Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-22 / 18. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP NÓGRÁD MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XLIV. ÉVF., 18. SZÁM ÁRA: 1,80 FT 1988. JANUÁR 22., PÉNTEK *' 11 ...........................—— Térav atás elé (3. oldal) Szerelem második vérig (4. oldal) Magánétterem Moszkvában (5. oldal)­Jó munkával kell nevet szerezni! Lazar György látogatása Nógrádi megyében Az öblösüveggyárban Lázár György meg tekintette a kézifestők műhelyét. — Kép: Bencze — Nógrád megyébe látogatott csütörtökön Lázár György, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP fő­titkárhelyettese, Salgótarjánban, a megyei pártbizott­ság épületében Géczi János, a Központi Bizottság tagja, a Nógrád megyei pártbizottság első titkára és Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke fogadta a párt megyei vb-tagjai, a társadalmi, tömegszerveze­tek képviselői és a megyei pártbizottság osztályveze­tői jelenlétében. A megye politikai és gazdasági éle­téről Géczi János tájékoztatta Lázár Györgyöt. Mint mondotta: aktív po­litizálás jellemző most a közvéleményre, az emberek őszintén, kritikusan monda­nak véleményt az ország, s szűkebb pátriájuk dolgairól. A nyílt hangvétel mellett a korábbinál reálisabb helyzet­tudat is hozzásegít a felis­meréshez: az eddigi telje­sítmény nem elégséges, az egészséges változások, sürge- töek. A pártszervek felelős­sége, hogy ne csak regiszt­rálják e véleményeket, ha­nem közvetlen eszmecserék­kel is buzdítsák a bátrabb, offenzívabb politizálást. A politikai munka eszközeivel is járuljanak hozzá ahhoz, hogy tágas teret kapjon a kezdeményező magatartás. A megye gazdaságáról szólva, aláhúzta a megyei pártbizottság első titkára: nemcsak a hagyományos iparszerkezet miatt fájhat a feje a> Nógrád sorsáért fele­lősséget érző embereknek. Aggodalomra adhat okot az is, hogy a meglevő adottsá­gok is több ötletre, korsze­rűbb termékek megjelente­tésére kínálnak alkalmat, mint, amennyit a szakembe­rek megragadnak. A mű­szaki-technológiai megúju­lás mérsékelt tempóját csak részben indokolja a kedve­zőtlen struktúra, szerepe van benne az emberi kényelmes­ségnek, bátortalanságnak is. Lázár György válaszában kiemelte, hogy a tapasztala­tok szerint erősödik a ki­bontakozási program végre­hajtására való ráhangolódás, ami együtt jár a cselekvő- készség erősödésével is. Biz­tató jelenség ez, hiszen a várakozási álláspont nem le­het tartós állapot. Az ered­ményesség egyik garanciája a társadalmi kontroll erősö­dése, a szocialista demok­ratizmus működőképes in­tézményrendszere, hasonló­képpen az egyéni és társa­dalmi érdekek egyensúlyá­nak megteremtése. A leg­főbb garancia bennünk van, akaratunkban, tudásunk­ban, kitartásunkban. Ezután a salgótarjáni Öb­lösüveggyárba vezetett a párt főtitkárhelyettesének útja. A gyárlátogatás során először a festődében időzött el. Tő­késexportra készülő korsókat festettek éppen az MHSZ Hámén Kató női brigád tag­jai. — Kapnak-e reklamációt munkájukra? — érdeklődött Lázár György. — Nagyon ritkán. S ak­kor sem a festést kifogásol­ják, legfeljebb egy szemmel alig látható csorbulást — válaszolták az asszonyok. — Egyébként egyes vevőink akár negyven százalékkal nagyobb árat is hajlandók fizetni, ha minden egyes darab tökéle­tes! — Nem baj, ha igényes a vásárló — nyugtázta a hal­lottakat a vendég. A kehelygyártó automata­sor megtekintését követően, a gyár vezetői, munkásai je­lenlétében Kazinczi Gyula igazgató vázolta fel a csak­nem százesztendős vállalat tevékenységét. Az évente előállított 870 millió forint értékű termék 45 százalékát külföldi vevők viszik el, ta­valy például 4,-5 millió dol­lárra rúgott a konvertibilis export értéke. A kemény követelménye­ket állító gazdasági környe­zetben is iparkodik megállni helyét a kollektíva. Igyek­szenek gyors válaszokat ad­ni a piaci változásokra, a megcsappant palackrende­lést például az automata gépeken készített söröskor­sókkal, -poharakkal pótol­ták, az új termékekért az osztrák Gold Fassl, illetve a nyugatnémet Heinecker cég fizet. A gyors alkalmazko­dás persze az újabb tartalé­kok mozgósítását is megkö­veteli. Az önálló elszámolá­sú termelőegységek kialakí­tása egyike ezeknek. De megkezdődtek már az előké­születei annak is, hogy teljes egészében a saját • lábára állhasson a vállalat, nehéz­ségeivel önállóan birkózhas­son meg, döntéseiért 'maga vállalja a felelősséget. Podos Gyula gyáregység­vezető a kis- és célgépesítés kapcsán vetette fel a jó szakemberek kulcsszerepét, s ezzel együtt megbecsülé­süket is. — A műszaki szakembe­rek fokozott megbecsülésé­nek, az innovációs készség fokozásának ott kell kezdőd­nie, hógy aki teljesít, annak legyen neve, s nevét ismer­jék — kapcsolódott e gon­dolathoz Lázár György. — Nálunk az átlagon felüli te­hetségek is gyakran elszür­külnek, lecsúsznak a közép­szer szintjére, s ez bizony baj. El kell érnünk, hogy akj munkájával nevet szer­zett, azt támogassa, védje a közmegbecsülés! Ugyanígy elismerésre érdemes a kitar­tó szorgalom, hiszen ez is tisztességes emberi magatar­tás. A bérrendszer kötöttsé­geinek enyhülése természe­tesen segítheti e folyamatot, de az egyéni megmérettetés szerepét nem vállalhatja át! Kafka Istvánné finomcsi­szoló elmondta, hogy nem­csak átcsoportosítással, ha­nem átképzéssel is iparko­dik áthidalni a szakember- hiányt a vállalat. Ez év nyarán ő maga is kétszak- más, üvegműves lesz. Ham­za Erzsébet iparművész a kereskedelmi munkáról szólt. Régen házhoz jött a vevő, s nagy tételeket vásárolt, ma pedig a gyár kínálkozik g piacon. Jelenleg is 40 or­szág több száz vevőjének szállít, s a rendelések egy- harmada immár saját terve­zésű holmi. — Valóban, rohanó világ­ban élünk, s a kedvünkért (Folytatás a 2. oldalon.)----------r------------------------------------------------------------i--------------­M adách-emlékünnepség a múzeumban Óvakodjunk a maradás-lemaradás kényelmétől A Nógrád Megyei Tanács VB művelődési osztálya, a Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, a Palócföld szerkesztősége és a Magyar Irodalomtörténeti ^Társaság Nógrád megyei. * tagozata szervezésében csütörtökön a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban rendezték meg a hagyományos Madách-em- lékünnepséget. ^.z esemé­nyen részt vettek a politikai, állami és társadalmi szer­vek, szervezetek képviselői is. Ünnepi köszöntőt dr. Hor­váth István, a Nógrád Me­gyei Múzeumok Igazgatósá­gának vezetője mondott. Nóg­rád megye értelmisége, az érdeklődő és művészetpár­toló közönség ezen a napon nemcsak az író alakjára, esz­ményeire emlékezik, hanem bízik abban is, hogy ezek az események — másokkal együtt — új motívumhordo­zóként lesznek jelen szel­lemi gyakorlatunkban kö­zösségformáló, cselekvésre ösztönző magatartásunkban. Mindannyiunkat örömmel tölt el, hogy a Madách Im­re művészetét feldolgozó ku­tatói ambíció nem lohad, újabb és újabb eredménye­ket produkál. A madáchi életmű oszthataltlansága, egysége egyaránt figyel­meztet a Tragédia sokirányú tanulságaira, ma is ható gondolataira. Kiváltképpen figyelemre méltóak a társa­dalmi haladásról vallott és megfogalmazott nézetei. A ma emberét — hangsú­lyozta a szónok — reálisan fenyegeti az a veszély, hogy saját eszméi, amelyek a ha­ladást hordozták, most és az utánunk következő nemze­dékben egyaránt könnyen átváltozhatnak a maradás­lemaradás eszméivé. Erre inteni, a maradás kényel­métől óvni, itt és most is helyénvaló. Dr. Horváth István beszé­de további részében említést tett Madách Imre, Mikszáth Kálmán, Komjáthy Jenő al­kotó tevékenységének példa­adó erejéről, a szülőföldhöz való szórós kötődéseikről. Gondolataik, szellemiségük jobb megismerése pozitív hatással bír jelenbeli maga­tartásunkra, szemléletünk­re. Dr. Horváth István ezután Réti Zoltán Balassagyarma­ton élő festőművész mun­kásságát méltatta abból az alkalomból, hogy az emlék­ünnepség részeként látható a Mózes című Madách-drá- mához készített illusztráció- sorozata. Elsősorban a nóg­rádi táj avatott művésze­ként számon tartptt festő- akvarelljei az alkotó munka járható útjait, a történelem­ben tevékenykedő ember választási lehetőségeit mu­tatják meg, éppen úgy, mint Az ember tragédiájához ko­rábban készítettek, vagy írá­sai. Réti Zoltán arra vállalko­zott, hogy saját eszköztárá­val és nyelvezetével köze­lebb vezessen a mű megér­téséhez, a történelmi szemé­lyiség tulajdonságainak fel­tárásával, önmagunk, a ma ismeretéhez. Múltunkra, ha­gyományainkra irányuló fi­gyelmével szellemi gyarapo­dásunkat segíti elő. A Madách-emlékünnepség hagyományos aktusa az iro­dalmi pályázat díjainak ki­osztása. A múlt év február­jában meghirdetett pályázat­ra 15 vers, 14 próza, 7 ta­nulmány és 2 szociográfia érkezett. Az ünnepség szó­noka általában — jelentette ki: a díjazottak között csak azok találhatók, akik mai valóságunkat a magyar iro­dalom szintjére emelik, azok, akik az irodalomtörténet nógrádi klasszikusainak nyomvonalán haladva, élik meg, ekként dolgozzák fel élményeiket, így gondolkoz­nak világunkon, világunk­ról. A pályázat a megyében élő alkotók számára is ösz­tönző, minősítő fórummá vált. Reményeink vannak arra, hogy közülük egyre többen és bátrabban találják meg e fórum felé vezető utat. A Madách irodalmi pályá­zat díjait Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyette­se adta át. Szépirodalmi ka­tegóriában első lett az esz­tergomi Onagy Zoltán, má­sodik a tatabányai Faludi Ádám munkája. Harmadik díjat a bírálóbizottság nem adott ki. A tanulmány, esz- szé, szociográfia. kategóriá­ban budapesti pályázók vit­ték el az összes díjat. Első díjban részesült Mezey László Miklós, másodikban Beke Mihály András, harma­dikban Vasy Géza, valamint Marsall Miklós és Nyilas György pályaműve. Színvonalas szépirodalmi alkotásáért dicséretben ré­szesült Csorba Piroska (Szu- hakálló), Kőváru E. Péter (Békéscsaba) és Konczek Jó­zsef (Budapest), továbbá ér­tékes tanulmány .ért Zonda Tamás, a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagja. A Madách-emlékünnepség Lukács Margit Kossuth-dí- jas, kiváló művész Madách Irríréről szóló irodalmi ösz- szeállütásának bemutatójá­val ért véget. Irodalomtörténészek, irodalombarátok közgyűlése Bemutatták Radó György Madácb-könyvét A Magyar Irodalomtörté­neti Társaság Nógrád me­gyei tagozata csütörtökön a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban tartotta az el- -múlt évi tevékenységét érté­kelő közgyűlését. A résztve­vőket dr. Herényi Ferenc irodalom- és színhéztörté- nész, a színházi intézet igaz­gatója, a megyei tagozat társ­elnöke köszöntötte, majd a végzett munkáról dr. Kovács Anna, a tagozat titkára adott szóbeli összefoglalót. A Nógrád megyei tagozat működésének első teljes esz­tendejét zárta. Az elmúlt esz­tendőben alakították ki lé­nyegében azokat a tevékeny­ségi formákat, amelyek ke­reteit jelentik az irodalmi hagyományápoló munkának. Egy esztendeje döntöttek ar­ról, hogy éves rendes köz­gyűlésüket mindig a Ma­dách-emlékünnepség idején tartják, és részt vesznek aiz ünnepi aktuson. 1987 több szempontból kedvezően ha­tott az egyesületi munkára. Két olyan jelentős irodal­mi eseménysorozat is zajlott, amelyhez a tagozat csatla­kozhatott. Tavaly emlékez­tek meg megyénkben Mik-' száth Kálmán művészetéről, születésének 140. évforduló­ja alkalmából, és a modern magyar irodalom és avant­gárd egyik jeles alakjának, Kassák Lajosnak munkás­ságáról, születésének cente­náriumán. Az emlékév apro­pójából Mikszáth-alkotópá- lyázatot hirdettek a megye általános és középiskolásai­nak. Az intézmények diák­jai változó aktivitással fo­gadták és éltek a lehetőség­gel. Legeredményesebben a balassagyarmati Balassi Bá­lint Gimnázium és a salgó­tarjáni Petőfi Sándor Álta­lános Iskola tanulói szere­peltek. A megyei tagozat titkára a továbbiakban említést tett a jól sikerül, országos szer­vezésű Mikszáth-vándorgyű­lésről, a szlovákiai Mikszáith- rendezvényekről. A szerveze­ti életről szólva, elmondta: az év eleji tagtoborzás ré­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents