Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-30 / 307. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen Érkezett. Havonta egymillió forintos forgalmat bonyolít 1c a varsányi vegyesbolt. A község lakói az üzletben nyolcszázhatvanezer forintos árukészletből válogathatnak. —RT— 0/róZl£K£DÉSB/ZrONSÁG© Áz összeütközés „tudománya" Több ország autósiskoláiban ma már oktat ják a helyes — vagy inkább legkevésbé veszélyes — összeütközés véghezvitelét. Igyekeznek megtanítani a leendő autóvezetőket arra, mit kell tenniük, ha olyan helyzetbe kerülnek, hogy biztosan bekövetkezik az ösz- szeütközés egy másik járművel. Az oktatás leglényegesebb gondolata, hogy semmilyen helyzetben nem szabad a vezetőnek elveszítenie a fejét, ugyanis még a lehető legki- látástalanabb heyzetekben is van mód arra, hogy legalább a baleset következményeit csökkenthessük. Mindenekelőtt tudatosítják a tanulókkal, hogy a járművek között történi balesetek közül a legsúlyosabb kimenetelű az olyan összeütközés, amelyben az egymásnak futó járművek szemközt, vagy bizonyos szögben ugyan, de nagyjából frontálisan találkoznak. Az erőhatások ilyenkor összegezödnek, s oyan romboló erő ébred, amelynek a következménye gyakorlatilag elháríthatatlan. Először is tehát a frontális ütközést kell mindenképpen elkerülni, vagyis arra törekedni, hogy a 90 fokos nekicsapódásnál kisebb legyen az ütközési szög. Minél hegyesebb szögben történik az ütközés, annál kisebb erőket kell a karosszéria egyes részeinek felfogniuk. Másodszor fontos, hogy a kocsinak melyik része vágódik a másik járműnek (vagy tárgynak), lehetőleg a bennülőktöl legtávolabbi pontját kell ütköztetni az A városligeti Petőfi-csar- nokban hétfőn este a Pokolgép együttes koncertjének kezdetén a színpadon robbanás történt. Mint azt később megállapították, a balesetet a szabálytalanul alkalmazott pirotechnikai anyag robbanása okozta. A színpad előtt álló fiatalok közül ketautónak. Ha mégis fennáll a frontális ütközés veszélye, akár a felborulást is kockáztatva meg kell próbálnunk kikormányozni a kocsit a veszélyes zónából, mert a rosszabbat csak így kerülhetjük el. Ha nem frontális találkozásról van szó, akkor is mindent meg kell tenni az ütközés elkerülésére. Az ütközési veszélyek kivédésének vezetéstechnikai vonatkozásain túl lelki tényezők is vannak. A pánik és az idegek teljes rövidzárlatának oka legtöbb esetben a félelem és az ijedtség. A váratlanul adódó, kritikus közlekedési helyzetekben a félelem és a rémület a tanácstalanságból és tehetetlenségből adódik, jóllehet a tényleges helyzet rendszerint csak látszólag tűnik kiúttalannak. Az ilyen esetek többségében ugyanis van még egv végső lehetőség. Arra kell magunkat rászoktatnunk. hogy a váratlan helyzetben ne rémüljünk meg. Az értelem taktikai parancsait kell követnünk, ahelyett, hogy értelmetlen, önműködő izomreflexeknek engedelmeskednénk. A valóságban a veszély látványa sokszor valósággal magára ragasztja tekintetünket, s így csakis a pszichológiai beállítódás segítségével leszünk képesek tekintetünket a lehető leggyorsabban levenni az akadályról. Helyette szegezzük szemünket a ..vészkijáratra", és figyelmünket arra összpontosítsuk. B. I. ten életveszélyesen, ketten súlyosan, négyen pedig köny- nyebben megsérülték. Természetesen ezután a koncert is elmaradt. Az eset részleteinek kivizsgálására és a felelősség megállapítására a Budapesti Rendőr-főkapitányság szakértők bevonásával vizsgálatot indított. Ányanyelven olvasnak Galgaguta 850 lakosából mintegy másfél százan iratkoztak be a helybeli könyvtárba, s ezzel a számmal általában elégedettek lehetnek a szakemberek. A szlovákok által is lakott község könyvtárának 3200 magyar és 1050 szlovák nyelvű könyve van. A rétsági nemzetiségi báziskönyvtár közvetítésével rendszeresen három szlovák nyelvű újság jár az intézménynek. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségével való jó kapcsolat egyik bizonyítéka, hogy két esztendeje lemezjátszót kaptak ajándékba, s ezzel lerakhatták a fonotéka alapjait. Jelenleg harminc darab verses, mesés, zenés hanglemezt tudnak kínálni az érdeklődőknek. A könyvtár szolgáltatásait többnyire a gyerekek és a fiatalok veszik igénybe, akik szívesen olvasnak mind magyar, mind szlovák nyelven, hiszen az utóbbit már az óvodában is oktatják. A hó csillagpelyhei fehéren sziporkáznak a Börzsöny hegység lábainál. Haladunk a Felső* petény felé vezető műúton, szemünkbe vág a télbefagyott táj szépsége. A határ csendes. Ródlival, síiécek- kel felszerelve suhan el mellettünk egy Skoda, hogy utasai téli örömöket lopjanak e rövid délutánon. Bent, a faluban az idős néniké hosszan néz utánunk, fejét többször is értetlenül ingatja. A nevelőotthon holléte iránt érdeklődtünk tőle. Oda igyekszünk megtudakolni: hogyan élnek ezekben az ünnep utáni és ünnep előtti napokban az intézmény lakói? A vaskapu nyitva. A hatalmas kastély kertben kanyargó úton fiatalasszony jön szembe velünk. Nem csodálkozik a váratlan látogatón, szívélyesen invitái befelé az épületbe. A bejárati ajtó üvegére festett fenyőfa elárulja: itt is meg- kondult a szeretet szívharangja. — Persze, tudjuk, a legszebb ajándékokat nem a boltokban árulják — mondja Bíró Ottóné, a nevelőotthon igazgatója. — Az bennünk, emberekben van. A legszebb ajándékot csak az adhatja, aki önmagát adja szeretteinek. Erre mi intézményesen csak kísérletet tehetünk. Nekünk, nevelőotthoni pedagógusoknak a gyermekvédelmi munka hivatásunk. Mi a nálunk nevelkedő gyerekeknek a minél biztonságosabb, nyugodtabb otthont szeretnénk megteremteni. Segítjük otthonra találásukat az arra méltó családokban, segítjük Elmaradt a Pokolgép-koncert Robbanás a színpadon Orvossá érlelő hétköznapok Dr. Horváth Sándor Balassagyarmaton, az I-es körzet orvosa éppen „házon kívül" van. Idetartozik a város nyugati része és Ipolyszög is. — A doktor urat gyakran kihívják a sürgős esetekhez. A munkaidő- is emiatt nyúlt el most ennyire — magyarázza Bánhegyi Istvánná körzeti hővér. Motorizált világunkban autóval teszi meg ezeket az utakat az orvos, mégis, mintha valami fáradtságot látnék az arcán, amikor belép. — Nehéz napja volt? — Nehéz nap? — kérdez vissza Horváth doktor. — Csak olyan, mint a többi szokott lenni egy ilyen nagy kiterjedésű, kettőezerhat- száz embert számláló körzetben. — Ezután mi következik a napi programban? — kérdezem miközben frissítő teát kapunk a nővérkétől. — Egy érdekes esettel találkoztam, feltétlen utána akarok nézni a Ritmuszavarok című új szakkönyvben. Örülök, hogy megvásároltam nem is olyan régen. Az íróasztalon is akad elég tanulmányoznivaló. Látok ott például Orvosi Hetilapot, és a körzeti orvosok lapját is megmutatja, a Me- dicus Universalist. — Amikor 1974-ben megkaptam az orvosi diplomát a pécsi orvostudományi egyetemen, nem fejeződött be a tanulás, az önképzés a számomra. Jó iskola volt a „sereg" is, ahol mint katonaorvos kezdtem el működésemet. A sok és sokféle orvosi feladattal, érdekes, izgalmas problémákkal viszont csak, mint „med. univ" azaz, általános orvos találkoztam, amikor Balassagyarmatra kerültem, ebbe a körzetbe. Érdekelt ez a szakmai terület, letettem a körzeti orvosi szakvizsgát is. a nevelőszülőkhöz való kihelyezést, az örökbefogadást. — Mióta élnek állami gondozott gyermekek Felsőpe- tényben? — Almássy gróf volt uradalmi birtokát, vagyis az 1905-ben épült kastélyt, a tizennyolc holdas parkkal együtt, 1957-ben alakították át nevelőotthonná. Hetvenöt gyermek elhelyezésére van lehetőségünk. Jelenleg kilenc csoportban hatvan olyan apróság él itt, akik két és féi, három éves korukban kerültek az intézménybe. Korábban csak hatéves korukig neveltük az apróságokat, ezt követően más otthonba kerültek. A megszokott környezetből való kiszakadás azonban súlyos érzelmi törést, magatartási zavart, fejlődésbeli visszaesést okozott legtöbbjüknél. Most már az általános iskola befejezéséig maradnak nálunk a gyerekek. Az idén tíz növendékünk jár a községi általános iskolába. Az intézmény munkáját a nevelőotthoni rendtartás és a helyzetükből fakadó speciális körülmények határozzák meg. Programjaikban nincs semmi rendkívüli, a pedagógiai célok szabják meg a napszakok tennivalóit. A nevelők a foglalko— Mi az érdekes, mi az ami szép és vonzó a körzeti orvos munkájában? — Hosszú távon tudok foglalkozni az emberekkel. Alaposan megismerni az egyes ember szervezetét, a pszichéjét, családját, munkahelyét, arra csak itt van lehetőség. A kölcsönös megismerés a komplex problémák megoldásának az alapja. Ezért lettem körzeti orvos és nem klinikus. — Elégedett a munkakörülményekkel és munkatársai felkészültségével. szorgalmával? — Igen. Jó körzeti orvosi munkát csak teamben lehet végezni. Orvoskollégáimmal sikerült közel kerülnünk egymáshoz. beosztottjaimmal szintén. Erzsiké nővér is megszerezte a szakképesítést, jó szándékú, cselekedni vágyó ember. A rendelő felszereltsége jónak mondható, megvan mindaz, aminek egy kisvárosi körzeti rendelőben lenni kell. Például helyben el tudunk végezni EKG- vizsgálatot. A szellemi kapacitás is adott ahhoz, hogy a gondozói tevékenységet, a folyamatos követést, az ellenőrzést permanensen elvégezhessük a szív-, a cukor- és magas vérnyomásban szenvedő betegeink esetében. — Ügy tudom, tanít is? — A Szántó Kovács János Egészségügyi Szakközépiskolában heti tíz órában oktatom, nevelem a leendő középkádereket. Igaz, főhivatásomtól — a körzeti orvosétól — kicsit távolabbi témákkal foglalkozom. Például a szülészet. sebészet. kisklinikum — ideg, orr-fül-gége stb. — című tantárgyak elméleti anyagát adom elő. — Egy alkalommal ugyanebben a rendelőben orvos- tanhallgatóval is találkoztam... — A SOTE hatodéves hallgatóinak vannak kötelező zások keretében igyekeznek miinél több természetes élethelyzetet teremteni, amelyek segítségével a gyerekek alkalmazkodóképessége erősödik, életfelfogásuk, életvitelük a nagycsaládokban felnövőkéhez hasonlóan egészséges és normális irányba fejlődik. A gyermek-felnőtt közötti szeretetteljes érzelmi kapcsolatot azzal érik el, hogy a csoportok nevelői és felügyelői mindvégig nem változnak. Megszervezték a belső patronálási rendszerit. A nevelők olykor a saját otthonaikba is elviszik rövid időre a problémás gyerekeket, s ügyelnek rá, hogy minden napnák meglegyen a maga öröme. — Közösen olyan tevékenységsorozatot dolgioz- turtk ki, amelyek a családban gyakran előfordulnak — mondja Maretta Erika nevelő. — A foglalkozások között megtalálható kiskert gondozása, sütés, főzés, születésnapok megünneplése, ajándékok készítése, és még sorolhatnám. Ezekkel az örömszerzési formákkal a munkára nevelést is segítjük. Mennyi erő, türelem, felelősség kell egy ilyen nagy családhoz! Bíró Ottóné kitagyakorlataik, s néhányan a körzeti orvosi gyakorlat idejét nálam töltik, szak- irányításom mellett dolgoznak körzetünkben. És a szakvizsga eiőtt álló körzeti orvosok szintén itt gyakorolnak, az I-es körzetben. — Oktatói munkáját három évvel ezelőtt miniszteri elismerésben Kiváló munkáért kitüntetésben részesítették. Sohasem lehet aktuáJ lisabb a mondás: „Tanulva tanítunk", ön jár-e továbbképzésekre? — De mennyire! Számunkra is van szervezett továbbképzés, és eddig még mindig sikerült eljutnom egy-egy orvoskongresszusra is. — Balassagyarmaton önt közéleti személyiségként is emlegetik. — Talán azért, mert az egészségügyi szakszervezet megyei bizottságának a tagja és a balassagyarmati városi kórház pártalapszerve- zetének a csoportvezetője vagyok. — Szabad időről nem is merem kérdezni, de úgy hallottam egyik betegétől, hogy amikor szépirodalmi könyvvel juttatta kifejezésre háláját. azt örömmel fogadta. — A könyv a legszebb ajándék, és engem nem csak a szakirodalom érdekel. Bár, házi könyvtáram jelentősebb részét ezek képezik. Történelmi, képzőművészeti könyveket is gyakorta vásárolok, a két lányom miatt is. Persze nem mindig csak a könyveket bújom, a kétkezi munkát — a ház körül — is szívesen és magam végzem. Hazafelé menet dr. Horváth Sándortól egy neves bécsi orvosprofesszor híres mondása motoszkál a fejemben: „Doktor mindenki lehet. de orvossá válni egészen más dolog." Elekes Éva lálja a gondolatomat és mondja: — Számottevő segítséget kapunk patronálóinktói: a Nógrád és Pest megyei üzemek, intézmények szocialista brigádjaitól. Különösen ünnepek alkalmával köszönhetünk sókat • a segítőkész csoportoknak. Karácsonykor is sokan megkerestek bennünket, s játékokat, ajándékokat hoztak a gyerekeknek. Hugyecz Józsefné gyermekfelügyelő csoportszobája előtt éppen vetkőznek az apróságok. A fogason egymás mellé simítva lógnak a kabátkák, alattuk katonás rendben sorakoznak a csizmáik. A gyerkőcök egymás szavába vágva magyarázzák, kinek, mit hozott a Téiapó. — Most már szilveszterre készülünk, de a karácsonyt még vissza-visszaidézzük — említi Hugyecz Józsefné. — Közösen készítettük a díszeket a fenyőfára, alkalomhoz illő rövid műsort tanultunk. A gyerekek olyan ajándékokat kaptak, amilyet szerettek volna. Napokon át azon ügyeskedtünk, hogy kifürkésszük tőlük, mire vágynak. Karácsonykor a nevelő- otthonban is az volt a legnagyobb öröm, amikor a gyerekek ott ültek egymás mellett az illatos fenyőfa alatt. Hatvan boldogságtól tágra nyílt szempárban tükröződött vissza a csillagszó- rók fénye. Az apró kezecskék azonban most is csak a nevelők kezét szoríthatják. És sajnos nem lesz ez másképpen az új esztendő köszöntekor sem... Surányi János SZABÁLYTALAN BOLDOGSÁG
