Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-09 / 290. szám

1967. december 9., SZERDA NOGRAD 3 Stabilizálnál program a DÉLÉP-nél Építési-szerelési alapte­vékenységét kereskedelem­mel, a lakossági szolgálta­tásokkal kívánja bővíteni a Dél-magyarországi Építő Vállalat. Körtvélyessy Péter vezér­igazgató, aki az év első hó­napjaiban vette át az akikor csődhelyzetben lévő válla­lat irányítását, az MTI munkatársának elmondotta, hogy több mint 1 milliárd forint alapháányuikat és veszteségüket már jórészt rendezték. Ehhez a pénzt túlméretezett irodaházuk, munkásszállójuk, s más olyan részlegeik, épületeik eladá­sával teremtették elő, ame­lyek termelésükben nem ját­szottak közvetlen szerepet. Megszabadultak veszteséges budapesti részlegüktől és ugyancsak veszteségesen működő békéscsabai leány- vállalatuktól. A vállalat irá­nyításának átszervezésével háromszázzal csökkentették az adminisztratív létszá­mot. A kényszerűen előre­hozott szervezeti intézkedé­seik alapul szolgálnak ar­ra, hogy 1988-ban veszteség- mentesen, 1989-ben pedig terveik szerint már nyere­ségesen dolgozhasson vál­lalatuk. Termelői kapacitásukat jö­vőre már 65 százalékban szerződéssel lekötötték, 25 százalékára pedig előkészí­tették a szerződéseket. Szá­molnak az állami megren­delések további csökkentésé­vel, ezért növelik kínálatu­kat. A családiház-építők- nek tervezik új formájú tár- sasházak építését. Ezek bel­ső térelválasztására tovább­ra is használható a most már kevésbé keresett ház­gyári panel, külső homlok­zatukat azonban a vevő kívánságának megfelelően, variálhatóan téglából ké­szítik, s az épületeket cse­réppel fedik. Az ilyen tár­sasházakra már vevőként jelentkezett az OTP. Ugyancsak nagy az érdek­lődés betongarázsaik iránt, amelyekből jövőre ezer- , kétszázat kívánnak gyárta­ni, s a vevő által megje­lölt helyen felállítani. Új­fajta olyan feszített, vas­beton födémszerkezetek előállításán is dolgoznak, amelyek alkalmasak lesz­nek a családi házak na­gyobb méretű szobádnak be­fedésére is; több más ház­gyári «elemen alapuló új termékük most van szaba­dalmaztatása alatt. Már meg­lévő ablakgyáruk mellett bővíteni kívánják faipari feldolgozóüzemüket. Ter­vezik, hogy a tanácsokkal közös pénzügyi vállalko­zásokba kezdenek. Olcsóság Olcsó húsnak híg a leve. Nem vagyunk olyan gazda­gok, hogy olcsó árut vásároljunk. Ezt tartja a vevőknek az a hányada, mely a drága holmi árát is ki tudja fi­zetni. S mitagadás,' tapasztalataink arra intenek, hogy e mondások nem nélkülöznek minden igazságtartalmat. Bolond az, ki saját pénzének ellensége. Ezt vallja az összes többi vásárló, aki nemcsak nem hajlandó, de nem is fűd komoly összegeket kiadni olyan áruért, melyet ol­csóbban is megkaphat. Nem szorul bizonyításra, hogy ez a vevőréteg az, melynek számossága napjainkban mind tetemesebbre duzzad. Már nemcsak a kisnyugdíjasok, nemcsak a többgyermekesek nézik aggodalommal az árcédulát, ez a magatartás válik mind jobban jellem­zővé a bérből, fizetésből élők csaknem egészére. A vásárló kívánsága egy dolog, s hogy valóban mi kapható, az üzletekben, az másik dolog. A Belkeres­kedelmi Minisztérium irányelvben hívta fel az állami és szövetkezeti kereskedelem figyelmét az olcsó cikkek kínálatára, s ezt követően a vállalatok, szövetkezetek valamennyi üzletüknek megküldték az olcsó cikkek lis­táját. Ennek öt-hat esztendeje. Hogy a bizonyos listákat ma már az üzletek alig felében tudják elővenni —, mint ezt a megyei tanács kereskedelmi felügyelősége legutóbbi vizsgálata alkalmával megállapította —, annak jelentő­sége igen csekély. Hiszen ami öt-hat éve olcsó volt, az ma már talán nem is létezik, legjobb esetben is sokkal­ta drágábban olcsó. A cikklisták elkeveredése azért sem túlságosan megrázó tény, mert értékhatárokat amúgy sem tartalmaztak, jobbára a kereskedők megítélésére bízták, mi a drága, mi nem. \ Végtére is nem a cikklisták létén, vagy hiányán mú­lik az olcsó áruk választéka, hanem mint oly sok minden más is: a kényszeren és az érdeken, melyek gyakorta kézenfogva járnak. A gyártót semmi és senki nem kény­szerítheti az olcsó áru előállítására, hacsak a hézagosán működő piaci érdek nem. I Miután azonban a gyártók zöme ma még nem kény­telen a vásárlóért versengeni, inkább hajlamos az úgy­mond „igényes” termék gyártására voksolni, melyhez aztán magasabb használati értékkel, műszaki színvonal­lal, korszerűséggel körit „termelői ideológiát”. A ruhá­zati cikkekre vonatkozó felügyelőségi vizsgálat is kény­telen volt megállapítani: noha az üzletvezetők ismerik az olcsó áruk lajstromának tartalmát, a vizsgált idő­szakban éppen ezen termékek ellátása akadozott. (Jóllehet nem ruhát készít, mégis idetartozik a Ka-' rancshús, dicséretes • példája. A szövetkezeti közös vál­lalat piaci imageét az olcsó húskészítmények választéka által kívánja kialakítani, rögzíttetni, s eszerint is cselek­szik. Az eminens viselkedés mögött persze könnyen tet" tenérhető a rideg piaci érdek, hiszen nemcsak több nap mint kolbász, hanem több vásárló párizsira, mint gépson­kára. Avagy, amint ezt a régiek vallották, biztosabb a sűrű fillér, mint a ritka forint, s ez a vállalat érdemeit jottányit sem csorbítja, sőt.) A ruházati kereskedelemnél maradva azonban ez a kényszer egyelőre kevéssé működik. A minisztériumi irányelv csak eligazít, s nem kötelez. A kényszer inkább a beszerzés oldaláról mutatkozik, s egyáltalán nem a kis­pénzű vásárló javára. A kereskedő azt vesz, amit a gyártó kínál, s ha az drága, akkor drágán. (S, akkor még ott a minőség, melynek gyatraságát egy-egy olcsó halmi esetében egy-kettőre elintézik: mit akar ennyi pénzért a kedves vevő?! Használható holmit. Pusztán ennyit.) A „vizsgált időszakban” tehát akadozott az olcsó áruk beszerzése, kínálata. (Szerintünk a vizsgált időszak előtt hasonlóan, s frenetikus változásra eztán is kevéssé szá­míthatunk.) A vásárló e helyzethez egyelőre egyfélekép­pen alkalmazkodhat: útját az alkalmi áruk és a dekás holmik üzletei felé veszi. A gyártók és a kereskedők alkalmazkodókedvét pedig talán az eljövendő szűk esztendők ébresztik fel... — sz. m. — Új nagy szilárdságú acél Előrehaladott szakaszá­ban tart a korábbiaknál gazdaságosabban haszno­sítható ' új acélfajiba hazai fejlesztése. A napjainkban gyártott és alkalmazott acé­loknál "lényegesen jobban alakítható fémtípus fej­lesztésén a nyolcvanas évek közepe óta dolgoznak kö­zösen a Vasipari Kutató és Fejlesztő Vállalat és a Du­nai Vasmű szakemberei. Üj ötvözőanyagok hozzáada- golásával, illetve egyéb speciális eljárásokkal már a gyártás folyamán úgy mó­dosítják az acél kémiai összetételét, kristályszerke­zetét, hogy az így előállí­tott fém a további megmun­káláskor hőkezelés nélkül, hidegen is alakítható, ami jelentős energiamegtakarí­tással jár. További előnye, hogy a hidegmegmunkálás során az átlagosnál jobban keményedik, azaz jelentő­sen nő a szilárdsága, ami az újfajta acélból készített termékek felhasználásakor jelent számottevő hasznot, így a kopásnak, súrlódás­nak, nyomásnak vagy ütés­nek kitett alkatrészek, pél­dául a járműkeréktárcsák, az ajtóvázak, és a lökhárí­tók teherbírása ily módon jelentősen megnövelhető, illetve az alkatrészek mérete csökkenthető, ami végső­soron anyagmég'takarítást is eredményez. A KGST Vaskohászati "Állandó Bizottságának tu­dományos kutatási szekci­ója is felvette programjába ennék az új acélcsaládnak a kifejlesztését. A munkát a Moszkvai Központi Vasko­hászati Kutató Intézet ko­ordinálja. Ezt az új acélfajtát a szocialista országok közül eddig egyedül a Szovjet­unióban gyártották kisebb mennyiségben. Nagyüzemi módon azonban még egyet­len KGST-országban sem hasznosítják. Hazánkban az új típusú, acél kialakításához szük­séges kristályszerkezet elő­állításán először a VAS­KÚT fémtani osztályán dolgoztak, majd az itteni laboratóriumi vizsgálatokat a Dunai »Vasműben végzett kísérletek követték. Mind­ezek eredményeként ma már rendelkezésre áll az új acélnak az alaptípusa, amely nagy szilárdsága mellett sokkal jobban alakítható a szabványos anyagoknál. A szakemberek jelenleg olyan gyártási technológia kiala­kításán dolgoznak, amely-, hez felhasználhatók a már meglévő gépek, berendezé­sek. Nem kell Ahogy mondani szokták, jó passzban van a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár. Nem azért, mert vá­ratlanul rájuk ragyogott a szerencse. Sikereiket jó helyzetfelismerésükön kívül a tervszerű piackutató mun­kának is köszönhetik. Ez utóbbi továbbfejlesztésével kapcsolatos elképzeléseibe, tennivalóiba avat be Gres­sai Sándor, a gyár igazga­tója és Kecskés László gaz­dasági igazgatóhelyettes. Mindketten hangsúlyoz­zák: mind a bel-, mind a külföldi piacokon elismerik a gyárat, mert amit ígérnek, azt teljesítik. A gyakorlat pedig azt is bizonyítja: ér­zékenyek az újra, bátran kezdeményeznek, vállalkoz­nak. ben szégyenkeznünk... — Piacépítő munkánkban meghatározó szerepe van a termékszerkezet folyamatos korszerűsítésének — állítja Gressai Sándor. — Ismerem a szocialista Országok ha­sonló nagyságú gyárainak termékválasztékát. Nem kell szégyenkeznünk! Negyvenöt­féle színben komfortfoko­zatban kínáljuk termékein­ket. Közülük egynek a li- cencét a bolgároknak adtuk át. Más a helyzet a tőkés­piacokon. Ott nagy a kíná­lat. erősen nyomottak az árak. A kollektívától pedig azt a feladatot kaptuk, hogy ne minden áron akar­junk eladni a tőkéseknek. Ezért azokat a réseket hasz­náljuk ki, amelyek előnyt jelentenek számunkra. — Mit jelent ez a gyakor­latban? — Nyugaton megszüntették az olajkályhagyártást. Mi is hajlottunk a példa követé­sére. Az utolsó pillanatban mégis úgy döntöttünk, hogy nem hagyjuk abba. Az idén tízezer darabot exportálunk. A tűzhelygyártásban pedig olyan olcsóbb termékekkel jelenünk meg amelynek elő­állítása nekünk is gazdasá­gos — hangsúlyozza az igaz­gató. — Csak korszerű termé­kek folyamatos fejlesztésével tudunk megmaradni a pia­con — folytatja a tapaszta­latok összegzését Kecskés László. — Arra törekszünk, hogy minél magasabb hasz­nálati értékű termékeket hozzunk forgalomba, mert ez az európai színvonalhoz való felzárkózás alapkövetelmé­nye. — A legkorszerűbbek kö­zött említhetem a kombinált felhasználást garantáló Com­bi-család kialakítását, a ver­senyképes Varia tűzhelyet, amely elektromossággal és két gázégővel is működtethe­tő. ugyanakkor a legújabb igények kielégítését szolgál­ja — veszi át a szót az igazgató, majd jó néhány levéllel azt bizonyítja, hogy manapság nem könnyű an­nak, aki új termék forga­lomba hozatalára törekszik. A levelek azt igazolják, hogy bürokratikus szabályok miatt igen hosszú időbe te­lik a gyártás engedélyezte­tése. Egy svájci licenc alap­ján a kollektíva elkészítette a hulladékégető nullszériá­ját. Külföldön szívesen vá­sárolják, idehaza dicsérik, folyamatos gyártásának vi­szont álljt kiáltott a nálunk honos környezetvédelmi elő­írás. Pedig jó néhány mil­liójába került a gyárnak az új termék finanszírozása. A tortúra fékezőleg hat az egyébként lendületes gyárt­mányfejlesztői munkára. Magyarázkodás nélkül... — Sajnos, a nagyobb hasz­nálati értéket képviselő gyártmányainkból a felvásár­lási láz következtében igen magasra nőtt igényeket nem tudjuk kielégíteni — tudatja Gressai Sándor. — A piaci siker azonban nem takar­hatja el a minőségnél ese­tenként előforduló gyenge­ségeinket. A sok elismerő levél, telexüzenet mellett a hozzám érkezett jogos pa­naszok nyomatékosan fi­gyelmeztetnek bennünket. Ilyenkor nem magyarázko­dunk. nem hivatkozunk a rendeltetésellenes használat­ra, hanem jó hírünk védel­mére azonnal kijavítjuk a hi­bát. Ezt jó néven veszik vá­sárlóink. — Ugyanez a rugalmasság jellemzi a piackutató mun­kát, a megrendelések telje­sítését is? — Mi is azt nyújtjuk, amit a nyugati szállítók. Hat hé­ten belül szállítjuk a meg­rendelt terméket. Csak nagy ritkán fordul elő némi ha- táridő-eltolödás oly An kor, ha nem kapjuk meg iaőben az importanyagot. Ilyenkor szombaton és vasárnap is dolgozunk. Jelezzük, hogy vagyunk... Nem lenne teljes a kép, ha kihagynánk a kereske­delmi tevékenységgel kap­csolatos elképzeléseket. — Itt még sok a tartalék —■ így az igazgató. — Azon a piacon, * ahol fantáziát látunk, rögtön je­lezzük létünket — veszi vissza a szót a gazdasági igazgatóhelyettes. — Ott va­gyunk a kölni, párizsi kiál­lításokon, . megismerhetnek bennünket a különböző ener. giatakarékos megoldásokkal foglalkozó szimpóziumokon. Igyekszünk a magunk javá­ra fordítani a több külkeres­kedelmi vállalattal tartott üzleti kapcsolatunkból faka­dó lehetőségeket. Piacépítő munkánkban helye van a külföldi prospektusok tanul­mányozásának. Ügy látjuk, hogy nagyobb figyelmet szükséges fordítani a piaci információ beszerzésére, fel­dolgozására, korszerűbbé kell tenni szervezeti mód­szereinket. Érőteljes karban­tartást igényel a gyorsan kopó szakmai ismeret. de égető követelmény a keres­kedelemmel foglalkozók szá­mára egy világnyelv mielőb­bi elsajátítása is. Piacépítő munkánkban továbbra is alapelvünk, hogy egyetlen vásárlói észrevételt; kíván­ságot, javaslatot, új infor­mációt sem engedünk el a fülünk mellett... — venesz — Sikere van a tőkéspiacon a salgótarjáni öblösüveggyár­ban gyártott kombinált ter­mékeknek. A kézzel csiszolt és festett termékekből < je­lentős mennyiséget expor­tálnak Kanadába, Francia- országba, Ausztriába és Svédországba. Az év végi kiszállítás zökkenőmente­sen zajlik. A festőüzemben dolgozó kollektíva — ahol felvételeink készültek — hét végi műszakokkal is se­gíti az ütemtervek meg­felelő kiszállítást. Képün­kön Török Jánosáé és tár­sai a tengerentúlra kerülő gyertyatartókat festi.------------------------------------------------------------­-------—.--------------------------------------------­4 ," :•. 4iáÉÉÉÍ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents