Nógrád, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-16 / 13. szám
A nögrád Karancslapujtőn A lapujtői művelődés Jellegvára: a Szabadság Művelődési Ház Felborzolt víztükör Mottó: „Üj szelek fújnak a kultúrában. . Engedtessék meg nekem egy idézet mindjárt az elején. Váló igaz, hogy kultúránk kulturálódik, s hogy változik a közművelődési helyzetkép, összességében mégis inkább állóvíznek tűnik (főleg) a falusi művelő-, dés. Szikkadó láp, melyet a változások szele éppencsak megborzol, de nem hoz mozgásba. Ltit vannak például a művelődési otthonaink. A szakemberek által elismert helyzetelemzés szerint a kultúr- házak létrehozásukkor a korábbi művelődési közösségek szerepét voltak hivatva átvenni. De ez nem sikerült. S hogy miért szükséges egészen a gyökerekig visszanyúlni ? Mert nagyon sok intézményünk még ma is az akkori igényeknek megfelelően felszerelt... Nem tartozik a kivételek közé a karancslapujtői Szabadság Művelődési Ház sem. Az alapítás évszáma 1958. S a felújításé?.. Egyike a legrosszabban felszerelt létesítményeknek, bár helyzete e téren korántsem any- nyira kirívó. A község kultúrája rrftllett a két szomszédos falu művelődéséért is felelős, lévén, hogy Ka- rancsalján, Karancsberénv- ben egy-egy „el őrét olt helyőrsége” működik. A közművelődési szakemberek szerint a kultúroitt- honök arra hivatottak, hogy tetőt tartsanak a spontán művelődési igények fölé. Az olvasóegyletek, a dalárda és a kaszinó szerepét és közösségteremtő feladatát a kultúrházak vehették (volna) át. Tény, hogy az intézményekben dolgozó kiscsoportok is baráti kollektívákká válhatnak, de mindez még kevés. Mi a helyzet Lapuj'tőn? Az intézmény igazgatója Bodor Béláné. Mint elmondotta, a honismereti kör mellett a gyermek-néptánccsoport és a cigánygyerekek klubja veszi igénybe foglalkozásaihoz az épületet. — Ez utóbbi csoportunk negyedik esztendeje alakult. Azért tartom fontosnak, mert ezeken az összejöveteleken a tíz-tizenhat éves ci- . gányszármazású gyermekek beilleszkedése mellett saját maguk a társadalomban elfoglalt helyzetének felismerését is megkönnyítik. Megismerkednek hagyományos kultúrájukkal, énekelnek és táncokat tanulnak, s roppant hálásak mindezért. Augusztus húszadikán fel is léptek az ünnepségen, s azóta is állandóan él bennük a szereplés vágya. Hasonló módon közösséggé formálódott már a herényi asszonykórus és a gyermekek kamarazenekara is. Mindez azért sem minősíthető parányi eredménynek, mert a körülmények egyik településen sem mondhatók kedvezőnek. — A működés alapvető feltételei hiányoznak. Elavult az épület, nincs video, amióta tönkrement a Color Star, nincs színes televízió sem, s az egész házban mindössze két helyiség áll rendelkezésünkre. A nagyterem hideg és poros, a székek eltépik a vendégek ruháit. Aki beül a moziba, többnyire megfázva távozik, s ha legközelebb visszajön, az a minimum, hogy párnát hoz magával... Sorolta a gondokat az igazgatónő. S, ezek között még a kisebbek közé tartozik, hogy egy helyiséget elvesz a vízműtársulat, kettő szükségtanterem, s a nagyteremben délelőttönként tornaórát tartanak. Csupán az lehet vigasztaló, hogy ilyen kevés pénzből, amúgy sem lehetne kihasználttá tenni az egész házat... — Félszázezer forint marad a tartalmi munkára évenként. Ennek a fele elmegy a gyermekműsorokra, a maradékból pedig működtetni kell a kiscsoportokat, s — ahányra futja — nagytermi rendezvényeket csinálunk a három teaepü- lésen. Hogy miért oly fontosak az iskolai előadások? Mert jóformán csak a gyerekekre és a fiatalokra tudunk hatni. Évente több alkalommal van bérletes ölőadásunk a kisdiákoknak. A felnőtteknek egyedül a kertbarátkört tudjuk (a Hazafias Népfronttal közösen) megszervezni, ami egyébként nagyon jó kezdeményezés, hiszen az érdekesebb előadásokra nemcsak a tagok jönnek el. Csak hát... havonta egyszer jönnék össze. Ez pedig nagyon kevés.. . — fejtegette Bodor Béláné. Sőt: elégtelen. De ne legyünk ennyire szőrösszívűek a minősítéssel, hiszen az alapvető követélmények — a közös cél, a közös érdek és az azonos érdeklődés — mind megvan hozzá, hogy a szó igazi értelmében vett művelődési közösség formálódjon a kertbarátkor tagjaiból. A három községben azonban közel ö tezer-h a tszá zan élnek... Mi van a többiekkel? A rádió és televízió közművelődési és kulturális feladatait színvonalasan látja el, de egyik sem tömörít maga köré igazi kollektívát. Pedig ennek igényét valamennyien magunkban hordjuk. ☆ A három településen nyolc vendéglátóegység alkotja a falu „közéleti fórumainak színhelyét”. Lapujtőn a dolgozók nyolcvan százaléka a megyeszékheLyen keresi a kenyerét, s a nappalos műszak délután három óra tájban beszéli meg a fontos kérdéseket a „Dézsában”, vagy a „Hangyában”. Ilyenkor összetalálkoznak a jó barátok, s a tízperces fröccsből félórás sörözés lesz. A ráérősek előveszik a sakkot, de nem ritka a kártyaparti sem. A kibicek politizálnak, elvont szakmai kérdéseket vitatnák meg, vagy éppen újságot olvasnak. A harmadosztályú Narancs Gyöngyében délutánonként alig akad vendég. Bezzeg a hét végeken! Pénteken és vasárnap telt ház mellett megy a zenés dáridó. — Fizetés után akár kétszázan is összegyűlnek — mesélte Cseh Ottóné, helyettes üzletvez*ető. — Még ülőhely sem jut mindenkinek. A sarokban szól a zene, középen táncolnak, s az asztalokról dőli a cigarettafüst. Pillanatnyilag azonban csak dobosunk van, az orgonista elment. Ezért most nem szól a zene, pedig általában jól szórakoznak itt a vendégek. Beülnek ide délután, szürkületkor elmennek moziba, utána visszajönnek, fogyasztanak, beszélgetnek, táncolnak. . . Még Litkéről, Ka- rancskesziből és természetesen Berényből és ’Aljáról is idejönnek a fiatalok. ☆ Egyáltalán nem közművelődési céllal hozta létre a községi tanács Karancsalján a Fészek klubot, amely most harminc-egynéhány időskorú napközi otthona. Közösséggé kovácsoló szerepe folytán mégis bizonyos kulturális vonást is kapott a klub. A kolléktíva ügyeit Buj- tor Zoltánná hivatott intézni. aki a községi népfront- bizottság elnöke és a ka- rancsaljai művelődési otthon tiszteletdíjas vezetője is egy személyben. — Napközben dolgozgatnak az idősek, a salgótarjáni Írószer Szövetkezetnek csomagolnak gémkapcsot és tűzőgépbe való „töltényeket”. Azután olvasgatnak, nézik a Videomagnót, a televíziót és néha kirándulni is elmegyünk. ☆ A rádiózás, tv-nézés és az olvasás már inkább az egyéni művelődés asztalára tartozik. Azaz oda tartozna, ha számottevő tényező tenne. Az olvasás azonban egyre inkább kiszorul mindennapos tevékenységünkből. A karancsaljai fiókkönyvtárba kilencvenen iratkoztak be 1987-ben. Jórészt gyerekek, akik a mesék mellett elsősorban a kötelező irodalmat keresték. — Aki felnőtt mégis eljön, a krimit választja — sóhajtott Hollandi Ferencné i'sz- teletdíjas könyvtáros. — Szépirodaimat egész évben talán csak ketten kölcsönöztek. .. De ha már elvisznek egy kötetet, hiába küldözgetem a felszólításokat, csak akkor vetődnek újra erre, ha semmi más elfoglaltságunk sincsen. ☆ így fest tehát a teljesség igénye nélkül vázolt helyzet. S, hogyan tovább? Merről fújnak a kultúra új szelei? Egyik lehetőség a pályázat. A karancsberényi községi KISZ-alapszervezet ötvenezer forint értékben társadalmi munkát vállalt, s ennek fejében egy videomagnót és egy színes tele-' víziót kapott a község művelődési háza. A videónak a lassan egy éve megszűnt mozit kell pótolnia... — A padló linóleumcseréjét, neon világítás-felszerelését, a faiak, ajtók és ablakok kifestését vállaltuk társadalmi munkában — összegezte Létrái Beáta, a ház tiszteletdíjas igazgatója, a lapujtői iskola napközis nevelője. — Már az első vetítés is megvolt, igaz meglehetősen mostoha körülmények között. De annál nagyobb sikerrel. .. Tavaszra szeretnénk teljesen rendbe hozni legalább a klubhelyiséget, s addigra a videózás is kiforrja magát, hogy hányán jönnek el, mennyi [esz a belépőjegy, milyen sűrűn vetítünk. . . — Hasonló a helyzet a karancsaljai KISZ-klubbal is — folytatta Bujitor Zoltánná. — ;Egy tv- és egy pingpongasztal a teljes felszereltsége, de húsz-egyné- hán.y fiatal nap mint nap, estéről estére összejön benne (hova mennének?). Egykét puffot, rádiót és magnót szeretnénk bele, hogy mégis mutasson valahogy. ☆ Ezekre az alapokra épül a három község művelődése. Valahogyan az egész helyzet szomorkás szimbólumaként lehetne ezek alapján fölfogni a Lapujtő közepén álló Mocsáry-féle kastélyt is egymásba nyíló zegzugos és pókhálós termeivel, repedezett falaival, töredezett díszítésével, ódiivatú cifrázott- ságával. Műemlék jellegű patinás épület, melynek jobb sorara érdemességét a településen mindenki elismeri, csak éppen hiányzik a felújításra szánandó húsz-egy- néhány millió forint a költségvetésből. .. Így tehát az alsó szint helyiségeit raktárnak használja a helyi Tüzép és az áfész ropi- üzeme. Amíg össze nem dől... Romhányi Tamás Képek: Bábel László Mozi helyett — Létrái Beáta a herényi ifjúsági klub (51* szerelésének felével Milliók híján — megmarad raktárnak A (szépérzék kilométerköve a falu központjában Alapvető feltétetek sincsenek Aki mindent elvállal: Baj — bodor Béláné tor Zoltánná
