Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-07 / 263. szám

4 NOGRAD 1987. november 7., SZOMBAT A városépítő asztalos Tóth Józsefet nehezebb megtalálni, mint egy mi­nisztert. A NÁÉV munka­ruháját viselő asztalos bri­gádvezető nevet az élcelő­désre: „Ha nem ott keres, ahol vagyok. . .” Gondolom, azok is törték a fejüket, hogy merre induljanak, akik az Elnöki Tanácstól érke­zett, a parlamenti kitünte­tési ünnepségre invitáló meghívót vitték utána. Tóth József ugyanis — ha nem képzavar egy asztalos ese­tében — egyszerre több va­sat tart a tűzben. A városi tanács építkezésén, a nyu­gati városrészben, a könyv­tár beruházásán, az új tízemeletes lakóépületben, vagy a vállalati tanfolyami épület kivitelezésén épp úgy dolga akad, mint a kü­lönböző politikai fórumo­kon. A cserzett bőrű, szikár asztalos a kapacitáló szóra felidézi: az elmúlt évtize­dek alatt váci és ózdi „kiruccanás” mellett ott volt minden jelentősebb sal­gótarjáni építkezésen. — Volt rá időm, 1949- től. Ha megérem ugyanis a nyugdíjat — 18 hónapom van hátra — akkor éppen negyven évig dolgozom a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Mostani munkájáról egy­szer azt mondja: „Tavaly kezdtem csinálni a városi tanács épületét. . .” — így is gondoltam, nem nyelvbotlás — erősíti köz­beszóló okvetetlenkedésem után. — Elvégre, az enyém is az a munka. Nézze. .. kilencszázötven . beüvege­zett, nem is akármilyen ab­lakot kellett a helyére ten­ni. Az elején nehezen ment, aztán Pintér Sándor mű­vezetővel nekiálltunk mű­szerezni. Élek, amíg élek, de mindig büszkén fogok elmenni az épület előtt, az ablakok úgy állnak, mint a katonák a sorban. Nincs egy fél centi differencia sem. Városépítőnek nevezem Tóth Józsefet, a minősítést csendes mosollyal tudomá­sul is veszi. De így van ez rendjén, hiszen a Főtér közismert 13-as jelű épüle­ténél épp úgy ott volt, mint más jelentős beruházások­nál. — A Beszterce-lakótelep építkezése volt az egyik legemlékezetesebb: kilenc épület közül héten dolgoz­tam a brigádommal. Tudja, van abban valami megka­pó, hogy az első beköltö­zések után már a gyerekek is ismerősként üdvözöltek a lakótelepen. Igen, a brigád. Tóth Jó­zsef azt mondja egyszer: egyáltalán nem mindegy, hogy kivel, kikkel dolgozik az ember. A brigádvezető­ségnek pedig külön törté­nete van. — Évtizedekkel ezelőtt, tizennégyen alakítottunk egy ifjúsági kollektívát. ■ Veze­tőt sorsolással választot­. tunk, az én nevemet húzták ki a kalapból. Azóta is rajtam maradt ez a fele­lősség, a b.rigádvezetőségtől a mai napig sem váltam meg. Tóth Józseffel elszalad­tak az esztendők, s mahol­nap nyugdíját élvező meg­becsült szakember naponta foglalkozik a fiatalokkal is. — Általában harmadéve­sek, almikor hozzám kerül­nek, a tavalyi négy tanuló­ból kettő velünk is maradt. Mindig azt vallottam, hogy rendszeresen kell foglalkoz­ni velük. Még arra is fi­gyelni kell, hogy milyen a család, hogyan nő fel. Nem­csak az a fontos, hogy a mi kollektívánkban az idő­sebbek miként fogadják őket. A családi és a mun­kahelyi körülmények együtt fontosak. Ha rossz otthon az élet, vagy nem gonddal fogadjuk a hozzánk érkező pályakezdőt, akkor vége van, mint a botnak. E korántsem mellékes dolgokra nemcsak nyitott szemű brigádvezetőként fi­gyel Tóth József. Tizen­nyolc éven keresztül vég­zett szakszervezeti munkát, sok más egyéb vállalás mel­lett. Nevetve idézi: — Egyszer rám szóltak, hogy gumicsizmában sza­ladtam be a gyűlésre. No, mondom, ezért hagyjanak békén. A döntésből nem akartam kimaradni, a mun­kám meg nem olyan, hogy frakkot vegyek. Az idő másra kellett, nem a külsőségekre. Tóth József 1958-tól tagja a pártnak, jelenleg a vállalati pártbi­zottság és a végrehajtó bi­zottság tagjaként is dolgozik. Amikor politikai munkájá­ról kérdezem, ismét kerte­lés nélkül, az egyszerű em­berek őszinteségével vála­szol. — Az a véleményem, hogy már egyetlen esztendő meg- 'mutatja, ki alkalmas arra, amivel megbízták. Kivált­képpen akkor, amikor ne­héz idők is járnak. Hogy mást ne mondjak: amikor a vállalatot szanálták, a nap minden órájának min­den percében politizálni kellett. Ezt cselekedték és cselek­szik ma is a választott tiszt­ségek viselői, Tóth József azonban úgy vélekedik, hogy neki helyzeti előnye van. — Hogyne lenne. Hatá­rozottan állítom, hogy az egyszerű ember politikai munkája a hétköznapokon igen jelentős. Elvégre, min­den órában ott vagyok a munkatársaim között, s ha szabad így fogalmazni, ér­velésem és agitációm haté­konyabb lehet, mint azoké, akik csak egy-egy órára ta­lálkoznak az emberekkel. S hogy van-e miről be­szélni? A mai világban fö­lösleges is a kérdés. A NÁÉV dolgozói gyakran kérdik Tóth Józsefet: miről döntött a végrehajtó bi­zottság, hogyan mennek a dolgok, mi lesz a munka meg a fizetség. — Túlzás nélkül mon­dom, hogy nagy az érdek­lődés, az emberek igenis , törődnek a politikai fóru­mok munkájával. Nem is lehet ez másként, hiszen a jelenről és a holnapról, a bőrünkről van szó. Szűk négy évtizeddel ez­előtt még kerékpárral járt salgótarjáni munkahelyére Tóth József, ma autóbusz hozza és viszi. — Nem távolság, annyi az egész, mintha — mond­juk — a Sebajról járnék be. A biciklivel ugyan volt egy afférom, < egyszer elkéstem tíz percet. Emlékezetes ez a mulasztásom, a művezetőm mondta .is: „Tóth uram. ezt a munkát és a pontos­ságot meg kell szokni.” Tíz perc késedelem — s hogy emlékszik rá az asz­talos évtizedek távolából. . . Ha szabad ehhez a tény­hez kommentárt fűzni: jó volna ezt a lelkiismeret- furdalást minél gyakrab­ban, minél több helyen el­mesélni. Ma is. S ha Karancskeszi szóba került, még egyszer említe­ni kell a tizennyolc évet. Pontosan ennyi ideig volt ugyanis a szeretett lakóhe­lyen tanácstag. — A legutóbbi választás­kor szűnt meg a mandátu­mom. S az egészben ez a szép, hogy a fiam ütött el a tanácstagságtól, két sza­vazattal többet kapott, mint én. S ha már az apával ver/ senyre kelő fiút említettük, még egy tényt le kell írni: a NÁÉV-hoz a lassan négy évtizednyi idő mellett a fiú is köti Tóth Józsefet. — A múltkor azt mondja egy takarítónő nekem: „Te, Jóska, csak nem a te fiad a számviteli osztályvezető? Jaj, de rendes gyerek!” örül az ember lelke, hogyne örülne. Szerencséje, képes­sége, hozzáállása volt, ta­nult, ez lett belőle. Ez az élet rendje. Az élet rendje pedig úgy hozta, hogy Tóth Józsefben mindig élt a késztetés a vál­lalásra: tenni és cselekedni kell. — Azt hiszem, ez el is kisér, az utolsó napomig. S hogy miért? Azt vallom, a politikai munka is épí­tés. akárcsak az asztalos- mester tevékenysége. A jö­vőért dolgozik mind a kettő. Kelemen Gábor SOKSZOROZÓDÓ SZÁLAK Barátságunk 20. évfordulójára E napokban, az 1917'es októberi for* radalom 70. évfordulóját méltató megemlékezések keretében, mi Nóg" rád megyében élők, kettős jubileumot kö­szöntünk. A társadalmi haladásban új kor­szakot nyitó oroszországi proletárforrada­lom eszméinek és történelmi jelentőségének felidézése számunkra — immár két évtize­de — elválaszthatatlanul összefonódik a magyar—szovjet barátság közvetlen, min­dennapi élményeit nyújtó testvérmegyei kapcsolataink, Nógrád és a Nyugat-szibériai Kemerovo megye közötti kapcsolat fejlődé­sének, politikai és emberi értékeinek átte­kintésével. Idén a megyék testvéri együttműködé­sének 20. évfordulóját köszöntjük. A nap­jainkig megtett út rendkívül tartalmas, eseményekben, eredményekben, sikerekben gazdag. Az eltelt húsz év során igazolódott, hogy azok a történelmi találkozások, ame­lyek az oroszországi polgárháborúban har­coló magyar internacionalisták helytállá­sától a hazánk felszabadításában részt­vevő szovjet hadsereg hősi harcáig, az új élet megindításához adott szovjet segítség­től az ellenforradalom leveréséig és a po­litikai, gazdasági, kulturális egvüttműkö- dés legújabb eredményeinek eléréséig íveltek, megyénkben is valóságos igénnyé formálták a magyar—szovjet kapcsolatok elmélyítéséhez való személyes hozzájáru­lást. A Kemerovo megyével kialakított együtt­működésünk is a magyar—szovjet barátság hagyományaiból, történelmi gyökereiből, az SZKP és az MSZMP kongresszusi hatá­rozataiból, továbbá megyéink gazdasági szerkezetének — a széntermelésre, a vas- és üvegiparra alapozott — hasonló jellegéből és a megyei pártértekezleteinken kimun­kált célkitűzések azonos vagy egymáshoz közelálló elemeiből építkezett. Testvérmegyei kapcsolataink politikai ha­tásai közül megkülönböztett jelentőségű a közgondolkodás alakításában, az interna­cionalista tudat és magatartás formálásá­ban betöltött szerepe. Együttműködésünk elősegítette egymás megyéinek, az ott élő emberek életének jobb megismerését, kö­zelebb vitt bennünket országaink, népeink, kommunista pártjaink bel- és külpolitikai törekvéseinek kölcsönös megértéséhez. Nap­jainkban az őszinte, baráti szálak átszövik az élet minden területét. Kapcsolatainkban kezdettől fogva meg­különböztetett jelentőséget kapott a párt­közi együttműködés kialakítása, fejlesztése, melynek bevált formái a delegáció- és elő­adócserék. Az utóbbi időben növelte a munkalátogatások eredményességét, hogy országaink belpolitikai életében, a társa­dalom, a gazdaság, a kultúra területén egy­aránt érvényesülő új szellem, a nagyobb nyitottság a tapasztalatcseréket is áthatot­ta. Ifjúsági fesztiválok gazdag programjai, politikai, kulturális és szórakoztató rendez­vények, turistautak és úttörő-cseretáborok tanúsítják, hogy sokoldalú együttműködés valósult meg a KISZ és a Lenini Komszo- mol Kemerovo Területi Bizottsága, vala­mint a nógrádi úttörők és a kemerovói pi­onírok között is. A tanácsok, szakszervezetek, valamint az ipari ,és mezőgazdasági termelőegységek, dolgozó kollektívák közvetlen kapcsolatai ékes bizonyítékai annak, hogy a megyéink közötti barátságot nem csupán az ünnep­napok, sokkal inkább a közös munka, a hétköznapok együttes erőfeszítései formál­ják. Közülük is kiemelkedő jelentőségű a Pásztói Mátraaljai Állami Gazdaság Osz- tyapenko brigádjának a nagy októberi szo­cialista forradalom 70., és a Nógrád—Ke­merovo közötti testvérmegyei kapcsolat 20. évfordulója tiszteletére kezdeményezett munkaverseny-felhívása, melyhez közel 100 brigád jelentette be csatlakozását. tett többletfelajánlást a helyi tervek mind ered­ményesebb teljesítése érdekében. Nyolc testvérüzem együttműködésének számos konkrét példája igazolja továbbá. hogy az azonos termékeket gyártó vállala­tok közötti kapcsolat milyen jelentős mér­tékben kitágítja és megsokszorozza a ter­melési lehetőségeket, áthidalva a városok, dolgozó kollektívák, alkotő közösségek kö­zötti több ezer kilométernyi földrajzi tá­volságot. Megyéink újságíróinak, művészeinek kézfogását — egyebek mellett — az Arany-, híd, a Találkozás, a Barátság útján című, kétnyelvű kiadványok dokumentálják. Mű­vészegyütteseink kölcsönös vendégszereplé­sei. sportolóink találkozásai — az MSZBT- tagcsoportok által gondozott — egymás me­gyéit bemutató kiállítások, ismeretterjesztő előadások, vetélkedők egyaránt hozzájárul­nak ahhoz, hogy minél teljesebb, sokolda­lúbb és hitelesebb legyen az országaink po­litikájáról. népeink célkitűzéseiről, minden­napi életéről alkotott kép. Testvérmegyei kapcsolatainkat méltatva mindig jó érzéssel említjük barátságunk kedves szimbólumait: nevezetesen azt, hogy Salgótarján egyik legszebb lakótelepét . — ahol felépült a szovjet belsőépítészek ter­vei alapján berendezett Tajga-teázó, s ahol elhelyezést nyert a barátság térbeli végtelenségének képzetét idéző ..Salgótar­ján és Kemerovo barátsága” elnevezésű térplasztika — Kemerovónak hívják. Ked­ves figyelmesség testvérmegyénktől, hogy ők viszont Kemerovo város központi fekvé­sű. méltóságteljesen tágas, a barátságot jel­képező köztéri szoborral ékesített utcáját és egy korszerű városrészt neveztek el Nóg- rádról. illetve Salgótarjánról. Minden évforduló egyben előretekintés a jövőre is. Bár a következő két évre szóló együttműködési tervek kialakítása, egyez­tetése még most folyik, ahhoz nem fér két­ség. hogy kapcsolataink továbbfejlesztésé­nek jelentőségét azonos módon ítéljük meg, fő irányaiban egyetértünk. Közös állás­pontunk. hogy ma — amikor a Szovjetunió­ban és hazánkban egyaránt a gazdasági, társadalmi átalakulás időszakát éljük, ami­kor minden korábbitól nagyobb tétje van a demokratizmus és a nyilvánosság fejlesz­tésében való előrehaladásunknak, amikor mindkét országban új, bonyolultabb felada­tok megoldása áll előttünk, s megváltozott feltételek közepette kívánunk továbblépni a szocializmus építésében — felértékelődik a tapasztalatcsere, az együttműködés je­lentősége. Éppen - ezért a két évtized során bevált formák, módszerek. megerősítése .mellett kölcsönösen keressük a testvérme­gyei kapcsolataink hatékonyságát tovább javító újabb, korszerűbb lehetőségeket is. Elgondolásaink között szerepel mélyebben megismerni egymás megyéiben a gazdasági, társadalmi átalakítási programok megva­lósulásának helyzetét, alaposabban tanul­mányozni az ipari, illetve a mezőgazdasági termelés, a városfejlesztés és a szolgáltatá­sok időszerű kérdéseit, véleményt cserélni azok fejlesztésének teendőiről. Mindkét megye politikai vezetésének szándékában áll a gazdasági együttműkö­dés bővítése, a vállalatok, mindenekelőtt a testvérüzamek közötti közvetlen kapcsola­tok új lehetőségeinek, formáinak alkalma­zása. valamint a megyéink közötti árucsere szélesítése. N api és távlati politikai érdekeink te­hát egybeesnek azokkal a gondola­tokkal, amelyekkel Ny. Sz. Jerma- kov elvtárs, a Kemerovo Területi Pártbi­zottság akkori első titkára — az SZKP történelmi jelentőségű XXVII. kongresszu­sán elhangzott hozzászólásában — méltatta testvérmegyei kapcsolataink jelentőségét, s tett hitet azok továbbfejlesztése mellett: .....kerületünk.., együttműködik a Magyar Népköztársaság Nógrád megyéjével. Ez fontos, perspektivikus dolog elősegíti a pártmunka tapasztalatainak gyümölcsöző cseréjét, a kölcsönösen előnyös termelési együttműködést. Ez a kapcsolat állandóan erősödik, szálai sokszorozódni fognak.” z Végh Gáborné

Next

/
Thumbnails
Contents