Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

1987. november 7., SZOMBAT NOGRAD 9 Ünnepség „áldozati számítógép” mellett ■Ä Á [w ’ r ____________ ß Gt FEDEL ALATT Jap m pl p s J%z utóbbi fél évtized- ben többször hívták tel magukra a figyelmet a cerediek. Legutóbb azzal, hogy a mindössze másfél ezer lakosú település tizen­hárommillió forintért faluhá­zat építtetett. A lakosság megkötéséhez hozzátartozik. hogy gyere­keit jó helyen tudja a dol­gozó anya, legyen járható út. hogy ne csak a tejet, a kenyeret tudják helyben beszerezni — vallja Czene Győző, a községi közös ta­nács elnöke. — Nemcsak a legalapvetőbb dolgokban igyekszünk önellátásra be­rendezkedni — az élelmiszer­kereskedelemben, egészség­ügyben például —, hanem másban is. Az otthonosság­hoz azonban mindez már nem elegendő; kell a falu­szépítés. és jelen kell len­nie a kultúrának is. A ceredi kultúrház a har­mincas években épült, és mára jellegében, funkciójá­ban. műszaki állagában egy­aránt nagyon elavult. Fel­újítása húszmilliónál többe került volna, ezért döntöt­tek a faluház felépítése mel­lett. Ilyen nincs is más megyében. Egy fedél alatt a közigazgatás és a közműve­lődés intézménye, s helyet kaptak benne a társadalmi szervezetek is. — A lakosság már a te- hót is erre szavazta meg — mondja a tanácselnök. — Igény van , a szórakozásra, művelődésre, s ehhez térre van szükség. A régi kastély- épületet bővítettük ki a közigazgatási szárnnyal. Ügy láttuk praktikusnak, ha a két intézményrendszert nem választjuk külön, hiszen ily módon egyik oldhatja a má­sikkal szembeni esetleges fenntartásokat is. Kiss Józsefné Zabarból jár át tanítani a központi iskolába, s érthetően az ok­tatási intézmény munkáját is segítő funkciónak örül leginkább. — Bár szép az iskolánk, kicsit szűkösen férünk ben­ne. Most javult a helyzet, mert a faluház a miénk is. A tanácselnök a faluház előnyeit ecseteli: mit nyújt­hat a gyerekeknek, a fiata­loknak és a, felnőtteknek szórakozás, vagy művelődés terén, mit jelent a párt- és KISZ-munka jobbítása szem­pontjából. Beszél a helyi adottságokról, amelyek el­lenállnak az uniformizálás­nak, arról, hogy a művelő­dési otthon kínálata akkor lesz sokak számára vonzó, ha az itteniek életének, törekvéseinek mentén he­lyezkedik el. Bámulom hoz­záértését és felteszem a kér­dést: végzettsége mire jogo­sítaná, ha nem községi ve­zető lenne? Megtudom, közgazdász, s a munkatár­saival együtt úgy tartja, ma megengedhetetlen, hogy a tanácsi vezetők ne értsenek konkrétan is valamihez. Munkájukból adódik, hogy nyitottak legyenek minden iránt. Magam egészítem ki azzal, hogy mindehhez olyan sajátos szemlélet szükségel­tetik, aminővel itt a peda­gógusok, egészségügyiek, gazdasági vezetők, társadalmi és tömegszervezetek aktivis­tái rendelkeznek. S, ennek az új szemlélet­nek. magatartásnak, alkotó és újító kedvnek az ösztön­zése. honorálása nem ma­rad el a felsőbb szervek ré­széről. A község sajátos arculata kialakulóban, s a dinamikus fejlődésnek köszönhetően, megállt az elvándorlás Za- baron. Cereden pedig már az épülő családi házak is jelzik az itt maradni szán­dékozást. Járatlan úton indultak el a cerediek. Bátorságukat igazolni látszik vállalkozá­suk látható sikere, hiszen —, mint Varga Gyuláné nép­művelő mondja — sok az érdeklődő. A start minden­képpen dicsérendő, s ígére­tesnek látszik a jövőre néz­ve is. — Nem a rendezvénycent- rikusság dominál terveink­ben — tájékoztat a fiatal- asszony —, hanem azt sze­retnénk, hogy célirányos ne­velési és művelődési hatá­sok indíttatására odáig ér­jenek el az apróbbak és na­gyobbak. hogy képesek le­gyenek saját programozású ismeretszerzésre. Ezt a leg­nehezebb elérni a legtöbb embernek: a művelődés „el­kezdését". A faluháznak híre kelt már sz.űkebb hazánkban, s talán többeket inspirál a pályázatokon való részvétel­re. amelyek hasznáról a ce­redi tanácselnök így nyilat­kozott :4 — Olyan támogatási fó­rum, amely útkeresésre ösz­tönzi a helyi tanácsokat, s amely megmozgatja nemcsak a helyiek erőforrásait, ha­nem szellemüket, szívüket is a jó ügyekért. Tuza Katalin — Felkaptam a vizet egy ’•adióműsoron. Éppen büty­költem a tetőtérben, mikor a riporternő arról faggatta a 24 éves egyetemistákat, vajon nem ingerli-e őket, hogy még mindig nem ren­delkeznek lakással, kocsi­val? A fene egye meg —' gondoltam. — Hát itt va- gvok 28 születésnapi torta után és végre nagy nehe­zen tető alá hoztam a kuc­kómat. De hol van még a bútorozás, meg más egyéb, ami kell? Nem is szólva a tetemes kölcsönről, hát ezért is adom el a számí­tógépemet... Fejét lehajtva mered az irodai (vagy inkább mű­helybeli) fiókjára. E rövid szünet azt sejteti számomra, hegy élete fordulópontjá­hoz érkezett. Azt a miliőt teremtette meg, amitől az ember igazi felnőtt férfivá válik, képes gondoskodni önmagáról, gondolkodni a családalapításon, saját ere­jében bizakodva eztán. Nem kevés változás eddigi éle­téhez képest! Szabó Ferenc­cel. a BRG salgótarjáni gyárának fejlesztőmérnö­kévei munkahelyén beszél­getünk. Régóta szerettem volna „tollvégre kapni”, s most különös hangsúlyt ad e találkozásnak, hogy meg­kapta a Kiváló dolgozó el­ismerést. — A srácok már fenik a fogukat egy kis ünneplésre, mert hiszen nem minden­nap kap az ember efféle kitüntetést — fordul a jól ismert arcok felé, akik ka­ján mosollyal nyugtázzák az újfent megerősített invitá­lást. — Azt hiszem, hogy a csapathaneulat mindenkép­pen hozzájárult ehhez. No és a tanulással eltöltött jó néhány esztendő, de ezt úgy is tudod... Való igaz, szinte egy idő­ben kezdtük „csomagolni” a villamosipari ismereteket. Feri, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem kazinc­barcikai főiskolai karán. Képességei alapján marasz­talták az egyetemen, ahol egy esztendőn át volt tan­széki mérnök. Erős hon­vágya miatt jött haza, Sal­gótarjánba, s némi bolyon­gás után lett a BRG tech­nológusa. Katonai szolgálat, majd ismét az iskolapad terelgette azon az úton, amelyen végül is megsze­rezte szaküzemmérnöki ké­pesítését. Mára a technoló­giai fejlesztési osztály kulcs­embere lett a mikroprocesz- szorok alkalmazástechni­kájában. — Nőtlen vagyok, egye­lőre elég nekem eltartani ..Herr Grünt”, családunk sokat szolgált Trabantját — meséli, s bár a név Zöld Urat jelent tudom, hogy legutolsó árnyalata a feke­tére emlékeztetett. — A múlt szombaton végre rá­szántam egy délelőttöt, mi­vel enyhén rozsdásodni kezdett a belseje. Igaz, hogy aznap még a kilincs is a kezemben maradt, de hát mire számítson az ember egy húszesztendős járgány­nál? Hobbiként is felfogható autószerelési foglalatossága mellett szinte minden ma­radék szabad idejét kitölti a tetőtér beépítése. Épp a múltkor néztünk szét a szépen alakuló ..életművön", s megmondom őszintén, bá­multam elszántságát, amivel ragyogó otthonná vará­zsolta az egykoron poros, füstös padlásteret. Most büszkén újságolja. hogy üvegtáblák váltották fel az ablakokon feszülő rejlonfó- liát. Lépésről lépésre halad minden, ahogy a lassan gyűlő tőke engedi. — Még a gázbekötés ma­radt hátra a tél beálltáig, s ez végképp kimeríti az anyagi tartalékaimat — jegyzi meg lemondóan, hi­szen a már említett számí­tógép is az „áldozati oltár­ra” került. — Némiképp kárpótol a műhelyben lévő új IBM AT berendezés, bár az is igaz, hogy egyre ke­vesebb időm marad az ef­féle foglalatosságra. Töprengése jut eszembe. Van az úgy, hogy, az ember „megáll” egy kicsit és vé­gigtekint mindazon, amiért dolgozott, amiért élt. Egy régi. orosz közmondás is azt tartja, hogy hosszú út előtt érdemes leülni né­hány pillanatra, kicsit fel­mérve, hová is jutott az ember. Feri gondolatai ezt az állapotot tükrözik, s ta­lán nem üres frázis, hogy ..vihar" előtti csend az, ami most körülveszi. Hiszen a feladatok csak ezután sű­rűsödnek, munkahelyen, magánéletében egyaránt. A kitüntetés egyben köte­lezi is. Jelzi, hogy a kol­lektíva befogadta, számít­hatnak rá szakmai téren, s barátként is. Mindkét irány­ban nyílt szívű — és eszű — ember, nemigen akad haragosa. Ami pedig a jö­vőt illeti; nos az „áldozati számítógép” feledhető, an­nál is inkább, mert minden eddiginél „okosabb”, bonyo­lultabb gépet bíztak rá. Csak csodálom, ahegy a sebtében összeállított kom­puter több tucat gombját nyomogatva varázslatos áb­rák tűnnek elő a Thomson monitoron. Ettől az élmény­től szépül majd meg „Herr Grün”, s lesz otthonná a tetőtér, csak kitartás kér­dése az egész... T. Németh László Kép: Bábel László Régi meggyőződésem ho­zott ehhez a gyarmati ház­hoz. A város (városok) és mindenféle emberi település annyi kultúrközporittal szá­molhat. amennyi az értel­miségi létet vállaló kultúr- emberek száma- Balassa­gyarmat ilyen „modellizálás- ban" igazi nagyváros, s Pod- lipszky E^vin, nyugdíjba vo­nuló városi könyvtárigazgató maga is értelmiségi a szó szoros értelmében. Ezért iga­zából nem is hiszek a nyug­díjazásában. ami lehet papír­forma. de más aligha. . . „Kivonulni” sem lehet egy olyan városból, mint Balas­sagyarmat, ahova — nem új jelenség — mások, máshon­nan, máshol élve is folyto­nosan „bevonulnak!’, elég csak a Komjáthy-társaság országosan szétszórt ide kö­tődő csoportjára vetni egy figyelmes pillantást- Kivo­nulni mégis elsősorban azért nem tudhat senki, aki olyan mértékben vett részt a város kulturális ügyeiben, mint Podlipszky Ervin, mert az ügyek folytatódnak. Akkor is, ha az ember kissé megfárad­va, kissé idegesen, kissé. .. A friss nyugdíjasok tudják: hányféle negatív jelző ille­nék még ide. Most együtt vizsgáljuk — mi volt az élet értelme? Kulcsszavakat ke­resgélünk, együtt töpren­günk valamin, ami maga az ember, s amiből-akiből csak a legmélyebben igaz számít. HITELESaHHBHH RANGON A házban több mint húsz éve lakik, itt nőttek fel a gyerekei, két fia; egyikük programozó matematikus Szegeden, a másik munka- szerződéssel New Yorkban vegyész, ők méltán hozzátar­toznak a mérleghez, meg ez a kis ház, a szépen kar­bantartott Trabant. . . Az, az igazán szép, sudár fenyő ott már nem az ő kertjében nőtt magasra, pedig jó lett vol­na időt mérni rajta, s tekin­télyt is, a faültető ember büszkeségét csillanthatnánk meg közösen, marad a derű, hogy „lám csak, az sem az enyém. ■. ” De a kert így is szép, s lesz még szebb, in­tenzívebb a több idővel, ami most jön. Balassagyarmaton született, Jászberényben, Pesten isko­lázott, dédapja valahol még a cseh erdőkben volt uradal­mi vadász, nyilván lengyel származással, nagyapja amo­lyan fikciós (mindenben benne mozgó) ember, aszta­losként itt, Nógrádban, Bér­ceién. Többet szervezett min­denféle közösségi ügyben, mint amennyit gyalult a padnál: apja tanító Köves- den, olyan értelmiségi, aki a közösséggel tett a legtöb­bet a közért; színjátszásból összegyűjtött pénzzel építet­tek tantermet a gyerekeknek. A könyvtáros, aki soha nem készült annak, mégis könyv­táros lett, vagy inkább könyves ember, könyvek kö­zött is élő, másoknak segítő valaki — Bercelen kezdte a tanítói pályát akkor, amikor valóban fényes szellők fúj­tak, 1948-ban- Az egyik kulcs talán éppen innen való Pod­lipszky Ervinhez. A másik már eleve megvolt; apjától, nagyapjától kapta. A közös­ség és az egyén sokoldalú összetartozásának példáját. És a kötelezettség érzését. A többiekhez tartozás kötelező hűségét, ami később, már Nográdmarcalon igazgatós- kodva (oda tartozott még há­rom település — Gárdony, Iliny, Csitár) szó szerint helyhez kötötte. Ketten kezd­tek ott körzeti iskolát csi­nálni a faluval közösen, de valóban ők „csinálták”, hi­szen olyan körülményeket te­remtettek az akkori marca­liakkal (tantermeket alakítot­tak ki, óvodát építettek, pe­dagóguslakásokat, járásban egyedülállóan gazdag szer­tárat stb.), hogy nem történ­hetett más, mint amit akar­tak — iskolakörzeti központ­tá váltak! Közben társadal­mi megbízások a járásnál, sorozatban, egészen addig, arfiíg már nem tudta elke­rülni, hogy Gyarmatra kö­tődjön egészen, de ezt is má­sok akarták, akik szerint Marcal kicsi volt számára. . . A járási tanácsnál gazdasá­gi felügyelő, majd a város­nál művelődési felügyelő, en­nek is huszonkét esztendeje. A könyvtár élén másfél évti­zed, de ez így szinte semmit nem mond­Fel kellene sorolni hu­szonkét év (amióta a város­ban él) valamennyi gyarma­ti kulturális eredményét. Fel kellene sorolni a társak ne­vét — sok százan vannak, s a legközvetlenebb „szellem­testvérek" is mindenütt, ahol egy igazi kulturális társként sokoldalúan nyitott könyvtár vezetője és munka­társai partnerokat találtak a munkára, a városi létezés gazdagítására. Fel kell so­rolni az irodalmi színpadi napokat, a volt megyeháza udvarán rendezett zenei ese­ményeket, a táncosok, szín­padosok, verselők és min­den rendű népművelők hosz- szú, eredményes munkáját, a kertbarátokat, a palóc nyár rendezvényeit, a Madách iro­dalmi színpadot, sikereit, a társakat; Hemerka Gyulát, Versényi Györgyöt, a szé­mmmmm é GMNmn: csényi Szőcs József doktort, aki idejárt, a város vonzá­sának engedve, szabad ide­jében; felsorolni a maiakat, a honismereti kört, a hely- történeti munkát, a Komjá- thy-társaságot, az értelmisé­gi klubot, a diákkávéházat, a balassis öregdiákokat, a könyvtár ezernyi mozdulását a közügyekben; fel kellene sorolni a város mai értékes életét, a könyveket, amelye­ket kiadott (maga a város), a kapcsolatokat, amelyekben új értékek születtek, a hite­les rangot, amit egy em­ber. . • két ember. . . sok em­ber értelmiségként kivívott itt az Ipoly partján. Fel kel­lene sorolni mindent. Hol a tér. több mint háromezer, művelődésben, esti időben végzett munkaóra bemutatá­sára? Hol a bizonyosság ar­ra, hogy érdemes volt? Hogy nem maradt el semmi, ami ■fontos. Hogy lehet megérte­ni a katalizátort, aki maga nem vesz részt a folyamat­ban, aki maga nem válto­zik, „csak” felgyorsít folya­matokat. „Csak” minden fo­lyamatban ott találjuk meg­bízhatóságával, kitartásával, létének-eredetének vala­mennyi jegyével. S lehet-e más, míg léte­zik, mint katalizátor? T. Pataki László Bencze Péter felvétele Faluház Cerecfen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents