Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-12 / 267. szám

1987. november 12., CSÜTÖRTÖK 3 NÖGRÁD * A bruttósítás előkészületei a vállalatoknál Eletközel(ítes)ben a mozgalom Beszélgetés Boldyai Lászlóvala KISZ Nógrád Hegyei Bizottságának első titkárával Az előttünk álló hónapok-esztendők politikailag feszült, nehéz időszakot sejtetnek. A válságból való kijutáshoz cse­lekedni kell, mert ma egyetlen biztosan vesztő álláspont van: a tehetetlen várakozás. Képes-e lendületbe hozni, cselekvés­re serkenteni az ifjúságot a KISZ? Ha igen, mivel? Milyen új hangsúlyok vannak a kibontakozási programjukban? Ezek­ről a kérdésekről beszélgettünk Boldvai Lászlóval, a KISZ Nógrád Megyei Bizottságának első titkárával• A hazai vállalatoknál ké­szülnek a személyi jövede­lemadó januári bevezeté­sével kapcsolatos felada­tokra. Az egyik legsürge­tőbb: az úgynevezett brut­tósítás előkés^átése. A ma­gánszemélyek jövedelem- adójának bevezetése, va­lamint- a nyugdíjjáiulék át­alakítása következtében ugyanis többet vonnak majd le a keresetekből. Ennek ellensúlyozása érde­kében a dolgozók kerese­tét kötelezően fel kell emelni. Az MTI munka­társai nagyvállalatoknál ér­deklődtek arról: hol tarta­nak az előkészületek; mi­lyen forrásból teremtik elő a keresetek emeléséhez szükséges pénzt; döntöt- tek-e már a bruttósítás konkrét formájáról, s ho­gyan tájékoztatják mind­erről a dolgozókat. Az Orion gyár budapes­ti és három vidéki üze­mének 4200 dolgozóját érintik a januári változá­sok. A vállalatnál már minden előkészületet meg­tettek a jövedelemadóval kapcsolatos béremelések előkészítésére. A Papíripari Vállalatnál a több mint 12 ez?r dolgo­zó alapbérét és műszak- pótlékát egyénileg, a túl­órapótlékot, a nyelvpót­A közelgő téli időszakban két fő munkahelyre koncent­rálja erőit a Nógrád Megyei Tanácsi Tervező és Építőipa­ri Vállalat. Építőmunkásaik döntő többsége a balassa­gyarmati oktatási központ északi szárnyán tevékeny­kedhet, miután két ideigle­nes kazánt állítottak fel szá­A zt a faluvégi, fehérre festett házat láttam már máskor is, de asszonyát csak most ismertem meg. Szilaspogony község elöl­járóját, a falu varrónőjét — Kollár Pálnét — a hallomá­sok után idősebb, szemüve­ges, barátságos asszonynak gondoltam, a valóság azon­ban másként festett. A szélesre tárt kapun ki­gördülő fehér Lada vezető­üléséről egy fiatalos, barna asszony hajolt ki, s hivott: legyek az útitársa ezen a délelőttön. Hamarosan meg­tudtam tőle, hogy a falu ügyében keltek útra az elöl­járóság egyik képviselőjével, aki — már csak így van ez errefelé is — szegről-végről rokona. — Tudja, így járja ez mi- nálunk. ha összegyűlik egy csokor napi elintéznivaló, nem halogatjuk sokáig, fel­kerekedünk, s irány a ceredi faluház. Hej, gondok pedig akadnak itt is jócskán! Hogy mást ne mondjak: a falu né­pessége elöregszik, a napközi­otthonos idősek klubja már- már kicsinek bizonyul­Jól ismert problémák ezek, mégis valamennyiünket gon­dolkodóba ejtenek. A követ­kező néhány száz métert né­mán tesszük meg, csak a motor íel-íelerősödő zümmö­gése hallatszik, amint a buty- kás emelkedőkön finoman nekirugaszkodva, fölkapasz­kodik. Biztos kezű vezetőnő­je felocsúdva töprengéséből, tovább mesél hétköznapjaik­ról, amelyben neki főszerepet szántak az itteniek: — Az emberek bizalmát megszerezni nehéz, elveszíte­ni már sokkal könnyebb — mondja ironikus hangon. — Amióta Szilaspogony társ­község lett, mintha a lakók is mások lennének, ellenben a szemléletük csak lassan változik, — lépéshátrányban van. Érzékenyen figyelik, lékot, a prémiumot pedig kollektiven brutlósítják. Gondoltak arra is, hogy a műszakpótlék megtartsa ér­tékét. A költségnövekedést saját forrásból finanszíroz­zák. A személyi jövede­lemadó bevezetéséről, az ezzel kapcsolatos teendők­ről tájékoztatókat szer­veztek közép- és alsó szin­tű vezetőknek, szakszer­vezeti főbizalmiaknak és bizalmiaknak. Nem vesz igénybe kül­ső pénzforrást a Videoton Elektronikai Vállalat sem. A béremeléshez rendelke­zésre áll mintegy 500 mil­lió forint, ennyivel kell kevesebb adót fizetniük jö­vőre a nyereségből. A jö­vedelemadóval kapcsolatos béremeléseket két lépés­ben hajtják végre. Január 15-ig személyre szólóan minden dolgozó alapbérét, valamint a különféle címe­ken fizetett pótlékokat bruttósítják. Január végé­ig a dolgozók teljes évi keresetét növelik meg olyan mértékben, hogy — változatlan munkahely és teljesítmény esetén — a ke­reset nettó értéke ne csök­kenjen. Az új, megnövelt keresetek összegéről a ja­nuári fizetések során érte­sítik majd a dolgozókat. Finiséhez érkezett a sze­mélyi jövedelemadó beve­mukra. Fűtött munkahelyet alakítanak ki a salgótarjáni Hársfa úton is, ahol 3-szor 20 lakásos épület jövő évi át­adását ütemezték be. Tervezőik sem tétlenked­nek; jelenleg egy balassa­gyarmati 120 lakásos ház ki­viteli terveit készítik. To­vábbi feladatokat jelent szá­mint épül, szépül a „vetély- társ” Cered, s nemegyszer hallani kesernyés megjegy­zést arról, hogy Pogony bez­zeg „háttérbe szorul". Emö- gött, úgy vélem, némi szomo­rúság is bujkál, hisz a fia­talok a könnyebb megélhetés kedvéért elhagyják szülőfa­lujukat, apjuk-anyjuk vi­szont makacsul ragaszkodik régi. megszokott környezeté­hez. Az én lányom is mesz- sze, Tarján külső városrészé­ben él. Jogot tanult, s már a bírói szakvizsgájára készül — teszi hozzá egy sóhajtás ki­A falu „első" asszonya séretében, de szavai mögött azért büszkeség érződik­Feltűnnek Cered házsorai, s itt megállunk néhány perc­re, míg a párttitkár csatla­kozik hozzánk. A tanácselnök épp hivata­los vendégeivel tárgyal, de kisvártatva nyílik az ajtó, be­sorjáznak az elöljáróság tag­jai, s előadják mondanivaló­jukat: A szilaspogonyi egye­dülálló időseket egy ideje új vezetőnő gondjaira bízták, az ő személyével kapcsolatosan kell néhány apróságot meg­beszélni. Ki kapjon szociális étkeztetést? — ez a szóban forgó másik téma, az utána következő pedig azt firtatja, kik hivatottak a leginkább megítélni az erre való rá­szorultságot. A beszélgetés már-már vitává fajul, Czene Győző tanácselnök és Kollár Púlné azonban diplomatiku­zetésének előkészítése az Oroszlányi Szénbányáknál. Ám a befejezést hátráltat­ja, hogy még nem született meg a központi döntés ar­ról : a hazai szénbányavál­lalatok miként teremtsék elő a bérek bruttósítása miat­ti többletforrásokat, A hét­ezer fős nagyvállalatnak er­re 300—350 millió forintot kellene fordítania. Várha­tóan a közeli napokban megszületik a döntés. Az­zal is számolnak, hogy vég­ső esetben bankhitelt vesz­nek fel e célra. Tatabányán egyébként a bruttósítás vég­rehajtására számítógépes programot vásároltak. A leninvárosi Tiszai Ve- gyikombinátban több mint hétezer dolgozó kereseté­nek bruttósításához kell megfelelő anyagi alapot te­remteni. A nagyüzemben 2,7 milliárd forint nyereséget terveztek, a számítások azonban már most azt bi­zonyítják, hogy az idén el­érik a 3,2 milliárdos nye­reséget. így a TVK saját forrásból biztosíthatja a hétezer dolgozó keresetének emeléséhez szükséges össze­get. A vállalatnál személy­re szólóan, név szerint, a munka és a teljesítmény alapján állapítják meg az új bért. A végrehajtáshoz szá­mítógépes programot ké­szítettek. télre mukra az ötvözetgyárban megvalósítandó ipari létesít­mény és Nagybátonyban 26 lakás kiviteli tervének előké­szítése. Pásztó főterének mélyépítési dokumentációi, valamint Karancslapujtő és Mátraterenve rendezési ter­veinek kidolgozása adják té­li teendőiket­san elejét veszik ennek. A november 7-i ünnepségekről hangzik el még útbaigazítás­ként néhány szó, aztán el­köszönünk a tanácsiaktól. Kollárné már türelmetlen kissé, mert odahaza egy be­teg ember várja, hogy elvi­gye hozzá a ceredi doktornőt. S addig még be is kell vásá­rolnia! Ki tejet kért, ki ke­nyeret. Nem mintha otthon nem lenne, de ha már úgyis kocsival megy... Hazaérve gyorsan szétadja, amit ho­zott, majd indít is újra: a doktornőt haza is kell vinnie. Közben útón-útfélen megál­lítják, ráérősen kérdezgetik, mert közülük valónak, ma­gukénak érzik „Idukát”, s ő komolyan veszi a megbízatá­sokat. Egy kávé mellett folytat­juk az ismerkedést. — Tudja, tizenegy éve, hogy az ipart kiváltottam- Szabást-varrást tanultam, de most már csak a család ru­hadarabjait készítem el. Ma főként „drukkolok”, vagyis kézi batikolással térítőkét, garnitúrákat varrók. Sok a megrendelőm, mifelénk a stafirungnak elmaradhatat­lan tartozékai a varrott, dí­szes holmik. Számomra talán előnyösebb lenne, ha közös­ségben dolgoznék, de így az ügyfelek otthon is felkeres­hetnek. A hidegtől, s a kétkezi munkától eldurvult kezeit melengeti a kávéspohár ol­dalán, s mialatt magáról be­szél, elfigyelem szív alakú, keskeny arcát, — határozott egyéniségre valló — kifejező szemeit. Ez a lányosán töré­keny termetű nő most a falu „első” asszonya. Okos érvei­vel közvetíti az „övéi” kéré­seit, gondjait. Az éleket gon­dosan lecsiszolja, anélkül, hogy azok veszítenének érté­kükből­Mihalik Júlia — Kezdjük egy hi­vatkozással. A legutób­bi beszélgetésünk al­kalmával azt mondta, hogy meglehet az el­következő hónapokban csökken a taglétszám, ám erősödik a mozga­lom, tartalmasabbá válik a munka... Nos, mi a helyzet? — Mintegy kétezerrel megfogyatkozott a tábo­runk, így tizenhétezerről, tizenötezerre csökkent & KISZ-tagok száma. Az egyik ok kétségtelenül: a megnö­vekedett mérce. Különösen a középiskolások körében vált erőteljesebbé a szelek­ció. Ma már nincs afféle „automatikus felvétel", csak az adott közösség által föl­állított mércét megugró fi­atalok kapnak tagsági köny­vet. E rétegnél tehát, mond­hatni, egy színvonaleme­lést is hozott a létszám- csökkenés. Más a helyzet a munkásfiataloknál, a pálya­kezdőknél. Az itteni ki­válások súlyos veszteségek mozgalmunk számára, hi­szen azt jelzik, hogy elfor­dultak a KISZ-től, a kör­nyezet %rem tudott hatás­sal lenni rájuk... De, hogyan is tudna az az alapszervezet bárkire is hatni, amelyik csupán papíron, formálisan létezik?! S ez az alapkér­dés: igazi tettekkel hitelt kell szereznünk, példát kell mutatnunk. S a változtatást, a reformot, a korszerűsítést először a saját házunk táján kell elvégezni, hogy egy ütőképes, jól szervezett gár­dával megvalósíthassuk el­képzeléseinket. — Nem illúzió ez? Van-e a KISZ-nek ma olyan programja, amely tömegeket tud vonza­ni? Amely a nehézsé­gekből kiutat mutat? — Nemcsak a KISZ-nek, hanem az egész társadalom­nak van ilyen célkitűzése, mégpedig a társadalmi-gaz­dasági program a kibonta­kozásról. Ez jelenti számuk­ra is a vezérfonalat, hiszen a párt ifjúsági szervezete vagyunk, politikájának vég­rehajtásán dolgozunk. Ter­mészetesen, sajátos eszkö­zökkel, lehetőségekkel. Nem tudunk, igaz, lakást építeni, nem tudunk szociális segélyt adni, nem mi dolgozzuk ki az oktatási rendet, nem mi határozzuk meg a foglalkoz­tatáspolitikát... De igenis, mindezekbe beleszólhatunk" beleszólunk, javaslatokat teszünk, képviseljük az ér­dekeket! Azzal törődünk, ami a fiatalokat ma legin­kább foglalkoztatja: le­gyen hol laknia, legyen hol dolgoznia, a munka értel­mes, a teljesítmény megfi­zetett legyen, megérje ta­nulni... — Igen, korábban is ha KISZ-munkáról volt szó — emlékezetem sze­rint — legtöbbször a szabad idő helyes meg­szervezése, a kulturális és a sportélet program­ja merült föl. — Az is kell, de ma szá­munkra az érdekvédelem, a képviselet fontosabb, előbb­re való. Meg kell monda­nom, az említett szemlélet még korántsem a múlté, Sokhelyütt ma is összeté­vesztik a KISZ-t, valami­féle, szabadidős, hobbi­társasággal, megfeledkez­ve a „politikai” jelzőről. En­nek érdekében részt ve­szünk például a lakásgaz­dálkodás országos méretű korszerűsítési akciójában, politikai állásfoglalásunkat eljuttatjuk az illetékes szer­vekhez napirendre tűzzük a műszaki feljesztés KISZ-es lehetőségeit. szakértői, elő­adói csoportokat hozunk létre, korszerűsítjük a poli­tikai képzési rendszerün­ket. Szóval, vannak elkép­zeléseink. S nem is a nul­láról indulunk, hiszen a megváltozó KISZ csírái már jelen vannak. — Milyen arányban? — Az új típusú KISZ bá­zisa még csekély. Azok, akik egy reformszellemű szerve­zetet, egy markáns, határo­zott politikai elveket valló, s azt hosszú távon követke­zetesen megvalósító moz­galmat akarnak, egyelőre kevesen vannak. De annyi­ra nem, hogy ne tudnák magukkal ragadni a tagság jó részét! Mi kell ehhez? Kikre számítunk? Csakis fölkészült, a szó igazi értel­mében vett elkötelezett, a közéleti munkát, tisztesség­gel ellátó fiatalokra van szükség. Egy sor dologban változnunk-vitatkoznunk kell. Mondok egy példát. Eleddig azt mondtuk, hogy a munkahelyeken a fiatalok érdekeit képviseljük, meg- védjük.. De vajon azzal védjük-e meg, ha fűhöz- fához szaladgálunk, mi­után a szerkezetátalakítás, a leépítés miatt kezébe adták a munkakönyvét... vagy pe­dig akkor védjük meg való­ban, ha arra törekszünk, hogy szakmailag jól képzet­tek, fölkészültek legyenek, univerzális ismereteket sze­rezzenek, következésképpen az esetleges elbocsátások­nál, az ilyen ismeretekkel rendelkező fiatal neve föl sem merül. Vagyis: elébe kell mennünk a dolgok ala­kulásának. Az előbbi példá­nál maradva, javasoltuk, hogy a szakmunkásképzés­ben vezessenek be olyan oktatási formát, amely a ta­nulókat „csupán” egy általá­nos, alapismerettel látja el, s ezt majd az üzemek, vál­lalatok saját profiljuknak megfelelően „szakmásíthat­ják”. — Átolvasgatva a mozgalmi dokumentu­mokat, valóban meg­szaporodtak az utóbbi időben a különféle KISZ-álIásfoglalások, ■ -javaslatok. Figyelembe veszik ezeket az illeté­kesek? — Kevés olyan ötletet, ja­vaslatot tudnék mondani, amely írott malaszt maradt volna. Elmondhattuk véle­ményünket, javaslatainkat a megyei pártbizottság által elfogadott cselekvési prog­ram előkészítése során. Nem csupán az ifjúság helyzeté­vel, gondjaival kapcsolato­san, hanem például figye­lembe vették véleményünket olyan kérdésekben is, mint a gazdasági, társadalmi ten­nivalóik, a politikai munka korszerűsítése. De „beépült” állásfoglalásunk más me­gyei programokba is, gon­dolok itt a szociálpolitiká­ra, a lakáskérdésre, az egész­ségmegőrzésre, a kulturális feladatokra. Bizonyos rész­letkérdésekben javaslatain­kat elutasították, mond­ván: egyelőre nincsenek rá anyagi lehetőségek. Mind­ezek nem keserítenek el bennünket, továbbra is azon vagyunk, hogy a helyi fel­adatokból, lehetőségekből kiindulva szellemi és anya­gi erőinket a cselekvésre összpontosítsuk. Szeretném kihangsúlyozni a „helyi” szócskát. Ugyanis, a helyi, városi, üzemi, községi alap- szervezeti gondolkodás se- holsem spórolható meg: ki- nek-kinek joga és köteles­sége a politika helyi, konk­rét teendőinek a kimunká­lása, megvitatása, s végre­hajtása. A megyei KISZ- bizottság sem rendelkezik a bölcsek kövével, hogy pon­tosan megtudná mondani, hol, mikor, kinek, mit kell tennie, s akkor máris meg­oldódnak a nehézségek. Nem, mindenkinek kínke­servesen, némi túlzással: meg kell szenvednie a job­bításért. De semmiképpen nem nevezhető szenvedés­nek az, ami előbb-utóbb gyümölcsöt hoz. Márpedig mi ebben bízunk. Tanka László A második fél évtől csak szovjet exportra termel a Fővárosi Kézműipari Vállalat bőrdísz­mű-gyáregysége Pásztón. Havonta 40 ezer szabadidős- és sporttáskát készítenek 6 mil­lió forint értékben. — bp — A NÓTTÉV feladatai

Next

/
Thumbnails
Contents