Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-12 / 293. szám

..... í j, ======::: ongwaasss brUn 1 * ..........I1 1 r=::=ss:=z 1 Műjégpálya a ligetben Az elmúlt hónapban nyitotta meg kapuit a felújított műjégpálya Budapesten, a Városli­getben. Fiatalok és idő­sek százai keresik fel naponta a korcsolyapá­lyát. A jégsport „sze­relmesei” esőben és napsütésben fs hódol­hatnak kedvenc sport­águknak. Fotó: Rigó Szovjet—amerikai sportegyüttműködés A Szovjetunió Állami Testnevelési és Sportbizott­sága a napokban fejezi be egy újabb megállapodás ki­dolgozását. Bizonyos, hogy január 29—31. között az amerikai szabadfogású bir­kózók részt vesznek a ha­gyományos tbiliszi nemzet­közi tornán. A hagyomá­nyoknak megfelelően ezúttal is. az amerikai válogatott indul. Január 23-án Aba- kánban, három nappal ké­sőbb Csenkesszkben mérkő­zik a Szovjetunió és az Egyesült Államok váloga­tottja. — A két ország birkózói 17 éve mérik össze erejüket — mondta Ivan Jarigin, a szovjet szabadfogású válo­gatott vezető edzője. — Előbb vendégül látjuk az ameri­kaiakat. tavasszal pedig rendre mi viszonozzuk a lá­togatást, a toledói Világ Kupán lépünk fel. Hagyományosnak számíta­nak a találkozók a két or­szág legjobb atlétái, kosár­labdázói, ökölvívói, úszói és műugrói között. Az atléták seregszemléjét a sajtó az „óriások viadalának" neve­zi: az első ilyen párharcot 1958-ban, Moszkvában ren­dezték meg, s ezen — akár­csak a következő négy esz­tendőben is — szovjet siker született, A szép szovjet so­rozat 1964-ben Los Angeles­ben szakadt meg. Ezeken a kiemelkedő színvonalú atlé­tikai versenyeken számos kontinens- és világcsúcs szü­letett. Az ökölvívók 1969-től fel­váltva hol a Szovjetunióban, hol az Egyesült Államokban tartják találkozóikat. 1988 márciusában Moszkva és Jereván ad otthont az ösz- szecsa pás oknak. Az amerikai sportolók részt vesznek a Szovjetunió­ban rendezett röplabda, tor­na, cselgáncs, kötöttfogású birkózó, tenisz, műúszó, mű- korcsolyázó és más sport­ágak versenyein. A szovjet sportolók közül a juniorko­rú teniszezők jelenleg is az Egyesült Államokban szere­pelnek. Másodosztályú tekeeredmények — csak szórakozásból Sportszerűség! A hűvös, hideg idő beáll- ával a mozogni vágyók fi­gyelme egyre inkább a te- emsportok felé fordul. A edett csarnokokban játsz- rató sportágak egyike a té­té, melynek évről évre na- íyobb a rajongótábora. A vállalkozó kedvű gurigázök egutóbb a Salgglas Kupa násfél hónapos maratoni "ersenysorozatán bizonyít­ották, mit ér tudományuk. A Síküveggyár SE 1986- >an azzal a céllal hívta Jetre a versenyt, hogy kor- zerű létesítményüket ki- lasználva, folyamatos moz­gási lehetőséget adjanak a ekét csak kedvtelésből izők számára, emellett a sgtehetségesebbek kiválasz- ásával az NB 111-as baj- lókságban szereplő csapa- uk utánpótlását biztosítsák. A megyeszékhely „profi matőrjeit” felvonultató ver- enysorozat az idén is nép- zerű volt. Tizenegy gazda­ági egység, közel 100 doJ- ozója került szinte napi apesolatba a rendszeres sstmozgással. A fiatalok lellől nem hiányoztak az dősebb „szakik” sem. A larancshús színeiben induló trikó Lajos például jóval a atvanon túl is szakavatott ézzel terelgette a golyókat. A csapatverseny körmér- őzéses rendszerben zajlott, az eredmények megköze- tették a másodosztályú ajnokságban szereplő játé­kosok teljesítményét. Igaz, feltűnt néhány, a pályák környékén korábban jól is­mert arc, bizonyítva ezzel, hogy a sűrűsödő ráncok és a gömbölyödő pocakok el­lenére még avatott mesterei egyesek a „szakmának”. Ahogy közelgett a hajrá, úgy lett egyre feszültebb, izgalmasabb a vetélkedés. A vezető három együttes végig fej-fej mellett halad­va, igazi presztízscsatát ví­vott a végső győzelemért. Az itt látottakat is túlszár­nyalták az egyéni döntő eredményei. A győztes Ha- vaj János eredménye a II. osztályú megyei minősítő versenyen a hetedik helyre lett volna elegendő! A sikerre való tekintettel a házigazdák jövőre is meg­rendezik a versenyt, annál is inkább, mert a jól érte­sültek szerint a busa hal olaja mellett a tekézés a legjobb szívinfarktusűző or­vosság. .. Eredmények: Egyéni: 1. Havaj János (Karancshús) 459. 2. Takács Gyula (MT. Petőfi) 455, 3. Kotroczó Sán­dor (SKSE) 455, 4. Meggyes György (Síküveggyár) 444, 5. Géczi Mihály (Ruházati Szöv.) 442. 6. Miskei László (MT Petőfi) 439 fa. Csapat: 1. Karancshús 18 (8417), 2. Síküveggyár 18 (8216) 3. MT Petőfi 16, 4. Ruházati Szöv. 12, 5. SK6É 12, 6. Afész 19 pontiéi. k. r. adományozása Az 1966-ban alapított sportszerűségi díjat, a ki­emelkedően sportszerű maga­tartást tanúsító sportembe­rek (versenyzők, diáksporto­lók, sportvezetők, edzők, ne­velők, tanárok, játékveze­tők, társadalmi aktívák), vagy sportkollektívák (sport­egyesületek, diáksportkörök, diáksport-egyesületek, szak­osztályok, csapatok, együtte­sek) az erre irányuló javas­latok alapján 1987-ben is el­nyerhetik. Az írásban indokolt javas­latokat a területileg illeté­kes szakigazgatási szervek­hez, vagy közvetlenül az Ál­lami Ifjúsági és Sporthiva­tal sajtó- és propaganda­főosztályára (1054 Budapest, Rosenberg hp. u. 1.), oktatá­si intézmények esetében a Művelődési Minisztérium testnevelési és sport önálló osztályára (1055 Budapest, Szalay utca 10/14.) kell el­juttatni. A beérkezett javaslatokat társadalmi bizottság bírálja el és egyúttal dönt az ado­mányozható díjak, plaket­ték, elismerő diplomák ki­adásáról. A javaslatok beérkezési határideje 1988. január 15. H*m került pont a Szalánczki-ügy végére Egy átigazolás kulisszái mögött Átigazolás: sok szurkolót foglalkoztató téma, új és új szenzációkkal, megvála­szolatlan, homályban ma­radt kérdésekkel. Ki meny­nyiért és hová igazol? Mit kap aláírásáért a labdarúgó, milyen összeggel lesz gaz­dagabb az eladó egyesü­let? Gyakori jelenség: a nagy hal bekapja a kis halat, azaz egy gazdag klub könnyedén megszerzi a kis sportkör tehetségét. Az egész „csak” — de nem ki­zárólag — pénzkérdés. Gyakran előfordul, hogy a vidéki kisegyesületből az „álmok klubjába” kerülő sportoló nagyot csalódik. Az előzetesen — szóban — ígért juttatásokat nem kapja meg. Külön világ: a labdarú­gók átigazolása vidékről, — elsősorban — Budapest­re. Megyénkből is vittek el jócskán tehetségeket pati­nás fővárosi egyesületek. A nógrádiak többsége új munkaadójuknál megállta helyét, válogatottak is ke­rültek ki közülük. Szalánszki