Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)

1987-12-16 / 296. szám

1987. december 16., SZERDA NOGRAD 3 Túl az egymilliárdos „álomhatáron" Exportrekord a kábelgyárban Huszonnégy szál szegfű a feleségnek A megye legnagyobb ex­portőr vállalatánál, a Ma­gyar Kábel Művek balassa­gyarmati gyárában rekordot ünnepeltek a minap. Minden bizonnyal nem kerülnek be ezzel a Guines-rekordok könyvébe, de megyénkben igazán nagy teljesítménynek könyvelhető el az, hogy de* cember elején tőkésexportjuk 48 millió forinttal meghalad­ta az egymilliárd forintos „álomhatárt”. E teljesítmény nyomán jártunk a gyárban, hogy megtudakoljuk: mi van a rekord hátterében? Elsősorban a kollektíva. A dolgozók, akik a tőkésex­portra gyártó üzemekben márciustól hét végeik döntő többségét a gépek mellett töltötték és a két ünnep kö­zött is dolgozni fognak, hi* szén a termelés december 31-ig folyamatos. Ez termé­szetesen többletkeresetet je* lent számukra, — a terve* zett 8 helyett 10 százalékos az idei keresetfejlesztés —, de a családtól távol töltött hét végeket, az elmaradt pi­henést megfizetni nem le­het. A vállalat ez évi tőkés- exportterve 996 millió fo­rintot irányzott elő, ám az összeg az év végére várha­tóan 62 millió forinttal ha­ladja meg az egymilliárdot. A terv ilyen arányú túltelje­sítéséhez nagymértékben hozzájárult az, hogy a gyar­mati gyárnak sikerült el­nyernie két világbanki ten­dert. így Indiába és Török­országba 5—5 ezer tonna acél-alumínium szabadveze­téket szállítottak. Az év eddig eltelt tizen­egy hónapjában a jelentős erőfeszítések hatására ked­vező változások tapasztalha­tók az ipari termelésben és az értékesítésben. Az ipar teljesítménye több területen eléri, illetve meghaladja a népgazdasági tervben elő­irányzottat. Az Ipari Minisztérium gyorsjelentése szerint de­cemberig a termelés 3.7 szá­zalékkal nőtt az egész év­ben tervezett 2 százalék he­lyett, s ezzel a nyolcvanas évek eddigi legdinamikusabb termelésbővítését érte el a népgazdaságnak ez az ága­zata. Bár a decemberi ün­nepek miatt a növekedés dinamikája fékeződik, az­zal számolnak, hogy az. éves termelésbővülés összességé­ben is meghaladja majd a 3 százalékot. Az egyes al- ágazatok közül különösen a vegyipari termékek gyár­tása növekedett jelentős ütemben. 7,3 százalékkal, de az' átlagnál nagyobb volt a fejlődés a villamosenergia­iparban. a gépgyártásban és a könnyűiparban is. Az iparban előállított többlettermékeket a vállala­tok nagyrészt exportálták. A szocialista piacra irá­nyuló kivitel az importtal összhangban. annál vala­mivel nagyobb mértékben, mintegy 1,6 százalékkal nőtt. A szocialista országokból származó ipari behozatal nem bővült az egy évvel ko­rábbihoz képest. Az ágazat konvertibilis kivitele szá­mottevően nőtt. eddig 14.7 százalékkal magasabb, mint tavaly ilyenkor. A bővülés tervezett mértéke 5,7 szá­zalék volt. Jórészt a könnyűipari. a vegyipa­ri ás a kohászati üze­mek értek el kiemelke­Egy-egy ilyen tender meg­szerzése nagy előnyökkel jár, hiszen előleget kapnak a szállítás előtt, utána pedig 1 hónapon belül világbanki garanciával jutnak a vétel* árhoz. Ennek megfelelően természetesen nagy a tüle­kedés ezek elnyeréséért. Jel­lemző, hogy a legmagasabb műszaki követelmények ke­rülnek kiírásra. Az ez alatti ajánlatokkal jelentkezőket automatikusan kizárják a további versenyből, ahol már az ár, a szállítási határidő, vagy mint a gyarmatiak esetében is, a műszaki pa­raméterek további fokozása dönti el, hogy melyik válla­lat jogosult a rendelés telje­sítésére. Az indiai üzlet további ér­dekessége, hogy a szerződés megkötésekor csúszóáras fi­zetésben állapodtak meg, ami azt jelenti, hogy az alumíni­um mindenkori világpiaci ára határozza meg a leszál­lított kábel árát. Eddig ked­vez a tőzsdeszerencse a vál­lalkozó kedvű gyarmatiak­nak, hiszen a kifizetett téte­lekért a tervezettnél na­gyobb árbevétel folyt be a vállalat kasszájába. Szintén nagy mennyiséget exportáltak az immár hagyo­mányos üzleti partnernek mondható kínai vásárlónak, s régi európai üzletfeleiknek, is szállítottak kábelt Svéd­országba, Finnországba, Dá­niába, Olaszországba, NSZK- ba, Ausztriába és Lichtens- teinbe. Új vásárlóként csak­nem 3 millió dolláros üzlet­tel jelentkezett idén Szaúd- Arábia. dő exporteredményeket ti­zenegy hónap alatt. Az ex­portkínálatban a közlekedé­si eszközök, a híradás- es vákuumtechnikai cikkek, a gumiipari termékek és a gyógyszerek domináltak, de többet szállítottak külföldre a vállalatok bútorokból, gyapjú ruházati termékek­ből és rövidárukból is. Az év végi szállításokkal együtt az ipar konvertibilis exporté ja előreláthatóan eléri majd a 3 millióid dollárt. A tö- késimport több mint 7 szá­zalékkal bővült, összességé­ben javult, mégpedig mint­egy 100 millió dollárral az ipar konvertibilis elszámo­lású külkereskedelmi egyen­súlyi helyzete, ám a mérleg meg mindig passzív. A belföldi iparcikkellá­tás az. év során általában kiegyensúlyozott volt, az ipái- 3 százalékkal szállított több fogyasztási cikket a ke­reskedelemnek, mint 1986- ban. Az elmúlt hónapokban tapasztalt erőteljes felvásár­lás sok területen, főleg a bútorok és a híradásipari cikkek körében hiányt oko­zott. s a gyártók nagy erő­feszítéseket tesznek a pót­szállítósokra. a karácsonyi ellátás javítására. Az idén az. ipar jövede­lemtermelő képessége is ja­vult. a színvonalasabb vál­lalati gazdálkodáson kívül ebben szerepet játszott az is, hogy jelentős eredmények születtek az anyag- és ener­giatakarékosság terén. Az energiafelhasználás például az ipari termelés bővülése ellenére 3 százalékkal mér séklődött. Az is jó ered­mény, hogy a termelékeny­ség csaknem 6 százalékkal javult egy év alatt, pedig a létszámcsökkenés a terve­zettnél erőteljesebb volt. A jövő évi tervek alapját a jövedelmezőség megtartá­sa, az igények és a lehető­ségek felismerése, ezáltal pedig azok kihasználása és az új követelményrendszer­hez való alkalmazkodás ké­pezi. Fontos feladatnak tart­ják, s már tettek is sikeres lépéseket érdekében, hogy a rendelésekkel nem kellő­képpen ellátott év eleji idő­szakra szerződéseket kösse­nek. Ez talán csökkenti azt a feszített ütemet, amit idén márciustól kellett diktálni. Az év elején folytatják az indiai tender keretében vég­zett munkát, s van már egy 2 ezer tonnás kínai meg­rendelés, melyet még továb­bi 5 ezer tonna követ az év végéig, továbbá a hagyomá­nyos piacok igénye is ismert már. A termeléshez szükséges alapanyagokra (acél, alumí­nium, PVC) már megkötöt­ték az éves keretszerződése­ket. Mennyisége fedi a ren­delésállományt, tehát sok szerződéskötésre az előbb említetteken túl már nincs lehetőség. A kereskedelmi munkát dicséri, hogy szin­te apróra ismerik a követ­kező évüket, s ez legutóbb jó tíz éve fordult elő ebben a gyárban. Gondot okoz viszont a ter­vezésben, hogy az alapanya­gok árainak jövő évi változá­sait még nem ismerik. Az idei 220—230 millió forintos eredményt azonban a számí­tások szerint jövőre nem tudják megismételni. Mór a jövőt tervezik a Glóbusban A tervnek megfelelő ütem­ben dolgozott az idén a Glóbus Nyomda rétsági u.váregységének kollektívája. Kz elsősorban annak köszön­hető. hogy a megrendelők időben adták le rendelései­ket. A rétságiak anyagmentes árbevétele az év végére várhatóan eléri az 56 mil­lió forintot, mely valamivel több az előző évinél. Az 1986-ban elért nyereségnél ugyancsak többre. 20 millió forintra számít a kollektí­va. Az eredményes gazdál­kodásnak nem mond ellent .íz a tény, hogy a tervezett­nél kevesebb papírt dolgo­zott fel a vállalat. Az im­port-alapanyagú kartonok­ból minőségileg igényesebb, kedvezőbb árú csomagoló­anyag készítésére vállalkoz­hattak ebben az esztendő­ben, s ennek egyik feltétele íz volt, hogy a kisebb tételt kérő megrendelőknek sem mutattak ajtót. Az eddigi tapasztalatok alapján ezt nem is bánták meg. mert elsősorban ezek az. alkalomszerű megrende­lések javították az árbevé­telt. Nagy szolgálatot tett az eredménynek, hogy a válla­latnál az idén kezdte meg működését a marketingcso­port, melynek elsődleges feladata a piaékutatás. Jelentősen korszerűsödött n gyártástechnológia az idén egy négyszínnyomó gép üzembe állításával. A jövőt illetően tovább szeretné bővíteni piacát, ve­vőkörét a Glóbus Nyomda rétsági gyáregysége. A to­vábbiakban is korszerű cso­magolóanyagok gyártására törekednek. Az importból származó alapanyag csök­kentése mellett tervezik az importalkatrészek hazaival való kiváltását is. Neve összeforrt a nógrádi szénbányászkodással. Két hó­nap híján 31 éyig dolgozott a ménkesi aknánál. Huszon­négy évig volt a Lenin Szo­cialista Brigád vezetője. Frontfejtő kollektívája or­szágos hírnevet vívott ki ma­gának, kétszer érdemelte ki a Szakma kiváló brigádja címet. A fentiekből már bizonyá­ra sokan kitalálták: Nagy Pál máiéról van szó. Arról a még mindig csak 54 éves, jó egészségnek örvendő, fia­talos járású, jó kedélyű, ki­egyensúlyozott férfiról, aki november 18-tól a nyugdíja­sok csendesebb életét éli. A bánya vezetői, a barátok, a munkatársak annak rendje és módja szerint elbúcsúz­tatták, miközben megpró­bálták rábírni: gondolja meg magát, maradjon még köz­tük. ö köszönte a szíves szót, de hajthatatlan maradt, mondván: ráfér már a pihenés. Aztán hozzátette: elválásra azonban nem kell gondolni, a jövőben bárkit, bármikor szívesen lát az otthonában. Csille marcipánból Mi mindenesetre máris élünk a lehetőséggel, s itt vagyunk a Dorogháza-Üjtele- pen épült takaros, kertes családi házban. Friss még a nyugdíjba vonulás emléke, s talán ennek betudhatóan mutatja a kapott ajándéko­kat. Az azúrkék színű, mí­vesen csiszolt kristályváza felirata ekképpen hangzik: „Emlékül a ménkesi bánya­üzem kollektívájától: 1987. november 18.” Megcsodáljuk a fiatal iparosok által készí­tett és a brigád által mű­velt Alfa mezői fronton ma is alkalmazott KM—87 típusú önjáró biztosítóberendezés makettjét. Feljegyezzük, hogy ezek a fiúk egy olyan tortával is meglepték a haj­dani frontgazdát, melynek tetejére szénnel teli csillét formáztak marcipánból. — A brigádtagok sem fe­ledkeztek el rólam — int kezével Nagy Pál máté a szekrény tetejére helyezett kecses rézváza és a cizellált cigarettatartó felé. — Eljöt­tek hozzánk is, s huszonnégy szál szegfűt nyújtottak át a feleségemnek. Így köszönték meg neki, hogy velük dol­goztam le huszonnégy esz­tendőt. Eközben a ház asszonya, Julika néni térül-fordul, s gőzölgő feketekávét, jóféle itókát és üdítőt tesz az asz­talra. Koccintunk, hiszen il­lik további jó egészséget kí­vánni a ház urának, s gra­tulálni a pályamódosítást megelőző örömteli esemény­hez, a november 7-e alkalL mából átvett Munka Érdem­rend arany fokozatához. — Elégedett ember vagyok — jegyzi meg vendéglátónk. — Anyagilag megtaláltam a számításomat: a múlt évben például kétszázezer forint volt a keresétem. A kitün­tetéseim között van Kiváló bányász miniszteri, Kiváló dolgozó vállalati elismerés. Húsz évig voltam tagja az üzem szakszervezeti bizott­ságának, s tevékenységemet a Szakszervezeti munkáért arany fokozattal becsülték meg. Második ciklusban is beválasztottak a vállalati és a megyei pártbizottságba. Kí- vánhát-e ennél többet egy magamfajta munkásember?! Idézzük vissza e gazdag életpálya fontosabb állomá­sait ! — Tősgyökeres bányász- családból származom — kez­di Nagy Pál máté. — Nagy­apám. édesapám egyaránt a szénfalnál keresték a kenye­rüket. Az öcsém, a sógorom ma is Ménkesen dolgozik. Jó­magam 23 évesen, toborzás útján kerültem a ménkesi bányához, aztán ottragad­tam. Szalai Józsi bácsi csa­patában kezdtem az ismerke­dést a szakmával, s olyan határtalan lelkesedéssel ta­nultam és műveltem a mes­terséget, hogy négy év múl­va már saját ifjúsági brigá­dom volt. Képzeletbeli marsallbot Újabb három esztendő el­teltével átpártolt az elővá" jástól a frontfejtéshez, s • Szabó Endrétől Vette át a Lenin brigád irányítását. Most meg ő adta át egykori tanítványának, Draveczki Je­nőnek a képzeletbeli rnar- sallbotot. A jelenleg 60 tagú munkásközösségben adott a lehetőség a további sikerek­hez, hiszen a bányászok két­harmada harminc éven aluli fiatal, a túlnyomó többség szereti és érti kenyéradó fog­lalkozását. Egyébként a bri­gád 1976-tól termel komp­lexen gépesített fronton, s az elmúlt időszakban több mint egymillió tonna szenet küldött felszínre. Kérdezem a házigazdát: voltak-e meleg pillanatok a föld alatt eltöltött 31 eszten­dő során? Rövid gondolkodás után válaszol: — Szerencsés voltam, mert legfeljebb kisebb kar­colásokat szenvedtem a szénért, a szénfal ellen ví­vott kemény küzdelemben.. Beteg is mindössze kétszer voltam: amikor vesekőre operáltak és amikor mell- hártyagyulladással ágynak dőltem. Anna külön is örülök, hogy a brigádban sem történt súlyosabb bal­eset. Igaz, mindenkor szi­gorú, következetes voltam, sohasem tűrtem meg a la­zaságot. a fegyelmezetlen­séget. De inkább legyein „kemény " egy vezető, mint­sem bekövetkezzen a baj, sírjon az özvegy és az ár­va. .. A vele 30 éve egyetértés­ben. boldog házasságban élő feleség, egyetlen fiúgyer­mekük édesanyja szól köz­be: Elértük, amit akartunk... — Kezdetben reszketve engedtem sihtába és félve vártam haza az én páro­mat. Amikor ugyanis ösz- szeházasodtunk, négyen haltak meg Ménkesen. Az­tán megnyugodtam, mert láttam, Pali óvatos, körül­tekintő ember. Szép életet élünk, elértük, amit akar­tunk. Meglehet, nincsenek teljesíthetetlen vágyaink, álmaink. Most már csen­des öregséget szeretnék. . , A férj hallgatja asszonya szavait, majd megtoldja az elhangzottakat: — A telet átpihengetem. Mindig akad a ház körül teendő. Eljárogatok az er­dőre, nagyot sétálok, haza­felé hozok kevéske gyújtós- nakvalót. Ha ránk tava­szodig itt lesz a kert. fóli­ázunk, gondozzuk a jószágo­kat. A politikai munkát nem adom fel, csinálom, amíg igényt tartanak rám. Hamarosan átjelentkezek a községi pártalapszervezetbe, s megpróbálok a magam módján segíteni. Már rám­kérdeztek: mikor jövök? örültem az érdeklődésnek... Az eddiginél nyugodtabb, mindazonáltal további te­vékeny életet kívánunk Nagy Pál máténak! Kolaj László M. Zs. Tizenegy hónap mérlege Javuló gazdálkodás az iparban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents