Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
1988. január 6., SZERDA NOGRAD 3 Elvszerüen és tapintattal Mind erőteljesebben válik meggyőződésünkké, hogy a munkahelyen és a közéletben, az egyéni tevékenység megítélésében az elsődleges mérce csak a valóságos teljesítmény, a tényleges eredmény lehet. Ez a követelmény akár vezetőkről, a'kár beosztottakról van szó, a produktum kell, hogy minősítse munkáját. Ehhez elengedhetetlen, hogy a teljesítmény értékelése objektív és nyílt Legyen, hogy világosan nevén nevezzük a sikert is, az elkövetett hibát is. Az iis nélkülözhetetlen, hogy egyik esetben se legyen homály, ne borítsa az általánosítás függönye, hogy személy szerint kié az érdem, illetve a mulasztásért felvetődő felelősség. Miiért indokolt erről hangsúlyozottan szólni ? Azért, mert meglehetősen gyakran vétünk e követelmény ellen, s folytatunk másfajta gyakorlatot. Hányszor tapasztalhatjuk munkahelyünkön, lakóhelyi környezetünkben, hogy a személyes teljesítmény értékelése feloldódik egyfajta álszerény kollektív minősítésben, illetve valamiféle távolságtartó, személytelen leírásban. Nem én csináltam, vágj- te tetted jól, avagy rosszul a dolgot, hanem legfeljebb mi dolgoztunk sikeresen, vagy sikertelenül, de legtöbbször az események inkább csak megtörténték, az elhatározások megfogalmazódtak, intézkedtek, a folyamatok így, vagy úgy alakultak. De, hogy én, vagy te menynyiben vagyunk mindezeknek részesei, azt nem mérjük fel, vagy, ha igen, szemérmesen hallgatunk róla. S ezt a gyakorlatot folytatjuk nem ritkán akkor is, amikor nem valamilyen szélesebb körű társadalmi jelenségről szólunk, hanem amikor kézzelfogható, pontosan körvonalazható feladatók elvégzéséről, vagy elmulasztásáról van szó. Ám, amikor kifejezetten az egyéni tevékenység értékelése kerül terítékre, ott is gyakorta érzékelhető az említett szemérmesség. „Csak az nem hibázik, aki nem dolgozik” felkiáltással gyakran térünk napirendre a hanyagság, a felelőtlenség,, a beosztással való visszaélés megnyilvánulásai felett. Nemcsak a beosztott ódzkodik a főnök mulasztásainak kritikájától, de a vezető legalább ennyire meggondolja, nyíltan beszéljen-e, hiszen az emberek érzékenyek, sértődéke- nyek, s minek haragost szerezni magunknak?! Az így vélekedő vezető a dicsérettel is fukarkodik, hiszen akkor megsértődnek mindazok, akik nem érdemelték ki az elismerést, de ennék belátásáig nem jutva, bántaná őket, ha munkatársukról jó szót hallanának, önmagukról meg nem. Mindebben kétségtelenül szerepet játszik régmúlt idők máig sem feledett gyakorlatának visszahatása. A negyvenes évek végén az ország akkori első embere meghirdette ama hírhedt tételt, mely szerint a hibák mögött meg kell keresni és meg is kell találni az ellenség kezét. Ez a felfogás elvi alapot adott a törvénytelenségekhez, nagyszerű emberek egész sorának meghur- colásához, s ha nem is élt sokáig, máig megőriztük idegenkedésünket a hibák könyörtelen megtorlásától. Erősítette az árnyalt megközelítés szükségességének megértését az a (tapasztalatunk is, hogy a hazai és a világszooializmus történetében jóval több bajt okozott éppen manapság tapasztalhatjuk ezt — a kockázatvállalástól való félelemből elmulasztott döntés, vagy tett, mint némelykor egy-egy súlyos tévedés, melléfogás. Ám ez esetben is az történt, hogy — Kádár Jánosnak egy néhány évvel ezelőtt mondott hasonlatával élve — az elgörbült kard ki-egyenesítésére törekedve, most túlságosán a másik irányba hajlítottuk el a penget, b ez azért baj, mert az élet mind kevesbe fogadja el ezt a magatartást. Ha nem érvényesítjük minden területen következetesen a teljesítményelvet, a valóságos eredmények megkülönböztetését a buzgó semmittevéstől, akkor a társadalmi viszonyainkban rejlő hajtóerőket nem leszünk képesek igazán mozgásba hozni, s könyörtelenül lemaradunk a nemzetek versenyében. A teljesítményelv érvényre juttatásához pedig szükség van a személyes tevékenység nyílt és egyértelmű értékelésére, az eredmények, valamint a hibák és azok produkálóinak nevén nevezésére. Nem lehet egyetérteni az olyan felfogással, amelyik mereven szembeállítja egymással egyfelől az elvszerűséget és a nyíltságot, másfelől az emberséget és a tapintatot. Ezek nem kizárják, hanem feltételezik egymást, s bár konkrét esetekben valóban ellentmondásba kerülhetnek egymással, ez az ellentmondás mindig feloldható és feloldandó. Egy-egy hiba nem teheti semmissé évek eredményeit, fáradozásait. Mi sem lenne rosszabb, mint, ha bármely vezető durva, az emberi méltóságot sértő hangnemet engedne meg magának mulasztásokat elkövető beosztottaival szemben. Ám ez nem indokolhatja a mulasztásokért valló személyes felelősség megállapításának elmaradását, a fogyatékosságok elnézését, az „istenem, emberek vagyunk!” felkiáltással alátámasztott elvtelen mentegetéseket. Éppen, mert emberek — tudatos lények — vagyunk, vállalnunk kell a felelősséget cselekedeteinkért, magatartásunkért, meghozott döntéseinkért és elmulasztott döntéseinkért egyaránt, minél felelősebb posztot töltünk be, annál inkább. Munkánk hatékonyságának növelésére, minőségének javítására törekszünk az élet minden területén. Fáradozásunk akkor lesz sikeres, ha a közéletben, a munkahelyen nyíltan megnevezzük a jót és a rosszat, s azt is, hogy az egyes embereknek személyesen mi közük van ezekhez. Gy. L. Faluház a gyerekekért ■lapjaival« technikája HH JL jdL jamm maja mm JL jRKRm. a ám jmam JEL jmmm mmj/m «a ^m^m Lapot terít a váci tanúja „Szabálytalan" beszélgetés a SZÜY salgótarjáni számítóközpontjában N Férfiasa« be kell vallanom, hogy a SZÜV megyebeli tevékenységét összefüggésbe hozni szűkcbb pátriánk számítástechnikai fejlettségével korántsem szerencsés dolog. Történt pedig az elmúlt évben, hogy időnként kemény Ítéletet mondtunk munkájukról, illetve a vélt hiányosságokról. Sót, felelős testületek is oiykor- olykor — a tőlük megszokott alaposságtól eltérően — téves alapokra építve vették górcső alá a salgótarjáni kollektívát, gondoljunk csak a számítástechnika NEB által vázolt megyei térképére, s ennek következtében a megyei pártbizottság egyik munkabizottsága (talán ez okból) nem éppen kedvező Ítéletére. Még mielőtt újabb vád ér kritikáimért, elmondom, hogy a SZÜV elsősorban gazdálkodó egység, s csak emellett vállalhatja fel e kultúra terjesztésének magasztos feladatát. Erről győződhetnek meg olvasóim a dr. Hajdú Gyulával és Szemán Józsefnével. a SZÜV salgótarjáni számítóközpontjának igazgatójával, illetve helyettesével folytatott beszélgetésből. Sokoldalúan nyitott, gyermekközpontú tevékenység színtere a eeredi faluház. A népművelők megismertetik a felnövekvő ifjúsággal a szabad idő hasznos eltöltésének lehetőségeit és fortélyait, s olyan programokat kínálnak, amelyek révén fejleszthetik kreatív készségüket is. A szülőket — a gyermekközpontúság jegyében — szintén igyekeznek bevonni a sokrétű tevékenységbe- Számukra a gyerekekkel közös foglalkozásokat szerveznek, illetve olyan összejövetelekre invitálják őket, amelyek a legkülönbözőbb — hagyományos és modern — játékok használaténak ismeretét sajátíthatják el. — Vágjunk mindjárt a közepébe! A már említett NEB-anyag kritikái között olvashatjuk, hogy a SZÜV megyei oktatási tevékenysége elmarad a kor diktálta mértéktől. Bírálat érte magas áraikat is. Mi erről a véleményük? Dr. Hajdú Gyula: — Vállalatunk csupán 1987. január elsejétől kapott jogosítványt oktatási és kereskedelmi tevékenységre. Bírálat tárgyává tenni ezt már a nyár folyamán — korai volt. Szó sincs arról, hogy aludtunk volna, ezért hát értetlenül olvastuk a NEB állásfoglalását. Az árainkról — s itt a nagygépes feldolgozásra kell gondolni — csák annyit: tíz éve nem emeltük a tarifát, a tavaly elkezdett oktatási tevékenységet pedig széles körben és olcsón kívánjuk tovább folytatni. Szemán Józsefné: — Ugyanakkor a mi költségter- heink viszont emelkedtek... Díjtételeinket tehát relatíve „csökkentettük”. Dr. H. Gy.: — S talán azt is kevesen tudják, hogy 1988. január elsejétől tovább kurtítjuk a nagygépes feldolgozás árait. No nem jószívűségből; az adóterhek alakították ki idei üzlet- és árpolitikánkat. A tavalyival megegyező érdekeltségi alaphoz eztán valamivel kisebb nyereségre van szükségünk, tehát szolidabb árképzést „engedhetünk meg” magunknak a több ügyfél reményében. Az előzőekben vázoltakat konkrét példával is illusztrálhatom: szakmánkban a díjtétel plafonja — egy órai géphasználatért — 4920 forint, s nálunk egyetlen