Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-17 / 297. szám

1987. december 17., CSÜTÖRTÖK NOGRÁD 3 Tanácskozik az Országgyűlés téli ülésszaka Képviselők az ülésszak vitáját hallgatják. —képek: kulcsár józsef— (Folytatás a 2. oldalról) A lakosság pénzjövedelme 1988-ban 11—11,5 százalék­kal fog növekedni. S, bár a teljesítmények fokozása azt kívánná, hogy ezen be­lül a bérek és a keresetek részaránya emelkedjék, jö­vőre a szociálpolitikát elke­rülhetetlenül előbbre kell sorolni a társadalmi feszült­ségek enyhítése érdekében. Az 1988-ra tervezett szo­ciálpolitikai csomagterv az őszi Országgyűlésen ismerte­tett intézkedési keret felső határát meghaladja. Tartal­ma a három- és többgyer­mekeseknek nyújtott szemé­lyi jövedelemadó-kedvez­ményen túl a Szakszerveze­tek Országos Tanácsának ja­vaslatára a kormány által nemrég elfogadott életkörül­ményt javító intézkedésekkel változott. Így a 24—25 mil­liárd forintos őszi csomag­terv összege ma már több mint 27 milliárd forint. A kormány a társadalmi es tömegszervezetekkel, az ér­dekképviseletekkel meg­egyezésre jutott az intézke­déseket illetően. A családi pótlék kérdésében azonban a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista If­júsági Szövetség és a Ma­gyar Nők Országos Tanácsa is fenntartotta véleményét, amely szerint a családi pótlék 500 forintos növelé­sét támogatja. A népgazda­sági terv adott előirányza­taiból kiindulva ezt a mint­egy 3 milliárd forintnyi emelést csak az ösz*önzést biztosító kereseti lehetősé­gek rovására lehetne finan­szírozni. Azt pedig ennél jobban már nem lehet meg­kurtítani. Ugyanakkor telje­sen indokolt valamilyen po­zitív lépést tenni. Ebből kiindulva a kor­mány az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságá­nak alternatívát terjesztett elő; vagy az anyasági segély 6000 forintról 10 000 forintra emelését, vagy a gyermekek hároméves koráig a családi pótlék mértékének 400 fo­rintról 500 forintra történő további növelését. A bizott­ság többségi alapon az utób­bi formát tartotta jobbnak, mert a megdráguló csecsemő­ruházati cikkek, pelenka, kis ruha, csecsemőbútor leginkább ezt a megoldást támasztja alá. Ezen állásfog­lalás birtokában ezek után a kormány is a három év alat­ti gyermekek családi pótlé­kának növelését javasolja az- zal, hogy ellentételét a sza­nálási alap 500 millió forin­tos csökkentésével teremtsük elő. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa a kormánnyal megállapodott abban, hogy * 1988-ban néhány területen — így például a MÁV-alkalma- zottak, a bírák, ügyészek és a műszakiak jobb megbecsü­lése érdekében, valamint a pályakezdő értelmiség köré­ben — körülbelül egymilli- árd forintnyi bérpolitikai in­tézkedésre kerül sor. A bé­rek ösztönző szerepének nö­veléséről a szűk lehetőségek között sem mondhatunk le. Végül e témakör kapcsán külön szeretném kiemelni, hogy a legrászorultabbak ré­szére garanciát kíván az ál­lam nyújtani arra, hogy e rétegeknél, ideértve a leg­alacsonyabb nvugdíjúakat és ‘a sokgyermekeseket, a ter­vezettet meghaladó életszín­vonal-romlás nem követke­zik be. Ha azt az árak ve­szélyeztetnék, az állam kü'« lön intézkedik a pótlólagos ellensúlyozásról. A kormány nagy hangsúlyt helyez arra, hogy 1988-ban megfelelő árukínálat legyen a boltokban, s biztosított le­gyen az elmúlt években megszokott ellátási színvo­nal. A legnagyobb társadalmi­politikai súlyú feladat a sze­mélyi jövedelemadó beépíté­se a bérekbe. A szükséges rendelkezések, a vállalatok­ra, a költségvetési szervekre vonatkozó központi útmuta­tók megjelentek, tartalmuk közismert. A gazdálkodó szervezetek a gyakorlati megvalósításon dolgoznak, sok helyen a munkát el is végezték és a kollektív szer­ződésben rözítették a brut­tósítás szabályait. A bérbruttósítás miatt ke­letkező átmeneti forráshi­ányt a gazdálkodó szerveze­tek a kereskedelmi bankok­tól igénybe vehető, állami garancia mellett nyújtott rö­vid lejáratú hitellel hidal­hatják át. Az adóreform folyamatos hatásában,, de már az átál­láskor is élesebben jeleníti meg a jövedelmezőségi kü­lönbségeket. A vállalati jö­vedelmi pozíciók polarizá­lódása miatt számításaink szerint a több ezer gazdál­kodó szervezet közül 250— 300 gazdálkodó egységnél le­hetnek pénzügyi feszültsé­gek. Jelentősebb vesztesé­gek kialakulására lehet szá­mítani a szénbányászatban, az ércbányászatban, a vas­kohászatnál, de ilyen hely­zetbe kerülhetnek egyes, ed­dig is gyengébb eredmé­nyekkel gazdálkodó gép­ipari, könnyűipari, vala­mint magas-építőipari vál­lalatok is. A mezőgazdaság­ban is a differenciálódás erősödésével kell számolni. Bár a vállalati támogatá­sok 28 milliárd forinttal, a fogyasztói támogatások 24 milliárd forinttal, a külön­féle kedvezmények pedig 25 ® milliárddal csökkennek, még mindig igen sok a kedvez­ményezett terület és a fenn­maradó támogatás is. Ezek fokozatos, kiszámítható mér­séklésére a kormány nyil­vános programot tesz közzé 1988 első fél évében. Az ár- és adóreform hatá­sára az állami költségvetés, de méginkább az államház­tartás szerkezete markáns módon megváltozik. Az ál­lamháztartási mérleg bevéte­leinek 45 százaléka helyett csak 30 százaléka származik jovore a vauaiatoktoi. A szemeiyi joveaeiemaao be- vezetesenek natasara a la­kossági Deiizetesek aranya d százalékról iodd mint ket- szeresere emelkedik. Ugyan­csak no — ló százalékról 2b százalékra — a iogyasztás- hoz kapcsolt adók súlya. A kiadások szerkezete is mó­dosul: ereznetoen mérséklő­dik a vállalati támogatások és adóvisszaterítések együt­tes összegének részaranya. A bérbruuositas, a részleges ár-ellentételezések és a szo­ciálpolitikai intézkedések hatasára viszont közel 8 százalékponttal nő a társa­dalmi közkiadások súlya. Ahogyan arról az őszi ülés­szakon már szó volt, 1988- ban a személyi jövedelem- adó — mint tanácsi költ­ségvetési bevétel — a meg­szűnő vállalati városi és köz­ségi hozzájárulás, valamint a béradó helyébe lép, ezért a tanácsok közötti elosztása ugyanúgy, lélekszámarányo- san történik. 1989-re azon­ban előkészítjük, hogy az adott településen keletke­zett személyi jövedelemadó­bevétel az adott helyi tanács bevétele legyen. Az állami költségvetés 1988. évi tervezett hiánya 20,4 milliárd forint, ami csaknem 15 milliárd forint­nyi javulást jelent az idei várható hiányhoz képest. A kormány fő törekvése az 1988. évi költségvetés kialakításánál az volt: olyan költségvetést terjesszen a tisztelt Országgyűlés elé, amely kellő biztosíték arra. hogy évközi intézkedésekkel ne kelljen megzavarni sem a vállalatok, sem az intéz­mények gazdálkodását. A költségvetéssel egyide­jűleg előterjesztettük az ál­lami pénzügyekről szóló tör­vény módosítására vonatkozó javaslatunkat is. A törvény- javaslat azt célozza, hogy a pénzügyi rendszer legalap­vetőbb szabályait megálla­pító állami pénzügyi tör­vény is összhangba kerüljön az adóreformmal. Fontos új eleme a pénz­ügyi törvényjavaslatnak az is, hogy gondoskodik a személyiséghez fűződő jo­gok védelméről az adózta­tás. illetve a pénzügyi el­lenőrzés során. A kormányprogram 1988-ra a stabilizációs' időszak kez­Mészáros Győző (Somogy m., 8. vk.), a Balatonbóglári Mezőgazdasági Kombinát ve­zérigazgatója, a törvényja­vaslat bizottsági előadója el­mondta, hogy a terv- és költ­ségvetési bizottság két lép­csőben tárgyalta meg a tör­vényjavaslatot. A vitákban határozottan megfogalmaz­ták. hogy a reformot foly­tatni kell, s e munka igen nagy jelentőségű állomása az adókkal kapcsolatos változ­tatás. XJjvári Sándor (Zala, 7. vk.), megyei tanácselnök fel­hívta a figyelmei a számos feszültséggel terhet, :unácsi gazdálkodás néha!" i költ­ségvetés alakulás,i\ <1 össze­függő problémájára. Dr. Péterfy Réka (Buda­pest, 58. vk.l. csoportvezető főorvos elmondotta: hogy a továbblépés gátja az egész­ségügy túlszervezettsége, bü­rokratikus rendszerének bur­jánzása. Az erős központosí­tás és a hierarchikus függés a mai napig rányomja a bé­lyegét a szervezeti formákra. Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke nem a költség- vetés egészéhez szólt hozzá, hanem a magyar művelődés, oktatás, kultúra, az irodalom, a művészeték államkasszából való részesedéséhez. detét, legnehezebb évét je­lezte. A célok kemények, de megvalósíthatóak. E gondo­latok jegyében kérem a kor­mány megbízásából a tisz­telt Országgyűlést, hogy a módosító javaslatokat is fi­gyelembe véve, az 1988. évi költségvetési, valamint az állami pénzügyekről szóló törvénytervezeteket elfo­gadni szíveskedjék. • Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, kereskedelmi miniszter, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­ga és a Minisztertanács ne­vében javasolta a költség­vetési törvénytervezet elfo­gadását. — Előrehaladásunknak a korábbinál is fontosabb fel­tételévé vált — hangoztatta —, hogy növekvő mérték­ben és eredményesen ve­gyünk részt a nemzetközi munkamegosztásban, a le­hető legszélesebb gazdasági kapcsolatokat építsük kj a kölcsönös elcnj'ök alapján együttműködésre kész or­szágokkal. Magyarország nemzetközi megítélése összességében továbbra is pozitív. Partne­reink elismerik és tisztelik politikánkat, megértik nyíltan feltárt gazdasági gondjainkat, érdekeltek, hogy azokat a progra­munkban meghatározott módon és irányban mielőbb magunk oldjuk meg. Marjai József ezután gaz­daságunk idei fejlődéséről, a tapasztalható élénkülési jegyekről szólt. — Kiemelkedőnek tartom, hogy a konvertibilis elszá­molású kivitel éppen a leg­igényesebb piacokon nőtt érzékelhetően. Az eredmé­nyekben tükröződik a kor­mány év közben tett azon intézkedéseinek, erőfeszíté­seinek a hatása is, amelyek már a következő időszak­ban követendő gazdaságpo­litika nyomvonalán szület­tek. A kormány és a vál­lalatok közötti, legutóbbi új­szerű konzultációk is azt mutatják: érződik a meg­újulásra kész vállalatok együttgondolkodása a kor­mányzattal. A tárgyilagos helyzetelem­zéshez azonban az is hozzá­tartozik, hogy — a pozitív változások mellett — meg­felelően minősítsük a fejlő­dést kísérő jelentős problé­mákat és gondokat is. ame­lyekről az expozé ugyancsak szólt. A jövő évre megfogalma­zott feladatok középpontjá­ban — alapvető prioritás­ként — az exportképes ter­melés bővítése áll. A magyar párt és kor­mány 1957 óta halad a re formok útján. Tettük ezt sokszor olyan körülmények között is. amikor még bará­taink támogatását, egyetér­tését sem bírtuk teljes mér­tékben. Manapság szeren­csére más idők járnak. a szocialista országok többsége saját megújulási, kibontako­zási programjain dolgozik. Hosszú idő után, ha jól élünk vele. keletről és nyu­gatról egyaránt segíthet bennünket a nemzetközi környezet — mondotta Mar­jai József. Vass Józsefné (Békés, 15. vk.), a Sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelőhelyettese szóvá tette, hogy a kiemelt célokat szolgáló eszközökre, szabályo­zóelemekre nem helyez kel­lő hangsúlyt a költségvetés­tervezet. Huber Jenő (Baranya megye 2. vk.), műszaki osztályveze­tő sajnálattal jegyezte meg. hogy a parlamenti vita a rá­dió, a televízió és a sajtó ré­vén nem kap megfelelő nyil­vánosságot. Dr. Juhár János (Pest me' gye, 24. vk ), pomázi körzeti orvos kiemelten foglalkozott a kormány egészségmegőrzési programjával. Bánffy György (Budapest, 4. vk.), színész, a József At­tila Színház1 tagja arról szólt, hogy a jövő évi költ' ségvetés kemény következe­tességgel összerakott koc­kákból áll, nincs mód egyet­len darabját sem megmozgat­ni úgy, hogy egy szomszé­dos meg ne inogjon. Gáspár Sándor (országos lista), a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának elnöke elöljáróban bejelentette, hogy a szakszervezetek tá­mogatják a költségvetés el­fogadását, segítik a terv va­lóra váltását. Azok táborát erősítjük, akik hatékony, gazdaságos termelést akar­nak. és véget akarnak vetni sunk zavarainak — mondta, majd így folytatta: — A szakszervezeteknek lehetőségük van az esemé­nyeket befolyásolni, a tár­sadalmi fejlődésre hatást gyakorolni. Hiszen a bérből és fizetésből élők millióit tö­mörítik, azokat. akiknek döntő szerepük van tévéink megvalósításában. A SZOT elnöke külön ki­tért — jelenlegi helyzetünk és a következő évek szem­pontjából — két kulcsfon­tosságú kérdésre: a bérpoli­tikára és a foglalkoztatás­politikára. Kijelentette: ne­héz volna azt állítani, hogy van bérpolitikánk — a bér­alapot egyszerűen elosztjuk. A béreknek hosszú idő óta csupán elosztó, a népgazda­sági szintű vásárlóerő és az árualap egyensúlyát megte­remtő funkciót tulajdoní­tunk. Pedig a béreknek ezen túl még van, illetve kellene lenni ösztönző, a végzett munka értékét mérő, elis­merő. és a megélhetés költ­ségeit fedező funkciójának is. A parlament őszi ülés­szakán felelős döntést dioz- tak az országgyűlési kép­viselők, amikor elfogadták a kormány stabilizációs programját. Ezt tették a szakszervezetek is, amikor az Országgyűlés döntését is alapul véve. átérezve fele­lősségüket, elfogadták a sta­bilizációs programot — így az 1988-as terv- és költség- vetés fő irányzatait —. s ennek megvalósítása érdeké­ben cselekszenek — mon­dotta Gáspár Sándor. Lakos László (Pest me­gye 9. vk.), a Jászkarajenői Árpád Mgtsz elnöke nem értett egyet azzal, hogy a kormány az eddigi legke­ményebb bérkorlátokat állí­totta fel. s a vállalati jöve­delmek átrendeződését vár­ja a dolgozók érdekeltségé­nek megteremtése nélkül. Miskó István (Bács-Kis- kun m., 6. vk.), a Tiszakécs- kei Város Tanácsa elnöke felhívta a figyelmet arra: vannak olyan alapvető ellá­tási feladatok, egészségvédel­mi és szociálpolitikai szol­gáltatások, amelyek eseté­ben az ellátásért való fele­lősséget a kormánynak ha­tározottabban kellene dekla­rálnia, s e kérdésben nem lenne szabad a helyi szerve­ket méltánytalanul magukra hagyni. Ezzel az Országgyűlés téli ülésszakának első munka­napja — amelyen az elnöki tisztet felváltva töltötte be Sarlós István, Péter János és Cservenka Ferencné — befe­jeződött. A parlement ma reggel az 1988. évi állami költségvetésről és az állami pénzügyekről,- vala­mint az 1979. évi II. törvény módosításáról szóló törvény­javaslatok vitájával folytat­ja munkáját. (MTI) fejlődésünk és gazdálkodá­Az Országgyűlés szerdán a Ma­gyar Népköztársaság minisztériumé­inak felsorolásáról szóló törvényja­vaslat elfogadásával kezdte munká­ját, a döntés szerint — többek kö­zött — létrehozták a Szociális és Egészségügyi Minisztériumot, élére megválasztották dr. Csehák Juditot. Az ülésszak szünetében az emlí­tett változásról beszélgettünk dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsébet nóg­rádi országgyűlési képviselővel, aki a balassagyarmati székhelyű válasz­tókerület polgárait képviseli a t. Házban. Az egészségügy és a szociál­politika -érdekében számos fórumon véleményt nyilvánító képviselő — akik civilben gyermekorvos — min­denekelőtt ezt mondta: — Amikor először tudomásomra jutott a tervezett változás, azon me­ditáltam: mi tette ezt szükségessé? A kérdésre válaszolva azt kell mon­danom, hogy a döntés gazdasági hely­zetünk szükségszerűsége. Nemcsak arról van szó, hogy nagyobb hang­súlyt kap a szociálpolitika, amikor a felsőbb szintű igazgatás rangjára emeljük, hanem arról is, hogy ma­gas szinten, összevontan végezhető. Parlamenti jegyzet „Jól átgondolt intézkedés... 99 Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsé­bet a továbbiakban kifejtette: az egészségügy dolgozói a szervezeti változtatás előtt is figyelemmel vol­tak munkájukban a szociálpolitiká­ra. — Az egészségügyi ellátás és a szociálpolitika a hétköznapi munká­ban összetartozott, együtt kezeltük, ezt most deklarálja a törvény is — mondotta. — S hogy mit várok a döntéstől? Mindenekelőtt azt, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőket egységesen, azonos szemlélet alap­ján használjuk fel. Ily módon elér­hető, hogy a segítség oda jusson, ahová azt a társadalom valóban el­várja. A balassagyarmati képviselő fel­idézte a parlamenti beszélgetésen, hogy a falugyűléseken, fogadónapo­kon is tapasztalta: jobbára az idős emberek többször kritizálták az el­osztás módszerét, a szociálpolitika helyi gyakorlatát. A további véle­mény szerint: — A legrászorultabbak feltárásá­ban az egészségügyi szervek igen so­kat tehetnek, hiszen a segítségre el­sősorban azok szorulnak — a nyug­díjasok. a fogyatékosok — akik a hálózat dolgozóival is kapcsolatba kerülnek. Okos, jól átgondolt intéz­kedésről van tehát szó. Alaposabban érvényesülhet ugyanis a rászorult­ság elve, s ezen belül a differenci­ált segítség. Dr. Bartalné dr. Borszéki Erzsé­bet nem titkolja: habozás nélkül tá­mogatta dr. Csehák Judit szociális es egészségügyi miniszterré válasz­tását. — Olyan politikus irányítása alá került a tárca, aki nagy nemzetkö­zi kitekintéssel bír, s aki miniszter­elnök-helyettesként igen sokat tett az egeszségmegőrzési program kidol­gozásáért — mondotta végezetül a nógrádi képviselő. Kelemen Gábor Sokoldalú, élénk vita

Next

/
Thumbnails
Contents