Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-24 / 303. szám
$ I k'SKArAcSONy... Révbe jutott családok BOLDOG KARÁCSONYT! — köszöntik egymást családtagok. rokonok, barátok, közeli ismerősök. Boldog karácsonyt! — viszonozzuk a kívánságot. miközben agyunkban villámgyorsan végigfut a gondolat: való' ban boldogok vagyunk-e? Vajon hányán töltik egyedül a karácsony estét mefeg vagy kevésbé jól fütött szobákban, távol szeretteiktől, egykori társaiktól? — Életem iegkínzóbb karácsonyát a katonaságnál meg az építők munkásszállásán töltöttem — emlékezik a közelmúltra Márta Ferenc, a salgótarjáni öblösüveggyár szerkezetlakatosa. — Feküdtem a vaságyon és néztem magam elé... — Ha már az emlékeknél tartunk, melyik volt az első emlékezetes ünnepe? — Talán amikor hetedik osztályos voltam. Ajándékokat készítettünk egymásnak, és az annyira jó érzés volt. A nevelők igyekeztek minél családiasabbá tenni az ünnepet. Ilyenkor több édesség került az asztalra, későbben kellett ágyba bújni. Márta Ferenc hároméves korától intézetben nevelkedett. Szakmunkástanulóként kollégiumban, később munkásszálláson lakott. Három évig bírta ezt az életet: 1981-ben megházasodott. Ma felesége családgondozó a megyei gyermekvédő intézetnél, egy hat- és egy négyéves kislánya van. Salgótarján Beszterce-lakótelepén élnek, egy plusz két félszobás lakásban. — Életem legszebb karácsonyát akkor töltöttem amikor megnősültem. Bekerültem egy családiba, és az ember érzi, hogy figyelnek rá, hogy szeretik, s ő ugyanígy érez. Szépek voltak a karácsonyok az intézetben is, de ég és född a különbség a kettő között... Akkora, hogy én azt szavakban ki sem tudom fejezni. Állami gondozottként nőtt fel Tóth Lászlóné Szegő Erzsébet is, ám az ő életútja különbözik sorstársáétól. Hároméves kora körül került nevelőkhöz — Poroszlóról Salgótarjánba. Több helyen megfordult, mígnem 16 éves korában kérte, hogy vegyék fel az intézetbe. Az a nevelőapja ugyanis akkoriban sokat ivott, rendszeresen veszekedett a feleségével. és a fiatal lány idegzete ezeket a feszültségeket nem bírta elviselni. Kitanulta a cukrászmesterséget. és 18 évesen albérletbe költözött. Egv év múlva férjhez ment egy érettségizett, mátészalkai fiúhoz, aki az SVT-ben dolgozott. A férj már két esztendeje Szlovákiában, a koprivnyi- cei Tátra autógyárban dolgozik. — ÚGY BESZÉLTÜK MEG. hogy még egy évig kint lesz; autót szeretnénk venni. Nagyon rossz, főleg a gyerekeknek, hogy nincs itthon, csak háromhetenként, de hát. anyagilag így jobban járunk. Nem dúskálunk semmiben, de mindent meg tudunk venni, amire a célt kitűzzük. Tóth Lászlóné, a Karancs Szálló cukrásza volt, ám a gyerekek miatt más állás után nézett: egy éve házmester a Gorkij-lakótelepen. ■— A lányom és a fiam sokat betegeskedett — magyarázza a karcsú, ápolt, ízlésesen öltözött fiatalasszony —, ezért gyakran kellett velük otthon maradnom. Nem várhattam el, hogy helyettem mások dolgozzanak. Meg aztán egyedül vittem a gyerekeket a bölcsődébe, óvodába, már hajnali fél ötkor keltem, elkészítettem őket, rohantam, és mire hatra a munkahelyemre értem, már el is fáradtam. Tóth Lászlóné számára a gyerekkori karácsonyok emlékezetesek, különösen azok, amelyeket az első nevelőszülőknél töltött. Nagylányként örömmel élte át az intézeti ünnepeket is. — A legemlékezetesebb karácsony számomra amikor a kislányom megszületett. Féléves volt, ő is kapott ajándékot, és nagyon-na- gyon örült a csillogó karácsonyfának... Nekem azok a karácsonyok a legszebbek, amelyek azóta vannak, amióta családom van. Mostanra is hazavárjuk a férjemet. A gyerekek már számolgatják a napokat. Két hétig együtt lesz a család. A készülődés, a vásárlás mindkét családban már hetekkel az ünnep előtt elkezdődött.. Hogy ha szükséges, még szebb ajándékot tudjanak venni egymásnak. Márta Ferenc magas, fekete férfi, de a fa magasabb lesz nála is: — Kettő-kettőhúszas amilyen nagy befér a lakásba — mondja. — Imádom a gyerekekkel együtt díszíteni. Mostanában állandóan az ajándékokat rajzolják, vagdossák. A kicsi is. Hozza a kis íirkálmányait, alig látom, hogy micsoda, de borzasztóan örül, hogy ő csinálta, és rajta lesz a karácsonyfán. A fán szaloncukrok, csokoládék, díszek függenek, alatta az ajándékok: babák, játékok, apróbb ruhaneműek. Karácsonyestén elmegy Máriáékhoz a salgótarjáni feleség édesanyja és az asszony öccse is. Felteszik a lemezt: „Kiskarácsony, nagykarácsony...”, meggyújtják a gyertyát és a csillagszórókat, a férj megrázza csengőt, és akkor szabad a bemenet: kezdődik az öröm és az álmélko- dás, ki mit kapott. AMIKOR elbúcsúzom e révbe jutott, boldog őszinte és tiszta emberéktől, mindketten a lelikemre kötik: ne feledkezzen meg említést tenni Béla bácsiról, azaz dr. Ponyi Béláról, a megyei gyermekvédő intézet igazgatójáról, akinek féltő-óvó figyelme, segítő szeretete nélkül — ami még ma is árad feléjük — sokkal nehezebben jutottak volna idáig. Ha ők mondják, biztosan így van. Magam is tudom: nem mindegy ki vagy kik, és hogyan vezeti kezünket életünk ifjú éveiben. Nem mindegy, hogy milyen erős és mély bennünk a másik ember iránt érzett szeretet. Sulyok László Frohe Weihnachten, Alexander — itthon is Rácsodálkozik még egy- egy szóra, számára szokatlan kifejezéseken töri a fejét, s új neki némely itteni szokás is. — Anyukám sorra járta az üzleteket, és furcsállta, hogy nem kapott karácsony előtt a boltokban csokoládé Mikulást — mondja, maga is tágra nyílt szemekkel csodálkozva eme hiányon. S mennyi minden fog még jó ideig töprengésre okot adni a magyarul idegen akcentussal beszélő Vári Alexandernek. A salgótarjáni Bolyai János Gimnázium másodikosa idén márciusban költözött NDK-beli otthonából a városba. Szüleivel és tízesztendős húgával most a Beszterce-Jakóte- pen él. Hogyan került miközénk Alexander a távoli városból? A papa az NDK-ban járt egyetemre, ott nősült, és februárig ott is dolgozott. — Baleseti sebész, a megyei kórházban dolgozik, a mamám pedig a vasipari kutató- és fejlesztő vállalatnál — adja tudtomra a fiú, s némelyik szót többször is megismétli, várva, mikor bólintok rá a helyesre. — Első karácsonyod új hazádban vajon miilyen lesz? Nem néz a szemembe, restellj talán, hogy hangja el- elcsuklik, míg a választ adja: — A mamám bizonyára itthon is ugyanúgy csinál majd mindent, ahogyan eddig otthon. Azért kereste a csokoládé Mikulást is, mert pakolni szeretett volha belőlük arra a tányérkára, amit karácsony estéjére szokott készíteni a család minden tagja számára. E napon a házaknál egy kis asztalkára fenyőkoszorút helyeznek, rajta négy szál gyertya. December első hetében tették rá az elsőt, s a irákövetkező hetekben egyet- egyet. Lemezről karácsonyi zenét hallgattunk, és a kis asztalkát körülülve Stollét ettünk. A papa magyarázta el, hogy ezt a híres karácsonyi kalácsot Drezdában készítik a legjobban, ahonnan még külföldre , is viszik, nemcsak a belföldi üzletekbe jut belőlük. — Nekem mindig a mamám által sütött ízlett a legjobban — egészíti ki a fiú, s hozzá sóhajtja: — Biztosan most is kerül asztalra. Este pedig, amikor a csillogó ruhába öltöztetett fenyőfa beragyogta a szobát, megérkezett a Télapó is ajándékokkal púpozott zsákjával: könyv, játék és édesség került a gyerekek kezébe, akiknek ajkaikról az Ö, Tannenbaum (Ö, fenyőfa) kezdetű dal szállt köszönetül az ajándékozó felé. Aztán karácsony napján mentek a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, és jó barátokhoz, vagy pe- dik azok őhozzájuk, boldog karácsonyt kívánni. — Rokonaitok nem élnek a városban. Barátod van-e már? — Haver több is akad, igazán jó barát csak kevés. De azért van a II/c-ben öt olyan fiú, akit ugyanúgy meglátogathatnék karácsonykor, mint azt az otthoni hármat, akiknek levélben kívántam boldog karácsonyt. — tu — Titok* ' |í ®P^tlÍ||fÍI|Í 1 \? ' | -T- §§ ' É||||i||||í:| iS \ i' teremtés ... Aztán felnőttek intünk. Nosztalgiával gondoltunk gyermekkorunk bőségben szolid, érzelmekben gazdag karácsonyaira. Cjra kívántuk teremteni a titkot. Először csak mi, apa és anya díszítettük a fát. A gyerekek, aprócskák voltak. békésen szundiztak ágyatskóikban. ne múlt az idő, s egyszer esak azt vettük észre, begy az ajtó előtt neszeznek. Kiváncsiak a gyerekek... A karácsonyfát nekik már a szüleik hozzak. Egy-két évezredes titokteremtés lassan a végéhez ér. Mit mondanak a lexikonok? A Néprajzi lexikon szerint: karácsony a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, Jézus születésének napja... A megünnepléséről szóló adatokkal a IV. században találkoztunk először. A magyar nyelv értelmező szótára többféle megközelítés alapján magyaráz: 1... a december 25-ére és 26-ára eső ünnep... a. Különösen a karácsony este mint családias ünnep és a karácsonyfa állításával kapcsolatos hagyományos ajándékozási alkalom. b. Átvitt értelemben: Hadd legyen (egyszer) neki (is) karácsonya: hadd legyen boldog, hadd örüljön. 2. A karácsony körüli napok vagy időszak. A tanítási szünet karácsonytól január elejéig. Új magyar lexikon: „A hagyományos vallásos ünnep mellett általában ma a béke és a szeretet ünnepe...” Ezt mondják a lexikonok. Mári néni mesél Mákkal hintett tekercs, hófehér grinader, ragyogó szemű gyerekek „A fehér karácsony a legszebb. Amikor a puha pely- hét szórja földre az ég. Bár úgy mondják foga van ilyenkor a kelő napnak, mégis gyönyörűséges, ha fényét csillantja a havon. Ilyen lesz-e a mostani? Előre nem tudhatjuk. No meg a magamfajta öregasszonyt nem any- nyira a jövő foglalkoztatja már, hanem a múlt... Húsz-harminc gyerek is megfordult egy-egy Adám-Éva napjának délutánján az udvarunkban, öten-hatan öszefogtak s énekelték az ablak alatt:* Örömdalok hangozzanak világszerte széjjel... Egyik csapat tótul mondta a szót, a másik magyarul. Ilyenek voltunk mi, sámsonházi népek, félig magyar, félig meg tót. Hallhatja, nekem is még most is, hol a szlovákban, hol a magyarban törik a nyelvem... Danoltak a gyere- kecskék, t gyümölcsöt kaptak érte. Díszítettünk borókát is, abból bőviben volt rég’ 's az erdőkben. Vettünk rá 10—20 szem cukrot, aranyos papírba bújtotott diót, fénylő almát. Mennyire várták a karácsonyestét az eladó lánykák... Azért is, hogy megtudják végre, kihez mennek feleségül. Luca napján tizenhárom cédulára felírtunk tizenhárom fiúnevet, összehajtottuk, jól megkevertük és karácsonyig naponta tűzbe hajítottunk egyet. Úgy h'ttük amelyik név a karácsonyra maradt papíroson lesz, olyan nevű lesz az urunk. Én •nagam nem tudok senkit, akinek sikeredett volna, de másünnen hallottam, hogy az egyik lányka három egymást követő karácsonyon ugyanazt a nevet olvasta a maradék cédulán, és valóban olyanhoz ment férjhez. Luca napján haraptunk bele először a szép piros almába is, utána karácsonyig minden reggel. Másnap k'álltunk a kapuba és ott ettük az almát, mert úgy tartottuk, aki legény először megszólít, az lesz a társunk egv életen át. Mákos tekercset eszegettünk szentestén, de másnap mindenütt gazdagabb volt az asztal, ahol tellett rá. Mondom tegnap Erzsinek, a felső szomszédomnak: Te Erzsi, ugyan megérnénk- e a holnapot, ha most mennénk a templomba egy szál fehér grinader ruhában? ö is csak sorolta, hogy bizton összefagynánk. Hajnal ötkor már énekelt a fiatalság a templomban. Az idősebbje csak úgy iparkodott a kapuk elé hallgatni őket, mert hangjuk az egész sámsoni völgyet betöltötte. Szent István napján volt a rokonlátogatások ideje, ünnepi köszöntőktől volt hangos a régi falu szélte-hosz- sza. Ezt-azért a mostani népek is tartják, én is összejövök a barátnéimmal, idős özvegyasszonyokkal, és felemlegetjük, milyen szép is volt a fehér karácsony, a hószínű grinader, meg az ablak alatt az sok-sok ragyogó szempár.” (A nyolcvankét esztendős sámsonházi Skultéti Mária szavait Tuza Katalin jegyezte le.) Titokvesztés A karácsonynak külön hangulata van. Mindenki vásárol, ajándékoz — mindenki titkolódzik. Hajdan ez a titkolódzás olyan mértékű volt, hogy az ártatlan emberpalánta részt sem vehetett a fenyőfa ünnepi díszítésében. így volt természetes, hiszen a fát a Jézuska — némely helyeken Kisjézusnak mondták — hozta. A gyerkőcöket karácsony szent estéjén átpaterolták a szomszédba, miközben a szülök feldíszítették a karácsonyfát. Mily boldog, gyermeki hit! Milyen kár, hogy csak pár évig tartott! Tizenéves kíváncsi lurkók már belestünk az elfüggönyözött ablak hézagain, és szembenéztünk a Jézuskával. S mit ad isten, a papát és a mamát láttuk szorgoskodni. Ünnep előtti pillanatok »iraitik » „családi” karácsonyfát Siete»- Fotót BÍRÓ Wfcor A «zekréayMi clikerl! ta #»«*»!• msfcnya «etleheatcs« fyertáck **••'•*