Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21., SZOMBAT NOGRAD 9 A nógrád Bátonyterenyén Bar zord a harc««« Valóságos mammutisko- lának számít Nógrádban a ibátonyterenyei Bartók Béla Általános Iskola, mert ez a megye legnagyobb létszámú általános iskolája. Az év elején még 1369 gyerek járt ide, mostanra azonban „leapadtak” 1300-ra. Az utána következő salgótarjáni Budapesti Üti Általános Iskoláinak „csak” 1277 növendéke van, így vitathatatlan a nagybá tony iák elsősége. Eredetileg maximum nyolcszáz tanulóra tervezték az épületet, így aztán nem csoda, hogy a zsúfoltság komoly gondot okoz a diákoknak és tanároknak egyaránt. Áldatlan állapotok, zord körülmények között vívják mindennapi küzdelmüket. — Még a könytárban is tartunk órákat — ezzel fogadott bennünket Gyenes Lászlóné, az intézmény jgaz' gatója. Mivel mindenhol, minden televan, tavaly ötletként felmerült a visszaállás a két műszakra, amelyet a szülők nagy ellenszenve eleve bukásra ítélt... — összesen 43 osztályunk és 17 napközis csoportunk van. A tanári kar létszáma 73, plusz 4 nyugdíjas és 1 könyvtáros segíti a munkánkat. — Az alapiskola 1953-ban épült. Többször is sor került ugyan bővítésre, mégis mindig kinőttük az iskolát, mikorra megépült egy új szárny. Az ebédeltetést hat turnusban tudjuk csak lebonyolítani, így az fél- tizenfcettőtől elhúzódik fél háromig. A Nógrád Megyei Vendéglátó Vállalat tíz dolgozója helyben készíti el az ebédet. Vezetőjük, Tóthné szerencsére iskolapárti. — Hogy mire emlékszik szívesen vissza nyugdíj előtt az ember? — kérdezi önmagától, az igazgatónő. — A mérleget talán így vonhatnám meg: — Bartók Béla nevét viseljük, s ez kötelez bennünket arra, hogy komolyan vegyük a zenei nevelést. Büszke vagyok jól felszerelt zenei kabinetünkre. A negyedikesek már furulyán játszanak. A nagyszerű zenetanárok, Bubnó- né Nagy Piroska és Nagyné Koszta Zsuzsa sokat tettek azért, hogy az ötödikesek zeneértőkké váltak. A zenei tagozatosok tanulmányi eredménye jobb. Ritka ná- lufc a hármas. Tavaly alakult meg Tarján Péter testnevelőtanár irányításával a Bartók Diák Sportegyesület. Az iskola diákjai sikeresen szerepelnek a versenysportágakban. A leány tornaosapat például évek óta eredményesen vesz részt az úttörő-olimpiákon. A bátonyterenyei tanácscsal való együttműködés példásnak nevezhető — jelenti ki az igazgatónő. Segítenek a lakásügyek megoldásában. Partnerek a telekvásárlásnál, az építkezéseknél. — Nem rózsaszínűre festett állapotok ezek? — Ittjártakor Fenákel Juditnak is feltűnt ez a már-már felhőtlen, ideális viszony, dehát a tények beszélnek. Végzőseink nem távolodnák el az alma mar tértől. Továbbtanuló gyerekeink nyitottak, érzékenyek a világ folyamataira, mégis szakítanak időt arra, hogy visszajárjanak hozzánk. Kerekes Lászlóné igazgatóhelyettes 1953-ban fejezte be itt a nyolcadikat: — Gyenes Lászlóné Akkor összesen nyolc osztály volt. A létszám nem azért növekedett, mert több gyerek született, hanem rettenetesen felduzzadt a város, létrejött a Mátra-la- kótelep. Az indulásnál nem számoltak ezzel. Az árát ml fizetjük, mert a feladataink igencsak megszaporodtak. Bagi Miklósné igazgató- helyettes okfejtése is tanulságos: — Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, ahol sok gyerek elfér. Lehet, hogy egyre kevesebb idő jut. De abból, hogy sokan vagyunk, többletet is kapunk: azért, hogy mindenki ismert legyen, tenni kell a többiekért. A feszültségeket előidéző dolgokat sem hallgatja el Baginé — Kevés a vécénk. A felső folyosón nyolc osztály tartózkodik, és ösz- szesen hat fákk van. Harminc gyerek juit egyre, de máshol sem jobb a helyzet. Egy névtelen szülői bejelentés nyomán a megyei KÖJÁL vizsgálatot rendelt el, de takarítási hiányosságokat nem észleltek. A diákok közérzetéről a 7/b"S Csercsics Yvettet faggatom: — Jó osztály a minek, összetartó. Tanáraink odafigyelnek ránk. Sokat politizálunk osztály- főnöki órákon. Hogy legutóbb miről? Hü, miről is? Ja, a családról. Azt hiszem, az a lényeg: jóban-rosszhan össze kell tartani. Legutóbb 4,8 volt az átlagom: csak földrajzból és technikából „szedtem be” négyest. Kedvenc tárgyam az irodalom (ebben nagy része van Júlia néninek, az osztályfőnökömnek), az ének és zene. — A nagybátonyi zeneiskolában fuvolázni tanulok. Ott negyedikes vagyok. Fu- valatamár szeretnék lenni, mint ottani tanárnőm, Konkoly Thege Réka, akinek sokat köszönhetek. A családban anyu zongorázik, ő egyébként népművelő Mát* ratverebélyen. Naponta két és fél órát fuvolázom. Bach és Mozart műveit szereKecskés Erzsébet tem. Kikapcsolódásként — szép hangjáért — Koncz Zsuzsát hallgatom és a Step együttest. A külföldiek közül Falco, Madonna és John Travolta számai tetszenek. Lakatos László ugyancsak 7/b-s: — Nálam a matek és a földrajz a listavezető. Legkedvesebb tanárom Mengyi János. Ö megtaníttatja »velünk az anyagot, és a javításra is ad lehetőséget. Én különben a keményebb zenéért, a black- metálért lelkesedem. — Kétnyelvű gimnáziumban szeretnék továbbtanulni. Tolmács vagy idegenvezető akarok lenni, esetleg nyelv szakos tanár. Ha nem sikerülne, akkor a számítástechnikát választom, mivel szakkörös vagyok. Egyedül magatartásból voltam négyes, a többiből ötös. Ha felszólítják a ketteseket, akiknek gőzük sincs, nem bírom megállni, hogy közbe ne kiabáljak. Apu, aki Kányáson bányász, figyelmeztet, hogy viselkedjek. A legsúlyosabb büntetés, ha nem mehetek le játszani az udvarra. Sokat beszélgetünk a szüleimmel a konyhában. Apu leginkább a gyerekkoráról mesél. Az adóról is A zenei tagozatosok alkalmi koncertje. Tanítás folyik a könyvtárszobában is ...megen a világ gyakran szó esik. A felnőttek nem örülnek néki. De mi, gyerekek — kérés nélkül — ezután is ugyanúgy megkapunk mindent. Mengyi János biológia szakos tanár 1961-től tanít itt: — Akkor 12 évolyamo- sok voltunk, mostanra leszűkült a profil. Általános szinten mégis annyi a létszám, mint régen együtt összesen volt. A zsúfoltságon már csak a körültekintő szervezés enyhíthet ideig- óráig. — A kréta- és tankönyvtanítás helyett az évek során a szemléltetőbb órákra tértünk át. Erősen megnövekedett az audiovizuális eszközök szerepe. Ebben Nagybátony nemcsak lépést tartott, hanem törekedett az eredményes munkára is. A megrögzött rutintanítások helyett próbáltunk váltani szakmai területen is. Kecskés Erzsébet most végzett az esztergomi főiskolán. Tulajdonképpen hazajött, hiszen nyolc évig itt tanult. — Eleinte furcsa volt megszokni, hogy egykori tanáraimmal kollégák lettünk. Sándor Jenő bácsi tanított például magyarra. Most a 3/b osztályfőnöke vagyok: 25 gyerekért felelek. A szerep megváltozott: amit tanultam a főiskolán, azt szeretném átadni nekik. A tornaterembe csak ritkán jutunk be, így a fiúk a folyosón rohangálnak. Az ő szintjükre kell „leereszkedni”, mert fontos az empátia. Talán koromnál fogva is könnyebb a helyzetem, egykori iskolámnak mindig volt hozzám „víg üzenete”. Adyval vallom: „Ha élet zengi be az iskolát,/ az élet is derűs iskola lesz.” Ma is érvényes a megállapítása: „Bár zord a harc, megéri a világ.” Sándor Jenő szerint 1960- tól bonyolultabb és nehezebb lett a tanítás. A 8/d osztályfőnöke mégsem pesszimista: — Nem szakadunk el az élettől. A legapróbb jelzésekre is odafigyelünk, mert felvállaltuk a gyerekcentrikusság szép eszméjét. Magyart tanítok. Móricz és Móra leköti tanítványaimat. Pszichikailag viszont rendkívül zavaró a felduzzasztott létszám. Egyedül nem tudunk változtatni a nyomasztó helyzeten. Veres Lászlóné magyar— angol szakos tanár örömmel újságolja, hogy harmadik éve indult be az angol tagozaton a tanítás: Nemcsak osztályom, a 7/b tanulói szorgalmasak. Játékos formában tanítom a nyelvet, helyileg a tornaterem öltözőjében vagyunk. Kilencvenen tanulnak angolul. Tíz-húsz dalt a nagyok kapásból tudnak. Építek a gyerekek fantáziájára, kreativitására. Kiemelkedik a társaságból Csercsics Yvett, Vágvölgyi Csaba és Bo- csok Estella a kicsik közül pedig Domonkos Dávid. Ügyelek a kontaktusterem- tésre. Nem beszélhetek „egy nyelven” a hetedikesekkel és a harmadikosokkal. Két éve folyik számítás- technikai oktatás szakköri formában, Gyenes László vezetésével: — Az üzemek (Bátonyterenyei Városgazdálkodási Vállalat, harisnyagyár, Pentamer, Fűtőber) támogatásával valósult meg kabinetünk. Segítőim Nagyfalusi Edit, Domonkos Istvánná és Kakuk Márta. Óriási a varázsa a számítástechnikának: száz gyerek fordul meg itt. Nagy a fegyelmező ereje is. Csak a jó tanulók lehetnek szakköri tagok. Másfél Zsiguli értékű géprendszert bízunk rájuk. Tíz-tizenkét tanulónak otthon is van számítógépe, de a teljes rendszer kiépítését a legmenőbb apuka sem tudja biztosítani. Felszerelésünk értéke megközelíti a 700 ezer forintot. Az áldozatvállalásra is akad példa: az egyik nagymama azért kuporgatott össze tízezer forintot, hogy az unokájának is legyen számítógépe. — Hogy milyen szintre érnek el a „ szakkörösök? Van olyan ötödikesünk és hatodikosunk, aki segít középiskolás nővérének vagy bátyjának, mert ők nem jutnak annyiszor számítógéphez. Dr. Horváth István, a Nógrád Megyei Tanács művelődésügyi osztályának vezetője így summázza vé* leményét: — szűkösség miatt óriási teher hárul a pedagógusokra. Tevékenységük nagy része odakötődik az iskolához. A pedagógiai pályázatokon való részvételük ezért nem olyan, mint amilyet szakmai felkészültségük alapján vállalhatnának. A Bartókban végzett összteljesítményt jó erős közepesnek minősítem. A helyi tanács vezetői új általános iskolát akarnak létesíteni, ám ennek realizálására csak a következő ötéves tervben látok reményt. Mindenesetre nagy bravúr lenne részükről, ha ennél korábban megvalósítanák. Gyetvai Györgyné dr. a Bátonyterenyei Városi Jogú Nagyközségi Tanács vb-tit- kára optimista: — Keressük a megoldást a Bartók tehermentesítésére, mert az elviselhetetlen zsúfoltság már a tanítás rovására mehet. Azon fáradozunk, hogy még ebben a tervciklusban — minden eszköz számbavételével —, a lehető legrövidebb időn belül új általános iskolát építsünk. Naponta folytatunk tárgyalásokat az ügy sikere érdekébem_____________________ Buzafalvi Győző Fotó: Bencze Péter Képzeletben London utcáit járják az angolóra diákjai A modern technika bevonult az oktatásba
