elé. — Mindig mondtam: az idős gallyakat nyesegetni kell a fáról, hogy megif- jodjon. Sima munkásőr akartam lenni, de a törzs­ben szánnak nekem felada­tot, holott az is elismerés lenne, ha csaknem harminc- évi különböző parancsnoki munka után valaki letolna a századomban. Benkocs István azt mond­ja, olyan ez a hét végi ese­mény, mint egy második nyugdíjba menetel. S hogyan készül rá? Lobot vet a so­kat próbált ember arca és fátyolos hangon szól: — Ríni fogok... Ríni, de nem szégyellem, mert szív­ből jön. Kelemen Gábor K. G. A személyi tulajdonú lakásépítés meghatározó jelentőségű Nógrád megyében. A befeje­zésre tervezett 983 lakás mintegy 30 százaléka többszintes magánlakás-építés. Képünk Nógrádkövesden készült, ahol az elmúlt esztendők alatt elkészült családi házakból az új Madách utca alakult ki. —NÓGRÁD-archiv—

Next

/
Thumbnails
Contents