Ferenc: — a focirajongók között — leg­alábbis megyénkben — ma sokakat foglalkoztató spor­toló, már ami átigazolását illeti. A Balassagyarmati HVSE NB III-as csapatá­nak játékosa a napokban aláírta szerződését a Buda­pesti Vasashoz. Az ügyre még nem került pont, tan­mese helyett azonban néz­zük meg a tényeket, melyek tanulságosak lehetnek más labdarúgók számára és né­hány tisztázatlan kérdés­re is választ adnak. Miért nem az SBTC? Sokat hangoztatjuk, hogy megyénkén belül nem meg­felelő a tehetségek áramol­tatása. Néhány esetben ez a folyamat nem az érde­kelt szakosztályokon mú­lik, minthogy nem a Bgy. HVSE és az SBTC bűne, hogy Szalánszki ma nem a tarjáni fekete-fehérek já­tékosa. Az Ipoly-parti klub a Stécé első kérésére hoz­zájárult — még egy évvel ezelőtt — a játékos kiadá­sához, Szalánszki azonban elzárkózott az átigazolástól. De vajon miért? Ezt kérdeztem a tehetséges bal­hátvédtől, amikor leültünk beszélgetni. Információimat természetesen hozzáfűzöm a kérdéshez. Ügy hírlik, ugyanis, hogy a Stécé gyors lakáshoz jutást, tekinté­lyes pénzt ígért aláírásá­ért. (Százezer forintról szól a fáma!) Beszélgetőpart­nerem nyugodtan, meg­győző őszinteséggel mond­ja, a lakáson kívül szó sem esett pénzről, meg külön­ben is: úgysem árulná el, viszont azt nem titkolja, hogy az általam említett összegért azonnal odakanya- rította volna nevét az át­igazolási lapra. Aztán gyorsan kiderül a dolog nyitja. Egyszerűen nem akar Salgótarjánba menni, az SBTC-ben ját­szani. Felesége sem támo­gatta e lehetőséget. Mind­ketten kötődnek jelenlegi lakóhelyükhöz, Örhalom- hoz. Azt már csak a rossz* nyelvűek beszélik, hogy az őrhalmi krumpli a telepü­lés minden lakosának jó jö­vedelmet nyújt, s Szalánszki ezért — sem akar kimoz­dulni örhalomból. Némi igazság lehet a do­logban. Hallottunk már olyan esetről is, amikor egy megyei együttesből képtelenek voltak elcsábí­tani a kiszemelt tehetséget, mert a téesz lovakat bizto­sított számára, s a fogatos­ság jövedelmezőbbnek tűnt, mint az NB I-ben való sze­replés... A Vasas jelentkezett Szalánszki tehetségét me­gyénk határain túl is felfe­dezték. Először a Vác hívta, de csábításukra nemet mondott. Aztán december, elején megjelentek Balas­sagyarmaton a Vasas kép­viselői, s a HVSE illetéke­seivel, valamint a labda­rúgóval leültek az átigazo­lás ügyében. A játékos igent mondott és aláírt. Miért? Ezt kérdezem tő­le, s információimat köz­löm vele: Azaz: aláírásá­ért tízezret kért és — majd — kap, a Fáy utcában egy szolgálati szobában lakik, a hétvégeken járhat haza. Szalánszki azt mondja, pénzt nem kért, a szállásügy igaz, majd amikor feldobom a témát: menynyivel lesz jobb Pesten, távol a családtól, kicsit félszegen válaszolja, hogy a főváros sincs sokkal távolabb Gyarmattól, mint Tarján: csak kétszer any* nyira! A Vasas nem ígért szer­ződést, csupán azt, hogy az első kerettel készülhet, a többit pedig a jövő dönti el. Azaz a játékos teljes bizonytalanságba lépett: nem biztos, hogy 1988 nya­rán szerződést kap! Mon­dom a labdarúgónak: tud­ja-e, hogy a Vasas kerete teljes és a plusz egy játék- engedélyes személye is megvan a piros-kékeknél ? Nem, erről nem tud, s kicsit meglepődik az álta­lam mondottakon... Elbi­zonytalanodása akkor vá­lik teljessé, amikor köz­löm vele: a Balassagyarmat még nem írta alá átigazo­lási lapját! E tényről sem tud... A háttér Nem titok, a mai gazda­sági helyzetben az eladó egyesületeknek nem mind­egy, mennyi pénzt kapnak a vásárlótól egy-egy játé­kosért. Gyarmaton sem titok, hogy Szalánszki vé­telára „magas” — kettőszáz­ezer forint —, a Vasas pe­dig ennyit nem hajlandó fizetni. Megszülettek a fizetés módjának variánsai is — az összeg minden esetben kétszázezer —, az angyal­földiek azonban mindmáig nem jeleztek vissza. A vá­rosi sportegyesület türel­mesen vár, hisz nekik nem sürgős az ügylet, mi több: a legjobban annak örülné­nek, ha a fiatal labdarúgó továbbra is náluk marad­na. Egy labdarúgó aláírta az átigazolási lapot. Az ügy ismeretében valószínű, nem volt elég körültekintő, mert így — tisztázatlan kérdések sokaságával — belevágni a „nagy életbe”: minden merészségen túlmutat. Hogy végül a Bgy. HVSE és a Vasas közti párbeszéd mi­lyen eredménnyel végző­dik — döntetlen kizárva — ma még nem tudjuk. Bár, minden focistának szívé- joga (is) hol folytatja pálya­futását, a nagy ugrások előtt alaposabban körül kell járni a dolgokat... Jómagam attól tartok, hogy Szalánszki most be­ugrott a mélyvízbe, s onnan csak úgy tud kievezni, ha úszni tud... Ez viszont már az ő ügye! Vaskor István Úszók bíróság előtt Meglehetősen ritkán elő­forduló vád alapján, szemé­lyi szabadság megsértésének bűntette miatt kezdett tár­gyalni pénteken a Pesti Köz­ponti Kerületi Bíróság, a magyar utánpótlás-úszóválo­gatott három tagja elleni bűnügyben. A vádlottak: Hege Zsolt, Szabó András és Gécs Endre — mindegyikük fiatalkorú — csakúgy mint az ügyben sértettként sze­replő többi sportoló, szintén e válogatott tagjai. Az ügyész, a vádirat is­mertetésekor felidézte, hogy az utánpótlás-úszóválogatott 1987 márciusában az olasz- országi Trentóban nemzet­közi úszóversenyen vett részt. A most, a vádlottak padján ülők akkor elhatározták, hogy a csapatban levő kisebb gyerekeket „felavatják”. Töb­beket a nőügyeikről beszél­tettek. Az egyik fiú beszámo­lóját nem tartották megfele­lőnek, ezért „büntetésül” karjánál fogva kilógatták a szálloda harmadik emeleti szobájának ablakán. Más esetekben a vádlottak éjsza­ka a szálláshelyükön bántal­mazták több társukat. A sportolóknak lehetőségük volt arra, hogy az általuk legálisan kivihető zsebpénzen vásároljanak. A vádlottak nem egy fiatalabb úszót ar­ra kényszerítettek, hogy ad­ják át nekik a zsebpénzüket, illetve részükre vásároljanak különböző ajándéktárgyakat. Egy alkalommal — miként most a tárgyaláson is elhang­zott — Hege Zsolt az egyik fiútól 3 ezer lírát kért az­zal, hogy otthon forintba visszaadja, de ha nem kap­ja meg a lírát, este nagy ve­rés lesz. A megfenyegetett fiú kényszer hatására fize­tett, mert korábban szemta­núja volt annak, hogy egyik társával, aki nem adta oda a kért pénzt, erőszakkal etettek olajbogyót és gyöngyhagymát. A vádlottak és a megidé­zett tanúk kihallgatása után a tárgyalás kedden folytató­dik, s várhatóan akkor hir­det Ítéletet a bíróság. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents