Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-17 / 271. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen érkezett A salgótarjáni 200-as számú totó-lottó kirendeltségben több ezren fordulnak meg havonta és átlagosan 150 ezer szelvényt kezelnek. — bp — ' OoUmL fa iuikm(őiuioi „Eláztatott" yízszámlák Szécsényben Csendesen szemerkélt az eső. amikor a szécsényi vízmű irodájába betoppantam. Az íróasztal túloldalán ülő hölgynek azonban aligha az időjárás rontotta el a ked‘ vét. Félretolta az aktákat, bizalmatlanul végigmért, majd kibökte: — Reklamálni jött, vagy fizetni akar? Nem találta el, bár miután jövetelem okát elé tártam. kétkedve tudatta: nem mondhat semmit, de úgysem nyilatkozik a témában senki. Miért a titkolózás? Nézzek csak körül a helységben, mi a vélemény a III. negyedévi vízszámlákról — tippelt ismerősöm. ..Fülese'’ nyomán sok-sok panaszost találtam, s néhányuk véleményét csokorba gyűjtöttem. íme: ☆ •— Micsoda érvágás év vége előtt, négyszáz forint maradt a fizetésemből. Ha eny- nyit fogyasztottam, hát megfizetem. de azért... özvegy Pilinyi Józsefné sokak véleményét tolmácsolta. Akikkel beszélgettem, tudták, hogy elfogyasztották, amit az óra mutat. Csak a hirtelen megugrott követelés kavart városi méretű felháborodást. Pilinyi néni egyedül él. a fia a fővárosban dolgozik, a lánya főiskolás. Kevés a nyugdíj, muszáj munkát vállalnia. A Nógrádi Sándorról elnevezett szakközép- iskola kollégiumában portás, amiért 2200 forint fizetést kap. Ebből most 1808-at a vízszámlára fizetett ki. ☆ A Sörkertben sokan megfordulnak, gyorsan szállnak a hírek, terjednek a pletykák a „vizes’-témában is. A délelőtti órában körülbelül tucatnyian kortyolgatták a Kőbányait. — Legutóbb valamilyen Katika volt órát olvasni. Még a boltban is rám szólt, mennyit kell fizetni. . . — Az a hugyagi fiatalember csak a hasára ütött, azután meg azt mondta: ennyit kell fizetni — mesélte Hompasz István. — ötven-hetven forintokat kért. Most meg egyszerre — 836. ☆ — Sajnálatos, de korántsem egyedülálló eset a szé- csényieké — szögezte le elöljáróban Márkus Pál, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat osztályvezetője. --- Mi is történt valójában? Lelkiismeretlen munkát végzett az óraleolvasó, amiért meg is váltunk tőle. Számára ezzel véget ért az ügy. — Hogyan történhetett ekkora mulasztás? — Nézze, a vízórák leolvasását senki sem tekinti életcéljának. Részfoglalkozásban, másodállásban vállalják el az emberek, igazán nem válogathatunk, hogy kit veszünk fel és kit nem. Harmincezer fogyasztót látunk el a megyében, s a konkrét panaszok kivizsgálása után már csak szúrópróbaszerűen ellenőrizhetjük az órák leolvasóit. Jelenlegi alkalmazottunk a negyedik ez évben Szécsényben. Ö már főállású. ☆ A házakba bekopogtatva jutottam el Istók Ferencné lakásába. A nyugdíjas takarítónő sokat gondolkodott, befizesse-e az 504 forintot (azelőtt harmincat kellett). Háromhetes töprengés után végül is a vízmű javára döntött. Földi Márta családja viszont (ottjártamkor) még nem szánta rá magát, hogy kiegyenlítse a csaknem négyezer forintos (!) számlát. ☆ — Részletfizetést is kérhetnek a lakosok, de mindenkinek meg kell térítenie, amit fogyasztott. Aki erre nem hajlandó, polgári peres eljárást indíthat ellenünk — folytatta az osztályvezető. — A helyzet kialakulásában azért nem a szécsényi - ek vétkesek. Most mégis úgy tűnik — rajtuk csattan az ostor... — Annyit fűzhetek hozzá, hogy több helyen valóban még csak fel sem emelték az aknák tetejét. A szeptemberi átfogó ellenőrzés során azonban félszáz alkalommal találtunk vízzel elöntött, vagy beomlott aknákat, iszapos, leolvashatatlan számlapokat. Ezzel pedig a tulajdonosnak kell törődnie. ☆ — Változtatnak-e valamit az eddigi gyakorlaton? — Január elsejétől némileg megreformáljuk a díjfizetést. Negyedévenként ki-ki a rá megállapított átalányt fizeti majd, s amikor év végén leolvassuk az órákat, már csak korrigálni kell a befizetést. Ez pedig kétirányú lesz... ☆ Ez már a jövő útja. Jelenleg azonban megválaszolatlan maradt a kérdés: mennyi időre kér(het)i visz- szamenőlegesen a vízmű a be nem szedett díjat, és milyen tarifa szerint. (Az erről szóló riportot ma délután hallhatják olvasóink a Miskolci Rádió műsorában) Romhányi Tamás November 17.: dohányzásmentes nap I# ■■ ■■ _ ■■ I r /»■ . rr I Közös füstölgés a füstről A dohányzás története talán akkor kezdődött, amikor az ősember használni kezdte a tüzet. B. Gajdon Nárcisz szakértő szerint: „a természeti népek a füstnek mágikus hatást tulajdonítottak, amelyet gyógyító, vallási szertartásaikon hódító füvek, levelek égetésével fokoztak”. Az amerikai indiánok nemcsak szívták vagy rágták a dohányt, hanem ünnepeiken közösen égették is. Tőlük vettük át a szokást. Rövid idő alatt elterjedt egész Európában. üivat lett; használták gyógyszerként és élvezeti szerként. Érdekes, hogy hamar ismertté vált, a dohányosoknak rosszabb az étvágya■ A 30 éves háború hadvezérei — hogy csökkentsék az élelmiszeradagokat — kötelezővé tették a katonák számára a dohányzást. „Férfias” viselkedéssé lett a pipázás, majd a ciga- rettázás. Korunk felgyorsult civilizációs társadalmi és gazdasági változásai feszültségeket és alkalmazkodási zavarokat okoznak, amelyek ellensúlyozására az ember rágyújt- Hazánkban közel 4 millióan — a férfiak többen, a nők egyre növekvő számban — dohányoznak. Mit tudunk ez ellen tenni? Erről kérdeztük meg dr. Bottá Adám főorvost, az Országos Egészségnevelési Intézet főigazgatóját. — Főorvos úr, engedjen meg egy személyes kérdést: ön dohányzik? — Nem, és ezt ajánlom valamennyi honfitársamnak. Ha a dohányra kiadott összegeket nézzük, akkor látjuk: csak az alkoholra költöttünk többet. A kiskereskedelmi forgalomban 1984-ben 14 milliárd 46 millió forintot költöttünk dohánytermékek vásárlására. Ez az összeg az akkori egészségügyi kiadások 56 százaléka, s a szociális juttatások több mint kétszerese volt. Hazánk az egy főre eső fogyasztásban a Az OENI dohányzásellenes plakátja világranglista előkelő helyén áll. A dohányzás veszélyét régen a mértéktelen fogyasztásban látták. A krónikus betegségek kialakulásában vezető szerepét az elmúlt évek tudományos kutatásai bizonyították. Az Egészségügyi Világszervezet 1970-ben megállapította, hogy a fejlett országokban az ideiglenes és tartós munkaképtelenség, s a korai halál egyik legfőbb oka a dohányzás- Évente körülbelül egymillió ember esik áldozatul e szenvedélynek. Bizonyított szerepe van a tüdőrák kialakulásának 90 százalékában, a szívinfarktusban, a meddőségben és a kis súlyú magzatok születésében is. A dohányzás felelős továbbá a kényszerűen dohány- füstös környezetben élők, ezek között is az önvédelemre legkevésbé képesek: a méhen belüli magzatok, csecsemők, a gyermekek és a dohányosok vérét kapó betegek passzív károsításáért— Nyilvánvalóan a társadalom egyik feladata, hogy megőrizze állampolgárainak egészségét. Mi tehát a teendő? — Az Egészségügyi Világszervezet, amelynek hazánk is tagja — 1978-ban Alma- Atában hirdette meg az „Egészséget mindenkinek 2000-re” programot. E szerint egyik feladatunk az egészséges életvitel kialakítása. Vállaltuk azt — az európai tagállamokban 2000-ig —, hogy a dohányosok számát a lakosság 20 százalékára csökkentjük. Tehát Magyarország közel 4 millió dohányosa közül kétmilliót kellene leszoktatnunk az ezredfordulóra. Természetesen ez sokrétű társadalmi összefogást igénylő feladat. Ehhez készített az Országos Egészségnevelési Intézet „Dohányzás — Egészség” címmel programtervet. Céljaink: a rászokás megelőzése, a nemdohányzók védelme, és a dohányzásról való leszokás segítése. — Manapság sokat beszélünk programokról. Ez csak akkor hiteles azonban, ha a feladatokról is szólunk— Igen, feladataink nagyok és sokrétűek. Elsősorban olyan közhangulatot és közerkölcsöt kell teremteni, amely a dohányzást elítéli. Mozgósítanunk kell a lakosságot, nem csak a dohányzás csökkentésére, hanem a pasz- szív ártalmakkal szembeni önvédelemre ;s- Fontos feladatunk, hogy a meglévő — dohányzással kapcsolatos — törvényeket, rendeleteket, intézkedéseket és szabályozókat felülvizsgáljuk, és újabbakat dolgozzunk ki. Mindez azonban nem feledteti, hogy szükséges a rászokás megelőzése, a leszokás segítése: egyszóval minden olyan ismeret, amely egészséges életvitelhez vezet. Természetesen nem mondhatunk le arról sem, hogy kevésbé káros dohányipari termékek jussanak a leszokni képtelenek kezébe. A felsorolt feladatok az ország valamennyi intézményét, politikai, társadalmi és tömegszervezetét, vezetőit, egyaránt érintik. R. L. Univerzális Univer Mesterszakácsok világversenye A világ legjobb szakácsai és szakácscsapatai találkoznak Baselben. A gaszt~ ronómiai világverseny a négyévente megrendezendő kulináris olimpiáknál és világbajnokságoknál is rangosabb erőpróbának számít. A svájci városba 15 évente hívják meg a földkerekség legismertebb nemzeti konyháinak mesterszakácsait. A háromtagú magyar csapat a kötelezően előírt versenyfeladatok teljesítésén kívül magyar nemzeti estet is ad a helyi bemu- tatőcsarnokban. Főként ipari, kereskedelmi hűtőgépek javításával és építőipari, felújítási munkákkal érte el az első kilenc hónapban 24 millió forintos árbevételét az Univer Vegyesipari Kisszövetkezet. A több mint 110 fővel dolgozó szövetkezet újította fel idén a ben- czúrfalvai kastélyt. Emellett jól működik a nyomdai részleg, amely nyomtatványokat, esküvői meghívókat és névjegykártyákat készít. Egy lakatoscsoportjuk a Közép-magyarországi Tejipari Vállalat szécsényi üzemében, míg egy másik a diósgyőri Lenin Kohászati Művekben végez felújítási munkákat. Foglalkoznak motortekercseléssel és az idén építették ki a jelenleg 15 fős bedolgozói hálózatot kötőelemek gyártására. Előreláthatólag teljesítik 7 millió’ forintos nyereség- tervüket és nem félnek a jövő évi szabályozóváltozásoktól sem. Úgy számolnak, hogy talán még jobb gazdasági pozícióba is kerülhetnek. Ácélsziget a Kaszpi-tengeren Magyarország története ¥ Uj egyetemi-főiskolai tantárgy A diákok és az oktatók egyaránt kedvezően fogadták a felsőoktatási intézményekben az elmúlt tanévben bevezetett Magyarország története 1918—1975 című tantárgyat. Az új tárgy oktatásának egyéves tapasztalatairól a Művelődési Minisztériumban elmondták: a közelmúltban összesített, értékelt visszajelzések egyértelműen igazolták, hogy a diákok igénylik a XX. századi magyar történelem, kü- , Ionosén a szocialista építés magyarországi gyakorlatának behatóbb ismeretét, az erről szóló tudományos igényű elemzést, az őszinte és a kérdéseikre meggyőző választ adó konzultációkat. A tárgy bevezetését gondos előkészítő munka előzte meg: a Művelődési Minisztérium az oktatók számára továbbképző tanfolyamokat szervezett: ezeken a korszakkal foglalkozó neves törtörténészek, vezető politikusok tartottak előadásokat, eszmecseréket. A tapasztalatok szerint a hallgatók és a tanárok különösen színvonalasnak ítélték meg az ellenforradalmi korszak és a felszabadulástól 1962-ig terjedő időszak feldolgozását, ugyanakkor igénylik az 1962 és 1975 közötti esztendők még árnyaltabb, művelődés- és kultúrpolitikával is kiegészített bemutatását. A visszajelzések szerint az oktatást a meggyőző tárgyszerűség jellemezte; az órákon nem kerülték meg a ma még vitatott kérdéseket sem, s a konzultációkon nyílt és őszinte, a diákok vitakultúráját is fejlesztő feldolgozásmód volt tapasztalható. A tanszékek értékelése szerint az új tárgy már rövid idő alatt is a marxizmus—leninizmus oktatás teljes értékű része lett, s jól szolgálja a leendő szocialista értelmiség felkészülését, történelemtudatának formálását. A szakemberek egyébként a tapasztalatok figyelembevételével folyamatosan igyekeznek korszerűsíteni és bővíteni a tantárgy anyagát. Reális lehetőséget kaptak az azerbajdzsáni tengeri kőolajbányászok a 150 méteres vízmélységekben való fúrásra is. Különleges rendelésükre a bakui mélytengeri szerelvények gyárában készül a Szovjetunió első — hatvanemeletes felhőkarcoló magasságú — acélszigete. Az óriás 13 ezer tonna lesz, háromszor annyi, mint a jelenleg alkalmazott acéltalapzatoké. Csak egy ilyen rendkívül súlyos berendezés tud ellenállni nagy mélységekben a Kaszpi-tenger hullámai támadásainak. Az új acéltalapzat — a korábbi emberkéz alkotta szigetekkel szemben — egységes blokk-ként kerül kivitelezésre. A tervezők elgondolásai szerint a különböző színtereken helyezkednek el a berendezéseket tartalmazó modulok, az energetikai alállomások, az egységes vezérlőpult, továbbá a kőolajbányászok normális tevékenységéhez szükséges különféle szociális létesítmények. Az év végéig a vállalat további három mély vízi monoblokk gyártását kezdi meg. Ezek szintén a Kasz- pi-tengeri gazdag kőolaj- lelőhelyeken kerülnek felállításra.
