Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-19 / 15. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. telexen Érkezett. ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újságu ZANKAI TÁBOROZÁS „1987 decemberében isko­lánkat az az öröm érte, hogy részt vehetett egy hatnapos zánkaii táborozáson. Csapa­tunk —, mely 160 főből állít — december 17-én indult a balatoni útitörővárosba. Bár az út meglehetősen hosszú és fárasztó volt, a pajtások jókedvét ez nem befolyásol­ta. Voltunk az úttörővárosi stadionban, a könyvtárban, a számítógépes teremben, a haditechnikai parkban. Megismerkedtünk az úttörő- mozgalom múltjával, gyö­nyörködtünk a Balaton és a táj szépségében. így ért vé­get a számunkra felejthetet­len és élményekben gazdag zánkai táborozás.” (Tóth Marianna, Mátraszőlős.) SPORTBAL „Az ünnepek előtti utolsó tanítási napon sportbált ren­deztünk, melyen tanárok és diákok egyaránt részt vettek. A nyolcadikosok süteményt, szendvicset, üdítőt és tom­bolát árultak, melynek fő­nyereménye egy fényképe­zőgép volt. Délután öt óráiig a magnó zenéjére táncoltunk, nyolcig pedig a Halley szórakoztatott ben- (Mojzes Tímea, Va­együttes nőnket.’ nyarc.) HÍREK MATRAMINDSZENTRÖL Az év utolsó tanítási nap­ján tartottuk a fenyőünne­pet. Először minden osztály egy kis játékot mutatott be, s míg átöltöztünk, a zsűri meghozta a döntést. Utána táncoltunk, és ezzel meg­kezdtük kétheti szabadsá­gunkat. — A téli szünetben min­den osztály tartott rajfoglal- kiozásl, ahol a kapott játéko­kat mutattuk és próbáltuk ki. — Nálunk is megkezdőd­tek a DSK keretében műkö­dő sportfoglalkozások. A fiúknál foci, a lányoknál pe­dig kézilabda, amit télen aerobic helyettesít. A ping­pong még várat magára. (Végh Tamás.) „A SZERETET JEGYÉBEN" a mi iskolánk is rende­zett Télapó-estet, melyen a megyei úttörőelnök is részt vett. Az utolsó tanítási na­pon pedig fenyőfaünnepélyt tartottunk. A programban műsor, tombola és tánc sze­repelt. Zenét egyik pajtá­sunk apukája és zenekara szolgáltatta. A tombolán ér­tékes nyeremények voltak, köztük három torta, amit a szülői munkaközösség tagjai sütöttek. Még a fenyőfát is kisorsoltuk. A jókedv és a vidámság határtalan volt, amihez persze, hozzájárult a téli szünet gondolata is. (László Krisztina, Homokte- renye.) ÜZEMLÁTOGATÁSON A RÁKÓCZIBÓL „Osztályunk látogatóban volt a Nógrád Megyei Sütő­ipari Vállalatnál. Számunkra fontosnak találtuk, mivel pályaválasztás előtt állunk. Végigvezettek bennünket az üzemen. Megmutatták hol tárolják a sütéshez szüksé­ges anyagokat és hogyan ke- lesztik a tésztát. Az üzem egyes részein kézzel, míg má­sutt gépekkel készítik a pék­árukat. Végül megnéztük és megkóstoltuk a friss, ropo­gósra sült zsemléket, kifli­ket. A pékek munkáját mindannyian érdekesnek találtuk.” (Szőke Orsolya.) „Január 12-én látogatást tettünk a nyomdában, ahol megismerkedtünk az újság­nyomtatással. Először a ké­zi szedőbe mentünk, ahol nemcsak kézi szedés folyik, hanem a szedéshez szüksé­ges betűk előkészítése. E fo­lyamatnak van egy moder­nebb formája, a fényszedés. Ez sokkal jobb és esztétiku- sabb. Megnéztük még a könyvkötőket, _a ragasztókat, a fűzőket és legvégül a má­solást. A nyomda tehát nem­csak az újság nyomtatásával, hanem füzetek, jegyzettöm­bök, különböző méretű lapok készítésével is foglalkozik.” (Zagyi Krisztina.) KERÉKPÁRRAL ÉS GYALOG „Ebben a tanévben is sű­rű programot bonyolít le a zagyvarónai Szalvay Mihály Általános Iskola természet­barát-szakköre Langa József tanár vezetésével. Biciklivel és gyalog járjuk Nógrád me­gye tájait. De saját ma­gunknak iis rendeztünk nagy kirándulásokat. Egyízben a Karancs-kilátó volt a cél, máskor a