Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-20 / 16. szám

1988. január 20., SZERDA

3

NOGRAD

Politika és

S

okan felfigyeltek arra, hogy az MSZMP Központi Bizottsága tavaly decemberi ülésén nem hozott határozatot ’ az idei népgazdasági tervről, sőt még irányelveket sem szabott a tervnek számszerű adatok. arányok meghagyásával, mint tette azt megelőzően rendszeresen. Ehelyett az előttünk álló súlyos gazdasági feladatok szükségszerűségéről, fontosságáról szóit, tudomásul véve a kormányzat számításait, önmagára vállalt tennivalóit az ülésről kiadott közleményben.

A közéletben ekkora stílus- és hangsúly- váltást, ennyire megmásuit szóhasználatot nem lehet véletlennek tekinteni, s jól teszi az, aki emögött szándékokat keres. Előfordulnak magyarázatok, amelyek a politika elhalványulását, a gazdasági szférából, való visszahúzódását tételezik fel az új módszer koristatálásako’-, mondván, ezután szabad kezet. kap a gazdasági irányítás a társadalmi erőtényezőktől.

Jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünket tekintve még sokat várnak a bábáskodás, az ellenőrzés megszűnésétől. Ügy vélik, a' távolságtartás a laikusok beleszólását csökkenti a minimálisra, a gazdaság pedig önerejével képes lesz megújulni.

Azt hiszem, valamennyire is képzett ember nem „díjazhatja” a politika és a gazdaság szembeállítását. Márcsak azért sem, mert a történelemben a küzdelmek gazdasági, társadalmi célokért folytak, s nagyon gyakran ennek eszközéül szolgált a technikai halladás, a földművelés, vagyis az ipar forradalma. Valóban, a politika nem másíthatja meg a gazdaság törvényszerűségeit, nem cselekedhet helyette.

Viszont teljességgel bizonyos, hogy az általa jónak látott társadalmi törekvések gazdasági megalapozáshoz kiválasztja gazdag tárházából a legcélravezetőbbet, a legszükségesebbet. Ezt meg is tette most a Központi Bizottság, amikor társadalmi vívmányaink megerősítése érdekében megszabta a gazdaság stabilizálásának útját, oly módon, hogy a konvertibilis adósságnövekedés fékezését, a költségvetési hiány erőteljes csökkentését, a termelési szerkezet-váltás gyorsítását, a

gazdaságtalan termelés visszaszorítását szorgalmazta. Ennek alapján a kormány kidolgozta az éves tervet, amelynek előirányzatait — minthogy azok a gazdaságstratégiai, , meg a politikai szándéknak megfeleltek — már csak tudomásul kellett vennie a párt testületének.

Még ha szokatlan eljárásról is van szó, ezúttal sem beszélhetünk a politika visszahúzódásáról. A párt igen határozottan képviseli a gazdaság megújulását, szükségességét azokkal a sokszor fájdalmas, vagy oly- .kor a legszélesebb közvélemény által alig érthető követelményekkel együtt, amelyek ma sokunk gondolatait lekötik. Sőt, manapság, amikor gazdaságunk kóros daganatainak kioperálását kezdeményezi pollgazdaság

tikai tekintélyével is, sokkal érdemibben foglalkozik a gazdasággal, mint amikor számokban határozta meg szándékait, vagy egy-egy illuzórikus gazdasági módszert, megoldásit támogatott.

Mondhatjuk azt, hogy súlyos következményekkel jár a politika és gazdaság tisztázatlan viszonya, egyiknek vagy másiknak abszolutizálása, azoknak az életnedvet szállító hajszálereknek az eldugaszolása, amelyek keresztül-kasul összeszövik a két társadalmi szférát. A baj sohasem abból eredt nálunk, hogy a politika foglalkozott a gazdasággal, hanem éppen ellenkezőleg: abból, hogy nem rangján kezelte, rosszul sáfárkodott vele.

Ez akkor is igaz, ha rengeteg szó esett a gazdaságról, éppenséggel még túlságosan sok is, elvéve a levegőt a gazdaság hangjának rezonálása elől, vagyis a szakemberek tárgyszerű véleményét is túlharsogva. Valójában az kecsegtet eredménnyel, ha a politika a maga szintjére emeli a gazdaság stratégiáját, megszabja annak a politikai szándékokból gvökereztetett kereteit, de meghagyja a gazdaságnak a gazdálkodás, a reformok szabadságát a kereteken belül, a törekvések számszerűsítését, a végrehajtást, s ehhez a legmegfelelőbb eszközök, intézmény- rendszer kiválasztását is.

