Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-21 / 17. szám
1988. január 21., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Segített az enyhe tél A szénbányászat idei tervei Nem szórhatjuk a pénzt! — mondják a vendéglátók Mi se! — mondják a vendégek A múlt évihez képest az idén valamivel jobb feltételek között kezdődött a munka a hazai szénbányászatban. Egyrészt azért, mert mind ez ideig enyhe volt a tél, másrészt pedig, mert a bányászok jó teljesítménnyel zárták az 1987-es évet, s így most elegendő mennyiségű szénkészlettel rendelkeznek a Tüzép-télepek. és a bányászat legnagyobb fogyasztója, a Magyar Villamos Művek Tröszt is. Ez a kedvező helyzet lehetőséget kínált arra. hogy a szénbánya vállalatok kevésbé feszített terveket állítsanak össze. A bányászati egyesülés tájékoztatása szerint erre az évre 22,4 millió tonna szén kitermelését irányozták elő a bányavállalatok. (A múlt évben 22,8 millió tonnát termeltek.) Bár egyes mélyművelésű bányákban a termelés csökkentésével számolnak, a belkereskedelemnek szánt 5 millió tonna fűtőanyagot mindenképpen biztosítják. Ez a mennyiség a jelenlegi készletekkel és a mintegy 1,5 millió tonna importszénnel együtt elegendő lesz a lakosság ellátására. Az 5 millió tonna fűtőanyag csaknem fele brikett lesz, mégpedig a tavaly gyártottnál jobb minőségű, a gyárakban ugyanis szigorították a technológiai fegyelmet, az alapanyaghoz jobban igazodó gyártási receptúrákat dolgoztak ki. Javítják a termékek minőségét azzal is, hogy folyamatosan felújítják a brikettgyárakat. Jelenleg a nagymányoki és a várpalotai brikettgyár re- kontsrukcióján dolgoznak. A barnaszén minőségének javítására a vállalatok a korábbinál több nyers aknaszenet dolgoznak fel a szénelőkészítő, -dúsító művekben. s így magasabb fűtőértékű és alacsonyabb hamutartalmú tüzelőanyagot értékesíthetnek. Az idén folytatják a szénbányászat termelési szerkezetének módosítását. Mint ismeretes, 1986-ban az Állami Tervbizottság határozatot hozott — a bányászat jövedelmezőségének érdekében — az olcsóbb lignittermelés fokozására, s arra, hogy azokban a mély- művelésű bányákban, ahol nagy veszteséggel dolgoznak, csökkentsék a termelést. A lignittermelés növelésénél eddig még nem értek el számottevő eredményt, a beruházás szűkössége, illetve a lignit iránti igény átmeneti csökkenése miatt. A gazdaságtalan termelés mérséklésére meggyorsították a gazdaságtalanul művelhető széntelepek lefejtését Csordakúton, a farkas- lyuki bányában és az oroszlányi szénbányák déli bányaüzemében. A szerkezetátalakítási program részeként Borsod és Baranya megyében bányákat vonnak össze; ez is csökkenti a gazdaságtalan termelésből adódó veszteségeket. Éppen, mert az egyes bányavállalatoknál — a veszteség felszámolása miatt — kevesebb szenet termelnek, és a lignittermelésben viszont még nem érik el a tervezett többletet, a tavalyihoz képest némileg csökken a bányászat teljesítménye, az igényeket azonban így is ki tudják elégíteni. A bányászati egyesülés vezetői beszámoltak a gondokról is. Az egyik visszatérő probléma, hogy a vállalatoknál csak minimális fejlesztési forrás képződik, ezért a fejlesztéseket, beruházásokat államilag dotálni kell. Ám az ország jelenlegi gazdasági helyzetében az állami költségvetésből erre a célra a szükségesnél kevesebb jut; az idén például 3 milliárd forintot költhetnek a dotációból fejlesztésre a bányavállalatok, és ez fele annak az összegnek, amire szükség volna. A kelleténél kevesebb pénzt fordíthatnak például gépek vásárlására is. Gondot okoz, hogy késnek azok a döntések, amelyek meghatároznák az egyes szénmedencék perspektíváját. Most kellene dönteni például azoknak gz új aknáknak, bányamezőknek a kialakításáról, amelyekben 1990 után kezdődne meg a termelés. A szakemberek számítása szerint ugyanis a következő évtized közepére a jelenlegi barnaszénbányák száma felére csökken szénvagyonuk kimerülése miatt. Éppen ezért fontos lenne, hogy az illetékes szervek újból felülvizsgálják a szénbányászat helyzetét, és távlatokban is mérlegeljék a tennivalókat. Fékdobok ezrei Közel 15 éve gyártják Salgótarjánban a Nógrád Volánnál a teherautók és autóbuszok fékdubjait. Az elmúlt esztendőben 12—13 ezer darabot készítettek és 40 millió forinttal járultak hozzá a vállalat árbevételéhez. Az idén két új berendezést, egy egy nagy teljesítményű eszterga- és fúrógépet állítottak üzembe, így várhatóan 18 ezer, kilencféle típusú fékdóbot állít éld az üzem. Beneze Péter képriportja Beszélgetés új árakról, taktikákról, borravalóról s egyebekről... Bruttósítás, átárazás és bérminimumra való beállás után van a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat. Továbbá egy olyan esztendő előtt, mely minden jel szerint nem kimondottan a vendéglőbe járásnak, szórakozásnak kedvez majd. Ebben a környezetben kell valamiképpen boldogulnia a több mint 1100 főből álló kollektívának. Miképp tudja „megcsapolni" azt a lakossági jövedelmet, melynek reálértéke ez évben kifejezetten csökkenni fog? Képes-e alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, mely költekezés helyett inkább a szigorú spórolásra inti az embereket? Erről beszélgetünk Dombi Andrással, a vállalat Igazgatójával. — Hozott-e gazdálkodási kellemetlenségeket a bruttósítás? — Nem mondhatnám, noha rengeteg többletmunkával járt. Vonzataival együtt tizenötmillió forintunkba került, de csaknem ugyanennyi a megszűnő adók összege, komoly ráfizetésről tehát nincs szó. Az viszont tragédia, hogy dolgozóink felének oly csekély a jövedelme, hogy nem kell személyi jövedelemadót fizetniük ! — Attól tartok, hogy a vendégek számára meg az új árak idézik elő a „tragédiát”... ! — Ismerve a különféle szakmák közzétett árindexeit, ez túlzás. Ha már az áraknál tartunk, hadd helyesbítsek mindjárt egy félreértést. Több ízben és több lapban megjelent, hogy az alkoholos italok nem drágulnak. Csak az élelmiszer-kereskedelemben nem! Nálunk 10—15 százalékkal nőtt a bor, a sör, az égetett, szesz ára. Ételeink új árába csak a nagykereskedel- miár-növekedést építettük be, ez adagonként (á la carte étkezésről van szó!) 2— 2,50 forintos növekményt jelent. — Az átárazás során minden annak rendje s módja szerint történt? — Január 4—6-a között belső ellenőreink átvizsgálták az induló árakat, legfeljebb minimális eltérést tapasztaltak, Az viszont már nem rajtunk múlik, hogy esetenként roppant különös szituációk alakultak ki. Máig nem tudjuk például, hogy a munkahelyi étkeztetésben egy szelet kenyérért mennyit kérhetünk. Ez a tétel ugyanis maximált áras. — És mennyit kérnek? — Továbbra is a tavalyi árat — jobb híján. Hasonló anomália az. is, hogy az új árak szerint a hazai üdítők drágábbak, mint az importalapanyagból készülő Pep- sik. Cocák, vagy akár a Canada Dry és a Scwepps, amiből eddig is ellátási gondok voltak. — Mi a helyzet a gyermek- és diákétkeztetésben? — Ettük a mérget vele. Csak december 30-ikán kaptunk telexet a Belkereskedelmi Minisztériumból az új normákról. Az utolsó pillanatban! A rendelet egyébként máig nem jelent meg róla. Ha viszont az új nagyker-árakon vagyunk kénytelenek főzni a régi normák szerint — nem tudom, mi lett volna a gyerekek tányérjában! — Az előfizetéses étkeztetés felől viszont egészen rossz a visszhang... — Nem csodálom. Megvonták tőle az állami támogatást, s ebből következően a korábbi harmincöt százalékos kamatkulcsot hatvan százalékban állapították meg, hogy ne legyen veszteséges, így aztán az adagonkénti átlagos drágulás 7,20 forint lett, ami valóban nem csekélység. Véleményem szerint még mindig ez a legolcsóbb ebédelési lehetőség, az intézkedés-hatása azonban így is kiszámíthatatlan. Sok függ attól, tudják-e a munkáltatók az áremelkedést a térítési díjak növelésével követni. — Hírei a legkevésbé sem adnak okot újjongásra, de legalább az információk java birtokukban van. Má- zsányi árjegyzéket vásároltak, s azokban minden benne van. — S milyen drágán! A Duna Nagykereskedelmi Vállalat két kötete például kétezer forinton felüli összegbe kerül, s ezeket is minden