Pécskő-szikla, vagy a salgói, a somoskői vár. Leg­utóbb például megnéztük a kőbányászati múzeumot is. Az ipolytarnóci távnak már kerékpárral vágtunk neki. Hét közben, délutánonként viszont tömegsportrendez­vényeken iparkodunk erősöd­ni, izmosodni. Sajnáljuk vi­szont, hogy nem esik a hó, így szánkótúrára eddig még nem kerülhetett sor.” (Ora- vecz Gergely.) SZÜLETÉSNAPI BULI „Két osztálytársunk úgy döntött, hogy születésnapju­kat egyszerre, rajfoglalko­zás keretében tartják. Az öt­let nagy lelkesedést váltott ki rajunkban. Erre az alka­lomra az osztálytermet fel­díszítettük papírszalagokkal, füzérekkel. Mikor átadtuk ajándékainkat a két ünne- peltnek, közösen játszottunk. Utána diszkó következett. Akik elfáradtak, szörp és szendvics várta őket. A vi­dám összejövetelt táncver­seny zárta.” (Godó Anett, St. Petőfalvi isk.) NAPKÖZIS KLUBFOGLALKOZÁS „Iskolánkban több klub működik, ki-ki kedve sze­rint válogathat. Hozzám leg­közelebb a kézimunka-fog­lalkozás áll, amely szabad időm egy részét kitölti. Ve­zetője Horváth Gyuláné ta­nárnő, aki megtanított ben­nünket a kötés technikájá­nak elsajátítására. Második éve, hogy a klub tagja va­gyok, de már a saját magam által elkészített pulóverek­ben járok. Szeretném, ha sokan követnék példánkat, hiszen így ők is olcsóbban tudnák megoldani divatos ruhadarabjaikat.” (Szomo- ra Krisztina, Kisterenye.) TÉLI ÉLMÉNYEIM „Tudni illik, hogy én na­gyon szeretem a telet, főleg azdkat, amikor annyi hó esik, mint most. Ez az enyhe hő­mérséklet pont megfelel ne­kem. Mivel sikerült elkerülnünk a szánkózás szörnyűségeit, ezért csak úgy gyalogolva túrázgatunk. A salgói kirán­dulás igen kellemes volt szá­momra : sziklamászás közben eltört a bal lábam és a nagy szélben kihullott a ha­jam. Ekkor megfogadtam, hogy többet várba nem me­gyek. A gipszet egyébként épp akkor tették fel a lábamra, amikor elindultunk a holló­kői várhoz. Itt a változatos­ság kedvéért —, hogy na­gyobb legyen az öröm — a gipszem tört el. Ezután a Narancsra mentünk volna, oda azonban nem jutottam fel, mert a tolókocsi állandó­an visszacsúszott a hegyen. Ekkor kértem szüléimét, hogy legalább 200 lóerős le­gyen a tolókocsi, így lega­lább a téli szünet nem vész kárba. Karácsonyra meg is kaptam, plusz egy kemény telét ábrázoló képeslapot, mi­vel tudták, hogy a hó látvá­nyával bosszanthatnak a legjobban, ök viszont an­nál jobban sajnálkoztak, hogy nincs hó, s nem tudnak nekem téli túrát rendezni. Látjátok, milyen jól ki le­het használni a téli szünidőt! Sok fáradozásom jutalmául január végéig nem. kell is­kolába járnom, mert a toló­kocsim nem fér be a kapun. Most egyébként ép és egészséges vagyok, feltéve, ha a gipszemet cipeli vala­ki. Sajnos, a kezemnek sem­mi baja, így írnom azért kell. Ma, ahogy kinéztem az abla­kon. úgy tűnt, mintha esett volna a hó, erre gyorsan ki­tört rajtam az influenza, s ijedtemben kinőtt a fejemen a haj. Szüleim kihívták a mentőt s mikor a hord­ágyon félrefordítottam a fejem, megláttam a fél mil­liméteres deret, amit deré­kig érő hónak véltem. Most már mindegy, a kórházból nem írhatok. Tavasszal új élményekkel jelentkezem.” (Oravecz Ba­lázs, St. Madách Ált. Isk. és Gáimn.) REJTVÉNY OSSZEKOTO 10 ___________________ I nduljatok el az 1-es szám­tól és térjetek is oda visz- sza, s közben kössétek össze a megszámozott kis pontokat egyenes vonaliakkal úgy, hogy a csillagokat ne érint­sétek és a vonalak ne ke­resztezzék egymást! Melyik a helyes útvonal? Ezt küld­jétek be a NÓGRÁD -szer­kesztőség Űttörősarok címé­re, Salgótarján, Palócz Imre tér 4. Beküldési határidő: január 28. Múlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése: „Ki mint ve­I' ÍZ ti ágyát, úgy alussza álmát.” Könvvjutalmat nyertek: Hajdúk Viktória Romhány, Sáávjk .Barbara Salgótarján, Kovács Erika Nagylóc, Sza­bó Jjoltán Magyamándor, Lauesik Zsolt Barna. A könyveket postán küld­jük el részetekre!; Túlsúlyosak vagyunk Táplálkozási szokásainkról A helyes táplálkozás hasznosan szolgálja az egész­séget, segít megőrizni a munkaképességet, az élet­kedvet, llassítja az öregedést. A táplálkozástudomány- nyal egészségvédelemmel foglalkozók egyik legfon­tosabb törekvése napjainkban, hogy az egészségesek figyelmét arra irányítsák: a túl tápláltság veszélyezte­ti az egészséget. Az elmúlt év végén — országos vizs­gálat részeként — felmérés készült Nógrád lakossá­gának táplálkozási szokásairól. Erről beszélgettünk — az ezzel összefüggő betegségeket is érintve — Sal­gótarjánban dr. Harakály Máriával, a megyei KÖJÁL élelmezés-egészségügyi osztályvezetőjével. — A itáplálék energiatar­talma az elmúlt tíz évben 20 százalékkal nőtt. Az átla­gos' napi energiafogyasztás megfelel a nálunk jóval gaz­dagabb, nyugat-európai or­szágokénak. Hazánk a túl­táplált nemzetek* közé tar­tozik, a testsúly átlagosan 15—20 százalékkal több az ideálisnál. A felnőttek 25— 45, a gyermekek 2—14 szá­zaléka rendelkezik súlytöbb­lettel. — Megfelelő-e megyénk­ben a legkisebbek táplálko­zása? — Az ennek megítélése érdekében végzett vizsgála­tok azt mutatják, hogy a bölcsődékben magasabb az ételek kalóriatart a 1ma a kí­vánatosnál, de ez a korosz­tály még megkapja a leg­szükségesebb tápanyagokat. Az óvodások kalóriabevite­le is bőséges, ők azonban az ideálisnál kevesebb gyü­mölcsöt és főzeléket fo­gyasztanak. Ha figyelembe vesszük, hogy a túltáplált gyermekek többsége fiafali felnőttkorára is túlsúlyos marad, érthetővé válik, mi­ért kell az említett két kor­csoport tápanyag-ellátására, tápláltságára különös gon­dot fordítani. — A felnőttek táplálko­zási szokásai hogyan jelle­mezhetők? — Az energia; a zsír és szénhidrát nagyobb a kelle­ténél a felnőttek körében. Nagy ingadozás mutatkozik a hét közbeni, illetve hét végi fogyasztás között: a pihenőnapokon az ételféle­ségek tcJbb húst és szénhid­rátot -tartalmaznak. A zsira­dékok között az állati ere­detűek vezetnek, az olaj, margarin háttérbe szorul. Kevés a hal, a baromfi, a tejtermékek, a gyümölcs- és zöldségfélék szerepe az étkezésben. Még ma is nép­szerűtlenek a korszerű sütő­ipari termékek, mint példá­ul a barnakenyér, a korpás- kifli. A megye lakosságának táplálkozási szokásai alig térnek el az ország más ré­szein e téren tapasztaltak­tól. Helyi sajátosságként említhető a kedvelt száraz­hüvelyesek, káposztafélék, füstölt húsok fokozott fo­gyasztása, ezért indokolt vizsgálná ezek egészségká­rosító hatását. — A táplálkozással össze­függő betegségek jelentős szerepet játszanak a lakos­ság kiemelkedően magas halálozási arányában. — A szív- és keringési betegségek, a máj zsugor, egyes rosszindulatú elválto­zások, a cukorbetegség na­gyobb számban fordul elő a túl,tápláltak között. Kö­rükben magasabb arányú a magas vérnyomás, a vérzsír­szint emelkedése, s ezek már az érelmeszesedés rizi­kótényezői. Éppen ezért kel­lő figyelmet fordítunk az egészségesek szűrésére is. A 14 év alattiak ilyen irányú ■vizsgálatát most végzik a megyében. A gyógyító szol­gálat által túlsúlyosnak ta­lált gyermekek részére a közeljövőben tervezzük a diétás tanácsadás beveze­tését. A táplálkozási szoká­sok, a mozgáskultúra fej­lesztésével, az életmód ala­kításával kíséreljük meg hozzásegíteni a gyerekeket, és családtagjaikat egészsé­gük megőrzéséhez, a beteg­ségek megelőzéséhez. Az emelkedő élelmiszer- árak mellett nehezebb be­tartani a korszerű táplálko­zás aranyszabályait. A terv­szerű. figyelmesen összeál­lított étrend, kalóriasze­gény sütőipari termékek, s a szakemberek tanácsai azonban hasznos segítséget nyújthatnak. (mibalik) Régi mesterségek RYomébM Kanta 6yuláné csuhészobrai Kanta Gyuláné a népi hagyományok lelkes ápoló­ja a Zala megyei Csatáron. Csendes és fontos életet él szerény otthonában, ö ma­ga így mesél erről: Igen nehéz körülmények között nőttem fel. Szüleim napszámosok voltak. Hét gyermeket neveltek fel. Még egészen kisgyermek vol­tam, de már dolgozni jár­tam a Teleki gróf birtoká­ra. Pölöskére. Játékaim és szórakozásaim is a munká­hoz kötődtek, ősszel hatal­mas zsákokba gyűjtöttük a kukoricaháncsot, hogy a család tagjainak hasznos tárgyakat készítsünk ^belőle. Édesanyám igen ügyes kezű asszony volt: papucsokat, kosarakat, kézi szatyro­kat, lábtörlőket font a kiszárított csuhéból. Hosz- szú téli estéken édesanyám köré gyűltünk, és lánytest­véremmel együtt megtanul­tuk a csuhéfonás mester­ségét. A maradék csuhéból készítettünk játékbabát, kis állatokat, lovakat, amelyek­kel a kisebb testvéreim jól eljátszadoztak. Aztán lassan elmaradtak a meghitt családi esték. A háború — mint annyi más családnak — Kantáék éle­tét is szétzilálta. A férfia­kat elvitték a frontra. Aran­ka 1944-ben férjhez ment. Házasságából négy fiú szü­letett. Ekéjét, energiáját a megélhetési gondok kötötték Kantáné és babái le. Nem volt ideje csuhé- babákkal foglalkozni. — Néhány éve, hogy a gyermekeim elkerültek a háztól és egyedül marad­tam, újra elkezdtem gyűj­teni a csuhét, és azon gon­dolkodtam: mit csinálhat­nék belőle? Lassan meg­elevenedett képzeletemben az a régi paraszti világ, amelyben életem nagy ré­szét én is töltöttem, ami­kor még silingába vitték ki a gyereket a mezőre, hogy szülei dolgozni tudjanak tőle. Máskor vajat köpülő anyám jutott eszembe, vagy éppen a kenyeret dagasztó szomszédasszony .,. A polcokon szép katonás rendben sorakoznak egy le­tűnt világ csuhébabákba álmodott emlékei: a kalá­csot fonó takaros háziasz- szony, aratókorsót ci­pelő menyecske, az anyja szoknyájába kapaszkodó csintalan gyerek, a gömbö­lyű silinga a csecsemővel, piacra igyekvő asszonyok csoportja, kapáló, kaszáló parasztember... Felsorol- hatatlan hosszú sorban idé­ződnek meg a természet­ben végzett paraszti munka pillanatképei. A nyilvánosság előtt 1983- ban szerepelt először mun­káival. Zalaegerszegen ren­dezett kiállítása nagy si­kert hozott számára* A kö­vetkező állomás Nyíregyhá­za, ahol * az országos nép- művészeti kiállításon Szo­rakaténusz-díjjal jutalmaz­ták csuhébabáit. Majd meg­hódította a főváros közön­ségét is. Kanta Gyuláné tagja a Zala Megyei Népművészeti Egyesületnek. Mint egyesü­leti tag sokat tesz annak érdekében, hogy az igazi népművészeti alkotásokkal megismertesse a ma élő fi­atalokat. Munkabemutató­kon, játszóházakban a csu- hébaba-készítés tudományát szívesen megosztja az ér­deklődőkkel. Népművészeti táborokban és országos ki­rakodó vásárokon is talál­kozhatunk Aranka nénivel. Munkájáról így vall: — örülök, hogy a mai gyerekeknek megmutatha­tom, miként készítették sa­ját játékaikat szüleik, nagy- szüleik természetes alap­anyagból. Boldog vagyok, ha egy újabb figurát alkotok, és még boldogabb, ha új ötleteim nyomán sikerül a múltat megidézni, - és meg­őrizni a mának. Ha kezem­be veszem a kukoricahán­csot, úgy érzem, újra él a múlt, és ezzel örömet sze­rezhetek másoknak és ön­magámnak is. Aranka lázasan, szünte­lenül dolgozik. Űjabb kiál­lításra készül. Többalakos figurákon töri a fejét. Pél­dául szeretne egy menyasz- szony-táncoltatást megörö­kíteni, vagy aratást, szüre­telést. Keresztes Szilvia

Next

/
Thumbnails
Contents