Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-28 / 281. szám
IRODALOM Olló és Feri, a tévéfoci unalmas pittyegését ellensúlyozandó, .jobb híján bömböltetek a magnót. A művelődési ház ügyeletese benyit a klubba, karja tizenkét éves forma fiú vállán nyugszik/ mögöttük hasonló korú másik. — Sziasztok — köszönnek. — Hello. Csa — Pillanta' nak f.el Ferié-k. — Engedjétek már őket is játszani! — kéri őket az ügyeletes, a két fiúra mutatva. Készségesen állnak föl a játék elől. adják át a helyüket, az újonnan érkezettek leüinek, nullázzak a gépet. Egyikük jó húsban levő, kövér gyerek, társa sóvá' n.yabb. — Ki vezet? — kérdezi a kövérebbik. — Te... — válaszol a soványabb. — Biztos? — Illetve, én. — Mennyire? — Tizenhárom hétre. — Akkor már nem is érdemes játszani. — Dehogynem. Feriék kissé meglepődve hallgatják a párbeszédet, összenéznek. — Most. ki vezet? — Te. — Biztos? — Igen. — Mennyire? . Tizenkettő négyre. Megnyered. — Lehet... Persze, nem hiszem. Rövid csend, csak a fénylabda sípoló pattogása hallatszik, hátrább, lehalkítva a magnó. — Most. mennyi? — Tizenhárom-tizenket- tő... most már tizenhárom- tizenhárom. — És most? — Most is. ' A 'képernyő tizenöt-tizenhárom arányban a soványabbikat mutatja győztesnek, úgy tűnik nem mer szólni, hagyja, hogy a labda irá- nyithatatlanuii járjon ide-oda a két térfal kozott. Ottó szólal meg: — Tizenöt pont után vége a játéknak. Élvhajhász polgárok, tétován sodródó értelmiségiek, birkamód alázatos népi figurák — ilyenné sűrűsödik össze Alberto Moravia világa. ha az olvasó felidézi maga elé. Sokan olvassák, és nálunk. Magyarországon is. Bár az olasz írófejedelem, aki november 28-án tölt> be nyolcvanadik évét, kevés vigasztalót tartogat számunkra. Hősei többnyire antihősök: lelkiismeretlen törtetők. tűrő áldozatok, csaknem valamennyien jellegtelen. kiüresedett, magányos figurák. Vannak persze felejthetetlenül szép egyéniségei, igaz szívű lázadói is. mint az „Egy asz- szony meg a lánya" hősnője. De valami ezekben is ..hi- bádzik": a megméretés pillanatában elvesztik bátorságukat —, vagy egyszerűen csak érdeklődésüket — és ellenállás nélkül elbuknak, vagy visszahullanak az arctalan tömegbe. Semmi sem érzékelteti jobban Moravia légkörét, mint jellegzetes regénycímei : „A közönyösök", „A megalkuvó". „.Az unalom". vagy „Elhibázott becsvágyak”. Az író azonban cseppet sem olyan, mint hősei. Alberto Moravia — eredeti családnevén Pincherle — tevékeny és sikeres életet élt: még nem volt 14 éves, mikor kiadták első verseskötetét. első regénye (A közönyösök), pedig már 22 éves korára világhírt szerzett számára. Újságíróként hosz- szú éveken át izgalmas helyszínekről és egzotikus vidékekről tudósított. Lapszerkesztőként is működött: a Nuovi Argomenti színvonalas baloldali folyóiratot jegyez— Ki nyert? — kérdezi a kövérebbik. — ... én... — feleli habozva társa. — Én nem játszom, — Még egy kicsit. — Én már nem! Játsszál egyedül! A soványabbik, megfogadta a tanácsot, jobb kezével játszani kezd a bal ellen. Matúz (iábor: Beszélgetés — Idevalósiak vagytok? — kérdezi Ottó. — Pesten lakom — válaszolja a kövérebbik. — Én igen — mondja a másik, és már nem is figyel rájuk. — Nyaralsz? — Igen, a nagymamámnál — fordul teljesen Ottó felé a kövérebbik. — Hányadikos vagy? — Hetedikes. — Gondolkoztál már azon, hová még}' suli után? — Még nem, majd. — Majd? Hiszen már csak egy éved van! — Nem. Abban az iskolában. ahová én járok, tíz osztály van. — Miért, hová jársz? — A vakok iskolájába, Ottó döbbenten mered a fiúra, aki vele szemben, szemét rászegezve ül és beszélget. Aztán felocsúdik, rögtön folytatja a kérdezge- tést de a fiú észrevette, válasza. ha nem is egészen váratlanul,' meglepte beszélgetőpartnerét. — Azért csak szeretnél valami lenni. — Hát... nálunk... nekünk nem sok lehetőségünk van. Kefekötő... vagy lókötő — neveti el magát. te. 1959 és 1962 között a Nemzetközi PEN-klub elnöke volt. Sok elismerést hozott számára — az irodalom utáni — második nagy szerelme, a film is: kevés író láthatta viszont annyi művét a mozivásznon, mint éppen ő. Politikai -közéleti pályafutásának csúcsára 1984-ben ért fel, amikor —, bár nem párttag, s szimpatizánsnak is alig mondható sokszor — az OKP jelöltjeként beválasztották a nyugat-európai parlamentbe. A legkülönbözőbb fórumokon szólal fel a faji elkülönítés ellen, óv a nukleáris világvége veszélyétől, és sürget segélyeket az afrikai éhezők számára. A húszas évek elején —, amikor Moravia világképe kialakult — a baloldal még a fasizmustól elszenvedett vereség utáni tanácstalan, szétzilált állapotban leiedzett. A helyzet később változott, ám Moraviának sem világképe, sem írói módszere nem követte a változást. 18 évesen ugyanis már úgyszólván „mindent tudott". Stílusa, írói programja készen állt, s az egymást követő évtizedeket nem új programok megalkotására, hanem a régi megvalósítására fordította. írói világképén csak a második világháború utolsó éveinek népiantifasiszta harca módosított valamicskét. De tartózkodásának volt más oka is: ha ugyanis rászánja magát a cselekvő baloldal megjelenítésére, akkor közéleti elkötelezettségét írói elkötelezettséggel kellett volna párosítania. És éppen ez az, amitől mindig is irtózott. Azt vallotta, hogy — Ja, igen — nevet fel Ottó kényszeredetten. — Vagy kosárfonó, masz- szőr... agyagozó. Azt szeretem, volt is belőle kiállításom az idén, Pesten. — Az igen. Tizenhárom éves korban. — Nem egészen. Évvesztes vagyok, meg a balese-- tern, tizenhat leszek. Tízéves koromig én láttam. — Hangjában titkolatlan büszkeség cseng. — Akkor volt a balesetem. A szemüvegembe beleütött egy kissrác, leszakadt az ideghártyám. Műtötték Pesten, azután Svájcba mentünk. Ott azt mondták, kár volt itthon hozzám nyúlniuk... Meg telefonos. De az nem nekem való. Igen, kapcsolom, igen kérem... Én nem vagyok nyugodt. Amikor láttam, mindig mozogtam, fociztam, meg minden, nem voltam ilyen kövér — mutat magára. — Ugye, kövér vagyok? — Hát, igen, egy kicsit — bólogat tehetetlenül Ottó. — Most úszom, biciklizek, van itt a nagymamámnál egy tandem, azzal. Úszni nagyon szeretek. Meg még focizni is tudok, csörgőlabdával. Tudod? A labdában csörög valami, aztán... Szóval. telefonos nem. Agyagozni... azt szeretnék, ahhoz viszont legalább húszezer forint kellene. Mindegy, nem érdemes beszélni róla, mi csak teher vagyunk — zárja le váratlanul egy közönyös legyintéssel vallomását, érzéketlen szemeit szégyenlősen a földre süti többet nem hajlandó mondani. — Dehát... — próbálkozott Ottó a folytatás kikényszerítésével, ám hiába. A vak fiú hájas teste váratlanul megrándult, könnycseppek, akaratos fintorok csúfították el különben kedves, finom arcát, majd hirtelen felugorva sikítani kezdett: — Semmi közöd hozzánk! Hagyjál!... Csak vnem segíteni akarsz? Hiszen semmit sem tudsz!... Alberto Moravia 80 éves az elkötelezettség, a pártosság a művészetben „nem fér össze az igazsággal". Akárhogy is, a következmény az lett, hogy műveit olvasva még annak az /olvasónak is hiányérzete támad, akii csak felületesen ismeri az olasz viszonyokat: nem találja benne azt a hatalmas társadalmi erőt, amelyet a tőkésvilág legjelentősebb kommunista pártja, vagy az olasz baloldal egésze megtestesít. Az „intézményesült baloldalhoz" való viszonyát íróként —, de közéleti emberként is — megterhelte még a létező szocializmus világához, elsősorban a Szovjetunióhoz való viszonya. Az ott kialakult új berendezkedést nem tekintette alkalmasnak a régi társadalmiemberi bajok orvoslására. Egyes kritikusai szemére vetik műveinek „túlzott olvasmányosságát", az erotikus mozzanatok — néha a pornográfia határát súroló — hangsúlyozását. Igaz, abban, hogy Moravia a legolvasottabb olasz író, bizonyosan része van ezeknek a részleteknek. Csakhogy nála a nemiségnek művészi funkciója van: annak, hogy az élet tartalmatlanná vált, a nemek közti viszonyban a szerelem tartalmatlanná válása, a mechanikus szexualitás eluralkodása felel meg. Szerencsére itt Moravia már men olyan engesztelhetetlenül pesszimista: vannak felejthetetlen szerelmesei, nőalakjai is. És —, ha a híreszteléseknek hinni lehet — e tekintetben nincs ellentét az író és- a magánember között. Magánál több évtizeddel fiatalabb, szép feleséggel él együtt. Szabó Zoltán kiállítása Velence önarckép Kubikusok nyai befejezése óta a magyar képzőművészeti élet tevékeny résztvevője. munkái minden fontosabb hazai és külföldi bemutatón szerepelnek. 1970-ben az Ernst Múzeumban. 1976-ban a Műcsarnokban jelentkezett gyűjteményes anyaggal. Több vidéki városunkban is szerepelt önálló kiállítással, 1977-ben a szolnoki galériában, 1987-ben Kazincbarcikán. Állami megbízásra több monumentális munkát is készített. így sgra- íittót Regölybe. Sátoraljaújhelyre, Jánoshalmára és Ti- szaeszlárra, Nagykőrösre egy kerámiamozaikot, a bajai városi pártbizottságra üveg-, Bácsalmásra pedig márvány- mozaikot. A Művelődési Minisztérium számára három gobelinjét kivitelezték; A múlt évben készült nagyméretű Anya gyermekével című mű a kiállítás egyik teremfalát díszíti. A Kilencek művészcsoportjának alapító t^igja, Munkácsydíjas, 1977-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntették ki. Művészetében központi szerepet játszik az ember- ábrázolás. Stílusát, tömör, Michelangelo művein iskolázott, a Nyolcak tanulságait is kamatoztató konstruktivista hangütés, monumentális igény jellemzi. A legerősebb érzelmek, a szeretet, szenvedés, gyűlölet kifejezése foglalkoztatja. A bibliai szimbólumokat is felhasználja: az emberi szenvedés jelképe a Golgota. Jézus arcán a saját arcvonásaival. Témáihoz vissza-vissza tér a kifejezés mind drámai hangütésében. Többször témájául választotta a deportálást. de a forradalmakat is. Zárt, hullámzó szerkezetű kompozícióin erős kékekkel, sárgákkal, vörösökkel örökíti meg belső lobogású érett asszonyfiguráit, tájképeit, csendéleteit. Az alkotás örömét a testek plasztikus tektonikájában leli meg, és leginkább az erőteljes női figurákban realizálja (Anya gyermekkel, 1986). Murrkásábrázolásai monumentális jelképpé emelik a kétkezi munkás techni- cizált világunkban egyre inkább emlékké sűrűsödő alakját (Kubikusok. 1986). * B. I. Lovak gyárkéménnyel (Fölé: Koppány György felv.) Szenvedélyes michelange- lói ihletésű hatalmas formák, telített, vad színek expresszív kavargása fogadja a nézőt Szabó Zoltán festőművész utolsó hét esztendőben festett műveinek bemutatóján az Emst Múzeumban. Eredendően realista indíttatású az 1929-ben Angyalföldön született alkotó életműve. Első tanárai Rajkai György, majd a Dési Huben körben Gráber Margit voltak. Főiskolai tanulmányait 1951-ben kezdte meg Domanovszky Endre, Főnyi Géza és Barcsay Jenő tanítványaként. TanulmáS1MA1 MIHÁLY: MISZ Hattyú a hold fölszán a tóból szerelmes lánnyá változik hogy hatósugárból hattyútoliból hálóvá szője vágyait TERIIM Véredben érzed hull a háló feszül szorít és fojtogat szerelmed kérdez a halálról ' — s te szerelemről faggatod o holtakat