Nem titok, hogy ennek az elvnek megfelelően alakult át nemrégen a kormány az ésszerűség és a fokozott felelősségivállalás követelménye szerint vált bürokráciamen- tesebbé a gazdaságirányítás kormányzati módszere, s az is köztudott, hogy folytatódik ez a folyamat. Fontos, hogy a gazdaság lo- komotívja a mai céljainkhoz vezető sínpáron magabiztosan és dinamikusan haladhasson, nem befolyásolva szükségtélen szemaforoktól.

Az ember jóléte a tét.

Ezt, ennek a célnak újbóli elérését, az életszínvonal jövőbeni emelését szolgálja a jelen megannyi intézkedési. Ehhez a szükséges gazdasági (lépéseket meg kell tennünk, mégha átmenetileg lemondással járnak is. Az elbátortalanodás nem pusztán politikai kishitűségre vallana, hanem kárt is okozna, mivel válságba taszítaná gazdaságunkat, kikezdve és diszkriminálva politikánkat is.

A

z . utóbbi időben sok jel mutatja, hogy gazdaságunk egyre önállóbb, és egyre szélesebb mozgástérhez jut, a gazdasági folyamatok a termelésben, és nem az irányító csúcsokon, vagyis a politikában dőlnek el. Ezzel együtt nem tagadható a politika felelőssége a gazdaságért, mint. ahogy nem tagadható a gazdasági vezetők politikai felelőssége sem. Ez utóbbiban fejeződik ki ugyanis, hogy mire és miért vállalkozik az üzem, a vállalat. Hogy a vezetés megitaiálja-e az utat a dolgozókhoz, és velük együtt annak módját; miként jövedelmezzen a munka többet nekik maguknak, s mindannyiunknak.

K. F.

Nagyoroszi gazdák számvetése

Sikeres évzárás után — kedvező start az Élgépnél

Pásztón nem csak a név

r ■

Szervezeti változtatások a szénbányáknál

Január elsejétől szervezeti változtatásokra került sor a Nógrádi Szénbányáknál. Ennek lényege, hogy megszűntek bizonyos irányítási lépcsők, összevontak egyes osztályokat, s új, önálló üzemegységet hoztak létre. A módosításokkal a vállalat vezetése egyszerűbbé, mindazonáltal hatékonyabbá

akarja tenni a gazdálkodó szervezetet, s tovább kívánja csökkenteni a salgótarjáni igazgatóság létszámát.

Az átszervezések eredményeként megszüntették a szociális igazgatói, termelési főmérnöki és fejlesztési főmérnöki beosztásokat. Feladataikat a korábban általuk irányított osztályok látják el. összevonták a termelési és a bér osztályt, s hatáskörébe került a munkaerő-gazdálkodás.

A titkárságból és a jogügyi osztályból megalakították a jogi és igazgatási osztályt. Az eddigi feladatokon túlmenően a nemzetközi és a panaszügyek is ehhez az osztályhoz tartoznak. A nagy- bátonyi gépüzemből kivált és önálló szervezetként végzi a munkáját a fuvarozási üzemegység.

A mezőgazdasági nagyüzemek vezetői ezekben a napokban az elmúlt esztendő összegzésével, valamint az idei termelési tervek készítésével és a szerződés- kötésekkel foglalkoznak.

A Nagyoroszi Egyetértés Termelőszövetkezet tavalyi munkája nem volt gondoktól mentes.

Az alaptevékenységben a növénytermesztést ismét próbára tette az időjárás. Az aszály miatt a lencse hozama négy és fél tonnával maradt el a tervezettől. A kalászosok hektáronkénti átlagtermelésével elégedettek ugyan, ám ennél a kultúránál a növény- védelem jelentős mértékben növelte a költségeket. A 173 hektárnyi területen termesztett napraforgó huszonhat mázsás átlagtermése megfelel a várakozásoknak. Akárcsak a háztáji ágazat árbevétele, ahol nagyobb tekintélye lett a bogyós gyümölcs és paradicsom fizetéskiegészítésként is szolgáló termesztésének.

