Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-17 / 271. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen érkezett A salgótarjáni 200-as számú totó-lottó kirendeltségben több ezren fordulnak meg havon­ta és átlagosan 150 ezer szelvényt kezelnek. — bp — ' OoUmL fa iuikm(őiuioi „Eláztatott" yízszámlák Szécsényben Csendesen szemerkélt az eső. amikor a szécsényi víz­mű irodájába betoppantam. Az íróasztal túloldalán ülő hölgynek azonban aligha az időjárás rontotta el a ked‘ vét. Félretolta az aktákat, bizalmatlanul végigmért, majd kibökte: — Reklamálni jött, vagy fizetni akar? Nem találta el, bár miu­tán jövetelem okát elé tár­tam. kétkedve tudatta: nem mondhat semmit, de úgysem nyilatkozik a témában senki. Miért a titkolózás? Néz­zek csak körül a helységben, mi a vélemény a III. ne­gyedévi vízszámlákról — tippelt ismerősöm. ..Fülese'’ nyomán sok-sok panaszost találtam, s néhányuk véle­ményét csokorba gyűjtöt­tem. íme: ☆ •— Micsoda érvágás év vé­ge előtt, négyszáz forint ma­radt a fizetésemből. Ha eny- nyit fogyasztottam, hát meg­fizetem. de azért... özvegy Pilinyi Józsefné sokak véleményét tolmácsol­ta. Akikkel beszélgettem, tudták, hogy elfogyasztották, amit az óra mutat. Csak a hirtelen megugrott követe­lés kavart városi méretű felháborodást. Pilinyi néni egyedül él. a fia a fővárosban dolgozik, a lánya főiskolás. Kevés a nyugdíj, muszáj munkát vállalnia. A Nógrádi Sán­dorról elnevezett szakközép- iskola kollégiumában portás, amiért 2200 forint fizetést kap. Ebből most 1808-at a vízszámlára fizetett ki. ☆ A Sörkertben sokan meg­fordulnak, gyorsan szállnak a hírek, terjednek a plety­kák a „vizes’-témában is. A délelőtti órában körülbe­lül tucatnyian kortyolgatták a Kőbányait. — Legutóbb valamilyen Katika volt órát olvasni. Még a boltban is rám szólt, mennyit kell fizetni. . . — Az a hugyagi fiatalem­ber csak a hasára ütött, az­után meg azt mondta: ennyit kell fizetni — me­sélte Hompasz István. — ötven-hetven forintokat kért. Most meg egyszerre — 836. ☆ — Sajnálatos, de koránt­sem egyedülálló eset a szé- csényieké — szögezte le elöl­járóban Márkus Pál, a Nógrád Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat osztályve­zetője. --- Mi is történt való­jában? Lelkiismeretlen munkát végzett az óraleol­vasó, amiért meg is vál­tunk tőle. Számára ezzel véget ért az ügy. — Hogyan történhetett ek­kora mulasztás? — Nézze, a vízórák leolva­sását senki sem tekinti élet­céljának. Részfoglalkozás­ban, másodállásban vállalják el az emberek, igazán nem válogathatunk, hogy kit ve­szünk fel és kit nem. Har­mincezer fogyasztót látunk el a megyében, s a konkrét panaszok kivizsgálása után már csak szúrópróbaszerűen ellenőrizhetjük az órák le­olvasóit. Jelenlegi alkalma­zottunk a negyedik ez évben Szécsényben. Ö már főállású. ☆ A házakba bekopogtatva jutottam el Istók Ferencné lakásába. A nyugdíjas taka­rítónő sokat gondolkodott, befizesse-e az 504 forintot (azelőtt harmincat kellett). Háromhetes töprengés után végül is a vízmű javára dön­tött. Földi Márta családja vi­szont (ottjártamkor) még nem szánta rá magát, hogy kiegyenlítse a csaknem négy­ezer forintos (!) számlát. ☆ — Részletfizetést is kér­hetnek a lakosok, de min­denkinek meg kell térítenie, amit fogyasztott. Aki erre nem hajlandó, polgári pe­res eljárást indíthat elle­nünk — folytatta az osz­tályvezető. — A helyzet kialakulásá­ban azért nem a szécsényi - ek vétkesek. Most mégis úgy tűnik — rajtuk csattan az ostor... — Annyit fűzhetek hozzá, hogy több helyen valóban még csak fel sem emelték az aknák tetejét. A szep­temberi átfogó ellenőrzés során azonban félszáz alka­lommal találtunk vízzel el­öntött, vagy beomlott akná­kat, iszapos, leolvashatatlan számlapokat. Ezzel pedig a tulajdonosnak kell törődnie. ☆ — Változtatnak-e valamit az eddigi gyakorlaton? — Január elsejétől némi­leg megreformáljuk a díj­fizetést. Negyedévenként ki-ki a rá megállapított áta­lányt fizeti majd, s ami­kor év végén leolvassuk az órákat, már csak korrigál­ni kell a befizetést. Ez pe­dig kétirányú lesz... ☆ Ez már a jövő útja. Je­lenleg azonban megválaszo­latlan maradt a kérdés: mennyi időre kér(het)i visz- szamenőlegesen a vízmű a be nem szedett díjat, és mi­lyen tarifa szerint. (Az erről szóló riportot ma délután hallhatják olvasóink a Miskolci Rádió műsorában) Romhányi Tamás November 17.: dohányzásmentes nap I# ■■ ■■ _ ■■ I r /»■ . rr I Közös füstölgés a füstről A dohányzás története ta­lán akkor kezdődött, amikor az ősember használni kezd­te a tüzet. B. Gajdon Nár­cisz szakértő szerint: „a ter­mészeti népek a füstnek má­gikus hatást tulajdonítottak, amelyet gyógyító, vallási szertartásaikon hódító füvek, levelek égetésével fokoztak”. Az amerikai indiánok nem­csak szívták vagy rágták a dohányt, hanem ünnepeiken közösen égették is. Tőlük vettük át a szokást. Rövid idő alatt elterjedt egész Eu­rópában. üivat lett; hasz­nálták gyógyszerként és él­vezeti szerként. Érdekes, hogy hamar ismertté vált, a dohányosoknak rosszabb az étvágya■ A 30 éves háború hadvezérei — hogy csök­kentsék az élelmiszeradago­kat — kötelezővé tették a katonák számára a dohány­zást. „Férfias” viselkedéssé lett a pipázás, majd a ciga- rettázás. Korunk felgyorsult civili­zációs társadalmi és gazda­sági változásai feszültsége­ket és alkalmazkodási zava­rokat okoznak, amelyek el­lensúlyozására az ember rá­gyújt- Hazánkban közel 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő szám­ban — dohányoznak. Mit tu­dunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg dr. Bottá Adám főorvost, az Országos Egészségnevelési Intézet fő­igazgatóját. — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: ön dohányzik? — Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott össze­geket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984-ben 14 mil­liárd 46 millió forintot köl­töttünk dohánytermékek vá­sárlására. Ez az összeg az akkori egészségügyi kiadá­sok 56 százaléka, s a szoci­ális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a Az OENI dohányzásellenes plakátja világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét ré­gen a mértéktelen fogyasz­tásban látták. A krónikus be­tegségek kialakulásában ve­zető szerepét az elmúlt évek tudományos kutatásai bizo­nyították. Az Egészségügyi Világszervezet 1970-ben meg­állapította, hogy a fejlett or­szágokban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás- Évente kö­rülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedély­nek. Bizonyított szerepe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívinfark­tusban, a meddőségben és a kis súlyú magzatok születésé­ben is. A dohányzás felelős továb­bá a kényszerűen dohány- füstös környezetben élők, ezek között is az önvéde­lemre legkevésbé képesek: a méhen belüli magzatok, cse­csemők, a gyermekek és a dohányosok vérét kapó bete­gek passzív károsításáért­— Nyilvánvalóan a társa­dalom egyik feladata, hogy megőrizze állampolgárainak egészségét. Mi tehát a teen­dő? — Az Egészségügyi Világ­szervezet, amelynek hazánk is tagja — 1978-ban Alma- Atában hirdette meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot. E sze­rint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakí­tása. Vállaltuk azt — az eu­rópai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányosok szá­mát a lakosság 20 százaléká­ra csökkentjük. Tehát Ma­gyarország közel 4 millió do­hányosa közül kétmilliót kel­lene leszoktatnunk az ezred­fordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi összefo­gást igénylő feladat. Ehhez készített az Országos Egész­ségnevelési Intézet „Dohány­zás — Egészség” címmel programtervet. Céljaink: a rászokás megelőzése, a nem­dohányzók védelme, és a do­hányzásról való leszokás se­gítése. — Manapság sokat beszé­lünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk­— Igen, feladataink na­gyok és sokrétűek. Elsősor­ban olyan közhangulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Mozgósítanunk kell a lakos­ságot, nem csak a dohányzás csökkentésére, hanem a pasz- szív ártalmakkal szembeni önvédelemre ;s- Fontos fel­adatunk, hogy a meglévő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, in­tézkedéseket és szabályozó­kat felülvizsgáljuk, és újab­bakat dolgozzunk ki. Mind­ez azonban nem feledteti, hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segí­tése: egyszóval minden olyan ismeret, amely egész­séges életvitelhez vezet. Ter­mészetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszokni képtele­nek kezébe. A felsorolt feladatok az or­szág valamennyi intézmé­nyét, politikai, társadalmi és tömegszervezetét, vezetőit, egyaránt érintik. R. L. Univerzális Univer Mesterszakácsok világversenye A világ legjobb szakácsai és szakácscsapatai talál­koznak Baselben. A gaszt~ ronómiai világverseny a négyévente megrendezen­dő kulináris olimpiáknál és világbajnokságoknál is rangosabb erőpróbának számít. A svájci városba 15 évente hívják meg a földkerekség legismertebb nemzeti konyháinak mes­terszakácsait. A háromtagú magyar csapat a kötelezően előírt versenyfeladatok teljesíté­sén kívül magyar nemzeti estet is ad a helyi bemu- tatőcsarnokban. Főként ipari, kereskedel­mi hűtőgépek javításával és építőipari, felújítási mun­kákkal érte el az első ki­lenc hónapban 24 millió fo­rintos árbevételét az Univer Vegyesipari Kis­szövetkezet. A több mint 110 fővel dolgozó szövetke­zet újította fel idén a ben- czúrfalvai kastélyt. Emel­lett jól működik a nyom­dai részleg, amely nyomtat­ványokat, esküvői meghívó­kat és névjegykártyákat ké­szít. Egy lakatoscsoportjuk a Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat szécsényi üze­mében, míg egy másik a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben végez felújítási munkákat. Foglalkoznak motortekercseléssel és az idén építették ki a jelenleg 15 fős bedolgozói hálózatot kötőelemek gyártására. Előreláthatólag teljesítik 7 millió’ forintos nyereség- tervüket és nem félnek a jövő évi szabályozóválto­zásoktól sem. Úgy számol­nak, hogy talán még jobb gazdasági pozícióba is ke­rülhetnek. Ácélsziget a Kaszpi-tengeren Magyarország története ¥ Uj egyetemi-főiskolai tantárgy A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogad­ták a felsőoktatási intézmé­nyekben az elmúlt tanév­ben bevezetett Magyaror­szág története 1918—1975 cí­mű tantárgyat. Az új tárgy oktatásának egyéves tapasztalatairól a Művelődési Minisztérium­ban elmondták: a közel­múltban összesített, érté­kelt visszajelzések egyér­telműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. szá­zadi magyar történelem, kü- , Ionosén a szocialista építés magyarországi gyakorlatá­nak behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igé­nyű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző vá­laszt adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos előkészítő munka előzte meg: a Művelődési Minisz­térium az oktatók számára továbbképző tanfolyamo­kat szervezett: ezeken a kor­szakkal foglalkozó neves törtörténészek, vezető poli­tikusok tartottak előadáso­kat, eszmecseréket. A tapasztalatok szerint a hallgatók és a tanárok kü­lönösen színvonalasnak ítél­ték meg az ellenforradalmi korszak és a felszabadulás­tól 1962-ig terjedő időszak feldolgozását, ugyanakkor igénylik az 1962 és 1975 kö­zötti esztendők még árnyal­tabb, művelődés- és kul­túrpolitikával is kiegészí­tett bemutatását. A visszajelzések szerint az oktatást a meggyőző tárgyszerűség jellemezte; az órákon nem kerülték meg a ma még vitatott kérdése­ket sem, s a konzultációkon nyílt és őszinte, a diákok vitakultúráját is fejlesztő feldolgozásmód volt tapasz­talható. A tanszékek érté­kelése szerint az új tárgy már rövid idő alatt is a marxizmus—leninizmus ok­tatás teljes értékű része lett, s jól szolgálja a leendő szo­cialista értelmiség felkészü­lését, történelemtudatának formálását. A szakemberek egyébként a tapasztalatok figyelembevételével folya­matosan igyekeznek korsze­rűsíteni és bővíteni a tan­tárgy anyagát. Reális lehetőséget kaptak az azerbajdzsáni tengeri kő­olajbányászok a 150 méte­res vízmélységekben való fúrásra is. Különleges ren­delésükre a bakui mélyten­geri szerelvények gyárában készül a Szovjetunió első — hatvanemeletes felhőkar­coló magasságú — acélszi­gete. Az óriás 13 ezer tonna lesz, háromszor annyi, mint a jelenleg alkalmazott acél­talapzatoké. Csak egy ilyen rendkívül súlyos berende­zés tud ellenállni nagy mély­ségekben a Kaszpi-tenger hullámai támadásainak. Az új acéltalapzat — a korábbi emberkéz alkotta szigetekkel szemben — egy­séges blokk-ként kerül ki­vitelezésre. A tervezők el­gondolásai szerint a kü­lönböző színtereken helyez­kednek el a berendezéseket tartalmazó modulok, az energetikai alállomások, az egységes vezérlőpult, to­vábbá a kőolajbányászok normális tevékenységéhez szükséges különféle szociá­lis létesítmények. Az év végéig a vállalat további három mély vízi mo­noblokk gyártását kezdi meg. Ezek szintén a Kasz- pi-tengeri gazdag kőolaj- lelőhelyeken kerülnek fel­állításra.

Next

/
Thumbnails
Contents