Nógrád, 1987. december (43. évfolyam, 283-308. szám)
1987-12-14 / 294. szám
1987. december 14., HÉTFŐ NOGRAD Autonóm munkacsoport Szorospatakon Mitől pozitív a nulla? Havonta újraértékelik az embereket Előttem az asztalon totók. Rajtuk mosolygó-nevető szénbányászok. Köztudott, az idén nem sok okuk van a jókedvre a nógrádi szénmedence dolgozóinak, hiszen vállalatuk jelentősen elmarad a tervektől. Ezek az emberek azonban joggal derűsek. . . De nem titokzatoskodunk tovább, eláruljuk: a ménke- si bányaüzem szorospataki aknájának 53. számú frontján készültek a felvételek. A Széchenyi István Szocialista Brigád dolgozik a 108 méter széles, 2,2 méter magas, egyedi biztosításul, gépi jöveszté- sű és gépi szállítású tömeg- termelő munkahelyen. A kollektíva olyan kiváló eredményeket éj' el az utóbbi hónapokban, amely méltán beszédtéma az egész Nógrádi Szénbányáknál. Mielőtt az országos összevetésben is kimagasló teljesítményeket ismertetnénk, ejtsünk néhány szót a szén- medence legkisebb bányájáról. Szorospatakon gyorsított ütemben végzik a szénmező visszafejtését. Az átszervezések .következtében csökkentették a létszámot. az évi termelési kötelezettség viszont maradt az eredetileg megállapított 172 ezer 300 tonna. Ezt a nem kevés szenet a Széchenyi brigádnak kell felszínre küldeni. — Az első fél évet 14 ezer 700 tonnás lemaradással zártuk — mondja Szabados Gábor bányamester, az akna első számú műszaki vezetője. — Az árbevételünk 17 millió forinttal maradt el a tervezettől. Tizenegy hónap után mindössze- 2324 tonna az adósságunk, s árbevételben 3 millió 608 ezer forint többletet könyvelhetünk el. Minek köszönhető a látványos javulás? Az akna és a brigád eredményessége a belső irányítási rendszer korszerűsítésében keresendő. — Szeptember elsejével alakítottuk meg autonóm munkacsoportunkat — közli Kiss Antal brigádvezető. — Kísérletről van szó, melynek tapasztalatai döntően befolyásolják majd a kezdeményezés további sorsát. Eddig összességében jók a benyomásaink. . . Szakberkekben ismert a -feladat, miszerint — 1986-os árszinten — a hetedik ötéves terv záró esztendejére, tehát 1990-re gazdaságossá kell tenni megyénkben a szénbányászkodást. A cél érdekében már eddig is számottevő változásokat hajtottak végre, s ezek közé tartozik az ön- igazgatási. vállalkozási jellegű autonóm munkacsoport létrehozása. A cél egyértelmű: ezáltal is erősíteni kell a dolgozók aktivitását, kezdeményezőkészségét, széles alapokra helyezni a takarékos, ésszerű gazdálkodást — Szerződést kötöttünk a csapattal — magyarázza a 32 éves bányamester. — Ebben oda és vissza meghatároztuk a kötelességeket. Ezek teljesítése esetén az akna és a brigád egyaránt jól jár. Problémák ugyan adódtak az elmúlt bő három hónapbah. de azokat közös megegyezéssel megoldottuk. A lényeg: az akna teljesíti, illetve túlteljesíti a termelési feladatát, s a jól dolgozók a korábbinál többet keresnek. A megállapodás többek között tartalmazza a munkacsoport havi termelési terveit és a teljesítéskor egy összegben kifizethető munkabért. Nincs megszabva ugyanakkor a műszakszám. A brigádvezetőnek kell megtalálnia azt Hegedűs István harmadvezető vájár és Bodoiai Zoltán aknász a szénfalat „vizsgálja". az optimális létszámot, amellyel az előirányzott termelés a legcélszerűbben elvégezhető.' Sokat lehet tehát keresni, de sokat is lehet veszíteni. Mert a tervtől való 1 százalékos lemaradás a munkabér 6 százalékos mérséklését vonja maga után. A szerződésben olvasható az is, hogy amennyiben 1 százalékkal romlik a kibányászott szén minősége, úgy 1 százalékkal csökken a tonnák után járó pénz. A tárnok, a biztosítósüvegek, a TH-gyűrűk elvesztése, om- ladék alatt való hagyása hasonlóképpen zsebre menő mulasztás, hiszen a nyilvántartott értékek 25 százalékát vonják le az egyösszegű munkabérből. Márpedig egy alumíniumtám 14 ezer, egy süveg 3 ezer forintba kerül jelenleg! — Gondos gazda módjára dolgozunk, s közben számolgatunk — jegyzi meg a 49 éves brigádvezető, aki immár három évtizede keresi kenyerét a szénfalnál. Az elismert szakember többi között megkapta a Munka Érdemrend ezüst fokozatát, tagja a megyei pártbizottságnak. — Aztán hónapzáráskor összeül a szakvezető és helyettese, a szakszervezeti bizalmi, valamint a dolgozók által kiválasztott bányász, s ők négyen eldöntik, kinek, mennyi bér Kiss Antal brigádvezető jár a végzett munkája alapján. A különbség elérheti akár az 50‘százalékot is. Mi tehát valóban differenciálunk. havonta újraértékeljük az embereket: Milyenek a termelési eredmények? Az ifjú bányamester sorolja: 12 ezer 351 tonna szenet bányászott ki a csapat, s 2066 műszakot vett igénybe. Ezzel szemben az autonóm munkacsoport megalakítása után, szeptemberben már csak 1644 műszakra volt svükség 14 ezer 348 tonna szén felszínre küldéséhez. Októberben 1689 műszakkal 14 ezer 457 tonnát adott a brigád. Mi a korábbi. 6.5 tonnás műszaknormát felemeltük 7.9 tonnára, ám a munkacsoport tagjai ezt is túlszárnyalják. Szeptemberben egy bányász egy műszak alatt 8,63, októberben 9,10 tonna szenet termelt. Ezekhez az eredményekhez a korábbinál többet és jobban kellett dolgozniuk a Széchenyi brigád tagjainak. Mindemellett a munkát is jobban szervezték. Mivel a ki- és beszállás mintegy száz percet vesz igénybe, ezért bevezették a műszakváltás alatti termelést. Nyolctíz ember száz perccel tovább marad a fronton, s változatlan intenzitással végzi a munkáját. A fejtés kísérő vágatainak útépítőit úgy ösztönzi a csapat, hogy magába olvasztotta. s ők is az egvösz- szegű elszámolás alapján kapják a fizetésüket. A munkacsoport havonta akár kétezer forint prémiumot is adhat a lakatosok és a villanyszerelők csoportvezetőinek. ha zavartalan a gépi berendezések üzemelése. A távlati elképzelések közé tartozik a szállítók eredménytől függő érdekeltségének bevezetése. — Hogyan alakult a fizetésünk? — ismétli meg a kérdést a brigádvezető, majd így folytatja: — Szeptemberben 630. októberben 675 forint volt a föld alatti pót lékkai növelt átlagos napi alapbérünk. Ugyanilyen teljesítmények mellett legfeljebb 480 forintot kereshettünk volna. amennyiben nem autonóm munkacsoportként dolgozunk. Érdé1 mes tehát vállalkozni. . . Végezetül az akna és a brigád idei várható et'edmé nyeiről és a kezdeményezés jövőjéről kérdezem beszélgetőpartnereimet. — Termelésben 1500 tonna. árbevételben 8 millió forint tervtúlteljesítést remélünk — válaszolják. — Érdemes továbbfejleszteni az egyösszegű elszámolást, s kiterjeszteni az anyag- és energiagazdálkodásra. Természetesen a követel mén veket mindenkor a helyi lehetőségekhez kell igazítani, hiszen csak így teremthető meg az érdekek összhangja. — Májusban 9827 tonna Kolaj László volt a termelés, 1939 műszak felhasználásával. Júniusban Fotó: Baranyi László cii- tétel bök kis< i i r a \ kockázat A szegény ember okos lányának esetéről szóló mese jut eszembe, amikor azt hallom: a Balassagyarmati Fémipari Vállalat kibontakozási programját el is készítette, meg nem is. Biztos támaszt kínáló feladatterv van a gyár asztalán — anélkül, hogy összeállításához külön nekiviselkedett volna. Hogy is lehetséges ez? A kérdéssel Hlavay Sándor műszaki igazgatóhelyetteshez fordultunk. — Dicsérni hallottuk a fémipari elképzeléseket. Milyen ötletekről van szó? — Mi már korábban elkészítettük 1990-ig szóló középtávú tervünkét. Most tehát, amikor a kibontakozás országos programjához vaTó kapcsolódás volt soron, nem tettünk egyebet, mint kipróbáltuk, hogyan működik, megállja-e helyét tervünk az új gazdasági szabályozók, a változó követelmények közepette? — iS, a vizsga eredménye? — Jeles. Néhány apró finomítás csupán, a korábban meghatározott stratégia és taktika azonban ma is kiállja a próbát. — Mi a terv lényege, mely ennyire időtállónak bizonyult? — A piacorientált műszaki fejlesztés. a keresletnek megfelelő termékválaszték. Ezek örök értékek, a kérdés pusztán annyi, hogyan kamatozhatnak a mi körülményeink közt? — Bizonyára válaszuk is van rá. — Természetesen. Nálunk bevált, hogy néhány vezértermékünk. mint a bánya- tóm. a radiátor, a transzformátorház, vagy az építőipari zsaluelem gyártási technológiáját folyamatosan fejlesztve olyan új termékek előállítását építjük rá a meglévő technikára. melyek idővel a „vezérek" sorába is kerülhetnek. Legújabban például elkészült a hidraulikus munkahengsrcsalnd prototípusa, szériagyártása hamarosan megkezdődik, — Ügy tűnik, ezek hosz- szú távra szóló fejlesztések. Mi a helyzet a rövid távú igényekkel, az alkalmi megrendelésekkel? — Ugyanolyan fontosak számunkra, mint akármelyik vezértermékünk. Fontosak, mert ígéretesek! Soha nem tudhatjuk, melyik alkalminak tetsző vevőnkből válik stabil partner. Évente legalább egykét tőkésvásárlónk iratkozik fel az állandó vevők lajstromára, noha addig csupán kisebb tételt igényelt. A svéd építőipari cég most már több ezer darabos tételt visz el évente, a formaöntvények kapcsán megismert USA-beli partner pedig az utóbbi másfél évben megháromszorozta igényét. — Vélhetően elégedett volt az önök szállítmányával. — Mi nemcsak mondjuk, hanem e szerint is cselekszünk: náluk a vevő az úr! Volt példa, hogy "a külföldi kereskedő csupán egy papírra vetett laikus rajzban tudta megmutatni, mire is volna szüksége, s a termék két hónapon belül sorozatban készült! Nézetünk szerint a versenyképesség valahol itt kezdődik. Nem magától persze, hiszen ehhez a tempóhoz többi közt az is kellett, hogy saját szerszámellátásra rendezkedjünk be. Nem gazdaságossági, hanem gyorsasági szempontok miatt. Mi nem várhatjuk el külföldi vendégünktől, hogy akceptálja a magyar háttéripar nehézkességét. Ha neki azonnalra kell a holmi, akkor azonnal kell megcsiná- ni! — Legalább hasznot hajt a fürgeség? — Nézze, tőkésexportunk ma évi 650 ezer dollár, s ezért még nincs okunk a mellünket verni. Arra viszont büszkék vagyunk, hogy szinte a semmiből jöttünk fel. a kivitel két-három esztendőn belül megduplázódott. A mostani dollársum- ma két-három száz tételből adódik össze, s ennek is többszöröse a világba szétküldött ajánlat. Sok kis tétel, sok kis kockázat. A versenyképességnek ez is lényeges eleme. A dolog tehát nem úgy fest, hogy hozzánk mintegy véletlenül beesik a tőkésvevő, s akkor mi adunk neki, amit tudunk. Hosszú ennek a sora. a látogatás előtt és azután is! — Eszerint jövedelmezőségi pozícióikat jövőre sem kell félteni? — Ez más kérdés. Részben a bérbruttósítás, részben termékeink 93 százalékos árindexe miatt jövő évi nyereségünk az idei feltételeket figyelembe véve pozitív nulla lesz. A pozitív nulla mindössze pár százezer forintos, nyereségként alig értékelhető hasznot jelent. A jövő évi legfőbb teendőnk tehát eltávolodni e veszélyzónából a termelés olcsóbbá tétele révén. — Üjabb tartalékok kerülnek elő? — Tartalék -mindig van. Már tárgyalunk a Székes- fehérvári Könnyűfémművel vékonyabb falú profilok vétele ügyében. úgy tűnik, partnerünk hajlik rá. Nyilván felárat számít, nekünk azonban még tisztes többletár mellett is megérné. A nagy értékű gépek kihasználásában is tehetünk még valamit. Az éves tervhez kapcsolódó költség- és anyagtakarékossági intézkedési tervet sem hiábavalóan készítjük. — Válságos évnek ígérkezik a következő? — Csak nehézségekről van szó. kritikus helyzetre nem kell számítanunk. Azért nem. mert termékeink változatlanul keresettek, raktárra nem kell termelnünk, kapacitásaink kihasználását sincs okunk félteni. S. ha munka bőven van. akkor már csak a feladatra kell koncentrálnunk. — Segítségükre lesznek ebben a szabályozók, vagy inkább szidják őket? — Nem szidjuk, nem is hozsannázunk. Együtt fogunk élni velük. S. meg fogjuk találni rajtuk azokat a kiskapukat, melyeken az átjárás törvényes lehetőség. Szendi Márta Erőgyűjtés ca SZUll-nel A nagy ugrás évének nevezik 1987-et a Számítás- technikai és Ügyvitelszervező Vállalat salgótarjáni számítóközpontjában. hiszen az elmúlt évi 37 millió forintos árbevételüket 40 százalékkal túlszárnyalva idén 51 millió forintos bevételre számítanak. Fő profilnak megmaradt a nagygépes feldolgozás, emellett azonban új ágazatként a kereskedelmi tevékenység mellett oktatási és szerviztevékenységet is ellátnak. Nagy eredménynek könyvelik el. hogy a költségeik növekedésének ellenére áraikat változatlan szinten tudták tartani. Az erőgyűjtést tűzték ki célul az 1988-as évre. Ennek keretében a technológiai fegyelem szigorúbb betartásával, az irányítási rendszer változtatásával keresik a hatékonyabbá válás útját. Tervezik az IBM PC, XT. AP gépek erősítését és az elavult adatrögzítő berendezéseik kiváltását is. ÜJ TERMÉKEK a tűzhelygyárból A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárban november közepétől gyártják a Servant kályha 5.8 kW-os változatát. Az idén várhatóan ezret készítenek majd az új tüzelőberendezésből, egyelőre belföldi értékesítésre. A jövő esztendőben szeretnék a termelést 12 ezerre felfuttatni. A kályha iránti érdeklődésre jellemző, hogy ezer darabot rendeltek belőle 'a szomszédos Ausztriából. Az Univerzál készülékből a nullszéria készült el eddig. Bármelyik napon megkezdődhetne a sorozatgyártás. A jövő évben több ezer darabot szándékoznak gyártani ebből a készülékfajtából. Szükség is lesz erre. tudniillik az osztrák fél már előjegyeztetett ezer darabot belőle. A hét végen kilenc darab csomagológépet vagoniroz- tak be Szécsénybea, a IL Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet dolgozói. Az exportszállítmány a Szovjetunióba indult.