Tejhasznú szarvasmarhatartásból és juhászaiból áll az állattenyésztési ágazat. Noha csökkent a tejtermelés, nem zárnak veszteséggel az állattartók, mert jobban gazdálkodtak a költségekkel. Jelentős a javulás

a juhászatban, s ebben meg. határozó szerep jut az állomány fejősének.

Más mezőgazdasági üzem. hez hasonlóan a nagyoroszi gazdaságnak is meliéküze- mi tevékenység adja a nyereség kétharmadát. A csaknem kétszáz dolgozónak kenyeret adó ágazat többféle tevékenységgel foglalkozik. A helyi telepítésűek közül kiemelkedik a fafeldolgozás és a varroda, a budapestiek közül pedig az építőipar a legjelentősebb. Az itt dolgozók helyzete volt viszont a legbizonytalanabb, ugyanis kevésnek bizonyult a munka. Ezért a szövetkezet év közben csökkentette az építők számát. De több olyan üzemrészt (műanyagüzem, szerszámkészítő is) megszüntetett, ahol nem nyereségesen termeltek.

A szövetkezet árbevétele várhatóan eléri a 140 millió forintot, nyeresége pedig a 6 milliót. Ami az idei gazdálkodást illeti, az alap- tevékenységben újabb növényi kultúrák meghonosítására tesznek kísérletet a nagyorosziak. Az állattenyésztésben növelik a juhállományt. a melléküzemi tevékenységet pedig tovább szelektálják: a tervek szerint a helyi telepítésűeket fejlesztik.

Új év — új név. A Budapesti Élelmiszeripari Gépgyár és Szerelő Vállalat volt 5. számú gyáráról van szó, amely január elsejétől ezen a néven szerepel: Élgép Malomtakarmányipari Divízió pásztói gépgyára. Ez így kissé bonyolultan hangzik, ám a lényeg: nemcsak az elnevezése új a gazdálkodó egységnek, hanem a termékszerkezete is módosult.

Mielőtt azonban megvilágítanánk a névváltozás hátterét és felvázolnánk az idei legfontosabb feladatokat, tekintsünk vissza a múltba! Milyen eredményekkel zárta az óesztendőt a pásztói kollektíva?

— Azt hiszem, elégedettek lehetünk — válaszolja Tóth Imre főmérnök. — Végleges adataink ugyan még nincsenek, de bizonyos: túlteljesítettük tervünket. Sőt, mi több: 1987-et az egyik legsikeresebb évnek könyvelhetjük el.

Egy esztendővel ezelőtt azt írtuk: a fordulat éve elé néz a munkásgárda. Idézzük a főmérnök akkori szavait: „Kilépünk a hagyományos élgépes termelési körből. Szeretnénk részt vállalni a malomipari rekonstrukcióból. Szívesen gyártanánk olyan alkatrészeket, amelyeket napjainkban importál a népgazdaság. Előtérbe került nálunk az export...”

—> Elképzeléseink túlnyomó részét megvalósítottuk — közli Tóth Imre. — Ennek köszönhetően 135 millió forint árbevételt értünk el, s ez 108 százalékos tervteljesítésnek felel meg. Dollárelszámolású exportunkat megdupláztuk, s 18 millió forint értékben szállítottunk takarmánykeverőket és annak részegységeit a távoli Kínába. Szocialista piacra irányuló kivitelünk program szerint alakult: 2 millió forint értékben adtunk el hűtőházi tolóajtókat és sajtgyári berendezéseket a szovjet félnek. A célul tűzött nyereség 17 millió forint volt, s előreláthatóan 20 millió forint lesz az eredményünk.

A konténermalmok gyártását tavaly kezdte meg az Élgép. s a pásztóiak a szükséges részegységek és alkatrészek közel egynegyedét állították elő. A praktikus, könnyen üzembe helyezhető gépi berendezésekből húszat exportált a vállalat Nigériába, összesen 80 millió forint értékben. Ebből 22 millió forint az akkori 5. számú gyár árbevételét növelte.

A múlt évben a termékek mintegy egynegyede cserélődött ki Pásztón. Az új termékek közé tartozik a gabonamérleg, melyből két típusban negyvenet készítettek, hazai megrendelésre. Az elsősorban háztájiban alkalmazható kis darálóból legyártották az első tízdarabos sorozatot.

A malomban, a gabona tisztításánál használható új technológiai berendezésből az úgynevezett száraz-kőki- választóból is elkészítették a prototípust, majd hozzákezdtek az első hét darab előállításához. A nagykállói malom) rekonstrukciójához elengedhetetlen új berendezésből, a vágóasztalból a nullsoroza- tot gyártották le, a véglegesítés viszont már nem sikerült.

— Az NSZK-ból importált villamos motor vibrációs teljesítménye ugyanis kisebb a kívánatostól — magyarázza a lemaradás okait a főmérnök. — A berendezést alátámasztó gumituskókat is utólag kellett megrendelnünk nyugatról, mivel a hazai gyártású nem volt megfelelő. Ha már a gondoknál tartunk, elmondom: a kohászati anyagokból az ellátás szinte egész évben akadozott. Rostalemezből például importból kellett több száz táblát beszerezni. A gabonamér- 1‘egek pneumatikus rendszereinek elemei is gyakran hiányoztak, illetve késve érkeztek meg.

Indulunk gyárlátogatásra. A gépgyártó műhelyben egymás mellett sorakoznak a kiszállításra váró száraz-kő- kiválas^tó berendezések. Balogh Árpád lakatos az utolsó simításokat végzi rajtuk.

— Két hónapja ez a munkám — feleli érdeklődésemre a gyárban 15 éve dolgozó fiatal szakember. — Szeretem, mert igényességet, precizitást követel. Lehet alkotni — mosolyodik el a bajusza alatt.

Kérdezem tőle: milyennek ítéli meg a múlt évet?

— Soha rosszabb ne legyen! — vágja rá. — Nekem se, a gyárnak se. Decemberben és január elején ösz- szesen nyolcezer-ötszáz forint prémiumot vihettem haza.

Néhány lépéssel odébb szintén malomipari berendezést, előtörőt szerel Szabó Gábor és Konka József, ök is a közismert és elismert Gagarin Szocialista Brigád tagjai.

— Hogy sok az új termék mostanában? — ismétlik meg a kérdést, majd így folytatják: — Azt gyártjuk, ami kelendő. Igaz, ez okoz némi nehézséget a munkánkban, de legalább nem válik unalmassá, amit csinálunk.

Űtban a műanyagüzembe, kísérőnktől megtudjuk: az idén 120 ezer permetlétar- tályt, 300 sonkapáckádat és csaknem 2 ezer hűtőgépbe való csepptálcát kell előállítania az itteni munkásközösségnek. Űjabban a válogatóasztal felső burkolatát is műanyagból préselik, az eddig alkalmazott acéllemezzel szemben.

— Könnyebb a burkolat elkészítése, kisebb a ráfordítási költség — jegyzi meg Kálvin Andor csoportvezető, miközben megmutatja Jan- csó József és Bagyinszki László műszakiak újítását.

Ismét a főmérnöki irodában ülünk, s az idei tennivalókat vesszük számba.

— Sok a bizonytalanság — így Tóth Imre. — Belső átszervezésekre került sor a vállalatunknálj a gyárak, mi úgy mondjuk: divíziók, bizonyos termékcsoportokra specializálódtak. így soroltak minket a malomtakarmányipari divízióba. Korábban évente hozzávetőlegesen 20 millió forint értékben készítettünk tejipari gépi berendezéseket, az idén csökken, idővel pedig megszűnik e feladatunk. Elsősorban azokból a termékekből áll össze gyártmányszerkezetünk, amiket tavaly kezdtünk gyártani. A darabszámok természetesen nagyobbak lesznek. Ezen túlmenően megmaradnak hagyományos gyártmányaink, mint például a kalapácsos daráló.

A tavalyi szinten tervezett termelés háromnegyedére már van vevő. Az év- indítás is jól sikerült. A bérbruttósítás, az áremelkedések miatti többletköltségek miatt azonban jelentősen csökken majd a nyereség, s kedvező esetben is csak fele lesz a múlt évinek.

Kolaj László Fotó: Bábel László

Balogh Árpád az utolsó simításokat végzi a száraz-M- ki választókon.

Szabó Gábor és Konia József előtörőt szerelnek. ** f