Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-30 / 25. szám
4 NOGRAD 1988. január 30., SZOMBAT A demokrácia rögös útján Öntevékeny patakiak 1984 márciusa óta folyamatosan alakulnak meg megyénkben is a közművelődési egyesületek, művelődési körök, szabadidőstársaságok. Közös jellemzőjük, hogy általában kis- településeken jönnek létre, társközségekben, ahonnan a tanácsot, az iskolát, s szinte minden intézményt áttelepítettek a központi szerepkört betöltő nagyközségbe. A hetvenes években megvalósult országos településfejlesztési koncepció hatására tehát még hátrányosabbá vált az említett kis falvak lakóinak élete. Többségükben hiányos az áruellátás, a gyermekeknek szinte bölcsődés koruktól ingázniuk kell, az értelmiségi réteg elköltözött ezekről a helyekről. Varga Csaba szociológus a közművelődési körökről írt tanulmányában (Egy helyi reform) jellemzi négy általa vizsgált dunántúli falu állapotát. Leírása — úgy gondolom — országos érvényű: „Az általános közösséghiányt konzerválja a helyi nyilvánosság formalitása: a lakosság többsége úgy érzi, hogy szinte semmi beleszólása nincs a település életébe. A polgárokban nincs kifejlett falutudat, legfeljebb faluérzet és néhányukban lappangó falufejlesztési akarat, mert az ötvenes években kíméletlenül »megmagyarázták« nekik, hogy nem ők az illetékesek, és nem ők döntenek a közösség dolgaiban. A település intézményeinek állapota hűen tükrözi ezt a viszonyt. Nincs faluközösség. Nincs helyű önállóság. Nincs települési identitás. S nincs helyi szellemi élet.” ☆ Januárban jött létre Patakon (mely Tcözséget is jellemezték Varga Csaba szagai) a szabadidős-társaság és öntevékeny művelődési egyesület. Részt vettem az alakuló közgyűlésen. Itt- ott kissé sután folyt a dolog, látszott, hogy nincs még kialakult koreográfia, az emberek szégyenlősen, szinte szabadkozva mondták el véleményüket egy-egy kérdésben. — Mondjad, Józsikám! — biztatta őket időnként a falu sokszoknyás és népszerű párttitkára, Imre Jó- zsefné. Koszorús Sándorné, az egyik alapító tag így mesélt: — Debrecenből kerültünk ide a férjemmel, ő tanít, én a könyvtárban dolgozom. Ránkszakadt a falusi sötétség. Sok dologgal próbálkoztam, a nyugdíjasklub számára például kazettára mondtam verseket, később hangoskönyveket vittem. De úgy gondoltam, sokkal hasznosabban és eredményesebben kellene részt- vennem a falu életében, jobban megismerni az embereket. Először a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központ igazgatója, dr. Kecskeméti Gyu- láné beszélt nekem a már meglévő művelődési körökről. Nagyon érdekesnek találtam a dolgot, s férjemmel elhatároztuk, hogy terjeszteni fogjuk az ötletet, és megpróbáljuk megvalósítani. A régebbi tanácsi vezetéssel sajnos nem sikerült zöldágra vergődni. Az új tanácselnök már segített a munkánkban. — A pártszerVezet mit tett az egyesületért? — A szervezésben vettünk részt, terveket készítettünk — feleli Imre Jó- zsefné. — Mondtam, hogy ide kész programmal kell jönni, konkrét tervekkel. Nagyon örültem a szervezetnek, mivel társközség vagyunk, nehéz a helyzetünk. Elment a téesz, az agrárértelmiség, az iskola, a pedagógusok, csak az öregek maradtak. — Mit várnak az egyesülettől? — Elsősorban azt, hogy nem a kocsma lesz a központ, mint idáig, szeretnénk a fiatalokat is idekötni. Elmondhatom, hogy már saját zenekaruk is van, és szívesebben eljárnak a rendezvényekre is. Szeretnénk, ha mindenki jobban érezné magát a faluban azáltal is, hogy részt vesz a különböző fejlesztési munkákban. A művelődési kör igen nemes célokat tűzött maga elé, s a jelenlevők teljesen konkrét ötleteket is felvetettek. Ilyen volt például a gazdakör létrehozásának szándéka, vagy például Kopó Ritának, a fiatal tanárnőnek az önismereti kör létrehozására irányuló terve. — Fontos dolog, hogy tisztában legyünk. a személyiségünkkel — fejtegeti a tanárnő, akit idáig maximum gimnazistának néztem. — Ez nélkülözhetetlen a mindennapi élet problémáinak a megoldásában. Gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt szeretnénk ilyen kört tartani, természetesen más módszerekkel. Ügy lehet ezt elképzelni, hogy például közösen elem- zünk egy novellát, előtérbe kerülnek az élet fontos kérdései, problémái, s ezekkel kapcsolatban mindenki, elmondja a véleményét. önismereti kör és gazdakör. Eléggé távol állnak egymástól. Ügy gondolom azonban, hogy mindkettőre szükség van, ha eredményesen működnek. De tudnak-e majd eredményesen dolgozni? Sajnos, a teremben körülnézve nem láttam megnyugtató számú felnőtt, harmincötven év körüli résztvevőt. Leginkább tizenévesek ülnek a kényelmetlen székeken, amelyek talán minden falusi művelődési házban és mozikban egyformák. Koszorúsné azt mondta, hogy harminc-negyven tagja van az egyesületnek, reméljük, máskor a hiányzók is eljönnek. Elmondtam aggályomat Réthly Gábornak, a balassagyarmati tanács közművelődési felügyelőjének is. — Ez az a réteg, amelyik egyáltalán nem szokott hozzá a demokráciához — mondja Réthly Gábor, majd válaszát megtoldja egy rögtönzött kiselőadással. A művelődési körök előzményeit a náluk idősebb korosztály jobban ismeri. Ugyanis 1945 és 1949 között, a koalíciós időszakban különböző pártállású és felekezetű dalárdák, egyletek működtek. Amikor a koalíciós kormány megszűnt, tudatosan ezeket is elsorvasztották. A különböző művelődési ágazatoknak a párt deklarált nyilatkozatait kellett tükrözniük, a politikai nyilvánosság terei megszűntek. S azóta eltelt negyven év. Újra kellene értelmezni sok mindent eszméink közül, gyakorlatunkban. Ügy érzem, nagy gond lesz a har- minc-ötven év körüli korosztályok „önállósítása”. A jövő szempontjából azonban örülök, hogy sok fiatal van itt, remélem, nekik már nagyobb terük nyílik az autonóm gondolkodásra és cselekvésre. Hosszú folyamat lesz, amíg felébrednek ezek a települések. .. ☆ Mindenképpen biztató, ami mellett Patakon né- hányan elkötelezték magukat. Mert ahogyan a zsám- boki párttitkár az Ablak című televíziós műsor egyik adásában emlékezetesen kifejtette: a demokrácia gyakorlásának egyik legfontosabb terepe a lakóhely. Varga Mária Gazdag közművelődési kínálat Szívókon A megyei tanács művelődési bizottsága 1980-ban megvizsgálta a szórakoztató tevékenység helyzetét, amely nemcsak a közművelődési intézményekre, hanem a vendéglátó helyekre is kiterjedt. A vendéglátóipari szórakoztatást „nagyító” alá téve megállapították, hogy programjaikra a „vegyes vágott” — mindenkinek egy kevéske — szerkesztés jellemző. A megfelelő színvonalú műsor- ellátás hiányában nagyobb teret és nyilvánosságot kap a bóvli, az értéktelen hakni. Ha pedig nívós műsort ígérnek az éttermek, presszók vagy szállodák, akkor áraiknak a csillagos ég szab határt. A borsos árak különösen érzékenyen érintik a szórakozni vágyó ifjú embereket, akik gyakran egyéb híján e helyek felé kandikálnak. Ezért is örvendetes hallani a sziráki Kastély Szálló kezdeményezéséről, ahol a vendéglátóiparban megszokott és elvárt szolgáltatások mellett vérbeli kulturális kínálatban sem szűkölködnek. Vállalkozásaik annál is inkább figyelemre méltóak — mint azt a művelődési szakemberek tapasztalták —, mert a hivatásos szórakoztató intézmények, a műve- velődési házak a településen nem vállalkoz(hat)nak a rétegenkénti igényfelmérésre. Az igényességet tükröző összeállítás erénye az is, hogy egész évben alkalmat teremtenek a közönség szórakoztatására. A pódiumon olyan jeles egyéniségeket láthattak .a nézők, mint Piros Ildikó és Huszti Péter, Men- sáros László és Inke László. A kisgaléria falait — többek között — Szabó Vladimir és Szász Endre alkotásai díszítették, máskor Varjasi Tamás iparművész munkáiban gyönyörködhettek a nézők. Bemutatkoztak a Cziffra- alapítvány ösztöndíjasai is. A zenei programok előadói között a reneszánsz és barokk muzsika kiváló tolmá- csolóit — a Collegium Mu- sicum együttest, a Bakfark Consortot és a Camerata Hungaricát — hallgathatták a zenekedvelők. A kiállításokat minimum 8 ezren látták, köztük a környező üzemek szocialista brigádjainak tagjai, általános és középiskolások, s több százan vettek részt a zenei és irodalmi programokon is. S jó tudni azt, hogy a szálloda idén is folytatja közművelődési programjait. Vállalkozásukat Csorba Ottó szállodavezető így summázta: „Az volt a szándékunk hogy vállaljuk a kulturális centrum szerepét, lévén a Volán menetrendje olyan, hogy körülményes bármely nagyobb városból a vissza- jövetele annak, aki művelődni, szórakozni szeretne.” sagyarmaton, a Szántó Kovács János Gimnázium és Szakközépiskolában. Az eltelt két évtized alatt, közel kétezren kerültek ki az Iskola falai közül és helyezkedtek el a* egészségügy különböző területein. Felvételeink az 1c. osztály gyakorlati foglalkozásain kéÍ szültek. Beneze Peter képriportja Mozaikok az oktatásról Gépjárművezetők képzése az MftSZ-uél Abban a szerencsében volt részem nemrégiben, hogy betekintést kaptam Salgótarjánban az MHSZ gépjárművezető-képzés elmeleti oktatásának hétköznapi munkájába. Az ellesett pillanatokból álltak össze a képsorok. A neonfényes helyiségben hetente háromszor találkoznak az osztálytársak, hogy elsajátítsák a gépjárművezetés elméleti tudnivalóit. Koruk valahol 18 és 40 év körül mozog, közöttük feltűnően sok a nő. Némelyikük kisdiák módra most épp uzsonnamaradékot csipeget. A figyelem -középpontjában Hován Lajos, az oktató áll, -ki láthatóan mindent megtesz azért, hogy ez így is maradjon. Igyekezete nem is eredménytelen: Időnként megcsillanó sajátos humorával sikerül is ébren tartania a már-már egykedvűségbe süppedő hallgatóság érdeklődését. Várja a folytatást „A KRESZ csak az indokolatlan zavarást és akadályozást tiltja” — ismétli emtelt hangon a tanultakat az oktató, majd új mondatot kezd,, s félúton váratlanul megáll, a tanulóktól várja a folytatást. Itt-ott fel is hangzik néhány halovány, bizonytalan válaszféle, aztán rövid időre beáll a csend. Ám az ötletekből kifogyhatatlan „tanító mestert” ez nem kedvetlenül el. Bámulatos leleményességgel rávezeti a tanulókat, hogyan következtessenek helyesen. Illusztrációként szemléletes példákat is említ. A műszaki ismeretek oktatása már jócskán megcsappant létszámmal indul egy másik napon. A „katedrán” Mester Gyula újra és újra elmagyarázza: „a differenciálmű menet közben a két hajtott keréken fellépő fordulatszám-különb- séget egyenlíti ki." A hallgatók jó félóra múltán gyakorló teszteken mérhetik -le tudásuk szintjét. Következik az értékelés, amikoris ki-ki kézfelnyúj-tással jelzi, melyik kérdésre -adott rossz választ. Néhány kéz a magasba lendül most is, a hibás feleletek a differenciálmű feladatát határozták meg helytelenül... A nők kitartóbbak Mester Gyula húsz éve foglalkozik amatőrök felkészítésével az MHSZ-nél. Főállásban is oktat. Tanintézeteknél is vállal hasonló munkát, s bár vannak igen fárasztó napjai, lendü’elét, munkabírását ez nem csorbítja. Hosszú évek tapaszba. Iatairól ennyit mond dióhéjban. — Kiemelkedően jó ké- képességű csoportot csak azért nem említhetek, mert szinte valamennyi jól megfelel a vizsgakövetelményeknek. Persze ebben az esetben a bukás veszélye is kisebb, hiszen a 15 feladatból ötöt hibázhatnak, míg a KRESZ jóval több kérdéséből is csupán ennnyi a megengedett bibaszázalék. A nők műszaki érzékéről alkotott véleményére már csak azért is kíváncsi voltam, mert figyelmüket több ízben is szükségesnek tartotta felhívni arra például, hogy a gépjármű mindig arra fordul, amerre a kormányt „szedik”. Mester Gyula először elmosolyodik, de nem hagy felelet nélkül: — Személyes tapasztalatom késztet erre a jószán- dékü figyelmeztetésre. Egyébként a hölgyek kitartóbbak, és felelősségteljesebbek a tanulásban. ^ fiúk már könnyedebben veszik ezt az egészet. Elégedettségének és aggodalmainak adott hangot Horváth András, az MHSZ gépjárművezető-képző iskola vezetője, amikor röviden értékelte munkájukat: — Jelenleg a megyében elsők vagyunk a képzésben. A múlt évben például háromezren vettek részt nálunk a (tanfolyamokon. Huszonkét főállású és ötvenhárom társadalmi oktatónk van. A tíz tantermünkből négyet már videóval is felszereltünk, s ezt tovább szeretnénk folytatni az idén, hiszen a szemléletesebb, színvonalasabb oktatás a célunk. Megyünk a tanulók elé Gondjaikról a következőképpen szólt Horváth András: — Egyre nehezebb a dolgunk, mert a mai pénzszűke világban igyekeznek kevesebbet költeni az emberek. Ezért egy kicsit mi is megyünk a tanulók elébe. Kedvezményeinket talán mar ismerik is: Casco-biz- tosítást kötünk, (az első havi részletet is kifizetjük) ha erre megbízásit kapunk a hallgatóktól. Ha van igény, és megfelelő a létszám, egy- egy településen „házhoz” megyünk gépjárművezetést tanítani. M. J. .ví GYAKORLATON tüí-é-é :■■■. a( . Mm. -■. í«. •
