Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-11 / 266. szám
2 NÖGRÁD 1987. november 11., SZERDA Moszkvai sajtóértekezlet Nem változott a Szovjetunió közel-keleti politikája Már megkezdődött a szovjet—amerikai csúcstalálkozó gyakorlati előkészítése. A kapcsolatok rendkívül felelősségteljes szakaszukhoz érkeztek, hiszen a december 7-én kezdődő washingtoni találkozón az összes problémát megvitatják, különös tekintettel a leszerelés kérdéseire — hangsúlyozta keddi sajtóértekezleten Moszkvában Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminiszter-helyettes. Petrovszkij — egy kérdésre válaszolva — határozottan cáfolta, hogy bármiféle változás történt volna a Szovjetunió közel-keleti politikájában. — Az amma- ni arab csúcs kapcsán elterjedt francia sajtóértesülések légből kapottak, minden alapot nélkülöznek — hangsúlyozta. — A Szovjetunió a közel- keleti rendezéssel foglalkozó nemzetközi . konferencia összehívásáért száll síkra. Sőt, mi több, külön ki szeretném emelni: megítélésünk szerint jelenleg rendkívül kedvező helyzet alakult ki annak köszönhetően, hogy nemzetközi vonatkozásban gyakorlatilag konszenzus jött létre egy ilyen nemzetközi konferencia ösz- szehívásának kérdésében. A Szovjetuniónak az a véleménye, hogy ezen a nemzetközi konferencián részt kell vennie a Biztonsági Tanács valamennyi állandó tagjának, és a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesztinai nép egyetlen .törvényes képviselőjének. — Most, hogy a figyelem ismét a Közel-Keletre terelődött, az alkalmat megragadva szeretném megemlíteni, hogy különböző híresztelések terjedtek el. A napokban az egyik francia sajtószerv arról adott hírt, hogy a Szovjetunió állítólag megváltoztatta álláspontját a palesztin képviselet kérdését illetően, s hogy erről, úgymond, még Sevardnadze szovjet és Peresz izraeli külügyminiszter találkozóján is szó esett. — Petrovszkij mindezt kategorikusan cáfolta és rámutatott: a New Yorkban lezajlott külügyminiszteri tárgyaláson, a szovjet fél határozottan kifejtette, hogy a palesztin képviselet kérdése rendkívül fontos, alapvető kérdés, mivel a palesztinok megfelelő képviselete nélkül lehetetlen biztosítani a közel-keleti probléma rendezését. Emellett a palesztin képviselet kérdésének tisztázásánál természetesen — és magától értetődően — figyelembe kell venni a Palesztinai Felszabadítási Szervezetnek, mint a palesztin nép egyetlen, törvényes képviselőjének véleményét. Törvényjavaslat-tervezet a közlekedésről Kedden ülést tartott az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága, és megvitatta a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslattervezetét. A képviselőkhöz előzetesen eljuttatott írásos előterjesztés megállapítása szerint szükség van a közúti közlekedés egészét átfogó, magas szintű, egységes jogi szabályozásra. Társadalmi és gazdasági érdek, hogy törvény segítse elő a közúti személy- és áruszállítási szükségletek kielégítését, a korszerű járműállomány és közúthálózat kialakítását, a közutak védelmét. Korábban, a szabályozás túlnyomórészt miniszteri rendeletekkel történt. Az utóbbi negyedszázadban bekövetkezett fejlődés ma már lehetővé teszi, hogy hosz- szabb távra, törvényi szinten is megfogalmazódjanak a közúti közlekedéssel ösz- szefüggő legfontosabb állami és állampolgári jogok, kötelességek. A fejlődést jelzi, hogy jelenleg több mint tízezer vállalat és egyéb szervezet üzemeltet gépjárművet: összesen 40 ezer személygépkocsit, 26 ezer autóbuszt és 200 ezer tehergépkocsit. A magánfuvarozók tulajdonában 34 ezer gépjármű van. Ezen felül mintegy másfél millió személygépkocsi és 40 ezer motorkerékpár szolgálja az egyéni közlekedést. A nemzetközi gazdasági és idegen- forgalmi kapcsolatok keretében évente több millió külföldi jármű közlekedik az ország területén. Mindez azt is jelenti, hogy gyakorlatilag mindenki érdekelt valamilyen módon — gyalogosként, utasként, járművezetőként — a közúti közlekedésben. Stadinger István, a bizottság elnöke bevezetőjében utalt arra, hogy a törvényjavaslat-tervezetet a társadalmi viták tapasztalatait felhasználva az érdekelt szervekkel egyeztetve készítették el, így került az most a képviselők elé. Az Országgyűlés elé 1988 tavaszán kerülő, végleges törvényjavaslat kidolgozásakor a bizottság tagjainak észrevételeit, javaslatait is figyelembe veszik. Arab csúcs Enyhültek a Szíriái—iraki ellentétek A szinte kitapintható feszültség, amely az Arab Liga rendkívüli csúcsértekezletének nyitónapját és az első tárgyalásokat körülvette jelentősen oldódott: az intenzív több oldalú közvetítés nyomán Ammanban enyhülni látszanak Szíria és Irak ellentétei. Közelebbi részletek, konkrét megállapodások egyelőre nem ismeretesek, csupán az, hogy a nyolc éve egymással ellenséges viszonyban álló két állam vezetői enyhítettek korábbi álláspontjukon. Ez a fejlemény jelentősen átrendezheti a térség viszonyait: lehetővé teheti egy közös arab álláspont kidolgozását a nyolcadik éve tartó iraki—iráni háború ügyében. A csúcsnak ez az első eredménye nagyrészt Husszein jordán uralkodó személyes sikere. Washington hajlandó tárgyalni Fordulatnak, bár korántsem teljes fordulatnak nevezték az első amerikai kommentárok azt, hogy Reagan elnök hétfőn módosításokat jelentett be az Egyesült Államok Nicaraguával kapcsolatos politikájában. Reagan az Amerikai Államok Szervezetének (AÁSZ) külügyminiszterei előtt kijelentette: Washington hajlandó bizonyos feltételek mellett közvetve tárgyalni Nicaraguával (a guatemalavárosi megállapodás öt aláírójával együttesen), de csak akkor, ha a sandinista kormány hajlandó a kontrákkal való közvetlen tárgyalásokra. A végleges választ szerdán maga Ortega elnök adja meg Washingtonban: NEB-ülés Bátonyterenyén (Folytatás az 1. oldalról) ami azt jelzi, hogy megnőtt a magánkereskedői vállalkozási kedv. Az ellenőrzött kereskedők árukészlete szakmai üzletkörüknek megfelelt. Árfeltüntetési kötelezettségüknek nagy részt eleget tesznek, de észleltek hiányosságot ezen a téren, például egy divatáru-kiskereskedőnél. A minőség- tanúsító okmányokat csak részben tudják ’mellékelni, mivel ezeket nem kapják meg minden esetben á kisiparosoktól. Árkialakításuk változó. Még mindig nem tekinthető egészséges versenynek a magánkereskedők közötti konkurencia, az árakat általában egyeztetik, viszonyítják egymáshoz. Külföldi eredetű áruk értékesítésével mindössze egy helyen találkoztak, az ellenőrök. összességében a magánkereskedők számának növekedése pozitívan értékelhető, mivel munkájukkal jelentős részt vállalnak az ellátás színvonalának javításában, a meglévő hiányosságok ellenére. A nagybátonyi sportpálya körüli fák kivágását sérelmező bejelentés alapján történt vizsgálatról is szó esett az elnöki beszámolóban. Az ÉMÁSZ bátonvte- renyei kirendeltségének dolgozói az illetékeseket a helyszínen tájékoztatták a fák kivágásának szükségességéről, mivel azok üzemzavart okoztak a közeli 120 kilovoltos távvezeték működésében. Szovjet—amerikai tárgyalások Á továbblépés kulcskérdései Az a világszerte osztatlan örömmel, megelégedéssel fogadott bejelentés, hogy Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök december 7-én — Genf és Reykjavik után immár harmadszor — újra találkozik egymással, szinte egyidejűleg hangzott el Moszkvában és Washingtonban. A gyakran váratlan fordulatokban, a két vezető nukleáris hatalom alkupozícióinak gyors változásában is bővelkedő előkészületek a figyelmes újságolvasó számára többé-kevésbé ismertek. A katonapolitikai szemleírónak így hát az a dolga, hogy a közelgő „csúcson” előreláthatóan napirendre kerülő kérdések lényegének megragadásával valamelyest megkönnyítse a tájékozódást, a meglehetősen bonvolult fejlemények, háttéri összefüggések jobb megértéséhez. Elöljáróban — a mindkét tárgyaló félnél megfigyelhető politikai-katonai gondolkodásmód fokozatos átalakulásának illusztrálásaként — idekívánkozik az a megállapítás, hogy az életben maradáshoz fűződő biztonsági érdekek, az egymásrautaltság és a kölcsönös függés mindinkább előtérbe nyomuló felismerésének követelményei elkerülhetetlenné tették az eltérő álláspontok valamilyen észszerű közelítését, az értelmes kompromisszumokhoz vezető utak közös felkutatását. Ha nem erre törekedtek volna, nyilván aligha születik meg a szeptemberi elvi megállapodás az amerikai és a szovjet közepes hatótávolságú, illetve hadműveleti-harcászati rakétaatomfegyverek záros határidőn belüli megsemmisítéséről, s nem kerülne sor Washingtonban az erről szóló szerződés legmagasabb szintű aláírására. A legfontosabb ebben éppen az, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok a katonai szembenállás legveszélyesebb szférájában teszi meg az első lépést a tömegpusztító harceszközök fizikai felszámolása felé, s ha nem állnak meg az út kezdetén, ez jó példát szolgáltathat majd további, még jelentősebb fegyverzetkorlátozási megegyezésekhez, az atomfegyverkészletek megsemmisítéséhez. Természetesen senkinek sem lehetnek illúziói afelől, hogy a minden államot átfogó biztonsági rendszer egyik napról a másikra megvalósulhat. Egyszerű számvetésből is könnyen kimutatható: a nemsokára aláírandó szovjet—amerikai szerződéssel a két hatalom már felhalmozott készleteinek mindössze 3—4 százalékára terjed ki a szóban forgó fegyverzetek kölOkkal lehettek elégedettek — Sevardnadze szovjet külügyminiszter Reagan elnöknél Washingtonban október végén. csönös megsemmisítési kötelezettsége. Így tehát az „elrettentésben” rejlő fenyegetettség csupán alig észrevehetően mérséklődik, bár politikai-pszichológiai értelemben ez a minimum sem lebecsülhető, főleg az európaiak nézőpontjából. Más oldalról fontos kiemelni: az elmúlt évtizedekben nem volt precedens arra, hogy a korszerű atomharceszközök bármelyik kategóriáját még elavulásuk előtt véglegesen kivonták volna a hadseregek arzenáljából. A szovjet felső vezetés felfogása szerint azonban mielőbb túl kell lépni a kettős nullamegoldás kínálta kereteken. Moszkvában — és ez a koncepció világosan körvonalazódik az októberi Gorbacsov—Shultz találkozón — meggyőződéssel vallják, van lehetőség a hadászati támadófegyverek legalább 50—50 százalékos csökkentésére a következő öt év alatt, majd egy újabb ötéves periódusban a még megmaradt ilyen rendeltetésű eszközök nagyobbik részének leszerelésére. Az első időszakában ily módon elképzelhető, hogy mindkét hatalom — az egyes haderőnemek sajátosságainak, felépítésének és szervezeti különbségeinek megfelelően — mintegy 6—6 ezer darabra csökkentse meglévő nukleáris robbanótölteteinek számát. Az is kézenfekvő azonban, hogy ennek a feladatnak a megoldására csak úgy és akkor van reális kilátás, ha az USA tartja magát az 1972-es SALT—I (ABM)-szerződés korlátozó előírásaihoz, vagyis ha nem építi fel földi és űrbázisú átfogó rakétaelhárító rendszerét. Nem nehéz megérteni, ha az Egyesült Államok valamikor a következő évtizedben mégis létrehozná működőképes „űrvédelmi pajzsát”, és eközben megőrizné elsőcsapásmérő képességét is, a Szovjetunió a katonai egyensúlyi helyzet nagyfokú megbomlása miatt egyáltalán nem érezhetné magát biztonságban. Márpedig egyik állam sem növelheti biztonságát a másik rovására! A gorbacsovi vezetés ezért azt javasolja, az ABM-szerződést mindkét fél legalább 10 évig tartsa tiszteletben, ne lépje túl annak kereteit (az amerikaiak egyelőre hét évet vállalnának, ha csak időközben nem módosul majd ez az álláspontjuk). Egv évtized ugyanis elegedő lenne a legnagyobb hatóerejű megsemmisítő eszközök felszámolásához. Amennyiben a hadászati rakéták és nukleáris tölteteik kölcsönös felszámolása megtörténne, az Egyesült Államoknak ugyan miért lenne szüksége a kozmikus ..védőpajzsra?” Hiszen eltűnnének azok a fegyverek, amelyek ellen megalkotását tervezik. .. Ám ez a logika túlságosan egyszerű ahhoz, hogy következtetni lehessen belőle az immár elég rövidéletű Reagan-kormánvzat várható magatartására a decemberi csúcstalálkozón. Mint emlékezetes, a múlt év végi reykjaviki megbeszéléseken éppen az amerikai félnek a csillagháborús programhoz való makacs ragaszkodása hiúsította meg az áttörést, s ezzel elszalasztottá a ritka történelmi alkalmat. Hogy mi történik majd Washingtonban Mihail Gorbacsov látogatásakor, s hogy sikerül-e áttörni a konfrontáció betonfalát, s jó eredményekkel megalapozni a jövő év első felére tervezett újabb csúcs- találkozót, azt egyelőre csak találgatni lehet. Serfőző László alezredes r- tMai kommentárunk Gyalázatos tett „Bárki is volt a tettes, bizonyos, hogy a lehető legnagyobb kárt okozta az ír nemzeti ügynek.” Ezt az északírországi brit fennhatóság ellen, és Írország nemzeti egységének helyreállításáért 65 esztendeje küzdő Sinn Feiin-mozgalom enniskülileni szervezetének vezetője jelentette ki. Véleményével csak egyetérteni lehet. A merénylet szörnyű képeit láthattuk a hazai lapokban, a híradók filmkockáin. Szavak aligha adhatják vissza a megdöbbentő látványt. Mégis, idézzük fel röviden, mi történt vasárnap az észak-írországi Enniskillen város főterén. A világháborúban elesettek hagyományos emléknapját tartották. Kegyeletes megemlékezésre gyűltek össze a lakosok. S ekkor hatalmas detonáció rázta meg a teret. A nagy erejű pokolgép tizenegy ember életét oltotta ki, hatvanötén megsebesültek, Hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosság történt Észak-lrországban. Tragikus a tizenegy ember halála. S fájók a vak pusztítás következményei: a robbanás mély sebet ejtett a hősök emlékének áldozó már amúgy is sokat szenvedett írek lelkén, az ügyükben véghezvitt rombolás alig felmérhető. Nagy-Briitanniában és Írországban felekezeti és pártkülönbségre való tekintet nélkül ítélték el a terrorcselekményt. Thatcher miniszterelnök szörnyűséges érzéketlenségre és embertelenségre valló megrényletről beszélt. Haughey ír kormányfő még nála is élesebb szavakkal mondott ítéletet. Az ír Kommunista Párt az elvakult gyűlölet elvakult tetteként bélyegezte meg a bűncselekményt. A terrorista eszközökkel harcoló ír köztársasági hadsereg (IRA) beismerte a merényletet. Ám ez a felismerés nem jelenthet feláldozást is. A részben vallási (protestáns-katolikus) köntösbe öltözött erőszak láncolata eddig sem hozott — nem hozhatott — megoldást az ír egység ügyében. Viszont Észak-íror- szágban az elmúlt jó másfél évtizedben több mint kétezer áldozatot követelt a terrorcselekmények sora. Az ír köztársaság politikai tényezőit akarták volna most befolyásolni a tettesek? Ha igen, rosszul számítottak, a merénylet után a dublini parlament aligha veti el a jövő hónapban beterjesztenő brit—ír szerződés- tervezetet, amely terroristák kiadatását is előirányozza. Ám függetlenül attól, miként egyezkedik London és Dublin, a merénylet méginkább bizonyítja, hogy az ír kérdés mindenképp csak politikai eszközökkel rendezhető. Az elvakult terror csakis a gyűlölet • hullámait korbácsolhatja fel. Laczik Zoltán
