Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-25 / 20. szám

CDODT ..................................................|“prrpx” opnnT orUH 1 * ——-----------------------=sftkVH 1 c -öFUltl-tL Tájfutás Hosszú távon gondolkoznak Csiripelik a verebek... Labdarúgás Egységesebb működés érdekében a Dornyay SE-nél Hegyek és völgyek leg­jobb ismerői. Ök azok, aki­ket nyugodtan magukra le­het hagyni a legsűrűbb ama- zóniai őserdőkben is, mert játszva megtaláljak a kifelé vezető utat. A sportág, amit művelnek, egyszerre mozgat meg lábat és agyat: alapos ismeretekre kell szert tenni a versenyen való induláshoz is. Mégse népszerű emberek. Teljesítményüket nem kísé­ri lelkes tízezrek elismerő tapsa, legfeljebb ha néhány arra járó mókus láthatja erőfeszítéseiket... A megyeszékhely tájfutóit tömörítő Salgótarjáni Dor­nyay SE 1984-ben alakult, az STC osztódásának egyik „termékeként”. Működésü­ket kezdettől végigkísérték a kisegyesületek jellemző gondjai. Kezdve azzal, hogy a klub anyagi helyzete meglehető­sen labilis. Igaz ugyan, hogy legfontosabb támogatójuk, a városgazdálkodási üzem ere­jéhez mérten becsülettel ele­get tesz vállalt kötelezett­ségeinek, de az általuk biz­tosított pénzösszeg csak az éves költségvetés feléhez nyújt fedezetet. Ezért a ve­zetőknek nem kevés kilin­cselésbe, személyes utánjá­rásba telik, amíg némileg sikerül megteremteni a mű­ködés anyagi feltételeit. Hogy mi lesz az idén? A minap megtartott évnyitó szakosz­tály-értekezleten még a bi­zakodásnak adtak hangot. A tárgyalások jelenlegi állá­sa szerint úgy tűnik, hogy az idén is sikerül találni né­hány jószívű szponzort. Az állandó létbizonytalan­ság azonban jelentősen ki­hat az eredményességre. Bajnoki és ranglistapontot a múlt évben nem szereztek, és erre még néhány évig nem is lehet számítani. En­nek ellenére nem tétlenked­nek a szakosztályban. A ren­delkezésre álló 42 verseny­ző — többségük általános iskolás fiatal — tavaly 30 versenyen 650-szer állt rajt­hoz. A kitűzött szerény —, de a jelenlegi helyzetben reális — célokat nagyjából sikerült megvalósítani. Az egyesületi pontversenyben megőrizték helyüket a leg­jobb harminc között. Az országos rangsoroló verse­nyeken 18 első, 13 második, 8 harmadik helyezést értek el. Legjobban a felnőtt női csapat szerepelt: hármas rostán túljutva bekerült az OB-re. De utánpótlás-kate­góriában is született néhány nem várt siker és a megyei bajnokságon 16 aranyérmet gyűjtött be a szakosztály. Egyénileg négyen szereztek másodosztályú minősítést, ugyanannyian harmadosztá­lyút. Az ezüstjelvényesek száma három, a bronzjel­vényeseké tizennyolc fő. Jö­vőre az eredmények szinten- tartását tervezik. Mint Győri László edző elmondta, az egyesület leg­főbb célja az utánpótlás­nevelés. Ezen a téren van mit behozni, ugyanis a nyolcvanas évek elején el­hanyagolt munka most érez­teti leginkább a kedvezőt­len hatását. Az évek során > több korosztály teljesen ki­maradt. Jellemző, hogy nincs junior- és ifjúsági verseny­zőjük. Most a legfiatalab- bakkal kezdték a munkát. Jó a kapcsolatuk a Beszter- ce-lakótelepi Általános Is­kolával és szeretnék ezt ki­terjeszteni más oktatási in­tézmények felé. Egyszóval a távoli jövőt tervezik. Csak kérdés, hogy a most nagy kedvvel dolgozó gyerekek­ben lesz-e elég kitartás. De az, hogy továbbra se lesznek reflektorfényben, egyelőre nem zavarja őket. Különben se szeretik a fel­hajtást, sokkal inkább a csendet, a jó levegőt és a minden versenyen valami új kalandot rejtegető erdőt... Az NB III-as Síküveggyár labdarúgócsapata Leányfa­lun edzőtáborozással készült a tavaszi feladatokra. A keret­ben új fiút is felfedezhet a szemlélődő. Az üvegesekkel készül Szalay Péter a Szé- csény fiatal centerhalfja. Kiss László vezető edző a jö­vőben vele akarja megoldani ezt a felelősségteljes pontot. Azt reméli, hogy Szalay já­téktudása megerősíti az üve­gescsapat hátsó alakzatát. ☆ ■ Teremfocitornát rendez az SKSE február 5—6—7-én Salgótarjánban a városi sportcsarnokban. A terem­tornán az NB Il-es SBTC, valamint az NB III-as Recs­ki Ércbányász és Balassa­gyarmat lesz a házigazdák ellenfele. A felnőttekkel pár­huzamosan a serdülöcsapa- tok is pályára lépnek, így három napon keresztül igazi focicsemegét kínál a szur­kolók részére a Dexion Kupa teremfocitorna. ☆ A megyei játékvezetői tes­tület és az edzőbizottság többszöri figyelmeztetése után az Örhalom SE elnöksé­ge 1988. január 1-től szerző­dést bontott Vidomusz János­sal, akinek a figyelmezteté­sek ellenére is több ízben történt összetűzése a játék­vezetőkkel. Egyelőre az utód­ját még nem találta meg az őr­halmi klub, de a problémák elkerülése végett Vidomusz János szakmai munkájára nem tartanak igényt. ☆ Üj játékossal erősít a me­gyei listavezető. SKSE is. A jövőben Tamás Tibor, a Nagybátonyi Bányász fiatal balhátvédje a Salgótarjáni Kohász SE csapatát erősíti. ☆ Teremfocitornát rendez a Nógrád Volán megyei I. o. labdarúgócsapata is. A me­gyeszékhely sportcsarnokában február 27-én, egy nap alatt lebonyolított teremtornán, négy csapat körmérkőzéses formában vív a rendezők ál­tal felajánlott kupáért. A négy résztvevő: a vendéglá­tó közlekedésiek gárdája, az SKSE, az Ötvözetgyár MTE és a csehszlovákiai Fülek csapata. ☆ A tiszta felkészülés befe­jeztével labdarúgócsapataink lassan elkezdik kétkapus ed- zőmérközéseiket. Az SBTC és az SKSE, Salgótarján két nagy múltú egyesülete egy­más ellen vívja 1988 első felkészülési erőpróbáját, amely 30-án szombaton, 10.30 órakor az SBTC tó­strandi pályáján kerül meg­rendezésre. Totóeredmények A totó 4. heti játékszelvényén szereplő mérkőzések eredmé­nyei: 1. Como—Juventus l-i x 2. Empoli—Sampdoria 2-2 x 3. Roma—Ascoli 3-0 1 4. Torino—Avellino o-0 x 5. Verona—Fiorentina 1-0 1 6. Bari—Padova 1-1 x 7. Bologna—Barletta 1-0 1 8. Brescia—Arezzo 1-1 x 9. Catanzaro—Piacenza 0-0 x 10. Cremonese—Triestina 1-0 1 11. Genoa—Modena 1-1 x 12. Messina—Atalanta 2-2 x 13. Parma—Lecce 1-0 1 Pótmérkőzések: 14. Pescara—Inter. 1-1 x 15. Taranto—Lazio 3-3 x 1C. Udinese—Sambenedet. 3-2 1 — balás — Asztalitenisz megyei egyéni bajnokság Szombaton és vasárnap a salgótarjáni városi sportcsar­nokban rendezték meg Nógrád megye egyéni asztalitenisz­bajnokságát. A rendezvénysorozaton három egyesület, öt korosztályának több mint 200 versenyzője vetélkedett a végső győzelmekért. A bajnokságról részletes tudósítást la­punk keddi számában közlünk. Férfi egyéni döntő. Főszereplők: a győztes Salamon (háttal) adogat Makiári (mindkettő Nagybátonyi Bányász) ellen. Babjákné és Baráth (Nógrád Volán) a vegyes páros győz­tese akció közben. —fotó: Kulcsár— a síp mesterei Haltovinyi Sándor az óy játékvezetője Szombaton délelőtt a sal­gótarjáni Kohász-stadion klubhelyisége a megyei lab­darúgó-játékvezetők találko­zóhelye volt. Itt randevúztak ugyanis a síp mesterei, mert ezen a napon értékelték az elmúlt év teljesítményét, határozták meg az előttük álló feladatokat. A tanács­kozáson részt vett Mátrai Jó­zsef, a megyei tanács ifjú­sági és sportosztályának ve­zetője, valamint Pancsovai Nándor, a megyei lasz fő­titkára is. A gyakorlati elv érvényesült A játékvezetői bizottság főtitkára Gordos József kö­szöntő szavai után Mártinké János, a jb elnökhelyettese értékelte a játékvezetői tes­tület 1987. évi teljesítmé­nyét. Megállapította, hogy a játékvezetői bizottság éves munkaprogramjában rögzí­tett feladatait időrendben és tartalmában is megvalósítot­ta. Az albizottságok munká­jában jobban érvényesült az önállóság, amely a jövőben is követendő példa. Egészséges mozgás tapasz­talható a testületi létszám alakulásában. Egyre több a feltörekvő fiatal játékveze­tők, akik megállják helyüket a magasabb osztályban is. Az elmúlt év nyarán be­vezetett NB III-as keret- rendszer most télen érezte­ti eLső alkalommal negatív, illetve pozitív hatását. A ke­retrendszer lényege, hogy a nyolcfős játékvezetői gárdá­ból félévenként kiesik a két leggyengébb teljesítményt nyújtó játékvezető, s he­lyükre fiatalldk lépnek előre. Nos, az elmúlt őszi szezon­ban Einreiter Sándor és Gás­pár Sándor játékvezetőknek olyan kevés NB III-as mér­kőzése volt, hogy teljesít­ményüket nem is lehetett értékelni, így elveszítették kerettagságukat. Helyükre Tálas János és Békési Lajos került. A megyei játékveze­tők többnyire jól értelmez­ték az elnökség irányelveit és elképzeléseit, azonban még mindig tapasztalhatók az eltérések. Előrelépés tör­tént a testületi fegyelem ite- rén is, de lényegesen többet kell tenni a rend és a fe­gyelem betartása, betartatá­sa érdekében. Bár el kell mondani, hogy az elmúlt ősz ilyen szempontból kirívó probléma nélkül zajlott le, s ez feltétlen pozitívan ér­tékelendő. Jó forma — gyakori működés A megyei lasz értékelése szerint szakmailag fejlődés mérhető le a játékvezetők működésében. Ehhez tevéke­nyen járul hozzá a tovább­képzés terén végzett munka, a naprakész felkészültség, a szabályismeretek, a rendelke­zések egységesebb értelme­zése. A megyei jb az elmúlt évben is arra törekedett és a jövőben is arra fog töre­kedni, hogy a jó formában lévő játékvezetőket gyakrab­ban foglalkoztatja. Ezért for­dul az elő, hogy egyesek ne­vével sűrűbben találkoznak a mérkőzések tudósításainál', míg mások kevesebb bizo­nyítási lehetőséget kapnak. Az ellenőrzésről Az ellenőrző albizottság tevékenysége sokrétű. ök minősítik a játékvezetőket, a rendezőket, a mérkőzéseket. Szám szerint 192 ellenőrzést végeztek az elmúlt évben. Ugyanakkor mérvadó a me­gy énkh ez érkezett ellenőrzé­si jelentések értékelése is. Ugyanis ezek a jelentések minősítik megyei játékveze­Békési Lajos új NB III-as kerettag: legfontosabb fel­adatunk a szabályok egységes értelmezése. tőinket. Ezek szerint NB III-as felnőttmérkőzésein­ket 4.2, területi ifimérkő­zéseken 4.0, megyei felnőtt­mérkőzéseken 4.3, és a He­ves megyei mérkőzéseken 4.2 volt játékvezetői osztály­zata. Gondot az ifjúsági mérkő­zéseken való működés je­lent. Játékvezetőink túl „le­zseren” veszik az ifitalálko- zókat, pedig labdarúgásunk fejlődése éppen azt kívánná meg, hogy ezeken a mérkő­zéseken is hasonló komoly­sággal működjenek, mint a felnőtt-találkozókon. ]átékvezetők­edzők A küldő albizottság szer­teágazó feladatát általános­ságban jól látja el. Sokolda­lú munkájuk nagy körülte­kintést, pontosságot igényel. Történtek ugyan a küldésben kisebb hiányosságok, átfedé­sek, de összességében a hét­nyolc bajnoki osztályból ösz- szetevődő bajnoki rendszer fennakadás nélkül folyama­tosan működött Végül a beszámoló szólt a jt kapcsolatairól, amely kö­zül csak az edzőbizottsággal való kapcsolatát emeljük ki. Az elmúlt évben is előfor­dult bizonyos mérvű súrló­dás, vagy nézeteltérés, edző és játékvezető között. Ezeket Makovinyl Sándor — az év játékvezetője azonban közös megegyezés­sel „szerelték le” az érdekelt felek. A szélsőséges, kirívó esetekben vagy az egyik, vagy a másik fél tett intéz­kedéseket. összességében megállapí­totta a játékvezetői testület, hogy előrelépés történt a já­tékvezetés terén is, bár ez még tovább fokozandó, mert egy közigazgatási terület lab­darúgásának színvonalát min­dig meghatározza a játékve­zetés színvonala is­Az év játékvezetője Az elnökség beszámolója élénk vitát indított el a lab- darúgóbírók között, akik ki­vétel nélkül valamennyien a színvonaljaivulás érdeké­ben szóltak hozzá az érte­kezleteken. Ezt követően Gordos Jó~ zsef főtitkár értékelte a me­gyei játékvezetők elmúlt évi teljesítését. Az év játékveze­tője címet Makovinyi Sán­dor érdemelte ki, aki 1963 óta fújja a sípot megyénk­ben. Kezdetben járási mér­kőzéseken, majd a maga­sabb osztályokban foglalko­zott a mérkőzések dirigálá­sával. Elméleti és fizikai felké­szültsége az egyik legjobb a megyében, saját bevallása szerint rendszeresen forgat­ja a szabálykönyvet és edzi magát, hogy meg tudjon fe­lelni a nagyobb követelmé­nyeknek, az elvárásoknak. — Olvastam a személyi lapján, hogy nős, egy kislány édesapja. Hogy tudja össze­egyeztetni a családi életet és a hét végi rendszeres elfog­laltságot? — Nagyon nehéz! Csak egy nyugodt, családi környe­zetben lehetséges. Ez a leter­heltség csak akkor oldható meg, ha segít a család. Én sok segítséget kapok felesé­gemtől, és megértést a leá­nyomtól. Hétköznapon a munkám köti le minden ener­giámat. A balassagyarmati orvosi rendelőintézetben mű­tősasszisztensként dolgozom, a szombat és vasárnap pe­dig a játékvezetésé. Ilyen­kor télen tudok a családom­mal foglalkozni és ezt ki is használom. — Hogy került kapcsolat­ba a síppal? — Középiskolás koromban még fociztam a szécsényi csapatban, ám már akkor is vonzott a „fekete ruha” va­rázsa. Aztán játékvezetői vizsgát tettem és a számozott mezt felcseréltem a fehér galléros fekete inggel. — Még egy kérdést. Hová helyezi a megyei labdarúgást az országos rangsorban? i— Nagyon nehéz kérdés! Senkit nem akarok megbán­tani. de eléggé mélyre. Van összehasonlítási alapom, hi­szen négy megyében állandó­an vezetek. Bizony a rangsor alján áll a megyénk labdarú­gásának színvonala. S ami szomorú, hogy nemcsak szín­vonalban, hanem felszerelt­ségben és létesítményellá­tottságban is hátul kullo­gunk. Ez elgondolkodtató ■tény! Az ünnepi ülés további jutaimák átadásával folyta­tódott. Tárgyjutalmat kapati a játékvezetői rangsorban 2. és 3. helyen végzett Kiss Gyula és Benkő István. A jb főtitkára ezüstjel­vényt adományozott Dóra Já­nosnak, Klement Lajosnak és Mártinké Jánosnak, akik 15 éven keresztül folyama­tosan működtek, valamint bronzjelvényt Takács György­nek tízéves folyamatos mű­ködésért. Továbbá emlékplakettet kaptak azok a játékvezetők, akik 1987-ben első NB III-as, illetve megyei mérkőzésüket vezették. (Iliász)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents