Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-23 / 276. szám
1987. november 23., HÉTFŐ NOGRAD 3 Ki mehet korengedményes nyugdíjba? Önmagában a 35 éu nem elég Technológiai korszerűsítés keretében helyeztek üzembe egy vágóollót a Fütőber bátony- tcrenyei gyárában. A berendezéssel a 4—10 milliméter vastagságú durva lemezek darabolására nyílik lehetőség. — bp — Megjelent a Pártélet novemberi száma Berecz János, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, méltatja a nagy októberi szocialista forradalom győzelmének 70. évfordulóját. A többi között rámutat: a Szovjetunió kommunistái ma erőteljes küzdelmet folytatnak az akadályozó tényezők eltávolításáért, a szocialista demokrácia - , fejlesztésével, a „nyíltság”, a társadalmi nyilvánosság szerepének erősítésével. Sokszor elismételt igazság, hogy a párt politikai-cselekvési egysége nem egyszer s mindenkorra adott, hanem azt minden fontosabb kérdésben újból és újból létre kell hozni, újjá kell teremteni. Lakos Sándor megvilágítja a pórtegység ' formálódásának körülményeit, folyamatát. Az utóbbi években szinte divat arról vitázni, hogy válságban van-e a marxizmus, megingott-e a szocialista értékrend, van-e (s egyáltalán lehetségís-e) korszerű szocializmuskép. Jó- zsa György a napjainkban tapasztalható eszmei zavar, -ideológiai bizonytalanság társadalmi, gazdasági okait kutatja. A hatvanas évek második felének vitáiban a gazdasági mechanizmusváltás igénye mellett erős hangsúlyt kapott az önkormányzatiság, amely a helyi érdekérvényesítés demokratizálását eredményezte. Bőhm Antal a helyi politika felélénkülését akadályozó tényezőket elemzi. Gyakorlatunk során — különösen a legutóbbi évtizedben — bebizonyosodott, hogy a politikai fogalomtár alapvető érdekkategóriái, az egyéni, a csoport- és a társadalmi érdek igen összetett viszonyokat takarnak. A Pártélet kerek- asztal-beszélgetést rendezett erről a kérdéskörről. Az eszmecsere résztvevői arra keresték a választ, hogy mennyire tekinthetők kialakultnak, és hogyan működnek az említett mechanizmusok, s mit kell tennünk annak érdekében, hogy a mai nehéz feltételek között jobban segítsük a népgazdaság teljesítményének növelését. A kultúra szerepéről és a kulturális intézményrendszer működéséről széles körű vita bontakozott ki az elmúlt években. Har- sányi László annak a véleményének ad hangot, hogy kikerülhetetlenül szükség olyan megközelítés, amely egyértelműen szakmai-politikai szempontból dönti el, melyek azok a kulturális közművelődési tevékenységek, amelyek alapve- tőek a párt kultúrpolitikájának végrehajtásában, és amelyeknek elvégzése éppen ezért nem lehet semmilyen költségvetési alku tárgya. Településfejlesztési politikánknak már .jó ideje az az egyik legfőbb törekvése, hogy mérsékelje az egy as térségek között meglévő indokolatlan különbségeket. Ennek ellenére bizonyos körzetek a legutóbbi évtizedekben sem tudtak bekapcsolódni a társadalmi és gazdasági fejlődés vérkeringésébe. Gyenesi István Somogy megye példáján keresztül faltárja az elmaradott térségek fejlesztésének nehézségeit. Ki ne akarna ma Magyarországon nyugdíjba menni? Még akik távol vannak a nyugdíjkorhatártól, azok közül is sokan igenlően bólintanának a kérdésre. Azok pedig, akiknek öt-tíz év van hátra, aggódva figyelik, lesz-e s mikor korhatáremelés. S közöttük vannak most szép számban olyanok, akik a korengedményes nyugdíjazás hallatán felkapták a fejüket: No, akkor talán én is nyugdíjba mehetek jövőre! És hogy az előbbiek nem csak képzeletszülte gondolatok, bizonyítják a jövőre bevezetendő korengedményes nyugdíjazás kapcsán a megyei társadalombiztosítási igazgatósághoz érkező levelek, s a nyugdíjosztály előtt e témában felvilágosításra váró emberek. Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba és segítsük a tisztánlátást a korengedményes nyugdíjazás ügyében, megkerestük a Nógrád Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság helyettes igazgatóját, Morovnydn Tibornét. — A foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazásról szóló minisztertanácsi rendelet a Magyar Közlöny október 15-i számában jelent meg. Ez több, szigorú feltétel együttes meglétekor teszi lehetővé a korhatár betöltése előtti nyugdíjazást. Ennek lényege, hogy a munkáltató — ideértve a szövetkezeteket is —- felszámolása, más módon való megszűnése, továbbá átszervezése esetén a munkáltató telephelye szerinti megyei vagy fővárosi tanács elnöke engedélyezheti a foglalkoztatáspolitikai célú nyugdíjaztatást. Azoknak a dolgozóknak, akik az öregségi nyugdíjkorhatárnál legfeljebb öt évvel fiatalabbak. A kereskedelem technikai segédeszközei közül napjainkban az árazógépek és tartozékaik váltak a legkeresettebbekké, hiszen ezek nélkül az üzletekben nem tudnák elvégezni az év végi átárazás amúgy sem könnyű munkáját. Az árazógépeket sem hazánkban, sem más szocialista országokban nem gyártják, ezért a szükséges meny• Ez azt jelenti, hogy az ötvenöt évét betöltött férfi és az ötven évét betöltött nők számára engedélyezhető a korengedményes nyugdíjazás?. — Igen, de ismétlem, csak abban az esetben, ha a munkáltató szervet felszámolják, vagy más módon megszűnik, illetve, ha átszervezés van. Sőt ezen túl még az is feltétele, hogy ezt a dolgozó munkáltatója kezdeményezze. 41 Mikor kezdeményezheti a munkáltató a nyugdíjazást? Gondolom, ennek további feltételei vannak ... — A legfontosabb az, hogy ez a kezdeményezés csak a dolgozó hozzájárulásával és a szakszervezet vagy a szövetkezet illetékes munkahelyi szervével egyetértésben történhet- Ami azt jelenti, hogy a dolgozó hozzájárulása nélkül nem indítható meg. S ha az előző feltételek mellett a hozzájárulás és az egyetértés is megvan, csak akkor lehet a nyugdíjazást kérni, ha a dolgozó megfelelő elhelyezése nem biztosítható és a dolgozó nő legalább 25 évi, illetőleg a férfi legalább 35 évi szolgálati idővel rendelkezik. És ebből a szolgálati időből legalább öt évet annál a munkáltatónál töltött, ahol nyugdíjazását kezdeményezik. • Ezek igen szigorú, szorosan egymásra épülő feltételek. Mi az oka hát annak, hogy a közvéleményben leginkább csak az terjedt el, hogy akinek 35, illetve 25 éves munkaviszonya van, nyugdíjba mehet? — Valószínűleg azért, mert ezzel a feltétellel, eny- nyi éves munkaviszonnyal nagyon sokan rendelkezriek, s bizonyára nem kevesen szerettek volna élni is ezzel, s figyelmüket leginkább ez nyiséget a forgalmazó vállalatok tőkésimportból szerzik be, s a megnövekedett igények kielégítésére a Belkereskedelmi Minisztérium biztosítja a devizát. Az ÁPISZ, a PIÉRT és a MÜÁRT csaknem 10 ezer árazógépet importált az idén, kétszer annyit mint a korábbi évikben. A kereskedelem egyéb — olcsóbb — lehetőségeket is ragadta meg. A másik ok pedig az lehet, hogy a nyugdíjrendszer korszerűsítéséről szóló irányelvekben valóban szó volt arról, hogy a 35, illetve 25 éves munkaviszony nyugdíjra jogosíthat. De a nyugdíjtörvénynek netán ez irányú változtatása csak 1989—90-re várható. • Felszámolás, megszűnés, átszervezés, dolgozói hozzájárulás, szakszervezeti egyetértés, munkáltatói kezdeményezés, magas szolgálati idő, öt év az adott munkáltatónál, nincs megfelelő elhelyezés, megyei tanácselnöki engedélyezés ... Igen sok, összefüggő feltétel a korengedményes nyugdíjazáshoz. Van-e még valami? — A rendelet azt is kimondja, hogy a korengedményes nyugdíjazás csak akkor engedélyezhető, ha a munkáltató vállalja, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig a megállapított nyugdíj összegét az illetékes társadalombiztosítási szervhez évente előre befizeti. Avagy akkor, ha az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke a korengedményes nyugdíjazás engedélyezéséhez hozzájárul és ő vállalja át a foglalkoztatási alap terhére a nyugdíj éves költségét• Ahogyan most ön elmondta, a korengedményes nyugdíjazáshoz a társadalombiztosítási igazgatóságnak nem sok köze van. Miért keresik akkor mégis önöket az állampolgárok? — Nyugdíjügyben már megszokták az emberek, hogy hozzánk jönnek. Pedig a foglalkoztatáspolitikai célú nyugdíjazást a munkahelyükön kell kezdeményezni. Nekünk ebben előzetesen csak annyi szerepünk van, hogy a szolgálati időt igazoljuk. Zsély András kínál partnereinek az év végi átárazásokhoz. Az ÁPISZ például — elsősorban az élelmiszer-kereskedelem számára — öntapadós címkéket készíttetett. Az üzletek rendelkezésére állnak kellő mennyiségben az árbélyegzők is, amelyek a dátumbélyegzőkhöz hasonlóan használhatók. Árváltozásokra készül a kereskedelem Tízezer árazógép Mi lennék nélkülük? régi, gyárbeli cimborák, Szűcs Miska, Benga István meg Novák István, az egykori főnöke telefonon köszöntötte az elismerés után. Sok éve annak, hogy elkerült a salgótarjáni acélgyárból, de a gyökerek nem té- pődtek el. Sokat is gondolkodik azon, hogy milyen értékes az igazi emberi viszony. Az acélgyárból már két évtizede, hogy útrakelt. Még ma sem felejtette el, amikor az egyetemről hazatért, milyen jó szívvel segítették munkahelyén. Hányszor, de hányszor megfordult már a gondolatában: az ember egymagában elhagyatott. De csapatban, egyetértésben, jó célokért küzdve erőssé válik. Minden a Volánhoz köti ma már Huszák Artúrt. A közvetlen munkatársaihoz, a dolgozó emberekhez, akik tőle várják az útra- valót. Amikor az acélgyár főkönyvelőségéről politikai munka- területre került, első útja a gyári pártbizottságra vezetett. Onnan a megyei pártbizottság következett, ahol egy híján húsz esztendőt töltött. Innen került a mai beosztásába, a Nógrád Volán igazgatói székébe. Eszébe jutott az a nap is, amikor belépett a Volán kapuján. Voltak ismeretei a vállalat életéről, mégsem volt egyszerű a dolga. A vállalat nehézségekkel bir- , kózik. Ráadásul frissiben nyakába szakad a gödöllői tragédia. Munkásszállító autóbusz borult fel és a baleset halálos áldozatokkal járt. A megpróbáltatás lett számára munkatársainak igazi megismerése. Ég sorolja a neveket, Kuris Sándornét, a közvetlen helyettesét, Veszelka Nándort, az üzemigazgatót, Horváth Józsefet, a gazdasági igazgatót, Tóth Józsefet, a műszaki igazgatót, Tá- csik Gyulát, a szállítási szakembert, az üzemigazgatókét. De munkatársának tekinti az egyszerű autóbuszvezetőt, akár Szabó Laci, Oláh Pál, Rigó János vagy Gyurkó Albert legyen az. Széttárja a karját: — Mi lennék nélkülük? Ez a tudat teszi-e, vagy az élete rendjéhez tartozik, hogy megáll az emberekkel ha két szóra is. Most is jött vele szemben az egyik műhely KISZ-titkára és lógatja az orrát. — Mi bajod, .. ? Az legyintett egyet, gondolkodott, hogy mondja-e vagy jobb, ha hallgat. Végül is elszánta magát és sorolta: kirándulni mentek volna, de a műhelyfőnök leállította. Az igazgató nem szólt, gondolkodott. Csak az egyik felet hallgatva nem kerek a dolog. Azt mondta a fiúnak: — Jól van, ne lógasd az orrod, majd megnézem... És ha mondta, akkor megnézi, nem felejti el. Mert azt a fiatalt is a csapatban lévőnek tekinti. Látott ő már embereket még az egyetemi viharos évek alatt ahá- nyan voltak, annyi felé húzni. Amikor az egyetemi diplomával megjött és jelentkezett az acélgyárban, azt mondták neki, hogy kezdjen el dolgozni. Ez a munka pedig egyszerű kartonkezelésből állott. Aztán ide-oda tették, ő meg lázasan dolgozott. Semmit, ami bántotta, nem hagyott szó nélkül. Valósággal kihívta maga ellen a sorsot, mégsem állították le, mert ahogyan tervezte a főnöke, a gyakorlatban is megismertette vele a közgazdasági munkának minden apró részletét. Amikor innen politikai munkára irányították, akkor hívta magához Novák István, akit nagy taktikusnak, jó politikai érzékű szakembernek ismertek. Huszák Artúr, ma is szívesen emlékszik rá. Azt mondta neki: — Láttam lázadoztál. De tanuld meg, az egymagában lázadozó ember semmire sem megy. Tanulj meg csapatban élni, mert a politikai életben nagy szükséged lesz rá... Mert mibe cseppent a fiatal közgazdász? A megyében két évtizeddel ezelőtt elindított szerkezetváltásba. Le kellett állítani a bányák aknáit, amelyben büszke bányászdinasztiák nevelkedtek. Aztán ott volt a szécsényi múzeumkastély ügye. Omladozott a fala, roskatag volt a teteje. De a pincéjében sajtot érleltek, a munkából családok éltek meg. Mégis tenni kellett, a kastélyt megmenteni. És a fejlődés másik feltételének megteremtése, a fejlesztésre legfontosabb üzemek kijelölése, új üzemeknek a megyébe telepítése, hatezer nő munkába állítása, a város gázfűtése. Ezeket a dolgokat a politikai színtéren határozták meg. És akikre a megvalósítás részleteinek kidolgozása jutott, azok között volt Huszák Artúr. Ahogyan ma is mondani szokta: a csapatban. Hány alkalommal kellett Huszák Artúrnak is kiállni az emberek elé megmagyarázni, hogy a kijelölt lépést meg kell tenni. Szorospatakon, a bányászelbocsátások idején a bánya bejárata előtt döntötték fel neki a csillét, hogy arról magyarázza meg, mi történik itt. Nem szónok természetű ember, pergeti a szavakat, de akkor minden szót tagolva mondott ki. Tisztában volt azzal, sorsdöntő megértetni mi történik itt. Azt mondta emlékeiben kutatva. — Az igazi nagy egyetemem ez a két évtizedes politikai munka volt... De, a ma sem könnyebb, ez is sokkal több, mint kiegészítő szakja az élet egyetemének. A Volán csapata naponta vizsgázik az emberek, az üzem előtt. Ha egy jármű vezetője a munkáját nem végezte becsülettel, akkor az igazgató is bukik. Cok a dolguk. Számítanak rágjuk Tengizben, a Dunakanyarban, ott kell lenniük Európa útjain, de az itthoni utakon még akkor is, teljes felelősséggel, ha az utas az egyik faluból csak a másikba megy. S ezt a feladatot kizárólag munkatársaival tudja megoldani Huszák Artúr. Jól megtanulta, s hittel vallja, hogy a csapatban az erő. Bobál Gyula