üzletünk számára meg kellett volna vennünk! — Miért? Hát nem vették meg? — Csak négy példányit. A többit más nagyker árjegyzékkel helyettesítettük. Azokban ugyanazt találjuk, csak jóval olcsóbban. így is megközelítően félmillió forintunkban van az átárazás, nem szórhatjuk a pénzt. — Szerintem sem. Ügy vélem, a vendégek sem fogják az önök üzleteiben. — Ügy véli? Lehet. Én egyelőre nem tudom mire vélni, de tény, hogy január tizedikével bezárólag a tavaly ilyenkorihoz képest húsz-harminc százalékkal nőtt harmadosztályú presz- szóink, kocsmáink forgalma. — Iszunk, „csakazértis”? — Elképzelhető. De megeshet. hogy csupán a másod- osztályú üzletek forgalma rendeződik át egy osztállyal lejjebb. Azokban ugyanis visszaesett a kereslet. Nekünk ez nem előnyös, de nem az a vendéglátás kulturáltsága szempontjából sem. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. — S mit tesznek azért, hegy az süljön ki, amit látni szeretnénk? — Mindenesetre ésszerűbben, következetesebben fogunk dolgozni. Ahol csak lehet, csökkentjük a költségeket. Szállító partnereink számát egyötödével meg- kurtítjuik, ezzel megszűnnek az átfedések, az áruválaszték azonban nem lesz szegényesebb. Akad viszont, akivel korábbi kapcsolatainkat azért mondjuk fel, mert nem hajlandó a rendelkezéseknek megfelelően számlázni. Tavaszi nagy rendezvénysorozatunk mellett több kiemelkedő kulturális programhoz kapcsolódunk. A másodosztályú üzletek vonzerejét színes tévével, videóval próbáljuk megtartani. Ahol viszont mindezek ellenére is apad a forgalom, ott szigorúan csökkentjük a létszámot ! — Apropó, létszám! A vállalat dolgozóinak nagy résre borravalós. Hogyan fogják bevallani a láthatatlan jövedelmet? — Ez az adószabály embereinknek csak tizenöt százalékát érinti. Két megoldás közt választhatnak: megbecsülik a várható borravaló évi összegét, efelől nyilatkoznak a vállalatnak, s mi ennek alapján havonta vonjuk az szja-t, vagy év végén a tényleges összeget vallják be az adóhatóságnak. Az előbbi bizonytalan, az utóbbi adminisztrációval jár, melyet a pincéreknek, felszolgálóknak kell elvégezni. — Ön mit tanácsol? — A tényleges borravaló év végi bevallását. S azt, hogy ezt bizony komolyan kell venni. A láthatatlan jövedelmek megfogását nézetem szerint ott kezdi majd az adóhatóság, ahol léte a legnyilvánvalóbb. Más kérdés, de kérdés azért: ha a borravalóban részesülők adóznak e juttatás után, miért nem számít bele nyugdíj- és táppénzalapjukba is? Szendi Márta Nyomdaipari vegyes vállalat alakult A Zrínyi Nyomda és a svéd Bonnier konszernhez tartozó Semic Internationa} kiadóvállalat, valamint az ugyanehhez a csoporthoz tartozó IDAB cég 50 millió forintos alaptőkével Inter- print Kft. néven vegyes vállalatot alapított. A két külföldi cég tőkerészesedése összesen 55 százalék, s az alapítók tőkerészesedésük arányában osztják majd e> az év végi eredményt. A vegyes vállalat célja az ifjúsági regények, képregények, albumok és egyéb tájékoztató nyomtatványok nyomtatása és kiadása a hazai és a külföldi piacra. A svéd partnerek modern technológiát, hatékony üzemszervezési módszert bocsátanak a vegyes vállalat rendelkezésére, amely alaptőkéjén túl további 80 millió forint értékben bérel az ugyancsak svéd Solnac cégtől két nagy teljesítményű modern nyomógépet, A színes lapok, nyomtatványok előállítása és kiadása a második fél évben kezdődik, s a vegyes vállalat vezetői arra számítanak, hogy már jövőre — az első teljes termelési évben — nyereséges lesz vállalkozásuk. A Zrínyi Nyomda csepeli telephelyén egy új üzemcsarnok elkülönített részén mintegy 680 négyzetméteren működő vegyes vállalat tervezett évi árbevétele 200—250 millió forint, nyeresége a számítások szerint 40—50 millió forint lesz. Termékeinek mintegy harmadát a konvertibilis elszámolású piacokra szánja. Az alapító svéd kiadóvállalat ennek érdekében átadja a leányvállalataihoz befutó megrendelések egy részét, és így a magyarországi vegyes vállalat termékei eljutnak a finn, a holland és az NSZK-beli olvasókhoz is.