ügyfél sem fizetett többet 3500 forintnál. — A Professional megyénkben is „letarolta” a szervizpiacot. A SZÜV szakembereinek nem lett volna érdeke e kör bővítése? Dr. H. Gy.: — Miért maradtunk volna le? A szervizelés nem tartozik fő profiljaink közé, s megmondom őszintén, nem is nagyon akarjuk azzá tenni. Gépeink javítására, rendszeres karbantartására alkalmaztuk a műszaki szakembereket. Persze munkaidejükben akadt némi űr, ezért lehetővé tettük számukra, hogy használják ki szabad kapacitásukat. Tavalyelőtt 1,6 millió forintot hoztak hárman a konyhára, tavaly pedig kettő és felet. Ez tehát az árbevételünk 5 százalékát teszi ki. Nem vagyunk féltékenyek a Professionals; mi nagygépes feldolgozásban és szoftverkészítésben, komplex szolgáltatásban szeretnénk profik lenni... Sz. J.-né: — Az IBM PC computerek javíttatásában eltérő stílust alakítottak ki a felhasználók. Jelzések szerint egyre ritkábban kötnek hosszú távú általános karbantartási szerződést, ez okból sem vonzó számunkra a szérvizpiac. — A számítástechnikában gyakran hallani a létszám- mozgásról. Éreztette-e hatását a jelenség a SZÜV gazdálkodásában? Dr. H. Gy.: — Tervünk szerint 44,2 millió forint árbevételt kellett elérnünk. Nos, ma már tényként mondhatom, hogy végeredményünk 52,7 millió lett, s ha hozzá teszem, hogy 1986- ban 37 milliót teljesítettünk, nincs okunk panaszra. Nyereségünk 2 millióval jobb a vártnál: 10,2 millió forint. Szervizeredményeinkről már szóltam, kereskedelmi tevékenységünkről csak annyit, hogy háromszorosát hozta az elképzelt bevételnek. Szándékosan utoljára említem a szoftveres termékgyártást, mert ez a kolléganőm területe. Sz. J.-né: — A beszédes számok szerint a 3,5 millió forintos szoftvertervünket félmillióval szárnyaltuk túl. Ez évben ezt is szeretnénk megduplázni, hiszen — felméréseink szerint — roppant nagy igény van rá. A prog- ramgyártás komplex tevékenységi körünk bővítésének egyik alapját jelenti. Eny- nyi előzmény után válaszolok a kérdésére: jelenleg 136-an vagyunk és természetesen volt létszámmozgás. Eleinte nehezen pótoltuk a kieső munkaerőt, akik viszont velünk maradtak, nem panaszkodhatnak. Sokan a ranglétrán is előbbre léptek. Három' évvel ezelőtt a mostani árbevételnek alig több mint a felét 180-an hoztuk. Tudatosan építettük le a létszámot, hiszen ahogy növekedett a tapasztalat, jobb lett a szervezettség, úgy csökkent az igény a munkatársak száma iránt. Felsőfokon végzett, jó szakember persze most is elkelne... — Talán majd az új Ma- dáchos növendékekből... — Dr. H. Gy.: — Dolgozóink továbbképzése rendkívül költséges számunkra, hiszen egyes esetekben százezres nagyságrehdet képvisel, mégis csinálnunk kell. A majdani szakemberellátást segíti a Madáchcsal kötendő szerződés is, valamint az iskola számára nyújtott támogatás, például a gépbeszerzésben. Igére'm, hogy a Neumann János Számítógéptudományi Társaság is aktívabb életet él az idén. Az NJSZT tagjai javarészt SZÜV-ös kollégák, innen a kapcsolat. Előadásainkat, mikroklubjainkat egyre kevésbé nélkülözheti a megye. — S ha már a jövő szóba került: úgy tűnik, munkájuk lesz bőven az adóreform jóvoltából is... Sz. J.-né: — Sokféle segítő program jelent meg ez idő tájt az országban, de az APEH-hel együttműködve csak mi dolgoztunk ki széleskörűen használható — és általuk is elfogadott — csomagokat. A kisgéptulajdono- soknák továbbra Is szállítunk igény szerinti szoftvereket, akik nem győzik így sem, azoknak itt a nagygép. Ez a komplexitás egyik lényeges eleme. Egyébként pedig elkezdtük az Állami Biztosító Olivetti gépekre épülő hardverparkjára a programok telepítését, s vállaltuk a betanítást is. Ez viszont a terepmegosztásra példa, hiszen a gépeket a Professional szerzi be. T. Németh László ■. gX s» jag»« Tértit Bertalanná » kenyerek súlyát Márt. —Rigó Tibor felvétel«'!— Szécsányböl A Nógrád Megyei Sütőipari Vállalat 22. számú széesényi sütőüzemében három műszakban készítik a háromféle — burgonyás, palóc, fehér - kenyeret. Naponta mintegy 1« mázsa kenyér kerül ki a kemencékből, amelyet megyénk üzleteibe és a fővárosi élelmiszerboltokba szállítanak. ■íisMknnkénl 4 cser «larak kenyér késaftl el. Vincire gáaáerné és mnnkatiraai a »»»«kai fermázsák. : : ............
