Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-09 / 290. szám
BALASSAGYARMATI KRÓNIKA Jubiláló énekesek, muzsikusok Közösségteremtő erő a zene Huszonötödik tanévét kezdte meg ősszel a balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Állami Zeneiskola, és százhuszonötödik évadját, tervezhette meg a helyi városiszövetkezeti vegyes kar. Az intézmény igazgatója, a kórus karnagya Ember Csaba. Vele beszélgetve elevenítjük fel a múlt és a jelen történéseit. A balassagyarmati zeneiskola — éppen jelenlegi épületében — a Salgótarjáni Állami Zeneiskola kihelyezett tagozataként jött létre. Az itt működő művelődési központ biztosított termet a foglalkozások számára. Ma már a zenészek birtokolják az egész házat, melyet — ahhoz, hogy kényelmesen elférjenek — a közelmúltban bővíteni is kellett. Jelentős zenei hagyományok A város, még az intézmény létrejötte előtti időszakból, jelentős zenei hagyományokkal rendelkezett. Eredményesen dolgozott egy zenetanári munkaközösség, Réti Zoltán vezetésével, aki az iskola első igazgatója lett. s egyúttal 1949-től ő vezette a már említett jubiláló kórust is. A munkaközösség-" ben tanított és az iskola alapító tagja lett Rideg Aranka, aki sok évtizedes tanári működéséért tavaly kapta meg az aranydiplomát; hasonlóak mondhatók el Krutsch Katalinról, aki nyugdíjasként még ma is ad zongoraleckéket az intézményben. A városban tevékenykedett Pongrácz Géza. aki az ötvenes évek egyik legelismertebb fúvószenei szakértője volt, s az akkor használatos zeneakadémiai tankönyv, A fúvószenekar hangszerei című mű szerzője. A Balassi Bálint Gimnáziumban megszervezték a kö> zépfokú tanítóképzőt, amely 1959-ig működött, és a zeneoktatás egyik fontos bázisa volt. A szóban forgó időben dolgozott Bertalan Ákos ve-/ zetésével az amatőr szimfonikus zenekar. Ilyen előzmények után — ahogyan az első igazgató mesélni szokta — érkezett meg Balassagyarmatra egy teherautónyi használt szék, egy zongora, és elkezdődött a zeneiskolai oktatás, három tanárral és 50 növendékkel. Természetesen már akkor is többen tanultak volna, de akkor ehhez még hiányoztak a feltételek. Most a zeneiskolának — a tagintézményekkel együtt — 700 növendéke van, s 35 tanára, akik közül tízen itt szerezték alapképzettségüket. — Á zeneiskola kezdettől' fogva a város zenei életének szervezőjévé vált — hangsúlyozza Ember Csaba igazgató. — Ez részben következett vezetője, Réti Zol-, tán személyéből, aki igen sokirányú érdeklődésű ember, részben következett az intézménynek a zenei ismeretterjesztésben ráháruló feladataiból. Réti Zoltán kántortanítói oklevele mellé ekkoriban szerzi meg a zeneiskolai tanári képesítést, befejezi a világháború miatt félbemaradt képzőművészeti tanulmányait, kórust vezet, ifjúsági ,zenekart szervez, érdeklődik a tudományos kutatások iránt. Már abban az időben szempont volt a tanárok szerződtetésekor — ma is az — a pódiumon való szereplés vállalása, igyekezete. A zeneiskola tanárai azóta számtalan sikeres hangversenyt adtak, többször növendékeikkel is együtt szerepelve. A zenei ismeretterjesztésben említést érdemelnek a Fogarasi Béla—Veres István gitár-fuvola duó hangszerismertetői. Négyszer kaptak munkájukért nívódíjat, alapítói lettek a Bach együttesnek, s egy ideje a fennállásának ötödik évfordulóját tavaly ünnepelt balassagyarmati kamaraegyüttes muzsikusaiként szereznek folyamatosan örömet a hallgatóságnak. A kamaraegyüttest az intézmény fiatal fuvolatanára, Kanyó András vezeti. November végén hanglemez- felvételen jártak Budapesten, s kislemezük remélhetőleg mielőbb kapható lesz a boltokban. Különdíj a fúvósoknak A fúvószene fejlődése a város iparosodásával együtt gyorsult fel. Veres István vezetésével egy, minden fontos városi rendezvényen szereplő fúvószenekar alakult. Ezt az együttest, valamint a zeneiskolai fúvósokat két fiatal muzsikus, Gyi- mesi László és Tóth Miklós vezeti; nemrégiben elnyerték a salgótarjáni szimfonikus zenekar különdíját. Az iskolai vonószenekart Ember Csaba irányítja. Tanulmányait még a Réti Zoltán vezette munkaközösségben kezdte, majd 1963—68 között a zeneiskolában tanult. Pár éve egykori mesterétől ő vette át a városiszövetkezeti vegyes kar vezetését. Egyébként mindketten szerepelnek a Ki kicsoda a nemzetközi zenei életben? című oxfordi kiadványban, s tagjai a Magyar Zeneművész Szövetségnek. Tapasztalat h és fiatalos kezdeményezés — A tantestületből már öt tagja van a szövetségnek — mondja Ember Csaba. — Csaknem húszán rendelkeznék a filharmónia hivatásos előadóművészi engedélyével. Nevelőink átlagéletkora 35 év alatt van, s nincsenek nagy életkori különbségek. Jelenleg a legrégebben Móri Péterné és Ember Pétéi' tanít, de az átlagnál nem sokkal idősebbek. Úgy gondolom, hogy a tapasztalat és a fiatalos- kezdeményezés jó eredményeket produkál az iskolában. Simon Béla például innen került a különleges tehetségek iskolájába a hetvenes évek második felében, ma a zeneakadémia zongora szakán tanul. Merczel Györgv ugyanitt karvezetés szakos S nem feledkezhetünk el arról, hogy sokan tanárképző főiskolákon tanultak és tanulnak, s van, aki már Dunaújvárosban, Pécsett oktatja az ifjú zenészpalántákat. A 70 tagú kórus a város szinte valamennyi társadalmi rétegét képviseli. Jelenleg a KISZÖV és Balassagyarmat Város Tanácsa támogatja, s újabban segíti az áfész is. Az elmúlt évek sikerei között számos televíziós és rádiós fellépés szerepel, legutóbb éppen a közeli hetekben a Vándor Sándor- kórusfesztivál kapcsán. — Az utóbbi három-négv évben Kőszegről. Miskolcról hoztunk el nívódíjakat, s büszkék vagyunk a két évvel ezelőtti és az idei Nóg- rád megyei tanácsi nívódíi- ra. Kapcsolataink közül különösen jelentős a lévai járás Domovina nevű. pedagógusokból álló vegyes karához fűződő. . . — s Embc Oaba nem fukarkodik a tények felsorolásával Jól hajráztak a labdarúgók Az előző szezonban me- / gyei bajnokságot nyert városi csapat, a Bgy. HVSE legénysége az 1987/88. évadot az NB III. Málra-csoportjá- ban kezdte. A két esztendeig a gárdánál edzőáködő Bundzsák Dezső egységes, többségében fiatalokból álló együttest kovácsolt ösz- sze, s talán ezért sem volt véletlen, hogy a szakvezetők, a szurkolók a középmezőny stabil tagjai között emlegették a most befejeződött őszi szezon előtt a csapatot. . Oj edző, a Szobról idekerült Fidler József irányításával látott munkához a Bgy. HVSE. A nyári felkészülés jól sikerült, s a bajnokság kezdetére megfogalmazódott a reális igény: az együttes biztosítsa a bennmaradást, s ha az eredmények úgy alakulnak, stabilizálja helyét a középmezőnyben. A pontvadászat kezdetén,, a gárda több alkalommal balszerencsés körülmények között hullajtott el értékes pontokat. Ezért sem volt meglepő, hogy a tizedik fordulóig mindössze nyolc pontot kapart össze az együttes. Az ellenben váratlanul érte a szurkolókat, hogy Fidler József a Borsodi Bányász elleni 0—2 után távozott az edzői székből. Az ügy részletei már ismertek, az egyesület vezetése az öltöző fagyott légkörét oldotta fel az edzőcserével. . . Vidomusz Tibor, az addigi pályaedző, a tizenegyedik játéknapon ült először megbízott vezető edzőként a gyarmati kispadra. Bár bemutatkozása nem sikerült, hiszen hazai környezetben kapott ki csapata a Hatvantól — az eredmény 2—3 volt —, a következő „fordulókban sikerült felráznia a gárdát. A novemberi fordulókban Vidomusz legénysége az alábbi eredményeket érte el: — Heves (idegenben) 2—2, Romhány (otthon) 0—I, H. Papp J. SE (i) 1—1, St. Síküveggyár SE (o) 2—1, Bélapátfalva (o) 2—1. Utóbbi találkozó a tavaszról előrehozott első forduló mérkőzése volt. öt mérkőzésből hat pont, mindenképp’ dicséretes teljesítmény! Csupán a Romhány elleni hazai vereség érintette érzékenyen a gárdát, ugyanakkor bravúrnak számított a dobogóshelyért küzdő tarjáni üvegesgárda elleni győzelem, s jól jött a két idegenbeli döntetlen is. Bár a kiesés szempontjából még koránt sincs páholyban a gyarmati csapat, a 12. hely és a megszerzett 14 pont bizalmat adhat a tavaszi folytatásra. A csapat gerince adott. Az év elején jelentkező kapusgondok megoldódtak. Nagy személyében megbízható portás került az együtteshez, de mindig ott van a veterán Tresó is készenlétben. A hátvédsor egységes, s külön színfoltot jelent ebben a két szélsőhátvéd, Pa- umann és Szalánszki érett játéka. A két fiatalember , sokat fejlődött, s ezért sem meglepő, hogy Szalánszki például NB I-es klub felé, kacsingat. .. A középpályás sor összetétele gyakran változott, de bármilyen összetételben léptek pályára, megfelelőt nyújtottak. A csatársorban nagy erősítést jelentett, hogy a már visszavonult Szalai meggondolta magát, s újra csatasorba állt. A másik rutinos öreg, Szedlák is megtette a magáét, s sajnálatos sérüléséig Kovács István is a meghatározó emberek közé tartozott. Bár a csapat értékelésénél csak néhány nevet emeltünk ki, összességében a kék-fehér labdarúgók mindegyike megfelelt az elvárásoknak. Megfelelő hozzáállással, egy jó téli felkészüléssel és odaadó edzésmunkával ez a csapat a tavasszal képes lesz eredményei javítására, mely a középmezőny biztos „tagságát'’ jelentheti. (V. i.) Diáksport városunkban Országos tapasztalat, hogy a diáksport megújítására irányuló törekvéseket nem minden oktatási intézményben fogadták kitörő örömmel. Az idő aztán az újítókat igazolta. Bár a szervezés nehezen ment, az 1986 87. tanévben a város mindegyik középiskolájában megalakultak a diáksportkörök. A működtetett sportcsoportok az intézmények sportági 'profilját mutatják. Minden intézményben megtalálható az országjáró diákkör, azaz a természetjárók csoportja. Bár nem a DSK-k megalakulásának köszönhetően, de javultak a testedzés, a sportolás feltételei is. A Nádor utcai ifjúsági és sportcentrum építési munkálatainak befejezésével nőtt a pályák száma, s ez nemcsak a testnevelési órák megtartásában, hanem a szabadidős-sportfoglalko- zások menetében is enyhítette a zsúfoltságot. Jelentős anyagi ráfordítással elkészült a Balassi Bálint Gimnázium sportudvara is. Az intézmény szabadtéri létesítményén bitumenes kézi-, kosár- és röplabdapálya, egy teniszpálya, valamint egy futósáv és egy tá- volugróhely várja a mozogni vágyó tanulókat. Az általános iskolákban sem kellett sokáig várni a diáksport új szervezeti formáinak megalakításával. Az Ifjúságiban és a Kiss Árpád iskolában már tavaly októberben megalakították a diáksportköröket, majd őket — még szintén az előző tanévben — a Petőfi követte. Csupán a Rákóczi és a Dózsa iskolák vártak kicsit tovább. E két oktatási intézményben az 1987 88. tanév kezdetén hozták létre 9 diáksport. helyi szervezetét, s ami örömteli: a Dózsában diáksport-egyesület alakult, elsőként a városban, a vonzáskörzetben. Az általános iskolai DSK-k, DSE sportcsoportjai elsősorban a labdajátékok kedvelőinek nyújtanak rendszeres edzési lehetőséget. A labdarúgás egyikből sem hiányzik, és a legtöbb helyen kézi labda-sportcsoportot is működtetnek. A csoportok száma intézményenként változó. A Kiss Árpádban és a Rákócziban # 6—6, míg az Ifjúságiban és a Petőfiben 4—4 van. A megújuló diáksportmozgalom nemcsak szervezeti kereteiben ad újat. Nőtt a sportolási lehetőségek száma, de nemcsak a sportkörök tagjai élhetnek ezekkel. Az iskolák tömegsport-foglalkozásait minden tanuló látogathatja, s a nyitott tornatermek akció keretében a hét végeken is lehetőségük van a fiataloknak a mozgásra. Közeleg a tél, s erre már most készülnek az oktatási intézmények diáksportkörei. A hagyományoknak megfelelően korcsolyapályák létesítésével igyekeznek kihasználni a leghidegebb évszak örömeit. Ugyanakkor a városi tanács sportfelügyelősége is kapcsolódik a tanulóifjúság programjainak szervezéséhez. A palóc vasember tömegsportakcióval, s a téli szünidőre tervezett számos sportolási lehetőség biztosításával igyekeznek hozzájárulni az általános és középiskolás tanulók rendszeres sportolásának biztosításához. Hagyományőrzők Galgagután N agyot fordult a világ az utóbbi évtizedekben, ebben a szép, kis cserháti faluban is. A fejlődést újonnan épült kereskedelmi egységek, lakóházak, felújított közintézmények jelzik. S a tárgyi, anyagi gyarapodás mellett nem mehetünk el szó nélkül, a tudati változások mellett sem. — Otthon szlovákul beszéltem az édesanyámmal, de az apámmal már nem — mondja Agócs Károlyné, a galgagutai óvoda dajkája. — Apám ugyan értette a nyelvet, de mivel dolgozni járt, s olyan környezetben mozgott, nem használta. Aztán férjhez mentem, Bercelre. A férjem nem tudott szlovákul, de valamiért nem is nagyon örült annak, ha a kislányunkkal ezen a nyelven beszéltem. — Az én férjem meg inkább még noszogat is, hogy foglalkozzam a gyerekekkel — meséli Rékási Lászlóné, aki a Szarvasi Óvónőképző Intézet utolsó éves hallgatója. Itt a szlovák mellett románul is képezik az óvónőket. — Pedig ő sem isméri a nyelvet, kartali származású. — Most már az én férjem is másként vélekedik — teszi hozzá Agócsné. — Közben maga is sok szlovák szót megtanult, és odahaza tőlem kérdezgeti a jelentésüket. Hegesztő és kovács a téeszműhelyben, ott hallja a nyelvet. Általános tapasztalat, hogy a családokban beszélik a szlovákot, de az ifjabbak főként az idősebbekkel, a nagyszülőkkel társalognak. Ügy tűnik, a nemzetiségi családokra is jellemző, hogy a két szélső korosztály jobban megtalálja egymáshoz az utat. — Húszéves koromig — vallja Agócs Károlyné — népviseletben jártam. Nagyon szép a mi viseletűnk, meg is örökítik az iskoladak. Diafilmre veszik, elraktározzák, és időnként bemutatják a falubelieknek, a vendégeknek. A helybeli alsó tagozatos tagiskola vezetője Hugyecz Jánosné: — Tizenöt éve készítjük a képes falukrónikát. Gyürky Tibor kollégám a fotós, én írom a felvételekhez a szöveget. Aztán hangosítjuk a diaképeket, külön bemondói és technikusstáb dolgozik. És sorolja a neveket: Gyürky Tiborné, Újvári László, Pleva Pál, Menczer Sándorné és saját maga beszél a képek aló, a technikusi teendőket Menczer Sán- dór, Bágyon János végzi el. A falukrónika a honismereti kör tagjainak közös produktuma, tehát meg kell említeni még Bán Imréné és Puskely József nevét. Foglalkozásukat tekintve: munkások, értelmiségiek, hivatalnokok, többségük jól beszéli a szlovákot, s némelyikük társadalmi megbízatást is ellát. Évente mintegy kétszáz ™ dia készül, megörökítve a községbeli változásokat, fontosabb eseményeket. Rögzítették már a régi idők tárgyi emlékeit, a népi viseletét és szokásokat is, például az esküvőt, a betlehe- mes játékot, a farsangot. Az előző év válogatott anyagát mindig felszabadulásunk ünnepén mutatják be a falu népének. A falugyűléseken pedig rendszerint az utolsó öt év felvételeit vetítik, s így együtt látják a fejlődést, a megtett utat. El is nevezték ezt a válogatást nosztalgiakrónikának. Az érdeklődés garantált. Kíváncsiak az emberek, s ezt a krónikások igyekeznek is felcsigázni. Először ugyanis a gyerekeknek mutatják be a képeket, akik aztán viszik haza a látottakat, és gyorsan elterjed, kicsoda, micsoda látható egy-egy dián. Ez a krónikakészítés meglehetősen páratlannak tűnik a szememben, minthogy ilyenről még nem hallottam, egyúttal rendkívül rokonszenves is. így lehet jól, okosan politizálni, érdekeltté és érdeklődővé tenni az embereket a település dolgaiban. A módszer, ahogyan a bemutatókra készülnek, szintén elmésségre vall. Nem csodálkozhatunk, ha Galgagután széles körű részvétel mellett zajlanak a közösségi rendezvények. November közepén például nemzetiségi estet szerveztek a kultúrházban, s dugig megtelt az intézmény. Szlovákul, magyarul folyt a társalgás, vetítővászonra kerültek a krónika képei. A látottakról nagy elismeréssel szólt a faluból elszármazott dr. Jakab Róbertné Singely Mária, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára is. Este hat órakor kezdődött a program, és sokan éjjel tizenegy órakor mentek haza. Némely háznál, néhány idősebb ember még gyakorolja az ősi népi mesterségeket. Bartos Pálné míves tányérokat fest, Bartos József - né — akit a faluban sokan csak Babás Terka néniként emlegetnek — gutái népviseletben pompázó babákat készít. Zemen András, Brusznyiczki János és Ku- mich Mihály portáján fonnak, szőnek az asszonyok. C óként hatvan év körü’ liek, lányságuk a negyvenes évtized derekára esett, amikor az élet milyensége is az öntevékenységre, az ügyesség kihasználására késztette az embereket. Galgaguta — mint az eddigiekből kiviláglik —nemzetiségi község. Szlovákok, magyarok lakják. Megértésben, közös munkában, közös akarattal. Hiába más a nyelvük, életcéljuk ugyanaz: okosan, hasznosan élni, a család, a közösség örömére boldogulni, megtartva, to- vábbfeilesztve mindazokat az értékeket, amelyek erősítik az emberi kapcsolatokat, értelmesebbé teszik az életet. (ki)
