Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-20 / 274. szám

1987. november 20., PÉNTEK NOGRAD 3 Zsugorfóliázó csomagológépek vázlemezeit hajlítják a kívánt méretekre a Salgótarjáni Tervező- és Cpítőipari Szövetkezet lakatosüzemében. Csaknem harmincféle élhajlítás után a lemezekből Jobbágyiban állítják össze a készülékek vázát, s a teljes összesze­relést a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet csomagológép'gyártó üzemé­ben végzik el a szakemberek. Képünkön Müller Péter lakatos, a vázlemezt hajlítja. (Fotó: Bábel L.) Borotvaélen, de a csúcson Beszélgetés dr. Dobsonyi Lászlóval, a Szondi Szerelő és Ipari Szövetkezet elnökével Kevés azon ipari szövetkezetek száma az országban — megyénkben mindössze egy van —, amelyek félmilliárd fo­rint feletti árbevétellel számolhatnak az év végén. Még szebb a summa, ha azt is tudjuk: több mint 90 százaléka valutában áramlik a pénztárba. Nos, a Szondi ilyen szövetkezet. Az egy főre jutó üzemi eredmény már kilenc hónap elteltével is meghaladta a 75 ezer forintot, s miután 600 dolgozóról van szó, tekintélyes összeg kerekedik a szorzás után. Ebből a magasságból már nagyot lehet zuhanni. Mit tesznek a tartós „csúcshasználatért” a szövetkezetiek? Erről faggattuk dr. Dobsonyi László elnököt. — Bevételeink nagy része a BMW autógyárban végzett szerelésből tevődik össze. Ha a nyugatnémet gyár úgy dönt, hogy leépíti a létszámot s erre már volt példa —, érzékeny veszteséget okozhat a szövetkezetnek. Mi a vé- ' leménye erről? — Igaza van abban, hogy • borotvaélen táncolunk, de kockázat nélkül ma Magyar- országon képtelenség ugrás­szerű eredményjavulást el­érni. Márpedig mi igencsak „ugrándoztunk” az elmúlt időszakban. Két éve még csak 108 millió forint értékű devizát hoztunk az ország­nak, tavaly már 351 milliót, idén pedig 450 millióval szá­molhatunk- Amíg a hetvenes évek végén a harmadik pi­acon végzett munkák domi­náltak, addig ma döntően a nyugatnémet szerelésből származik a konvertibilis be­vétel. Az a véleményem, hogy minden kedvező alkal­mat meg kell ragadni, hát ha még az jól is fizet! Emel­lett persze vasszerkezeti ele­meket is gyártunk, de a kül­földi szereléshez képest ele­nyésző értékben, noha nagy­ságrendje százmilliós. Amíg az üzlet fennáll, próbálunk olyan befektetéseket keresni, amelyek stabilizálják a szö­vetkezet létbiztonságát, le­gyen az ingatlanvásárlás, vagy a hazai gépparkunk korszerűsítése. — A tekintélyből arra is futotta, hogy más ipari szö­vetkezetét is támogassanak a megyében. Kimerül-e a segítségnyújtás a hitelnyúj­tásban, vagy más módon is lendületet lehet adni a ke­vésbé eredményesen gazdál­kodóknak? — Mindkét formát: a hi­telt és az együttműködést is alkalmazzuk. A szécsényi szolgáltató szövetkezet a leg­jobb példa arra, hogy hiába a pénz, ha nincs megfelelő elgondolás a továbblépést il­letően. Egy kínai hasonlattal élve: az éhes ember számá­ra nem a hal az igazi segít­ség, hanem a háló- Persze mi sem Róbert bácsiként adunk pénzt, hanem a meg­állapodásban rögzített ka­mattal. Lényeges, hogy ez ne érje el a nemzeti bank által nyújtott hitelek kamat­maximumát, mert az már nem lenne segítség. Megem­lítem még az együttműködés­nek egy sajátos vetületét: a szövetkezetek által létesített fejlesztési alapot (KFA), amelybe idén egymillió forin­tot adtunk. A hálós hason­lathoz visszatérve: segítség­nek .tekintem azt is, ha munkával tudunk ellátni egy gazdálkodó szervezetet, eset­leg munkásait egyéb módon alkalmazzuk. — Első kérdésem kapcsán említette, hogy a biztonság­ra törekszenek. Keveset hoz ugyan a konyhára a Szondi 5 kirendeltsége, mégis úgy érzem, fontos szerepük lehet a továbbiakban. .— A „kevés” a mi ese­tünkben 100 millió forint, amit elsősorban technológiai szerelésekből könyvelhetünk el. A „D” csarnok rekonst­rukciójával befejeztük épü­letjellegű beruházásainkat, így a nyereség egyre nagyobb hányadát fordíthatjuk a gép­park felújítására, új beren­dezések vásárlására. Terme­lőeszközeink az elmúlt év­ben megújhodtak; zömében 1—2 esztendős masináink vannak.. — A jobb kihasználás ér­dekében tervezik-e második, esetleg harmadik műszak beindítását? — Egyelőre nem. Figye­lembe véve a 'munkaellátott­ságunkat és a nagyszámú bejárót, számításaink szerint most még nem fizetődne ki a több műszakos rend. Fon­tosabbnak tartom viszont, hogy megindult a termék­szerkezet-váltás, azaz meg­próbálunk munkalehetőséget keresni a vegyiparban és a gyógyászati iparban- Idén például orvosi műszerek összeszerelésére vállalkoz­tunk. A saját fejlesztést nem erőltetjük, mert nem va­gyunk rá felkészülve. Tuda­tosan vállaljuk a háttéripari tevékenységet, ami nem je­lenti azt, hogy elzárkóznánk a budapesti gépipari KISZÖV marketingirodájának aján­lataitól. A piackutatásra 1,2 millió forintot fordítottunk idén. — A község rendezett képe arra enged következtetni, hogy erre is telik... — A falukép persze első­sorban az itt dolgozók mun­kája révén válik olyanná, amilyet elképzelünk. Mi sze­rény támogatásunkkal pró­báljuk kivenni a folyamat­ból a részünket. Idén pél­dául 600 ezer forintot ad­tunk útkorszerűsítésre. Az iskolának egy színes tele­víziót, a rendelő számára orvosi műszereket vásárol­tunk. Emellett négy sport­kör szponzori teendőit is el­látjuk. Azt hiszem, ez a be­fektetés legalább úgy ka­matozik, mintha értékpa­pírba fektetnénk pénzünket. T. Németh László Ruhák New Yorktól Moszkváig Kamion áll a Salgótarjáni Ruhagyár bejárata előtt. Mint azt később megtudom, az NSZK-beli Luis London cégnek szállít nadrágokat és kétrészes együtteseket. Dr. Auth András kereskedelmi osztályvezető elmondja a szóban forgó partner egyike a legjobban fizetőknek. A legjelentősebb nyugati üzletfelük egyébként a hol' landiai Baruoh-vállalat, amely folyamatosan, egész évben vásárol. December végéig még 20 millió forint értékben varrnak részére gyapjúkosztümöket. A legdivatosabb ruhákat az NSZK-beli Kierst und Detmer cég rendeli. A di­vatirányzatok változásához való gyors alkalmazkodás igényét mutatja, hogy a nyugatnémet vállalat egy technikusa állandóan a gyár­ban tartózkodik. Kapcsola­tot tart a központjával, s a •piac legkisebb rezdülését is figyelembe véve az utolsó pillanatig módosít a ruha fazonján. Egy másik kivételesen precíz munkát kívánó meg­rendelőnek, az USA-ban lévő Harve Benardnak is szállítanak a salgótarjániak. Áz idén még ötezer darab kétrészes együttes elkészíté­sére szól a szerződés, s az. üzlet 3,5 millió forint be­vételt jelent a gyártónak. A Szovjetunióba irányuló kivitelben lemaradás ta­pasztalható a tervhez képest. Ugyanakkor a partner szá­mára, így is 25 százalékkal többet termeltek a ruha­gyáriak, mint a múlt év hasonló időszakában. Ezeken kívül több kisebb tételű szállításra van, érvé­nyes megállapodás. A vevők az NSZK-ból, Hollandiából, az USA-ból és Svédország­ból kerülnek ki. Október végéig egyébként 12Ö millió forint értékű tő­késexportot bonyolított le a gyár. (m. zs.) ÖNTEVÉKENY PARTCSOPORTOK A L * kéthavonta tartott tag­navonra, gyűléseken többnyire csupán a legfontosabb, a mindenféleképpen kollektív döntést igénylő ügyék megbeszé­lésére jut idő. A két taggyűlés között ugyanakkor számos olyan helyi területi, országos, vagy akár személyes dolog fog­lalkoztatja az egyes párttagokat, amelyről jó lenne közösen is beszélgetni. Mivel taggyűlést sűrűbben nem nagyon lehet tar­tani, ezért a legtermészetesebbnek a párt­csoportok munkájának fejlesztése tűnik, bár a korábbinál egy kissé másabb fel­fogást követve. Ha megkérdezzük az alapszervezeti párt­titkárokat, hogy mi a pártcsoportok fel­adata, akkor két jellemző választ kapunk: a pártcsoportok szervezzék meg a taggyű­lési, vezetőségi határozatok végrehajtását, és időnként vegyenek részt a nagyobb faj­súlyú témákat tárgyaló taggyűlések gon­dolati előkészítésében. Ha nagyon firtatjuk, hogy ezenkívül még milyen tennivalóik vannak, akkor megemlítik, hogy segítse­nek a párttaggá nevelésben, és a beszámoló taggyűléseik előtt minősítsék a párttagok munkáját, magatartását. Mindebből kitűnik, hogy a legtöbb he­lyen a pártcsoportokra leginkább a fel­adatok végrehajtásában számítanak. Erre a csoport valóban a legtermészetesebb szervezeti keret, hiszen öt-tizenöt párttag munkájának összehangolásához nem fel­tétlenül szükségesek külön értekezletek, hanem a legtöbbször elegendőek a szemé­lyes megbeszélések. Ugyanakkor a végrehajtó szerep egyoldalú hangsúlyozása megfosztja a pártcsoportokat a politizálást éltető önállóságtól, a saját felismerésen alapuló kezdeményezések al­kotó megvalósításától. Az élet nagyon gyakran produkál olyan politikai jelen­ségeket, amelyek beszédtémák lesznek, amiről az emberek vitatkoznak. A párt­csoport akkor teljesítheti valódi feladatát, ha tagjai a párttagokat és a pártonkívülie- ket foglalkoztató kérdésekről véleményt formálnak, meglátásaiknak a dolgozók kö­rében hangot adnak, és ha indokolt, az ille­tékes vezetők figyelmét is felhívják, egyben terápiát is ajánlanak az orvoslandó prob­lémákra. Ilyen esetekben a pártcsoport na­gyon helyesen túllép a végrehajtó szerep­körön, és öntevékeny, kezdeményező, a helyi viszonyokra ténylegesen befolyással bíró hasznos politikai tényezőként szól bele a dolgok alakulásába. Napjainkban az emberek egyre inkább a személyes sorsukat is befolyásoló társadal­mi, gazdasági stabilizáció kérdéseivel fog­lalkoznak, keresik a jobban eredményre vezető megoldásokat életkörülményeik ja­vítása, életszínvonaluk megőrzése végett. A pártcsoportmunka tengelyében is ezek a kérdések jelennek meg a legmarkánsab­ban. A pártcsoportoknak nincs annál fon­tosabb tennivalójuk, mint hogy a maguk eszközeivel, az emberek önbizalmának, cselekvőkészségének erősítésével segítsék a gazdasági ésszerűség érvényesítését. Egy adott munkahelyen dolgozóknál senki sem tudja pontosabban megmondani, hogy mennyi tartalék van a kollektívában, kinek a munkája mennyit ér, miként lehet a kí­vánatos többletteljesítményeket előcsalogat­ni, hogyan lehet a munkafolyamatok szer­vezését értelmesebbé, hatásosabbá tenni. E célok eléréséért, korrekt, partneri viszony szükséges a gazdasági, műszaki vezető és az ott dolgozó párttagok között. Ma már számos helyen meghonosodott szokás, hogy a nagyobb horderejű feladatokat, fejlesztési elképzeléseket —, akár mindenféle formali­tás nélkül — közösen megbeszélik. A han­gos gondolkodás közben nemritkán parázs viták keletkeznek, de csaknem minden esetben hozzájárulnak a döntések jó meg­alapozásához, a várható nehézségek reális számbavételéhez, az előrelépés módjainak kialakításához. Ilyen előkészületek után a párttagok kellő hozzáértéssel és politikai biztonsággal, meggyőző érvekkel felvértez­ve képesek politizálni, az adott közösség tagjait cselekvésre megnyerni. Itt persze nem a politizálás formális keretek közé szorított módozataira kell gondolni, hanem a legtermészetesebb em­beri kapcsolatokra, amelyben az egyes té' véműsorok megvitatásától kezdve a sport­eseményeken, a személyes ügyeken keresz­tül egészen a szakmai kérdésekig folyta­tott beszélgetésekkel kombinálva jól meg­férnek a politikai töltetű eszmecserék. Könnyebbséget jelent a mindennapos sze­mélyes kapcsolat, mivel nem szükséges erőltetni az érvek azonnali elfogadását, hiszen van idő az álláspontok közelítésére, a türelmes és alapos véleménycserére. Az emberek a legtöbb helyen szoros egymásra utaltságban dolgoznak, így köl­csönösen hatnak is egymásra. A pártcso­port akkor van igazán jelen a helyi köz­életben, ha mindenekelőtt a dolgozók jel­zéseire figyel, külső impulzusra nem várva, az öntevékenység, az önálló cselekvés jel­lemzi munkáját. A pártcsoportok eszköztára bár, viszonylag szerény, de gyakorta gyors, bátor problémafelvetésük, javaslataik, bí­rálataik igen hatásosak lehetnek. Legfonto­sabb az egyéni, vagy közös vélemények nyílt, a munkahelyi demokratikus fóru­mokon történő kimondása egységes, fegyel­mezett, példamutató cselekvés a végrehaj­tásban Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a pártcsoportok —, ha kellő felelőssé­get éreznek környezetükért — hathatós se­gítséget képesek adni a munkahelyi légkör javításában, a vezetők, beosztottak viszo­nyának jó szellemű kialakításában, az ér­dekkülönbségek és -egyezések kimutatásá­ban, a munkaszervezésben mutatkozó em­beri mulasztásokból eredő hiányosságok mérséklésében. E munkamódszer kialakítá­sában nél­külözhetetlen szerepe van a pártcsoport- bizalminak, aki mozgékony összekötő ka­pocsként működik a vezetőség, a pártta­gok, a szakszervezeti és KISZ-bizalmiak és a gazdasági vezető között. Ezzel már azt is jeleztem, hogy a pártbizalmi kulcsember, az ő szemlélete, aktivitása, pröblémalátó, kritikus beállítottságú egyénisége, kezde­ményezőkészsége, - bátor kiállása megha­tározó jelentőségű. Leginkább rajta múlik, hogy a pártcsoport a tényleges gondokkal, feladatokkal foglalkozik, vagy — az üresjá­ratokat megtűrve — elkerülik azokat. A bizalmi legnagyobb értéke a politikai jó­zanság, a bátorság, a jó emberi kapcsola­tokat építő közvetlenség. Az a jó bizalmi, aki nem az eleven politizálással nehezen összeegyeztethető formaságokban, nem ok­vetlenül szervezeti sémákban, hanem kellő rugalmassággal feladatokban gondolkodik, és úgy tart a párttagokkal rendszeres em­beri, elvtársi kapcsolatot. Így érhető el leginkább, hogy a pártcsoport érzékeny szeizmográf legyen, öntevékeny, kezdemé­nyező magként politizálj on, így. van jelen a mindennapok aprónak tűnő ügyeinek intézésében, az emberek gondjainak meg­oldásában. Botos Péter • Versenyben a sertéstartók A MÉM, a Húsipari Köz­pont, az ÁGKER Kft., az Állami Gazdaságok Orszá­gos Egyesülése, valamint a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa idén, jú­nius végéig, egy éven át tartó sertéshús-termelési ver­senyt hirdetett, a VII. öt­éves terv sertéságazati cél­jainak teljesítése, a termelői kedv fokozása, a piaci igé­nyek jobb kielégítése érde­kében. Az eredmények alap­ján csütörtökön került sor a díjkiosztó ünnepségre, amelyen Urbán Imre, a Nógrád Megyei Tanács me­zőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályának helyettes vezetője vázolta megyénk hús-, ezen belül a sertéshús- program jának végrehajtását. Az ágazati célok között kiemelt helyen szerepel a sertéshústermelés külpiaci követelményeinek érvénye­sítése, valamint a jó minő­ségű hazai ellátás biztosítása — hangoztatta Urbán Imre, a PENOMAH balassagyar­mati gyáregységének tanács­termében megtartott össze­jövetelen. Az intézkedésekkel nem­csak a csökkenési folyama­tot sikerült megállítani,, ha­nem 8,1 százalékos állo­mánynövekedés is történt. Az elmúlt évben 19 százalék­kal több sertést vásároltak fel a vágóhidak, mint a ko­rábbi esztendőben. A kis­termelés magas aránya miatt folyamatban van a minőségi szempontokat fi- ' gyelembe vevő árrendszer kialakítása — mondotta Ur­bán Imre. Majd örömmel számolt be arról, hogy az országos verseny eredmény- hirdetésén október közepén, kategóriájában it. helyezést ért el a Magyamándori Állami Gazdaság. A me­gyei értékelés során —, melyben részt vettek a me­gyei tanács, a TESZÖV, a MÉSZÖV, a KARANCSHŰS és a PENOMAH szakembe­rei, valamint a Gödöllői Ál­lattenyésztő Vállalat balas­sagyarmati állomásának munkatársai —, négy nagy­üzem és harminckilenc kis­termelő gazdaság eredmé­nyeit vették figyelembe. En­nek alapján kategóriájukban első helyezést értek el: a Litkei Ipoly Tsz, a Pásztói Mátraaljai ÁG és az Érsek­vadkerti Úttörő Sertéste­nyésztő Közös Vállalat. A háztájiak versengésében első helyen végzett Szebenszki Mihály, balassagyarmati, Sőregi Tibor mátraszőlősi és Tóth Tibor mátranováki kistermelő. A díjazottak a kiírásnak megfelelő anyagi elismerésben részesültek, a Magyamándori ÁG tárgy- jutalmat kapott. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents