Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-28 / 281. szám

SPORT X SPORT Sorsolás a sziráki Kastély Szállóban Gyüre Adrián a fődíj nyertese Munkában a sorsolási bizottság Nagy volt a jövés-Vnenés pénteken délelőtt a sziráki Kastély Szállóban. Ezúttal nem a sakkozók és a néző- közönség járt-kelt az épü­letben, hanem egy tanács­kozás résztvevői. Tíz órakor újabb rendezvény kezdődött: a szálló és a szerkesztősé­günk által meghirdetett „Akar a Kastély Szálló ven­dége lenni?” pályázat sor­solására került sor. Bár telitalálatos szelvény nem volt, a fődíjat — egy hét vége a sziráki szállóban — a játék meghirdetői ki­sorsoltak. Gyürki Gábor, az SZKFI szállóinak igazgatója Gyüre Adrián, Salgótarján, Pécskő u. 3. szám alatti la­kos nevét húzta ki. így ő nyerte a két személyre szó­ló „beutalót”. A nyertes te­lefonon, levélben, vagy sze­mélyesen érdeklődhet és egyeztetheti az időpontot a Kastély Szállóval. Nem maradtak nyeremény nélkül a többiek sem. Min­den pályázó egy darab mini útisakk-készletet kap aján­dékba, melyet a Kastély Szálló postán juttat el a pá­lyázaton részt vett játéko­soknak. Mérkőzések előtt A foci nagy vesztesének tippjei Földi Attila, a népszerű Csiga két évvel ezelőtt — egy súlyos sérülést követően — kényszerű búcsút vett a labdarúgástól. Ezen a héten ő tippelt a hét végi bajnoki találkozókra, az előrehozott NB Il-es és NB III-as első tavaszi fordulóra. Földi Attila az SKSE-ben ismerkedett meg a labdarú­gás abc-jével. 17 éves ko­rában húzta fel először a tarjáni csapat 9-es számú mezét, s azonnal két góllal tette ie névjegyét a jászbe­rényiek ellen vívott mérkő­zésen. Tehetségére hamar felfigyeltek. Hívta a Vasas s 6 boldogan ment a Fáy ut­cába. Két évet játszott a pi­ros-kékeknél, 1975-ben azon­ban visszatért a megyeszék­helyre s az SBTC játékosa lett. 101 MB I-es mérkőzésen 24 gólt szerzett. Amikor a fe­kete-fehérek elbúcsúztak az I. osztálytól nem maradt hűt­len a szakosztályhoz. Az NB II-ben is a csapat erősségé­nek számított, többszörös há­zi gólkirály volt. 1985 augusztusában került sor a Salgótarján—Szeged bajnoki mérkőzésre. A ta­lálkozón Kőhalmi belépője után vérző lábbal, hordágyon vitték le a játéktérről s azonnal kórházba került. Gyorsan kiderült, hogy nyílt szárkapocs- és síp­csonttörése pályafutása vé­gét jelentette. Az akkor 33 éves sportoló nem így kép­zelte pályafutása befejezé­sét. 3—4 esztendőt még a Bányász mezében szeretett volna futballozni. A sors furcsasága, hogy a hét végi mérkőzések közül a Szeged—Salgótarján talál­kozóra is kellett tippelnie. Ezzel kapcsolatosan mon­dotta: — Ami történt, az a múl­té, nem haragszom senkire. Ilyen sérülés minden labda­rúgóval előfordulhat. Ne­hezen vettem tudomásul a búcsút, hiányzott a lelátó hangulata, a szurkolók biz­tatása, a győzelmek utáni gratulációk. Mára már túl­tettem magam az ügyön. Szeged—Salgótarján: az elmúlt héten a Szeged jó benyomást tett rám. Valami mégis azt sugallja, hogy volt csapatom pontosan tér haza a Tisza partjáról. Ehhez csu­paszív, lelkes játékra lesz szükség, olyan kiváló egyé­ni teljesítménnyel, amilyet a múlt héten László Laci mutatott. Bgy. HVSE—Bélapátfalva: A formába lendült hazaiak­nak égetően szükségük van mindkét bajnoki pontra. Győzelemmel zárják az őszi menetelést. Nagybátony—H. Papp J. SE: A Bányász múlt heti formája biztos győzelmet je­lenthet a gyengélkedő mis­kolci katonacsapat ellen. Sajóbábony—Síküveggyár SE: Minden rossz sorozat megszakad egyszer. A me­zőny egyik legjobb játékos­állományával rendelkező üvegeseknek, házifeladat jellegű győzelmet kell arat­niuk, a sereghajtó otthoná­ban. H. Köteles SE—Romhány: Legvalószínűbbnek a dön­tetlent tartom, így mindkét csapat nyugodtan térhet té­li pihenőre. Megyei bajnokság: Palotás —Örhalom X, Salgó Öblös —Nógrád Volán X, Szécsény —Nézsa 2, SKSE—Szőnyi SE 1, Balassi SE—Kisterenye 1, Bércéi—Karancslapujtő 1, Pásztó—ÖMTE 1, Mátrano- vák—Ersekvadkert X. ☆ Hét napon belül másod­szor találkozik egymással NB Il-es bajnoki mérkőzé­sen az SBTC és a Szeged együttese. Egy héttel ezelőtt a Salgótarjánban vívott ta­lálkozón a Tisza-partiak a mérkőzés nagy részében mezőnyfölényben játszottak. A hazaiak pedig kontratá­madásokra alapozva, veszé­lyeztettek. A „visszavágón” az STC- nél Babcsán és Kiss Gyula is pályára léphet. A múlt héten mindketten sárga lap­jaik miatt hiányoztak. A tarjániak idegenben sem esélytelenek a pontszerzésre s erre annál is inkább nagy szükség van, hogy nyugod­tan várhassák a tavaszi foly­tatást. Pilinyi Megyei B. osztály Zagyva- /ölgye-csoport: 13. forduló, (zá­rójelben az ifjúsági mérkőzé­sek eredményei): Kazár—Erdő- türt 0—2 (4—0), Szi rák—Tar L—5 (1—1), Somos—vizslás 1—0 (8—0), Kis-Zagyvavölgye—Cered j—0 (2—2). SVT SC—Héhalom 1—2 (6—0). Bányagépgyár—Szur­dokpüspöki 2—1 (3—0), Mátra­szőlös—Ménkes 2—1 (1—0). Ger- gei SE—Ipoly tarnóc 0—3 (—). 14. forduló: Szurdokpüspöki— 5VT SC 2—1 (5—0), Szirák Ger- gei SE 3—2 (2—2), Tar—Kazár S—0 (1—2), Erdőkürt—Mátrasző- lös 1—2 (3—8), Ménkes—Bánya­gép. 1—0 (6—0), Hétialom—Kis- Zagyvavölgye 2—1 (3—0), Cered— Somos 5—2 (6—2), Vizslás—Ipoly- tarnóc 1—5 (—). A bajnokság állása: 1. SVT SC 14 12 1 1 43-13 25 2. Tar 14 9 2 3 44-12 20 3. Héhalom 14 6 5 3 27-15 17 4. Ménkesi B. 14 6 5 3 18-14 17 5. Bányagép. 14 7 2 5 31-21 16 f. Sorposkőúj. 14 6 4 4 21-23 16 Bajnokságok 7. Cered 13 6 3 4 24-12 15 8. Szurdokp. 13 5 3 5 20-23 13 9. Gergei SE 14 5 3 6 19-27 13 10. Kazár 14 5 3 6 22-29 13 11. Mátraszőlös 14 5 2 7 31-26 12 12. Erdőkürt 14 4 3 7 18-29 11 13. Szirák 14 5 1 8 24-44 11 14. Ipolytarnóc 14 4 1 9 24-39 9 15. Kis-Zv. TSZ SE* 14 3 2 9 13-26 6 16. Vizslás 14 2 2 10 14-40 6 • Két büntetőpont levonva. Megyei B. osztály Nyugati csoport: Varsány—Patak 4—1 (4—4), Nagylóc—SzécsényfelfaJu 4—0 (2—1), Berkenye—Rjmóc 3—1 (?), Rétság—Nőtincs 1—0 (?), Szendehely—HVCSSE 3—2 (—), Hugyag—Nógrádsipek fél­beszakadt (0—2), Cserhátsu­rány—Jurisits SE félbeszakadt (—), Diósjenő—Karancsság a vendégcsapat nem jelent meg. A bajnokság állása: 1. Nagylóc 14 11 1 2 33-15 23 2. HVCSSE 14 9 1 4 33-17 19 3. Mohora 14 8 3 3 28-14 19 4. Varsány 14 6 5 3 27-17 17 5. Patak 15 8 1 6 27-20 17 6. Cs.-surány 13 8­5 22-12 16 7, Nőtincs 14 6 3 5 32-19 15 8. Jurisits SE 13 7 1 5 29-20 15 9. Szendehely 14 6 2 6 21-37 14 10. Rétság 14 4 5 5 23-20 13 11. Berkenye 14 5 3 6 20-21 13 12. Hugyag 14 4 5 5 22-29 13 13. Rimóc 14 5 1 8 18-20 11 14. N.-sipek 13 4 2 7 15-23 10 15. Sz.-felfalu 14 4 1 9 18-37 9 16. Diósjenő 14 3 2 9 12-23 8 17. Karancsság 14 1 2 11 10-4« 4 A félbeszakadt mérkőzések eredményei a fegyelmi döntésig nem szerepelnek a tabellában! A Diósjenő—Karancsság mér­kőzés 2 pontját — 3—0-ás gólkü­lönbséggel — a hazaiak kapták. „Valami van, de nem az igazi!" Mélyponton megyénk ökölvívó-utánpótlása Akaratgyengék, gyávák, nyuszik lennének a fiatalok ? Megyénkben két ökölvívó­szakosztály működik. A ré­gi nagy sikerek fényében sütkérező SBTC „A” kate­góriás csapata és a „B” ka­tegóriába sorolt Balassa­gyarmati HVSE. (Korábban Bujákon is volt egy boksz­szakosztály, de az három esztendeje megszűnt...) A sportág két nógrádi repre­zentánsa az NB Il-es csa­patbajnokságban szerepel, de nem valami fényesen. A tarjániak jelenleg az utolsó helyen állnak, de a gyar­matiak sem dicsekedhetnek, mert csak egy hellyel előzik meg megyei riválisukat! Megyénk ökölvívását hosz- szú évek óta néhány név fémjelzi. Botos Tibor, Hra- nek Sándor, Szikora István: elsőosztályú minősítésű sportolók, válogatottak. Mö­göttük nagy az űr, bár ösz- szesen — ez tavalyi adat — 39 minősített öklözője van megyénknek. A másod- és harmadosztályú rangot nem nehéz megszerezni. Aki a csapatbajnoki találkozókon rendszeresen kötelek közé lép, automatikusan rang­sorolt versenyző lesz .. . A nyolcvanas évek elejé­től a sportág Nógrád megyei eredményei fokozatosan romlottak. Az előző év vé­géig érvényes olimpiai pont- rendszer alapján 1983-ban ötven pontot szereztek bok- szolóink, 1986-ban viszont csak húszat. Az utánpótláskorúak or­szágos bajnokságain szinte nem is jegyzik megyénk ökölvívóit. Tavaly mindösz- sze egy junior 3. helyre fu­totta, az idén pedig az if­júságiak között hasonlóra. Érezhetően visszaesett az utánpótlás eredményessége, mélypontra került a megyei helyzet. Van-e kiút? Lesznek-e új Botosok, Hranekok és Sziko- rák? Egyáltalán hogyan néz ki az ökölvívó-utánpótlás ne­velése az SBTC-nél és Ba­lassagyarmaton? Ezekre a kérdésekre kerestük a vá­laszt, amikor megszólaltat­tuk az érintetteket. Hiányzik az akarat, nincs motiváció Botos András, hétszeres magyar bajnok, kétszeres EB-bronzérmes a felnőttek­nél, a müncheni olimpia harmadik helyezettje, jelen­leg az SBTC vezető edzője: — A válasz összetett, ezért időben korábbról, az én korosztályom példájával kezdeném. Amikor mi még fiatal suhancok voltunk, tudtuk, hogy a sporttól mit kaphatunk. Elképzeléseink beigazolódtak: lehet, hogy­ha nem a bokszot válasz­tom, hanem a csavargást, még Pestig sem jutok el. így meg bejártam a világot, sok dicsőséget szereztem az ökölvívásnak. — A maiak? Akaratgyen­gék. Általános iskolás ko­rukban, s utána még egy­két évig rendszeresen láto­gatják az edzéseket, aztán a többség egyik napról a másikra hátat fordít a szo­rítok világának. Miért? Nincs ami motiválja a gye­rekeket! Otthon mindenük megvan, nem vállalják a to­vábbi szenvedést, az áldo­zatos munkát. E nélkül pe­dig nincs, nem is lehet ered­mény. — Rendszeresen tartunk toborzókat, sok gyereket be­csalogatunk a terembe. Hiá­ba vannak azonban mond­juk húszán, jó, ha egyet megtartunk belőlük... S akkor még nem biztos, hogy ez az egy szem hírvivő 16— 17 éves korában nálunk ma­rad, vagy követi hasonló korú társait a szórakozás­ban ... — Bár én bizakodva te­kintek a jövőbe, nagy öröm­re nincs okom. Botos, Hra- nek és társaik két-három évig még csinálják, aztán szögre akasztják a kesztyű­ket. Hogy lesznek-e méltó utódjaik, azt a mai ifjúsági korú versenyzők hozzáállá­sa. a ringben elért eredmé­nyeik döntik el. Hol vannak a példaképek? Zentai László, a Balassa­gyarmati HVSE ökölvívó­szakosztályának technikai vezetője, a csapat mindene­se: — Egyszerűen elképesztő, ahogy szakosztályunk után­pótlása kinéz. Egv ifjúsági korú versenyzőnk van, őt is Budapestről igazoltuk, s kölcsönben nálunk öklözik két ifi, az Óbuda Tsz SE­től, hogy a csapatbajnoki találkozókon ifjúsági ver­senyzőt is tudjunk szerepel­tetni. Mellettük két úttö­rő korú ökölvívónk van, serdülő nincs (!). Ez a jö­vő, s ugye mondanom sem kell, mit jelent ez? — Az utánpótlás-nevelés gondjai szerteágazóak. Hiá­ba van a nyilvántartásom­ban megközelítőleg 300 gyerek neve, közülük van, aki egy hónap, van aki fél év után hátat fordít a csa­patnak. A mai fiatalok nagy többsége gyáva nyu­szik módjára elszalad a küzdeni tudást, akaratot, jó kondíciót követelő ökölví­vástól. Persze hiányoznak a példaképek is! A mai ma­gyar bokszból eltűntek az olyan nagy nevek, mint Ge- dó, Papp Laci, vagy Kajdi. Amikor ők még bokszoltak, volt hajtóereje a srácoknak, mert minden vágyuk az volt, hogy belőlük is Pap- pok, Gedók, Kajdik legye­nek ... — Szakosztályunk a hu­szonnegyedik órába jutott. Valamit tennünk kell az utánpótlás megerősítéséért, mert előbb, vagy utóbb tart­hatatlanná válik helyzetünk, s a megszűnés is fenyeget­het! Erősíteni kívánjuk a szakmai vezetést, s három kezdő és előkészítő csopor­tunkra a korábbiakhoz ké­pest, sokkal nagyobb gon­dot fordítunk! Szakmai problémák Dombi András, a Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatója, a megyei nehéz­atlétikai szövetség elnöke: — Az utánpótlás-nevelés visszaesését elsősorban a szakmai munka hiányában látom. Nincsenek szakedző­ink, nem keresik az illeté­kes szakosztályi emberek a tehetségeket. Az 1980-as évek elejéig tartó nagy to­borzási hullám abbamaradt, a két megyei bokszszakosz­tály és az általános iskolák kapcsolata nem megfelelő. Időközben egy olyan agilis, jól képzett szakember is el­távozott megyénkből, mint Györy József, aki egymaga feltámasztotta Csipkerózsi­ka-álmából a gyarmati ököl­vívást, s rengeteg tehet­séget fedezett fel a sportág­nak ! — Ma egyik csapatunknál sem az utánpótlás nevelése jelenti az elsődleges felada­tot. Erőiket a csapatbajnok­ságra koncentrálták, az át­igazolások rengeteg energiá­jukat elvették. A legjobbak mögött felsorakozó derék­had hiányzik. A „sztárok” menedzselése prioritást él­vez. A gondok további okát abban látom, hogy a csa­patbajnokság megosztja az erőket, megyénk pedig — a játékosállományt tekintve — nem bír el két csapatot. Én már javasoltam, hogy Nógrád válogatott néven közös együttest indítsanak, de ez — oda-vissza alapon . — presztízsből nem való­sult meg . . . — A két szakosztály gyak­ran panaszkodik a megyei szövetségre. Nos mi, szak­mai munkát egyiküknél sem irányíthatunk, arra megvan­nak a főállású és mellékfog­lalkozású edzők. Azt vi­szont sikerült elintéznünk, hogy az egyesületekhez utalt központi támogatós össze­gét az érintett klubok csak az ökölvívásra fordítsák, ne pedig — különböző átcso­portosításokkal — a sport­körön belül másra ... — Azt még elmondanám, hogy a sportág országos szinten is hasonló gondok­kal küzd. Csökken a minő­sített sportolók száma, ke­vés az utánpótláskorú ver­senyző. A mai gyerekek szí­vesebben mennek a divat­sportágak edzéseire. Ezért történhetett meg, hogy az utóbbi esztendőkben — mi­közben folyamatosan csök­kent a bokszolok száma — a budy-billdingesek, a ka- ratézók és újabban a csel- gáncsozók száma is jelentő­sen emelkedett. — A helyzet nem rózsás! Jelenleg a Nógrád Megyei Tanács ifjúsági és sport- osztályának megbízásából vizsgálatot folytatunk a sportág megyei gondjainak feltárására, a megújulás, az előrelépés útjának megte­remtéséért. ☆ „Valami van, de nem az igazi!” — jutottak eszembe Arkagyin Rajkin szavai. A már-már szállóigévé vált mondat érvényes megyénk ökölvívásának utánpótlásá­ra is. A kérdés csak az: mikor lesz végre igazi? Vaskor István Egy. a sok tehetség közül, ö vajon mikor fordít há­tat az ökölvívásnak? i

Next

/
Thumbnails
Contents