Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-29 / 306. szám

1987. december 29., KEDD NOGRAD 3 A kibontakozás * és a mérnökök Irta: dr. Henczi Lajos, az MTESZ főtitkárhelyettese Tízezer dollár fejenként Arról sw) sincs hu*? ne törődnének a szil­veszterrel a Váci Kö­töttáru*,yár kazár! gyáregységének lányai, asszonyai! Sütnek, .főz­nek a műszak után, de első a közős teendő, amiből akad jócskán december végén Js A nyugatnémet ADI­DAS cég részére ké­szítik az idei utolsó exportmegrendelésü­ket. egy köze) nyolc­ezer darabból álló joggingkollekciót de eember 30-án indíta­nak útnak. Ezzel együtt az idén Hl millió fo­rint értékben gyárt«* - tak tőkésmegrendelö- ik számára szabadidő­ruhákat. ezek értéke 31 millió forinttal több. mint az előző esztendőben volt. ör­vendetes, hogy egy fi­zikai dolgozó JóXf-hen tízezer ESA-dollárt termeit az üzemben Képriportunk tegnap készült az exportmeg rendelések legyártása nál. — kuk-N.ir Józsief — Számvetés a Nógrádi Béke Termelőszövetkezetben A nyereséget a „mellékes” hozza A kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági nagyüzemek többsége már évekkel ez­előtt felismerte: amennyi­ben jobb eredményeket akar elérni és fejleszteni kíván­ja az alaptevékenységet, akkor jelentős melléküze­mi termelést kell kialakí­tania. Csaknem két évtize­de ezt az utat járja a Nóg­rádi Béke Termelőszövet­kezet is. amely az alapte­vékenység szerkezetét té- kintve átlagos mezőgazda­sági üzem. de a lehetősé­gei meglehetősen rosszak. — Az eltelt időszak alatt jelentős ágazattá nőtte ki magát nálunk az ipari te­vékenység — mondja Kiss András, téeszelnök. — El­sősorban ez teremtette meg az eredményes gazdálkodás alapjait is. Az 1900 hektár­nyi terület jelentős részén kalászosokat, napraforgót és szálastakarmányokat ter­mesztünk. Állattenyészté­sünk szarvasmarha- és ba­romfiágazatra oszlik, ezek közismert gondjai a mi szö­vetkezetünket is sújtják. Mindent egybevetve: az alaptevékenységből ma már nehéz lenne megélni, s a nyereséges ágazatokat mi is az ipari termelésben talál­tuk meg. A gazdaság kiegészítő te­vékenysége a helyi telepí­tésű ipari üzemekre épül. Ma már 130-an keresik itt a kenyerüket. — Kezdettől fogva foko­zatosan fejlesztettük a mel­léküzemágat — tájékoztat Lónik János, az ipari ága­zat vezetője. — Sokáig csak bérmunkákat vállaltunk. Az első partnerünk a MŰ­FÉM volt. de egyre tö-bb vállalattal alakítottunk ki kapcsolatot. Köztük a Tungs­ram Rt. Vákuumtechnikai Gépgyárával, az Esztergomi Látszerészeti Eszközök Gyá" rával, a pécsi SOPIANNA Gépgyárával. Az ágazatvezető felsoro­lásából kitűnik: gazdag az ipari termékskála. Hagyo­mányosan gyártják a vá­kuumtechnikai gépalkatré­szeket és gépegységeket. Az esztergomiak teljes techno­lógiai sort adtak a szem­üvegkeret készítéséhez. Évek óta kelendő termékük a la­boratóriumi bútor. Leg­újabb cikkeik közé tarto­zik a saját fejlesztésű szer- vizbútorcsalád. amelyet az idén a kézi szerszámgyár precíziós gyáregységével közösen sikerült felfuttatni. A praktikus faliszekré­nyekből. szervizkocsikból, szerszámosládákból az idén csaknem 1 millió forint ér­tékben exportáltak Fran­ciaországba. — Az idén 30,5 millió forint az árbevételi elő­irányzatunk — folytatja Ló­nik János. — December 10- ig eleget tettünk kötelezett­ségünknek, s így túlteljesít­jük majd a tervet. Az ága­zat tavaly a szövetkezet eredményének negyven­négy százalékát adta. az idén ez várhatóan valami­vel több lesz. A piaci ér­dek úgy kívánja, hogy jó minőségben és határidőre eleget tegyünk feladatunk­nak. s mi ennek megfele­lően dolgozunk. Szavahi­hetőségünk megőrzése na­gyon fontos a jövő évi szerződéskötések szempont­jából. A további fejlődés felté­tele többek között a tech­nológia és a technika fej­lesztése. A nógrádiak év­ről évre jelentős összegeket költenek erre a célra. — A gyártástechnológia folyamatos korszerűsítése mellett egy festőüzem épí­tését tervezzük jövőre •— mondja az ágazatvezető. A jelenlegi körülmények kö­zött. a növekvő termelés mellett már csak további fejlesztéssel lehet a kívánt minőséget biztosítani. Az új üzemrész a szervízbúto- rok gyártásának bővíté­sét is lehetővé teszi majd. Surányi János ben vidéki munkahelyek esetén napi 40. a főváros­ban pedig napi 60 forintig költségtérítő jellegű. Ha a kollektív szerződés ennél többet tesz lehetővé, akkor a megemelt pótlék már nemcsak a dolgozó adókö­teles jövedelmét, hanem a vállalat nyereségadó-alap­ját is növeli, tehát ezután a munkavállaló és a mun­kaadó is adózik. Mindenki, a mérnökember is szeret sikeres csapathoz tartozni, és azon belül egyé­ni sikereket is elérni. A si­kerhez, a fellendüléshez, a kibontakozáshoz szükséges döntések, illetve követhető alternatívák kidolgozásához ma már nem nélkülözhető a mérnökök műszaki szakis­merete sem. Az igazság mo- nopolizására törekvő hatal­mi gócok elképzeléseivel szemben a különböző tudo­mányterületek képviselői ál­tal, vitában született, a dön­tés pozitív és negatív követ­kezményeivel egyaránt szá­moló fejlődési stratégiákat kell állítani. Ebben a mér­nöknek, a közgazdásznak, szakmunkásnak egyaránt, nem egymásnak fölé- vagy alárendelt viszonyban, ha­nem szövetségesként részt kell vennie. Mindenekelőtt abban, hogy mit is gyárt­sunk. Ma ez a hazai gyártási skála nagyon széles, lefedi a nemzetközi termékpalet­ta több mint 70 százalékát; azaz a törölgetőruhától a bonyolult áramkörig szinte mindent gyártunk. Ezt egy jóval nagyobb belső piaccal rendelkező, iparilag fejlett lőkésország sem engedheti meg magának. Egyes becs­lések szerint a hazai ter­mékféleségek számát ötödé- re-hetedére kellene csökken­teni. Többek között azért is, mert jelentősen megnőtt az egyes gyártmányokban fel­halmozott szakmai kultúra mértéke, ezáltal nagyon ma­gas az új termék létrehozá­sának, vagy a hagyományos korszerűsítésének a költsége i,s. Oki sokba fog — keveset végez * Még kimeríthetetlen fej­lesztési források esetében sem lehetne jó eséllyel ver­senyeztetni annyiféle pro­duktumot, mint amennyit a magyar gazdaság előállít. A közmondás is azt tartja, hogy aki sokba fog, keveset végez. A tudományos kuta­tásra és műszaki fejlesztésre fordított összegek nálunk nagyon szerények — szem­ben a nemzetközi irányzat­tal — évek óta csökkenő a reálértékük. Az egy főre számított éves K-+-F (vagyis kutatási-fejlesztési) kiadások szintje alig éri el a fejlett országok szintjének ötödét, és alacsonyabb, mint a leg­több szocialista országban. (Egv főre vetítve a fejlett országok 200, a fejlődő or­szágok 5 dollárt költenek évente kutatásra és fejlesz­tésre.) Versenypozíciónk javítása, az egy termékre jutó fejlesz­tési kiadások növekvő mér­téke tehát azt kívánja, hogy körültekintő műszaki és marketingmunkával zárjuk szorosabbra a termékfélesé­gek ollóját. A nemzetközi összehasonlító elemzések sze­rint a magyar termékfélesé­gek 20 százaléka közelíti meg az élenjáró műszaki színvonalat, 50 százalékuk felhozható erre a szintre, a maradék 30 százaléknál sem­mi remény nincs arra, hogy részt vegyenek az egyre éb­redő nemzetközi versenyfu­tásban. A termékek életben tartásával kapcsolatos dön­téseket a vállalati szférában szakmai körökben kell meg­hozni. Az egyes ágazatokra rá­üthető versenyképes vagy válságban lévő feliratot tar­talmazó pecséteket nem a kormány, még csak nem is a kormányfő kezeli. Hamis az a gazdaságpolitikai felfogás, amely bármely országban, előítéletek vagy egyoldalú szemléletek alapján felülről akarja kijelölni a verseny- képes. illetve versenyképte­len ágazatokat. így beszé­lünk mi is gyakran válság- ágazatokról, lábra állni kép­telen kohászatról stb. Pedig egy országban az elektroni­kai ipar is juthat válságba, miközben lehet műszaki és pénzügyi tartópillére a ko­hászat is a nemzetgazdaság­nak. Kis ország — mint Svájc, Hollandia, Finnország — is bővítheti nemzetközi része­sedését a bonyolult és kuta­tásigényes termékek keres­kedelmében, amennyiben ku­tatási, szakmai és társadal­mi kultúrájukhoz jól illesz­kedő új eredmények átvéte­lére és gyártására rendez­kedik be. illetve eredmé­nyesen vesz részt jól műkö­dő nemzetközi műszaki és pénzügyi integrációkban. B kockacukorelv és a minőség Sikerés vállalkozói csapat­munka, de egyéni sikerek sem képzelhetők el ma már elszigetelten, a nemzetközi műszaki tudományos átala­kulásoktól elzártan. Számol­ni kell ugyanis a nemzetközi és hazai tapasztalaitok alap­ján elfogadott ténnyel, hogy a kutatási témák 1—3 száza­léka kecsegtet sikeres gaz­dasági eredménnyel. Anyagi és szellemi erőforrásaink ta­karékos felhasználásához ve­zet, ha vigyázó szemünket elsősorban a nemzetközileg bevált műszaki és természet­tudományos eredmények át­vételére, továbbfejlesztésére, új gyártmányokban és szol­gáltatásokban történő meg­jelenítésére fordítjuk. A si­keres gazdaság vagy ver­senyképes ágazat munkájá­ban tehát a sikeres vállala­tok tevékenysége összegző­dik., Ügy is mondhatnám, hogy az a versenyképes ága­zat, amelyben sok sikeres vállalat tevékenykedik. Min­denekelőtt jól ki kell tehát választanunk, hogy mit is gyártsunk. Erre a kérdésre a „Keresd meg a piaci igényeket, és gyorsan elégítsd ki azokat" korszerű marketingfelfogás jelenti a legbiztosabb fo­gódzkodót. Persze lépten- nvomon fülön fogható még az a kényelmes műszaki ma­gatartásból fakadó marke­tingkoncepció. hogy „gyárts valamilyen terméket, és add el”. Szerencsére ezzel a fel­fogással már egyre nehe­zebb egzisztenciálisan talpon maradni. A világ élenjáró régiói minőségi lázban égnek. Ránk gyakran azt mondják, hogy még csak alig észlelhető „hőemelkedésünk" van. Emi­att gyakran kiszorulunk a minőségi versenyfutásból, és a ránk nézve általában ked­vezőtlen gazdasági ered­ménnyel járó árversenyben tudunk csak részt venni. A minőségi reklamációk­ból származó cserearány- veszteségek az elmúlt öt-tíz évben többszörösére nőttek, és napjainkra elérik az évi 20 milliárd forintot. Egv kor­szerű gazdaság termékeinek ötödét évente megújítja. Mi ezt termékeink alig egv-két százalékánál tudjuk meg­tenni. az állandó vminőséget persze ezeknél sem garan­tálhatjuk. Görögországi ta­pasztalatai alapján minisz­terelnökünk is joggal vetet­te fel gyártmányaink minő­ségi gyengeségeit. A kiutat mindenkire kiterjedő minő­ségi felfogás, gondolkodás eluralkodása jelenti. A „koc­kacukorelv" hívei szerint ele­gendő a vezetők minőségi érdekeltségét megoldani, né­hány akciótervet végrehajta­ni. és máris, szinte anyagi befektetés nélkül javul a gyártmányok, szolgáltatások minősége. Amit nem lehet megvásárolni Ezzel szemben áll az az általam is helyesnek tartott felfogás, amely szerint a minőséget nem lehet a son­kához vagy kólához hasonló­an dobozban megvásárolni, hanem azt le kell gyártani. Az erre irányuló vállalati munkát a mérnököknek kell kézbe venni. Mindenekelőtt olyan vál­lalati és minőségi politikáit és a termékek műszaki szín­vonalától függő minőségi stratégiát kell alkotni, amely lehetővé teszi a vezetés által kézben tartott, tudatosan be­folyásolt, az egész vállalati vertikumra kiterjedő minő­ségszabályozás megvalósítá­sát. Sajnos a mai uralkodó né­zetek szerint a vállalati mi­nőséget döntően meghatároz­za a vásárolt alkatrészek és részegységek „szerzett" mi­nősége, ezért mindössze szi­gorú „idegenáru’-ellenőrzés kell, A kibocsátott áruk mi­nőségét azonban nem csak a szerzett, hanem a belső, vagy más néven a hozzá­adott minőség is befolyásol­ja. Sőt ez utóbbi aránya a vállalati összes minőségi ka­pacitáson belül 60 százalék, szemben a külső minőségi tényezők 40 százalékos ará­nyával. Aki tehát elhanya­golja a tudatos minőségbiz­tosítást, a minőségfejlesztésit és minőségkutatást, az esély­telenül indulhat az áruk egy­re szélesedő minőségi verse­nyében. Egyes felmérések szerint Magyarországon két kézen megszámolhatok azok a vál­lalatok. amelyek piactól pi­acig terjedő minőségszabá­lyozást vezettek be. A jó minőség állandó piaci jelen­létet is feltételez. Ehhez ál­landó kontaktus kell a ve­vőkkel. A jó megoldások ugyanis nem a piactól her­metikusan elzárt tervezőasz­talok mellett születnek. A tapasztalatok szerint minden 50 ötletből, fejlesztési témá­ból 40 az „utcán hever", az­az a vevőkkel történő kom­munikáció alapján születik. Erre az innovációs magatar­tásra azért is szükség van, mert a műszaki megoldások gyorsan elévülnek. Meglehet, hogy akkorra, mire a gyártmányfejlesztés befejeződik, az eredményt már nem érdemes termelés­be vinni. A felgyorsult mű­szaki fejlődést az is mutat­ja, hogy általában 5 évnél rövidebb, a legtöbb esetben 2—3 éves időintervallum szükséges egy új konstruk­ció létrehozásához. Ilyen munka hallatlan szel­lemi erőfeszítést, korszerű felkészültséget igényel a mű­szaki társadalomtól, de a társadalom egészétől is. A minőségi munka, a tudás minőségének és feltételeinek javítása vezethet el a ki­be,ntakozáshoz, jelenthet a mainál jobb életmódot. r Építőipari költségtérítések módosítása Havi 250 forint lesz az a határérték. amely alatt, még költségtérítésnek mi­nősül a dolgozó saját kézi szerszámának használatá­ért kifizetett díj. Az ennél ' magasabb összeg viszont már az adóalapot növeli. A szállásmegváltási díj új sza­bálya szerint amennyiben a dolgozó — megfelelő felté­telek esetén — számlával igazolja a szállásköltséget, akkor a vállalat azt telje­sen megtéríti, s ez az ösz- szeg adómentes. Számla- igazolás nélkül azonban leg­feljebb havi 1000 forintot lehet költségtérítésként el­számolni. Ha a kollektív szerződés többet enged, ak­kor az már a dogozó adó­köteles alapját növeli. A családjuktól távol dogozók különélési pótlékának mó- dosítótt összege a jövő év-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents