Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-19 / 273. szám
1987. november 19., CSÜTÖRTÖK NOGRAD 3 Bányát nyitunk Mongóliában A wolframvállalkozás A Magyar értelmező kéziszótár szerint: „A wolfram ezüstszínű, kemény, magas olvadáspontú fém.” Kedvező tulajdonságainál fogva széles körben alkalmazzák az iparban. A villanyégőkben köztudottan wolframból készült izzószálat használnak. A speciális rendeltetésű acélok gyártása elképzelhetetlen wolfram ötvözőanyag adagolása nélkül, hiszen ezáltal növekszik a keménységük, a szakítószilárdságuk, a rugalmasságuk, a kopásállóságuk. Hazánk nem rendelkezik lelőhellyel, tőkésimportból kell beszereznünk az egyik legdrágább ércet, illetve fémet. Közel- az idő azonban, amikor nagyrészt önellátók leszünk belőle, ugyanis nyitunk egy bányát Mongóliában. A gondolat már régebben felvetődött, ám a magyar szakemberek által megvizsgált és a mongolok által kibányászásra felajánlott lelőhely kiaknázása ráfizetéses lett volna. Egy másik, szovjet geológusok jóvoltából feltérképezett terület viszont olyan ércva- gyonnal és adottságokkal bír, hogy itt már édemes beruházni. — A hely Ulánbátortól kilencven kilométernyire, északnyugatra található — mondja dr. Tamáskovics Nándor, a Salgótarjáni Ötvözetgyár igazgatója. — A vidék csodaszép, a bányát övező 1400 méter magas hegyek oldalát zöld borítja, tetejükön az erózió által lekoptatott sziklatarajok meredekek. A legközelebbi lákott település huszonöt kilométerre fekszik, a műút is idáig húzódik. Szóval romantikus környezetben, háborítatlan természetben dolgoznak a wolframvállalko- zás résztvevői. A tárgyalások 1983-ban kezdődtek, majd a Minisztertanács javaslatára 1985 júniusában írták alá a közös vállalat létrehozásáról szóló szerződést. A Wolf- raminvest tagjai a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, a Mecseki Ércbányászati Vállalat és a Salgótarjáni Ötvözetgyár. A magyar állam egyösszegű hitelt nyújtott a beruházásra, melynek keretében megnyitják a bányát, megépítik a dúsítóművet, s mindezeket megelőzően átadták a lakótelepet. Az első magyar csoportok tavaly tavasszal indultak el a nagy útra. Az építőanyag kivételével mindent itthonról, tehát mintegy 8 ezer kilométer távolságról kellet szállítani. Ebből következően voltak nehézségek, de idővel megoldódtak a gondok. A bánya nyitását elsősorban mecseki bányászok végezték. — Szeptemberben jártam a helyszínen — folytatja dr. Tamáskovics Nándor. — Az ellenőrzési céllal megbízott csoporttal egy időben látogatást tett a bányában a mongol—magyar kormányközi bizottság magyar elnöke is, dr. Cseh József miniszterhelyettes. Azt tapasztaltuk, hogy a bánya nyitásra kész, s a tervezett ütemben épül a dúsítómű. A magyarok összkomfortos házakban laknak, a vízellátást saját kút biztosítja. Az élelmiszer-beszerzés megoldott, magyar szakácsok főznek. Megszervezték a helikopteres mentőszolgálatot, s magyar orvos vigyázza a személyzet egészségét. A maga nemében egyedülálló ez a vállalkozás. Tudniillik színtiszta magyar érdekeltségű vállalat egyetlen más szocialista országgal sem termel. A Wolf- raminvest tehát az első, melynek a sikeres tevékenysége példaadó lehet. A jelenlegi helyzetből az a következtetés vonható le, hogy a dúsítómű határidőre, 1988. negyedik negyedévében megkezdheti a próbaüzemelést. A Salgótarjáni Ötvözetgyárban addigra fel kell készülni a dúsított érc fogadására. — Egy új üzemet építünk — közli az igazgató. — A százmillió forint értékű beruházás pályázatát elküldtük az illetékesekhez, reméljük, megkapjuk a kért hitelt. A tereprendezést megkezdtük. Elképzeléseink szerint egy 3,5 megawatt teljesítményű, speciális ívkemencét helyezünk majd üzembe. A ferrowolfram gyártását 1989 elején kell indítanunk. A 99 százalékos fémkiho- zatalt biztosító technológia licence a Szovjetunióból származik. A jelenleg ismert legmodernebb eljárásról van szó. A nagy termelékenységű üzemben kevés emberre lesz szükség, betanításukban a licencet adó szovjet fél is részt vesz majd. Ebben a termelőegységben egyébként a gyengébb minőségű ércet is kellő hatékonysággal feldolgozhatják, míg a gyárban alkalmazott hagyományos technológiával a jobb minőségű ércből is csak 90 százalékos fémkiho- zatalt tudnak elérni. A népgazdaság számára tehát kifizetődik és rövid úton megtérül a beruházás. De mi lesz mindebből az ötvözetgyár haszna? Dr. Tamáskovics Nándor válasza: — Több értékes ötvözőanyagot állíthatunk elő. A jelenlegihez képest húsz százalékkal, százmillió forinttal növelhetjük majd évi termelési értékünket. Kolaj László ■övekwS idegenforgalom Csak a sógoroktól több mint kétmillió... Az év első tíz hónapjában kis híján 17 millió külföldi kereste fel hazánkat, 2,3 millióval több mint tavaly ilyenkor — tűnik ki a Központi Statisztikai Hivatal most közzétett adataiból. A szocialista országokból több mint 12 millióan érkeztek hozzánk. Csehszlovákia változatlanul az első helyet foglalja el idegen- forgalmi partnereink sorában, csaknem négy és fél millió látogató érkezett északi szomszédunktól. Második helyen Lengyelország áll, innen mintegy 3 millió látogató lépte át határainkat a tíz hónap alatt, 13 százalékkal többen, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Az NDK-ból is megélénkült a forgalom, többen érkeztek, mint az utóbbi években bármikor, számuk meghaladta a másfél milliót. A jugoszláviai turisták száma szembeötlően növekedett, megközelítette a 2 milliót, csaknem 40 százalékkal többen jöttek mint egy évvel korábban. Ezen felül a kishatár- forgalom keretében több mint 300 ezren látogattak hazánk déli megyéibe. A tőkésországokban is megélénkült az érdeklődés Magyarország iránt az elmúlt hónapokban. A szakemberek szerint ennek oka elsősorban az árfolyamváltozás, hiszen a nyugati országokból érkezők az idén egynegyedével több forintot kaptak ugyanennyi nemzeti valutájukért mint 1986- ban. A legtöbben Ausztriából érkeztek, az osztrák turisták száma meghaladta a 2,7 milliót. Az NSZK-ból októberben érkezett meg az idei egymilliomodik vendég. A tavalyihoz képest másfélszeresére nőtt az olasz turistaforgalom, 140 ezren keresték fel hazánkat. A legdinamikusabban — 75 százalékkal — holland forgalom nőtt, a látogatók száma csaknem elérte a 90 ezret. A tengerentúlról — elsősorban az Egyesült Államokból — a tavalyi visz- szaesés után folyamatosan növekszik a forgalom, az idén már több mint 100 ezren keresték fel hazánkat. A magyarok is többet utaztak külföldre mint egy évvel korábban. A szocialista országokat 4,4 millió alkalommal keresték fel. Az átlagosnál gyorsabban bővült a Lengyelországba irányuló forgalom, de az NDK- beli és a csehszlovákiai utazások száma is egyötödével nőtt. A nyugati országokba 800 ezren mentek, valamivel többen mint tavaly, ám elsősorban a hivatalos utak száma szaporodott, a kiutazások felét kitevő turista- forgalom kissé visszaesett. Marutiért cserébe ? A híradástechnikai szövetkezet, amely főként zártláncú tévérendszereket, rádió- és tévészervizeket, illetve adástechnikai és mérőműszereket gyárt, új terméket: mozgó műszerállomást is kínál vevőinek. Ezzel lehetővé válik a videók, magnók, lemezjátszók, tévék javítása és ellenőrzése olyan területeken is, ahol korábban ezt a munkát nem tudták elvégezni. A szövetkezet új termékét elsősorban exportra szánja. Jövőre a Szovjetunióba 50 millió forint értékben szállítanak ilyen műszereket, és több közel-keleti fejlődő országgal is biztató tárgyalást folytatnak. Szó van arról is, hogy a hazánkba érkező, Suzuki-licenc alapján készített indiai Maruti gépkocsikért cserébe az elektronikus alkatrészek mellett ilyen szervizeket is szállít a híradástechnikai szövetkezet IndiábaAz idei őszi BNV-n mutatták be azt a kondicionálópadot, melyet a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár aprócikküzemének kollektívája fejlesztett ki. A szerelőcsarnok nem hangversenyterem. Itt kötelező a füldugó használata, mert amikor döngölik, fúrják, vágják, reszelik az ezüstként csillogó alumíniumlemezeket, akár a vihar, zúg, dübörög, harsog minden kis eresztéke a csarnoknak. A harsogás még a port is felveri, amit sugárnyalábokként fog össze a beszökő napfény. Ilyen az élet itt a gyarmati fémipar legszélső csarnokában. De az emberek már megszokták ezt a dübörgést. Sőt, megszerették, ahogyan ezt Lot- haridesz Imre is állítja. Kivette a fülbetétjét, feltolta a szemüvegét és csontos arcára derű ült: — Ez is muzsika, méghozzá szimfónia... Már dél felé járhatott az idő, az arcán látszott a por, fejét egy megvénült svájci takarta, de a halántékára már nem jutott belőle, kibújt alóla a fehéredé haja. Körülötte félkész fotelváz, á földön garmadában autóbusz-fűtőtest meg ki tudná még micsoda szerkentyűk. A munkapadon a szerszámok rendje. Néhány ifjú bíbelődött a rövid pántokkal, amelyek tartozékai a fűtőtestnek. A másik asztalnál pedig a megművelt fényes alumíniumlapot reszelték. A sikoltozó boszorkánynak lehet ilyen hangja. Lot- haridesz Imre kezében a munkadarab, de a szeme a fiatalokon. — A brigádtagok — tekintett feléjük — a többieket elcibálták kölcsönbe. Segítségre szorultak a szomszédok. Ha nem tudnák talán nem is hinnék az emberek, hogy Lotharidesz Imre ez a szikár, olajos ruhás munkás, akit a gyárban mint az egyik jó hírű brigádvezetőt tisztelnek, néhány évvel ezelőtt mint főraktáros dolgozott a gyárban. Nem kis beosztás! És mégis hátat fordított a nggy tisztességnek. Méghozzá saját elhatározásából és kiment a csarnokba dolgozni. Igaz, az első hónapokban nehéz volt a ’kétkilós kalapáccsal zu- holni az alumíniumlapot, de nem panaszkodott. Azt mondta emelt hangon: — Magam választottam, önszántamból... Formálták a gyár rendszerét erre, arra, egyszóval a jobb felé, hogy gazdaságosabbá váljon az életük. Lotharidesz Imre már si- hederkorától a mozgalomban forgott, az ifjúsági szervezetben vezető, majd a városi pártbizottság tagjaként is tisztelték és azt mondta, én ne érteném meg, hogy a főraktárosi cím nélkülözhető itt!? És amikor szembekerült Hlavaj Sándorral, a termelési igazgatóhelyettessel, maga ajánlotta fel, hogy lemegy a csarnokba dolgozni. A gyár legrégibb dolgozói közé tartozik Lotharidesz Imre, hiszen még akkor került az üzembe, amikor a város közepén dübörögtek. De ezt csak az idősebbek tudják róla, a fiatalabbak nem. Amikor kezébe vette azt a kétkilós kalapácsot, sokan megálltak és figyelték, mi lesz most? Nem tudták, hogy ez az ember ott, Balassagyarmaton, a Kossuth utcában, Janák Endrénél, az akkori híres lakatosmesternél tanulta a szakmát. Ott pedig jól megtanulták, hogyan kell bánni a kalapáccsal, meg minden más szerszámmal. Azt sem tudták róla, hogy neki csakugyan akár a szép szimfónia az a hang, amikor formába kényszeríti a vasat. Még a ráspoly hangjának is értelme van az ő hallásában. A vasnak szagát, amikor beleszagolt, már nem tudta többé felejteni. Akinek pedig a vérében van a munkája szeretete, az mozgolódik a jobb teljesítmények felé. Lothoridesz Imre is életre keltette az első szocialista brigádot a gyárban. Csendesen —, hogy senki se hallja —, bevallja: fentről súgtak neki. De nem kellett sokat győzködni őt. Felröppent Gagarin, és ők felvették a nevét. Igaz, volt ebből egy kis nézeteltérés is, mert ki tudja, mi okból, vagy milyen indítékkal egy régi ember, valamilyen katonatisztbői^fétt gyári dolgozó, amikor megtörtént a brigádavatás és négyszemközt kerültek, akkorát köpött Lotharidesz Imre elé, akár egy cselédkönyv: „Te, bérenc...” — morgott. Lotharidesz Imre híres sportoló volt, bunyós is, ma is látszik a tartásán, hát még akkor! Ha enged az indulatának, az az ember talán már nem is él. De parancsolt magának. — Te szerencsétlen... — csak ennyit mondott. Ez a Gagarin brigád a gyár egyik leghíresebb szocialista brigádja lett. De ott lógás nuku. Ha valaki lazsált, akkor papíron, számokkal kimutatta a brigadé- ros, hogy mennyivel csapta be a munkatársait az, aki lógott. És mindezt a brigád- tagok elé tárta. Volt egy sokat jelentő mondása: „Aki idejön közénk, az dolgozzon tisztességgel, mert itt lógás nincs, az az emberek zsebére megy!” Szólás-mondás lett ebből. Volt egy másik brigád a bányatámosoknál. A vezetője Juhász Jancsi. Ott is ugyanez lett a jelszó. Jancsi is dolgozott valaha Lot- haridesszel. Versenyek alakultak ki ennek során. Ök alakították ki a szalagrendszerű munkát. Kézről kézre haladva készült a termék. Itt történt meg, hogy a verseny hevében, az előre elkészített munkadarabot el-, csente az a brigád, amelyik elmaradt a jobban dolgozóktól. A szép emlék felvidítja az embert. Lotharidesz Imre is olyan jóízűen derül, hogy még a szeméből is kicsordul a könnye. De már nem is a történteken nevet, hanem azon, hogy a közelmúltban összejöttek a csarnokbeliek és nosztalgiáztak. Amikor az egyik ember azt kezdte hangosan mesélni, hogyan csenték el a megmunkált darabokat a másik brigádtól, Lotharidesz Imre hallgatta, aztán megkérdezte: — Te ott voltál édes fiam? — Én ott — így hetykén, pedig csak hírből hallott erről. — Én meg a brigadéros voltam a Gagarinnál... Akkora nevetés tört ki, hogy harsogott a csarnok. Most is kemény brigádja van Lotharidesz Imrének, és kézben tartja őket, mert az a véleménye, hogy most a fiatalabbak nem olyan odaadóak, mint voltak korábban ők. Azt tartja, hogy nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani. És nem szabad sajnálni ezt az időt a vezetőknek, amit rájuk fordít. A múltkor az egyik endrefalvai illetőségű fiatalember nem ment be dolgozni. A brigád vezető nagyon kiakadt emiatt. Fogta magát, be a kocsijába és irány Endrefalva. Elkapta otthon a lézengő fiatalembert, maga mellé ültette és vitte a munkahelyére. Már kérdezték: mire ez a hajtás? Azt mondta, hogy majrézik. Fél a kudarctól. Attól mindig félt. Azért hajt, hogy ez ne érje. A fiúnak ennyit .mondott: — Fiam, mellettem nem lehet lógni! ö a munka becsületét így tanulta, így is kívánja betartani. Mert, amikor a munka ideje van, akkor dolgozzon a munkásember, amikor pedig a pihenés ideje, akkor pihenjen. Öt is, ha ideje engedi, vadászgat, de az igazi pihenés a jó barátokkal a beszélgetés az ízes hazai borocska mellett. Módjával. Ott a gyár szomszédságában, a Sivitón, a Baross utcában a kertes háza. Legutóbb ott köszöntötte Cserni Miska és Lotharides* Feri — névrokona csupán, de atyai jó barát. — Azt mondták, hogy Imre-nap alkalmából. De nem csak ezért voltak annyira ünnepélyesek, hanem a magas kitüntetés alkalmából, amit most kapott a brigadéros. Bobál Gyula Csarnokszimfónia
