Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-13 / 268. szám

1987. november 13., PÉNTEK NOGRAD 3 Szénellátási tükörkép — toncsor- hibákkal Nagyüzem az Észak-ma­gyarországi Tüzelőszer- és Építőanyag-kereskedelmi Vál­lalat 202. számú salgótarjáni tüzelőanyag-telepén. A te­nyérnyi jroda ajtajára akár kitehetnék a „telt ház” fel­feliratú táblát. Érkeznek a vásárlók gyors egymás után és. .. — .. .és legtöbben ká- nyási mosott kocka-dara­bos szenet rendelnek — mondja Zoltán Győzöné te­lepvezető. — Jelenleg hét- százan várnak rá. Felve­szünk előrendeléseket, de csak hetek múlva tudjuk biztosítani a tüzelőanyagot. Egy vásárlónak pedig mind­össze 20 mázsát adunk eb­ből a szénből. Muszáj be­osztanunk. A megkérdezett két férfi szavai rárímelnek a hallot­takra. — Három héttel ezelőtt rendeltem 20 mázsa kányá- si mosott kocka-darabost, — említi Lipták Bertalan, salgótarjáni lakos. — Be­jöttem már megkérdezni, mikor kapom a szenet. Mert van ugyan még otthon 10 mázsa, de egyre hidegebb van, gyorsan fogy. Az ugyancsak salgótarjáni Keszőcze János így folytat­ja: — Nekem 60 mázsa kelle­ne eoöól a szénből, de csak 20 mázsára vettek fel elő­rendelést. Nincs mit ten­nem, viszek kányási rostált darát. Az van, s megfelel a kazánba. A telep mintegy 50 mil­lió forintos forgalmat bo­nyolít le évente. Tavaly el­vittek innen 31 ezer tonna szenet, 7 ezer tonna bri­kettet. 8 ezer tonna kokszot és 8600 tonna tűzifát. Az idén szénből 21 ezer, bri­kettből 12 ezer tonna fo­gyott, a tűzifa forgalma meghaladta a múlt eszten­deit. A kokszot nem viszik, mert drága. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy megnö­vekedett a vásárlókedv a legtöbb tüzelőanyag iránt. Fából és brikettből meg­felelő az ellátás, brikettet például hamarosan kap a Tüzép-teiep Dorogról. Más kérdés, hogy a vevők a ta­tai gyöngybri kettet vásá­rolnák szívesebben, mert annak most jobb a minősé­Jellemző felvétel a salgótarjáni telepen: sok a fuvarra vá­ró jármű, de kevés a szállítanivaló. ge. Holott tavaly éppen ez utóbbira érkezett sok rek­lamáció. Szóval van fa, koksz, brikett, a szénellátás azonban akadozik. — Ennek két oka van — jegyzi meg a telepvezető­nő. — Egyrészt kevesebb külföldi szén érkezett a szokásosnál. A múlt évben tízezer tonna importszenet adtunk el, az idén viszont csak hétezer tonnát értéke­síthettünk. Nincs is kilátás több lengyel és NSZK-beli szénre. Másrészt azért van szénhiány, mert a Nógrádi Szénbányák különböző okok miatt a tervezett mennyi­ségnél kevesebbet szállított. Zoltán Győzőné meg­kér, írjam meg: a korábbi években erőteljesen kriti­zált kányási szén most kifo­gástalan minőségű. A mosott kocka-darabosnak megkö­zelítően 75 iorint a mázsán­ként ára, s ezzel szemben a fűtőértéke eléri a négyezer kalóriát. Tehát a viszonyla­gos olcsósága és a jó minő­sége miatt kelendő annyira. Miért nem tud eleget ten­ni szerződéses kötelezettsé­gének a szénbányavállalat? Várható-e ezen a téren ja­vulás? — Mielőtt a kérdésekre felelnék — kezdi válaszát Kocsis József, a termelési osztály vezetőhelyettese —, hadd mondjam el: az idén 128 ezer Ionná lakossági szén szállítására vállaltunk szer­ződéses kötelezettséget. A mennyiség meghaladja a tavalyit, mert tudjuk: nö­vekszik a kereslet a szén iránt. Az elmúlt tíz hónap­ban 85 ezer tonna szenet adtunk a Tüzép-telepeknek, s ez 18 ezer tonnával ke­vesebb az időarányosan ter­vezettnél. Egyfelől a lakossági fel- használásra alkalmas sze­net adó tóaljai külfejtés az előirányzott július elsejével szemben csak szeptember 17-én kezdte meg a terme­lést. A bánya a Zagyva ár­terén fekszik, s a talajvíz eltávolítása miatt csúszott a nyitás. Másfelől a nagybá- tonyi szénmosó mű üzembe helyezése késett bő 2 hóna­pot. A vártnál lassúbb volt az építés, majd elhúzódott a próbaüzemelés. A létesít­mény jelenleg sem üzemel zavartalanul, teljesítménye elmarad a remélttől. — Gyakran meghibásod- tak a centrifugák — adja a magyarázatot az osztályve­zető-helyettes. — Az ott dol­gozóknak is tanulniuk kell az új technológiát. Több bel­ső átalakítást hajtottunk végre a rendszerben, ép­pen az üzembiztonság növe­lése érdekében. Most már i kevesebb a műszaki prob­léma. A meddő és a szén szétválasztásához nélkülöz­hetetlen szuszpenzió egyik fontos alkotóeleme, a mag- netit sem volt a kívánt mi­nőségű, s ezért is akadozott a mosómű termelése. Nem­régiben kaptunk 300 tonna, jó minőségű magnetitet. így csökkentek ez irányú gondjaink. A zagy ülepíté- sét meggyorsító szer be­szerzése országos gond volt, ám ez is megoldódott, mert sikerült beszereznünk 2200 kilogrammot. A mosómű tehát az ed­diginél jobb eredményekre képes, elhárultak az akadá­lyok. Még mindig fennáll vi­szont a széntermelés növelé­sét akadályozó harmadik probléma: immár két . hó­napja húzódik Kányáson egy 100 méter homlokszé- Jességű, kompletten gépe­sített front indítása. Sajnos, a bányászok háromszor kezdtek hozzá az egyik kí­sérővágat kihajtásához, próbálkozásukat azonban a nagy mennyiségű víz- és iszapbeömlés - meghiúsítot­ta. Egyelőre lehetetlen meg­mondani, mikorra várható az új fejtés üzembeállí­tása. — Vállalatunk eleget akar tenni a szerződéses kötele­zettségének — jelenti ki Ko­csis József. — Kányáson a nagy termelékenységű 33. számú front mellett egy ki­sebb munkahely is termel, lakossági célra. Ügy gondo­lom, hogy novemberben és december havi 22 ezer ton­na szenet adunk, s így tel­jesítjük a feladatunkat. Zoltán Győzőné telep­vezető örül a jó hírnek. Megjegyzi: bízik benne, hogy a bányavállalat vezetői áll­ják majd adott szavukat, s a szénellátási zavarok csak átmenetiek lesznek. Kolaj László Uj tavaszi zabféle A mezőgazdasági nagy­üzemek az utóbbi években mind szívesebben foglal­koznak zabbal, amelynek termőterülete egy ideig méltánytalanul visszaszo­rult más gabonafajokkal szemben. A magas táp­anyagtartalmú növény ter­mesztését eddig külföldi fajtákra alapozták, különö­sen a holland Perona ter­jedt el a köztermesztésben. Egy másik holland fajtát is kipróbáltak, továbbá az NDK-ból importált Solidort, ezek azonban nem adtak nagyobb- hozamot a Pero­nénál, és ezért termeszté­süket és vetőmagjuk import­ját a MÉM nem javasolta. Mindezek ellenére a mező- gazdaságban még mindig elég nagy területre kerül­nek ezek a növények, már csak azért is, mert a Pero­néból nem volt elegendő vetőmag, így hát végered­ményben nem is volt más választásuk. Sokat javít a helyzeten, hogy a Csóti Vörös Hajnal Termelőszövetkezet növény- termesztői új fajtát neme­sítettek ki; ezt — Bakonyal­ja néven — a Növényter­mesztési és Minősítő Inté­zet el is fogadta és ennek nyomán az állami minősí­tést megadta, a MÉM. A Bakonyalja jó termőképes­ségű és egyéb szempontból is kedvező termesztési tu­lajdonságokkal rendelkezik. Általában azt tudja, amit a legjobb holland-fajta, ám végül is gazdaságosabban termeszthető, mivel vető­magja olcsóbb, mint az im­portfaj tőké. Az új tavaszi zabféle ve­tőmag-szaporítása jó ütem­ben halad, így a következő években újabb magyar ne- mesítésű növénnyel gazda­godnak a nagyüzemi terme­lők. Kevesebb kohász többet termel Időarányosan eleget tesz feladatainak a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. Ez év­re 170 miliő forint nyere­séget tervezett, s az első kilenc hónapban 130 milli­ót teljesített a kollektíva. Ez 8 millió forinttal több az erre az időszakra elő­irányzottnál, amelyet első­sorban a termelés növelé­sével ért el. A vállalat úgy növelte a termelését, hogy 130-cal ke­vesebb dolgozót foglalkoz­tat, mint tavaly. Ebből kö­vetkezően növekedett a ter­melékenység. Az elmúlt esz­tendőben egy dolgozó na­ponta átlagosan 4789 forint értéket állított elő, az idén viszont már 5251 forintot termel. Gazdasági jövőkép O któber végéig befejeződött az Ipari Minisztérium és a megyék közt fo-' lyó konzultációsorozat első menete. Ennek során nemcsak az egyes megyék ál­lapotáról készült alapos diagnózis. Mun­kaasztalra került a legfontosabb feladatok, legígéretesebb gyógymódokat taglaló ipar- fejlesztési megyei programtervezet is. Nógrád megye számára különösen fon­tos, hogy mihamarabb végleges formát öltsön az iparfejlesztési program. Jó fo­gódzót nyújt ehhez a minisztériumi prog­ram, s ami a tennivalók átgondolt kimun­kálásának különös nyomatékot ad, az az, hogy Nógrád ipara — noha a korszerűsí­tés folyamatát nem nullapontról indítja — néhány igen súlyos terhet cipel magával hosszú évek óta. E nehezékek mindeddig gyötrelmesen lassították, hátráltatták a modern iparszerkezet kialakítására irá­nyuló szándékok megvalósulását. A hatvanas évek második felében az előzőeknél gyorsabb tempót vett a megye iparának fejlesztése: elsősorban a gép­ipari, a híradástechnikai és a könnyűipari profilt megjelenítve számos gyár, gyáregy­ség telepedett le — oldva a mindaddig meglehetősen egyoldalú iparszerkezetet és enyhítve a foglalkoztatásban érzékelt fe­szültségeket. Közülük nem egy ma is Nógrád legkorszerűbb üzemei közé tarto­zik, többségük munkájára azonban az anyavállalattól örökölt elavult technika nyomja rá bélyegét. A hetvenes évek iparfejlesztésére a sze­lektivitás, a termelőalapok rekonstrukciója és a központi programokhoz való kapcso­lódás a jellemző. Számottevő szerkezeti átrendeződés kísérte e folyamatot, a ked­vező tendenciát azonban sajnálatos módon „ellensúlyozta” az energia- és anyagigé­nyes ágazatok súlyának további növeke­dése, valamint az a tény, hogy igazán progresszív ágazat ezekben az években sem jött létre. A magas szintű ipayosodottság hátteré­ben nem kielégítő gépesítettség és a szük­ségesnél nagyobb élőmunka-felhasználás húzódik meg. Az országosnál lényegesen magasabb a nehézipar részaránya. Nóg­rádi sajátosság az a tény is, hogy az ipa­ri üzemek többsége mindmáig megyén túli székhelyű gazdálkodó egység ■>— híján a helyi kezdeményezéseket serkentő gazda­sági önállóságnak. A technikai háttér megújítása, a tech­nológia korszerűsítése az utóbbi években jelentősen lelassult. Mind tetemesebbre nő a nullára leírt állóeszközök hányada, öregednek a termékek, gyengül verseny- képességük. S noha mindezek ellenére az elmúlt évben ötmilliárd forint értékű nóg­rádi ipari termék jutott el külhoni piacok­ra, az exportcikkek zömének hozzáadott- érték-tartalma csekély. A megye iparának fejlesztését mindezek mellett nem kívánatos területi egyenetlen­ség is kísérte. A salgótarjáni medence, az ipari munkások hatran százalékának ad kenyeret, ugyanakkor a megye déli és nyugati térségei csaknem teljes egészében nélkülözik az ipart: e vidékekről ma is több mint tízezer ember ingázik ki na­ponta Pest megyei vagy fővárosi munka­helyére. Jóllehet sém a megye, sem fog­lalkoztatási gondokkal küzdő térségei nem kerültek be a gazdaságilag elmaradottnak minősített megyék, térségek közé, Nógrád déli és nyugati részei hasonlóképpen hát­rányos helyzetben vannak. Ez hát a diagnózis. A terápiát a minisz­tériumi programhoz való kapcsolódás pontjainak megtalálásával, önálló gondol­kodással, helyi ötletek sorozatának kimun­kálásával kell megtalálni. Az elkövetkező három év nem csak a legsürgetőbb teendők elvégzését kell, hogy jelentse. Ez időben a sürgető szükség mellett fel kell jutni az elrugaszkodást kínáló ugródeszkára is. Ha szerkezeti korszerűsítés, akkor te­rületi fejlesztés, s ha területi fejlesztés, akkor új munkahelyei* megteremtése. A szabályozók egyértelműen a takarékos élő­munka felhasználását díjazzák, s akkor még ott van az a tízezer emtíér, aki két­ségkívül elsőként érzi meg megyén túli munkáltatójának ésszerűsítési lépéseit. A várható foglalkoztatási feszültségeket pedig nem elég kezelni, hanem céltudatos intézkedések segítségével elébük kell men­ni, illetve mihamarabb meg kell oldani. Valamivel egyszerűbb a képlet ott, ahol már meghatározó szerephez jutott az ipar. Ez esetben kiegészítő korszerűsítésekkel, a gyártási kultúra termékszerkezet-változás­sal együttjáró színvonal-emelkedésével jö­hetnek létre azok az új munkahelyek, melyek az élőmunka hatékony felhaszná­lásával kötik egybe a foglalkoztatási alkal­mak bővülését. Az iparhiányos, hátrányos helyzetű vi­dékek gondjához több irányból célszerű közelíteni. A mezőgazdasági üzemek, az ipari szövetkezetek potenciáljára épülő új tevékenységek, vállalkozások jelenthetik az egyik kitörési pontot. Számba kell ven­ni a kiingázókat foglalkoztató vállalatok kitelepülési szándékait is. Nógrád fogadó­kész, a tárgyalások homlokterébe azonban az „új telephelyet — új technikai bázison” alapelvet kívánja helyezni. S noha a kris­tálytiszta alapelv a gyakorlati szükség ál­tal megkövetelt kompromisszumok által, „megdolgozva” valósulhat meg, a kölcsö­nös engedmények semmiképpen nem vezet­hetnek csupán az elavult technika újabb öröklési hullámának zsákutcájába! Az Ipari Minisztérium segítségével átfo­gó helyzetelemzés készült a dél- és nyugat­nógrádi térségek fejlesztésére, a konkrét feladatok meghatározása a döntés kapujá­ban áll. Vállaljanak azonban a helyi szer­vek — elsősorban a tanácsok — nagyobb terhet, kezdeményező szerepet ebből. Ám azt is látni kell, hogy a foglalkozási felté­telek megteremtésével a megye önállóan nem tud megbirkózni. Központi segítségre is szükség van, olyan érdekeltségi rendszer­re, amely a nagy vállalatokat is érdekeltté teszi ebben­A megye iparának jelenlegi ágazati-szak­mai struktúrája egy-két éven belül aligha formálható át érdemi mértékben, de már az első szakmapolitikai lépéseknek is maguk­ban kell hordozniuk a szerkezetátalakítás távolabbi céljait. Annak jegyében kell meg­történniük, hogy hathatósan szolgálják a feldolgozottsági fok emelését, a versenyké­pességet, segítsék a kisipar, a szövetkezeti ipar és a nagyipar tevékenységének szoro­sabb egymásra épülését. A szénbányászat — a racionalizálási prog­ram Végrehajtása során — közismerten ne­hézségekkel küzd, s várhatóan újabb pozí­cióvesztést szenved a szabályozórendszer változásával. Ez az ágazati állami irányítás és a gazdálkodó közt létrejött megegyezés újbóli átgondolását, ismételt megkötését in­dokolja. A felfrissített megállapodás azon­ban csak kerete lehet a bányászati kiegészí- tőtevékenységek erőteljesebb fejlesztésének, s más, jövedelmező „háztájik” megteremté­sének, bővítésének. E feladatot a vállalat helyett senki el nem végezheti! A kohászatra olyan kitörésre alkalmas termékek gyártása, piaci bevezetése hárul, melyek a rekonstrukciós folyamat gyorsí­tása, a gazdaságtalan termékek leépítése által támogatva erőteljes mértékben javít­hatják az ágazat gazdaságosságát. A továbbra is vezető szerepre számot tartható gépipar kínálja a legbőségesebb le­hetőséget a valóban konvertálható lépések megtételére, egyúttal a legtöbb alkalmat a központi programokhoz való csatlakozásra. Akár közútijármű-gyártásról, vagy mező- gazdasági és élelmiszer-ipari gépek előállí­tásáról, akár egyéb háttériparok fejleszté­séről legyen is szó, alapvető követelmény a feldolgozottsági fok növelése, a minőség ja­vítása és a versenyképesség erősítése. A vasszerkezetgyártó üzemek előbbiekkel egyenértékű fejlesztési vezérfonala az ener­gia- és anyagigényesség csökkentése, a hoz­záadott érték bővítése­Új könnyűipari eljárások, korszerűbb technológiák bevezetése révén, Európa élen­járó divatcégeivel való szoros együttműkö­dés segítségével jobb helyzetbe kerülhet a megye könnyűiparának exportja. Hasonló­an a gépiparhoz, a szervezeti, érdekeltségi rendszernek a kor követelményeihez való igazításától a könnyűipar is gyors ered­ményt remélhet. Az építőanyag-iparnak olyan termékekkel kell megjelennie, melyek előbb megfelelnek a piac igényeinek, később arra is képesek, hogy keresletet támasszanak, egy lépéssel megelőzve az igények tényleges jelentkezé­sét­Mindezek az elképzelések a már meglévő adottságokra támaszkodnak. Nógrád ipara azonban akkor lehet csak igazán korszerű, ha valódi húzóerővel bíró, progresszív ága­zatot is magáénak tudhat. Az ezt megalapo­zó fejlesztések a közeli jövő feladatát ké­pezik, s akár olyan új színeket is felvihet­nek a nógrádi ipar palettájára, mint a min­den helyi hagyományt nélkülöző gyógyszer- ipari háttér, intermediergyártás. A hatékony gazdálkodás egyik feltétele, a termelő inirasruktúra kiépítettsége a me­gyében egyenetlen, sőt, egyes térségekben kimondottan gátolja a termelőtevékenységek gyarapítását. A tanácsi kezdeményezésre terven felül bővülő földgázhálózat a.terv­ciklus végéig nemcsak a lakosság ellátását javítja, hanem a rétsági és balassagyarmati ipari üzemek energiaszolgáltatását is kor­szerűsíti. N ógrád iparfejlesztési programtervének egyik legfontosabb eleme az a „szel­lemi infrastruktúra”, mely az elképze­lések megvalósulásának legalapvetőbb ga­ranciája. A szakmunkásképzés szakmai kor­szerűsítése, az érettségivel egybekapcsolt szakmunkásképzés bővítése mellett a szelle­mi biztosítékok egyik sejtje egy olyan inno­vációs (menedzser-) szervezet létrehozása, mely lerövidíti az értékes ötletek megvaló­sulásig tartó, gyakran keservesen hosszú útját. Ez is csak segítség persze, a gondolkodást kinek-kinek magának kell elvégeznie- Az új gondolkodási pályára állva alakulhat ki az a korszerű ipart mutató nógrádi gazdasá­gi jövőkép, mely a megyének helyet-rangot ad az itthoni és külföldi piacokon, a nóg­rádi embernek pedig magas felkészültséget igénylő, korszerű technikát nyújtó munkahe­lyeken jó megélhetést, biztos kenyeret. Szemdi Márta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents