Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-18 / 298. szám

V VÍGAK oll és barátság - ez a címe a KUZBASSZ és a NÖGRAD szerkesztőségek kö­zös fejléccel, két nyelven meg­jelent alkalmi számának, ve­zércikkének, amely a nagy ok" tóberi szocialista forradalom 70. és a Kemerovo és Nógrád me­gyék közötti testvérmegyei kap- csolatok huszadik évfordulója jegyében született. . A két megye újságírói két évtizede igyekeznek hű króni­kásai lenni a gazdagodó együttműködésnek. Az Arany­tűd, Szívtől szívig, a Barátság útján riportkönyvek után e ki" advány a következő a sorban, amelynek megjelenését Nógrád megyei üzemek, intézmények önzetlen anyagi támogatása tett lehetővé. A írások, fényképek között tallózva, a szerkesztés során ismét megbizonyosodtunk arról, mennyi sok a mondanivalónk egymás számára. Annál is in-, kább, mert a két ország, két megye a változás, megújulás időszakát éli. így aztán a nóg­rádi olvasók bizonyára érdek­lődéssel olvassák, hogy test" vérmegyénkben milyen új mód­szerrel igyekeznek megoldani a lakáskérdést, vagy miként próbálnak a Kuznyecki-meden- ce bányászai egyre nagyobb teljesítményeket elérni. A testvérmegye lakói megis­merkedhetnek a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár au" tonóm munkacsoportjainak te­vékenységével, bepillanthatnak a megyeszékhely Kemerovo-la- kótelepének mindennapjaiba, egy pásztói gazda háztájijá* ba... A közös lap hozza nyilvá­nosságra a közelmúltban kö­tött újabb együttműködési meg­állapodás lényegét is: várha" tóan sor kerül kemerovói és nógrádi üzemek konkrét ter­melési kapcsolataira, a kölcsö­nös előnyökön nyugvó közvet­len árucserére. Két teljes oldalt pedig a fényképeknek szenteltünk, fel" villantva életünk egyszerű pil­lanatait. A két szerkesztőség kollek­tívája nevében közös számun­kat, amely a mai, salgótarjáni magyar-szovjet barátsági nap alkalmából kerül nyilvánosság elé, a népek közötti barátság jelképeként ajánljuk olvasó" inknak. Á Zapszib ifjú tudósa Valerij Nyefedov, a nyu­gat-szibériai kohászati kom­binátban (Zapszib) működő fiatal szak emberek taná­csának elnöke így nyilatko­zott Kolomny ikonról: — Szerintem jelenleg ő a kombinát legtehetségesebb, a legvállalkozóbb kedvű fiatal újítója. És íme itt áll előttem: (középmagas, erős ember, ki­mért pontos mozdulatok. Szergej közvetlen, barátsá­gos, de szűkszavú, egy-két mondatba tömöríti a lénye­get. — Szergej. mi vezette a disszertációja megírásához? — Ügy gondolom, a leg­fontosabb, hogy megvaló­síthassam önmagamat... — Esete úgy tűnik, nem mindennapi. Más dolog a tu­dománnyal laboratóriumban, kutatóintézetben foglalkozni, ahol minden feltétel bizto­sított és egészen más az üze­mi sürgés-forgás, zaj és me­leg után. — Természetesen nekem nehezebb volt, de nem csu­pán a disszertációért dol­goztam. Komoly problé­mánk merült fel, ki ismeri az üzemet, ha nem a mér­nök, aki leginkább alkal­mas arra, hogy megoldja a problémákat. Éppen erre a hozzáállásra szólítja fel a műszakiakat a párt XXVII. kongresszusa. — Hét végeken, szabadság alatt, éjjelente is dolgozott? — Előfordult. — Kolom­nyikov ezt lelkesedéssel mondta, mintha nem is len­ne annál kellemesebb do­log, mint a 30 nap szabad­ság alatt its az egyenletek mellett üldögélni. Szergejben felső tagozatos korában lobbant fel a tu­domány iránti láng. Szeren­csés volt, hogy olyan tehet­séges pedagógusra talált, mint Nyikolaj Filippovics Gyedov. Majd meghívták a novoszibirszki akadémiai város matematika—fizika szakos iskolájába. Irigy­lésre méltó kitartással sajá­tította el az algebra és a geometria törvényeit. Ak­kor értette meg azt a ko­rántsem matematikai axió­mát, hogy az ismereteket csak nehézségek árán lehet megszerezni. A tudomány útján az első lépéseket a szibériai kohá­szati főiskolában tette meg. Társszerzője volt egy érde­kes és gyakorlati szempont­ból hasznos újításnak: a bimetallok hengerlésének. A megoldás a támadó folyadé­kok, például a savak táro­lására alkalmas edények készítésére szolgál. Ez a munka megtanította őt ar­ra. hogy világos, konkrét feladatokat tűzzön maga elé. Tíz évvel ezelőtt került a szibériai kohászati főis­kola elvégzése után a Zap­szib finomhengerdéjébe és hengerészként állt munká­ba a 250—2-es gépsoron. Az első perctől az aspirantúrá- ■ ra készült, sokat olvasott, s letette a kandidátussághoz szükséges vizsgákat. Mind­ez öt évébe került. Nem szabad elfelednünk, hogy Szergej a tudománnyal a hengersor elhagyása nélkül foglalkozott. Volt persze egy vitatha­tatlan előnye: jól ismerte a technológiát. tökéletesen tudta, mivel miért kell foglalkoznia. Konzulens tanáraival ezért csupán a diplomamunka témájában kellett megállapodnia. Ko- lomnyikovnak „meg kellett tanítania” a számítógépet arra, hogy kiválassza a fi­nomhengermű. számára az anyag- és energiaráfordítá­sok csökkentése szempont­jából legésszerűbb henger- lési technológiát. Három év alatt alkotta meg elméletét, a valós fo­lyamatot egyenletek segítségé­vel írta le. Kereste a fel­adatok megoldásának algo­ritmusát, ami nélkül a szá­mítógép tehetetlen. Amikor a kidolgozás el­méleti része elkészült, Ko­lomnyikov számítógépes­programot írt és tesztelte. E mögött a • szó mögött „tesztelés” megfeszített munka állt. Hogy kommu­nikálni tudjon a géppel, minden apró hibát ki kellett szűrnie a programból. — Most továbbfejlesztem a témát — mondja Ko- lomnyikov. — Egy nemré­giben megjelent cikk sze­rint svéd szakemberek . a mienkéhez hasonló kö­vetkeztetésre jutottak, örü­lök, hogy az elsőbbség a Zapszibé lett. Kolomnyikov munkáját két hengersoron már rész­ben bevezették. A hőmér­séklet és a sebesség változ­tatása 67 ezer rubel meg- • takarítást jelentett. Be­szélgettem a hengermű ve­zető hengerészével, Jurij Oszipovics Labeckijjal, aki megerősítette, hogy Kolom­nyikov újításának teljes be­vezetéséről szóló határozat már megszületett. Sokat ígérő dologról van szó, ah­hoz, hogy a technológiai fo­lyamat élén a számítógép álljon, a berendezések je­lentős mértékű modernizá­lására van szükség. Kolomnyikov meggyőző­dése, hogy újítását az or­szág más kohászati üzemé­ben is hasznosítják majd. Annál is inkább, mivel már érdeklődtek iránta Krivoj Kogiból és az Uralmas tu­dományos egyesülésből. — Most kezdődik csak az igazi munka — mondja Szergej. (A. N.) A nyugat-szibériai kohászati kombinát Közös szóval könnyebb írta: V. V. Bakatyin, az SZKP kemerovói megyei pártbizottságának első titkára Donrl Isi vili örülök annak a lehető- nellUKIVUl ségnek, hogy a Kuz­nyecki-medence bányászai, kohászai, építő- es vegyipari munkásai, valamennyi dolgozó­ja nevében szívből köszönthetem a testvéri Nógrád megye lakosságát. A barátság erős szálai kötik össze immár kct évtizede megyénket, meggyőzően bizo­nyává a proletár internacionalizmus alkotó erejét, világnézetünk és kommunista esz­méink egységét. Ennek gyökerei népeink kö­zös forradalmi harcából fakadnak, melyek­re joggal lehetünk büszkék. A polgárháború magyar internacionalistáinak —, Kun Bélá­nak, Münnich Ferencnek, Zalka Máténak és más forradalmároknak — legendás hőstettei­ről tisztelettel emlékeznek nálunk ma is. A második világháború éveiben a szibériaiak ezrei vettek részt Magyarország felszabadí­tásában. Sokan közülük nem tértek vissza, s örök álmukat magyar földben alusszák. Tudjuk, hogy önök milyen érzelmekkel őr­zik emléküket. A kuznyecki dolgozók mindig arra töre­kedtek, hogy tovább erősítsék, szélesítsék és sokszorozzák forradalmi és munkahagyo­mányainkat, megtöltve új tartalommal, gaz­dagítva a kommunista építőmunka közös gyakorlati tapasztalataival. Mi sok érdekeset és hasznosat kapunk a rendszeres találkozóktól, a párt-, állami, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek, a termelésben élenjárók, újítók, a művészek, írók és sportolók tapasztalatcseréjétől. Erős baráti kapcsolatokat alakított ki több üzem munkáskollektívája, így a „Zarja” szovhoz, a Mátraaljai Állami Gazdasággal, az anzsero-szudzsenszki és a salgótarjáni síküveggyár dolgozói, a balassagyarmati és novokuznyecki bútorgyár, a „Komintern” kolhoz és a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet. A példákat lehetne folytatni tovább. Ezek a kapcsolatok vitat- hatalanul kölcsönös hasznot hoznak, hozzá­járulnak a szocialista építőmunka célkitű­zéseinek megvalósításához. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának esztendejében bizton mondhatjuk: a forradalom folytatódik. Foly­tatódik — szó szerint — a szovjet társada­lom valamennyi területén. A szovjet emberek életének minőségi meg­újulásának kezdetét a párt Központi Bizott­ságának 1985. áprilisi ülése jelentette. Az SZKP XXVII. kongresszusa, valamint az azt követő KB-ülések, tovább fejlesztették a pe­resztrojka elméletét, megjelölték a gazdasági, szociális és kulturális életünk forradalmi átalakulásának stratégiai irányvonalát, fel­fegyverezték a népet és a pártot a konkrét cselekvéshez szükséges világos, egyértelmű programmal. Napjainkban a peresztrojka kiszélesedik és mélyül, magával ragadja a tömegeket. Ez a folyamat ugyanakkor nem egyszerű, nem mindig zökkenőmentes, de a folyamata, irá­nya határozott és visszafordíthatatlan. A kuznyecki dolgozók — az országoshoz hasonlóan — az átalakulás feladataival, problémáival élnek együtt, a régi nézetek, el­avult szemlélet ellen dolgoznak, igyekeznek megküzdeni a rutinszerűség fékjeivel. A gyorsulás üteme napról napra nő, a meg­újulás folyamatába a munkáskollektívák széles rétegei kapcsolódnak be. Az emberek az átalakulás eszméit mindjobban megér­tik, azonosulnak vele, s az fokozatosan konkrét tettekben testesül meg. A középpontban — mint mindig — most is a gazdaság áll. E téren sok probléma halmozódott fel. Elsősorban a megyei párt­bizottságé a felelősség abban, hogy a nyugat­szibériai ipari potenciál egynegyedét kitevő termelőalapok hatékonyan hasznosuljanak. Megyénk ipara —, amelynek jellemzői a színes- és feketefém-kohászat, a vegyipar és gépipar, az energetika, az építőipari, és agráripari komplexumok — évente több mint 11 milliárd rubel értékű termékeket áillít elő. Ezen belül is vezető ágazat a szénbányá­szat. Az itt fellelhető szén minőségi és mennyiségi mutatói alapján a Kuznyeoki- medence első az országban. Innen kerül ki az ország széntermelésének egyötöde az itt kibányászott kokszolható szén szolgál minden harmadik tonna fém olvasztóanyagául. Legnagyobb büszkeségünk a munka frontján oly sok dicsőséget szer­zett bányászkollektívák. Vállalásaik a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfor­dulója tiszteletére kibontakozott munkaver- seny-mozgalom alapját jelentik. Év elejétől — terven felül — több mint 3 millió tonna szenet adtak a népgazdaságnak. A Kuznyecki-medencében, a „Raszpadsz- kaja”-bányában dolgozik a Szocialista mun­ka hőse címmel kitüntetett Vladimir Matre- jevics Gvozgyev által vezetett brigád. Kol­lektívája kezdeményezője volt a Szovjetunió- szente kibontakozott munkaversenynek, melynek résztvevői vállalták: az ötéves terv első két évének tervfeladatait október ju­bileumára teljesítik. Ez a munkában harcos csapat már V. I. Lenin 117. születésnapjára teljesítette magas vállalását. Nemrégen ünnepelte a brigád vezetője 40. születés­napját. A brigád ajándéka volt, hogy e nap­ra felszínre hozták az idei egymilliomodiik tonna szenet. Napjainkban — a Gvozgyev-brigád nyom­dokain haladva — még hat másik bányász­kollektíva dolgozik évi egymillió tonnát meg­haladó munkateljesítménnyel, s száznál is több a napi ezer tonna szenet kitermelők száma. Nem maradnak el a bányászok mögött a kohászok sem, akik előtt ugyancsak magas — terven felüli — vállalások vannak: több tízezer tonna öntöttvas, acél, hengerelt áru. A kedvezőtlen szibériai feltételekhez viszo­nyítva jó termés termett, de a betakarítás óriási erőfeszítést igényelt. Másfél hónapig állandóan esett az eső. A falun lakók helyt­állásának eredményeként — a városi em­berek tízezreinek keze munkája is segített — sikerült túlteljesíteni a gabonaeladási tervet, s reméljük, hogy más mezőgazdasági termékből is hasonló eredményt értünk el. Sajnos, még nem tanultuk meg kielégítő­en, hogyan kell a betakarított termést ma­gas szinten hasznosítani, nem fejlődtek kel­lő ütemben a tárolókapacitások, s a feldol­gozás sem. önöknél gazdag tapasztalat hal­mozódott fel, az ilyen kérdések megoldá­sában, mi szeretnénk azokat széles körben hasznosítani. A szociális problémák közül legélesebben a lakáskérdés emelkedik ki. Annák ellené­re, hogy a megyében évente 25—26 ezer la­kást adunk át, a lakásellátás továbbra is nehéz feladat marad. E téren még nagyon sok a hiányosság, a kihasználatlan tarta­lék, amiért sok jogos kritika is éri az épí­tőket. A XXVII. kongresszus határozatának megfelelően a megyében is kimunkálásra került a lakásellátás hosszú távú program­ja, mely 2000-ig valamennyi család önálló otthonhoz juttatását tűzi ki célul. Napjainkban intenzíven dolgozunk ennek megvalósításán. A kérdést úgy tesszük fel: a lakáskérdés megoldása —, akár a közszük­ségleti cikkek termelésének gyors ütemű bővítése, a szolgáltatás fejlesztése — minden dolgozó kollektíva és egyén feladata, függet­lenül attól, milyen ágazatban, s milyen be­osztásban dolgozik. Pártunk, ezen belül a kemerovói megyei pártbizottság is arra törekszik, hogy a szo­ciális területen korábban kialakult úgyne­vezett maradékelvet mielőbb számoljuk fel. Hazánk történelmében, amikor rendkívül nehéz időszakokat éltünk át, amikor az akadályok bevehetetlennek tűntek, mindig elhangzott a felhívás: „Kommunisták, előre!” Ma a peresztrojka időszakában, soha nem tapasztalt módon megnőtt a kommunisták élcsapatszerepe a küzdeni tudásban, a tö­megek maga mögé való felsorakoztatásában, a munkában, a közéletben való példamu­tatásban abban, hogy a párt politikáját a tömegekkel megértessék és elfogadtassák. Hiszen a peresztrojka nem más mint a forradalom folytatása, s a mi 240 ezres kommunista közösségünk —, amely az Grá­lon túl a legnagyobb létszámú — e küz­delem első soraiban akar lenni. Mi a Kuznyecki-medencében nagy figye­lemmel kísérjük azt is, hogyan halad a szo­cialista építőmunka, a Magyar Népköztársa­ságban, a testvéri Nógrád megyében. Tudjuk, hogy sok tekintetben hasonló folyamatok zajlanak a gazdaságban, a társadalmi életben önöknél is. A proletár internacionalizmus minket arra tanít, hogy a nehézségeket le­győzni mindig könnyebb együtt, közös erő­vel, segítve és támogatva egymást. A mi barátságunk gazdag hagyományok­kal rendelkezik, az együttműködésben sok kedvező tapasztalat' halmozódott fel. Ügy gondoljuk, hogy elérkezett az idő tovább mélyíteni a kapcsolatokat, kibővítve az üze­mek közvetlen kooperációján és szakosodá­sán alapuló együttműködéssel, egészen a közös vállalatok létrehozásáig. Ehhez a fel­tételek /adottak, s mindjobban felismerjük szükségszerűségét is. A mnnltnc Kuzbassz méltán ünnepelte ** mUl)KQ5 meg a nagy október 70. évfordulóját. Mindenekelőtt azzal, hogy eredményesen teljesítette az 1987. évi és a XII. ötéves terv időarányos tervfeladatait, szocialista vállalásait. Engedjék meg, kedeves barátaink, hogy sok boldogságot, bókét és felvirágzást kíván­junk önöknek; őszintén kívánjuk, hogy erő­södjék és fejlődjék a testvéri népek barát­sága, és együttműködése.

Next

/
Thumbnails
Contents