Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-19 / 299. szám

IRODALOM CSANADY JAKOS: SZÓBESZÉD Csak kedvet adjatok, ti hervadt ligetek, parkok, elszáradt jüvek. csak adj, csak adj, te magas égbolt, és fent lakozó pogány istenek — száguldani a végtelen terek minden horizont-vonalán át, ti mind, ti mind, ti kedvet adjatok bibelődni magammal s a szavakkal, A szó, a szó lángoló csipkebokra, minden szavam legyen, mi volt, legenda, története a mélybe-siippedt ezrek dobbantásának. kik tovább ereznek e mondatokban, tiszta szó-beszéd, mely év-ezrek füvéből máig-ért, (csak kedvet adjatok, csak adjatok) szavam jajául kitépett nyelvemért. Künn tapossák a verset autók, más dallam ez, nem áram-zizegés, motort pörgetnek gyermek-gázolók, valahova rohannak, valahova kiürült aggyal, rángatódzó szívvel száguldanak a hidakon keresztül, nem mint a dalban kancsú hangszerek a végtelen sztyeppék igézetében, amelyek íve torkomban remeg. Bibelődni magammal s a szavakkal sorsom csomózta Gordius-kötés, míg nem röppen kard felhasítani torkom, a viharmadár dalát is kimondom s a mezők hervadását. sarjadását, s a fent lakozó pogány istenek ideje-tűnt, elégikus haragját, s gyermek-korom elkopott nagyharangját. Yetélytórsak gyűrűjében A nemzeti televíziózás védelmében A kíváncsiság élteti ezt az üzemet. Kijössz újra meg újra. mert kíváncsi vagy miféle trük­kel csapnak be megint? Eljövök, fizetek, leégek, és túl a katasztrófaérzés pil­lanatain okoskodok. Hazafelé menet már tel­jesen világos. mit hogyan kellett volna csinálni, ne üres zsebbel, éhesen cap- lassak az, anyám házába kilenc felé. Szóval, a min­dig utólag nagyokosok szé­les táborába tartozom. Le­roskadok a televízió elé. Megeszem a vacsorát, meg­iszom az üveg sört, már ég a szemem. Ájulásig fáradt vagyok. Kizárt, hogy fél tízkor friss legyek, amikor elkezdődik a kupameccs. Bóbiskolva, felriadva nem lehet focit nézni. Elgondol­ni is rossz: négy órakor- holnap is ki kell mászni az ágyból. Szerelem? Ugyan! Egyszer már voltam csa­ládalapító. Két évig gvű- rődtem. aztán elváltam. Egy áprilisi esős délután ránéztem az asszony gyű­lölettől görcsös arcára: la­pátra vele. mondtam. A feleségem csak arra ügyelt a közös életünkben, mindig neki legyen igaza, és befogja a számat, elhall­gattasson. ha ezt mégse si­kerülne tökéletesen bebi­zonyítani. Ezt még kibír­tam volna. Nem olyan fon­tos nekem, hogy győztes le­gyek. Különösen nem per­patvarokban. semmi kis vitákban. Legyen neki igaza! Elégedett vagy, motyogtam a visszavonulások után? Gyere bújjunk ágyba! Eleinte az ágymeleg lett volna, ami betölti a köz­tünk lévő tapintható héza­gokat. Üresség, szárazon kopogó szavak. Néhány hó­nap után alig érdekelt már a teste, és őt se igazán az enyém. Eljött, az éjszaka: r u t i n szerűen szeret k ezt ü n k. Ennyi. Szunya. Reggel négy­kor kelni kell. . Amilyen béketűrő barom vagyok, akár az aranylako­dalomig is maga mellett tarthatott volna ilyen mű­sorral is. Vele maradtam volna, mert tuti, hogy más­sal se jobb, és másoknak se jobb, azok hazudnak, csal­nak a látszat kedvéért. Egyforma minden, ha az ember túl lesz az első fel­fedezéseken, a fényes egybe­olvadásokon. És milyen ész­revétlen elszállnak azok a hetek, hónapok, amikor a szerelem még megtart min­dent. Nálam a muladozó nagy érzés helyére szenvedélyes játékok álltak, nála a gyű­lölködés. Nekem két hobbim Is volt. neki egy se. Beleél­tem magam a repülőmodel­lezésbe. meg a lóverseny­zésbe. Nem mondom: mind a kettő igen költséges pasz- szió, de azért az indulatai túlméretezettek voltak a hobbijaim iránt. A lóver­senyért lelkesedett, a repü­lőgépektől u tálkozott. Még fordítva el tudtam volna képzelni! Szép, napsütéses ünnepnapokon ki vittem magammal a pályára. Tet­szett neki a színes nyüzs­gés. Együtt izgultuk végig a tíz futamot, amíg csak üres nem lett a zsebem. Mintha talán még szerette volna is a lovakat? Sírva fakadt, mikor a győzelemre haj­szolt fiatal fekete kancát a finisben keményen ostorozta a hajtó. Ilyenkor úgy tűnhe­tett, talán lelke is van az én választottamnak, de ha­mar, kiderült, látszat az egész. Csak előítéletei van­nak. Azon a tavaszon, mikor aztán elváltunk, egy délután dühében léköpte a legszebb IL-tizennyolcasomat. Ö mo­ziba akart menni, én pin- gáltam a gépeket. Itt a lóvé, mondtam. mozijegy, taxi, eredj egyedül! Nem ment, azt duruzsolta, hogy most egy olyan filmről van szó, amit együtt kell megnéz­zen férj és feleség. Szere­lem első vérig. Noiszen! Akkor se megyek, mond­tam. erre ő leköpte a szá­radó repülőmet. Nesze, te pilóta, sikította, és elro­hant. Pilóta a gúnynevem, ö még sohase mondta ki, sőt utálta, ha a barátaim előtte így neveztek, mert tudta, a gúnynév nem onnan származik, hogy teherautó- sofőr vagyok, hanem on­nan, hogy amióta az eszemet tudom, mindig igazi pilóta akartam lenni. A repülés szédüléses vágya ott volt egész gyermekkoromban, iskoláskoromban. Az volt a legszebb szó számomra: pi­lóta. Ahogy megtanultam olvasni, írni, mindent tele­firkáltam a zengzetes név­vel. Pilóta. Az első osztály­ban tanév vége felé kijelen­tettem: tanító néni, én pi­lóta leszek. A jócskán öre­gedő. képesítés nélküli tan­erő felkacagott, pilóta, te? Azon se csodálkoznék job­ban, ha azt mondanád, pi­lótakeksz akarsz lenni, hogy a gyerekek szeressenek! Majd pont te leszel pilóta! Te vagy az egyetlen az osz­tályban, aki úszni se tudsz, meg biciklizni se. Még cso­da, hogy járni, szaladni tudsz, itt a földön, te sze­rencsétlen... Ilyen tündérien kedves volt velem! Máig se tudom, miért utált annyira, hogy ilyen korán belém égesse emlékeztetőnek:' ez az álom aligha fog valóra válni. Egy Pest környéki faluban éltünk: két utcabeli asztalos­segéd elhitette velem, meg­érkezett a vasútállomásra a vitorlázó repülőgép, amit ők rendeltek nekem, szerezzek gyorsan stráíkocsis fuvarost, pénzt, lehet indulni a gé­pért. Anyám súva bizony­gatta, nem a pénzt sajnálja a fuvarosra, de becsapás, tréfa az egész. Ahogy laka­tostanuló koromban elértem a korhatárt, jelentkeztem vitorlázórepülőnek, örültek nekem, felvettek, ősztől ta­vaszig úgy jártam a tanfo­lyamra, mint egy megszál­lott. Pilóta leszek, csakazért- is! Mindent kitanulok. Elő­ször vitorlázok, aztán a ka­tonaságnál vadászrepülő le­szek. végül irány a MALÉV, irány az ég, az egész világ. Be lehet húzni a magassági kormányt! Májusban nem feleltem meg az orvosi vizsgálaton. A fülemben levő egyensúlyi rendszer gyalogolni elég jó, repülni vele nem! Ki­bírtam valahogy; de a szak­mát, csapot-papot otthagy­tam. beálltam lovásznak a lóversenvpályára, hogy ne kelljen tanulnom. Lehúztam ott hűséges hét esztendőt, de tanulás nélkül csak nem maradtam, beiratkoztam a levelező gimnáziumba és je­lesen leérettségiztem. Gyűjteni kezdtem a repü- lőmodel leket, alkatrészeket, és magam is építettem, szer­kesztettem gépeket. Soha nem játszottam akkor a pályán, mégis meggyűlöltem a versenyüzletet, miközben a lovakat, a csendes hűséges társakat nagyon megszeret­tem. Mikor otthagytam a pá­lyát mint a legalsó sorban dol­gozó, lenézett lovász én igen büszke voltam a megszer­zett szakismereteimre. Teher­autó-sofőr lettem. Sokat ke­restem, s úgy látszik a- könnyen szerzett pénz utat keresett magának, s legjobb lyukas vödörnek a lóver­senypálya látszott. Játékos­ként tértem vissza a pályá­ra. aki azt hiszi itt mindent tud, amit tudni lehet, és a szakértelem a fogadásban sem mondhat csődöt. A feleségemet már régóta ismertem, gépírónő volt a lóversenyvállalatnál, de csak akkor melegedtünk össze. mikor játékosként kezdtem kijárni. Úgy tűnt, szeretjük egymást, egymás­hoz valók vagyunk, össze­házasodtunk. Amikor együtt éltünk, kiderült, ö is mást várt, én is mást vártam, ö is úgy érzi, csak lepleztem a bunkóságomat, és meg­játszottam az intelligens fiút, hogy hozzám jöjjön, én is úgy érzem, direkt vissza­tartotta, visszafolytotta előt­tem az igazi természetét, hogy elvegyem, feleségül. Az az egy szerencse, hogy gyerek nem lett ezalatt a rossz két év alatt, amíg mi daráltuk egymást lefelé. Felmondtak az albérletet, ő is visszament az anyjához, én is kiköltöztem újra fa­lura az anyámhoz. Nincs ugyan messze a fa­lu, de mégis csak hajnalban kell kelni, hogyha hat óra­kor a volán mellett akarok ülni. A lóversenyen örök vesztő vagyok. Értek a lo­vakhoz, ismerem a hajtókát, a kocsik márkáját, a széna­nátha természetét. De min­dez semmit nem ér mert valami mindig rosszul sike­rül. Akármilyen okosságot fejtek meg vagy találok ki, a részletekben valami nem stimmel. Annyira tuti balszeren­csés vagyok, hogy az már sorsszerű istencsapás. A ha­verok, akikkel a pálya kan­tinjában megiszom egy-egy sört, konyakot, ismernek. Nemcsak kinevetik a szak­mai érveimet, a játékrend­szeremet. de néha sunyin utánam lopakodnak a kasz- szához, kilesik, megnézik mit játszom, és azt a kom­binációt nyugodtan kihúz­zák a számításból. Mivel én ezt vagy azt játszom, az. úgyse lehet jó! Rendszerint igazuk van. Estére nem ma­rad egy százasom se taxi­ra. Anyám ugyanolyan türel­mes velem, mint hatéves koromban, amikor odakor-, mányoztam a stráfkocsit a házunk elé, hogy itt az idő, gyerünk a repülőgépért. Le­teszi elém a vacsorát szót­lanul. Nem kérdi mennyit vesztettem, mikor adok ha­za valami pénzt. Szeret en­gem. Meglehet sose fog szeretni más, csak ő. Le­ragad a szemem. Második kiadásban bömbcJl a tévé­híradó. Anyám lehalkítja a hangosságot; mehetnél alud­ni, kisfiam. Meccs lesz, anya, motyogom, meg kéne próbálni ébren maradni... A napokban fellőtték azt a televíziós műholdat, amelynek közvetítésével Eu­rópában, így '. Magyarorszá­gon is számos távoli ország tévéműsora vehető. Igaz, már évek óta enélkül is voltak vetélvtársai a hazai adásoknak. Hiszen az or­szág felében, harmadában nézték a szomszédos orszá­gok tévéműsorait, nálunk is elterjedt a videózás di­vatja, becslés szerint 3—40(1 ezer készülék van a video- tulajdonosok birtokában. Ebben a kínálatban, ahol már az á kérdés, hogy ti­zenhat vagy huszonnégy adás közül választ-e a néző, a Magyar Televízió monopol­helyzete igencsak megszűnt. Mégis, mint Bereczky Gyu­lafa Magyar Televízió el­nöke egy sajtótájékoztatón megjegyezte, ha későn is, de tenni kell valamit a nemzeti kultúra és a nem­zeti televízió védelme érde­kében. Méghozzá nem el­sősorban a műsoridő növe­lésével, hiszen ennek anya­gi akadályok is határt szabnak, (csak érzékelteté­sül: 1 percnyi tévéműsor önköltsége 7600 forint). Hetente 92—100 órányi a Magyar Televízió műsoride­je. Ezen belül 52—53 szá­zaléknyi a saját gyártású műsor, 30 százalék a vásá­rolt és cserélt produkció, a fennmaradó időt ismétlé­sekkel töltjük ki. A tévé elnöke szerint olyan szemléletváltozásra van szükség, amely tudato­sítja az alkotókban, mű­sorszerkesztőkben, hogy minden fontos, ami képer­nyőre kerül. Azt a bizonyos 2—3 órás műsoridőt (20 és 22.30 kö­zött) a televízió nemzeti jellegének erősítésére kí­vánják a következtőkben felhasználni. Elsőbbséget biztosítva, a magyar, külö­nösen az értéket hordozó magyar produkcióknak. Mi erősítheti a televízió­zás nemzeti jellegét? Min­den, ami rólunk és nekünk szól, amit csak mi, magya­rok tudunk elmondani egy­másnak. Azt is Bereczky Gyula mondta el, hogy a jövőben nem több, sőt jóval keve­sebb politikai műsort ter­veznek. mint ez ideig. De jobbakat, nyitottabbakat, bátrabbakat. Azt akarják, hogy a televízió stúdiói igazi viták színhelyei legye­nek. Amelyekben a közön­séget érdeklő, a közvéle­ményt foglalkoztató témá­kat fűznek napirendre. Az­zal a felelősséggel, amelyet a nagy nézettség és a tévé „hatalma" ró az alkatokra. Hiszen ha a tévé hozzányúl egy témához, abból nálunk belpolitikai esemény lesz. A mai magyar társada­lom életének megörökíté­sét jelölte meg céljául a most alakuló dokumentá­ciós szerkesztőség. Vezető­jének, Baló Györgynek a szeméivé is garancia, hogy ebben a műhelyben sokol­dalúan és nézőcentrikusan dolgozzák föl majd nap­jaink történetét. Saját történelmünk fel­dolgozásának nagy feladata ugyancsak a televízióra há­rul. A honalapítástól, Ár­pád-házi királyaink csele­kedeteitől a, történelmi re­gényekig gazdag forrás­anyag áll rendelkezésre. De ugyanilyen gazdag a ma­gyar művészetek, az iroda­lom- és művelődéstörténe­tünk kincstára is. Fontos éve lesz az 1988- as év a televíziónak. Né­hány konkrét változást rö­videsen a nézők is észlel­hetnek: fokozatosan és fo­lyamatosan teljessé teszik a második műsort. Szom­baton és vasárnap egész­nap lesz adás a 2-es csa­tornán, így megszűnik a másfél csatornás szerkezet, s a 2-es műsor heti adás­ideje eléri a 30 órát. Az 1-es és a 2-es adás élére egy-egy felelős beosztású, intendáns kerül, aki önál­ló tervezéssel alakítja ki az egyes csatornák prog­ramját. Természetesen a gyártás továbbra is egy­séges marad, és mint „mű­sorbankból” lehet a produk­ciókból válogatni. Márci­usban rendszeresül a dél­utáni 17.00 órás híradó. A vasárnap délelőttöt hír­műsor tölti majd ki. Kedd délután életmód-életvitel tanácsadó műsor szerepel a képernyőn. Csütörtökön kéthetente jelentkezik a honismerettel, természeti szépségekkel foglalkozó Ha­zai tükör. Pénteken este, havonta egyszer kulturális, művészeti blokkot láthat­nak a nézők, képzőművé­szeti. zenei produkciókkal, rendezői sorozatokkal. K. M Erdős István: \ KVm^ra

Next

/
Thumbnails
Contents