Nógrád, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-14 / 269. szám

A NÖGRÁDR omhány ban Az emberi tényezők szerepe Az építési kerámiagyár üzemi konyháján nemcsak a vállalat dolgozói űzethetik elő ai ebédet Városi jellegű az I-es számú lakótelep törődjünk az emberekkel. Ez egyébként igen látványosan kamatozik a gyár életében. A számtalan pozitívum közül csak azt emelném ki, hogy ma már több család, família dolgozik megelége­déssel az üzemeinkben, és mi nem ismerjük a fluktuá­ció fogalmát. A tanáccsal való együtt­működési megállapodás is csak amolyan formaságnak számít, mert az utóbbi esz­tendőkben egyetlen olyan beruházásból sem marad­tunk ki, mellyel a település gyarapodott. Lehetősége­inkhez mérten, vagy a kasz- szába nyúltunk, vagy társa­dalmi munkaakciókkal segí­tettük a kivitelezést. Bővül­lek a lakossági lehetőségek a gáz bevezetésével. Jó minő­ségű ivóvize lett a falunak. Utak épültek és sorolhatnám azokat a megvalósult felada­tokat, amelyek segítségünk­kel épültek. A község egyik büszkeségének; az óvodának az építésénél egyebek között azt is tapasztalhattam, hogy milyen közösségformáló ereje van a kollektív munkának. Ha egy idegen ránéz arra a kis „gyermekparadicsom­ra", megállapíthatja, hogy „szíve” volt a tervezőnek, a kivitelezőnek, a beruházó­nak. A, gyár teljesen nyitott lett a községben élők felé. Az üzemi orvosi rendelő egyben körzeti feladatokat is ellát. Az üzemi konyhát pedig nemcsak a saját dol­gozók vehetik igénybe. A jövőt illető tervek között pedig éppen olyan fontos helyen szerepel a községi filmszínház és az iskola kér­désének megoldása, mint a tanácsi tervezetben. — Az orvosi rendelő nyolc éve szolgálja mindenki gyó­gyulását — fogad bennünket Győri Istvánné körzeti ápo­lónővér. — Naponta 80—100- an keresik fel a rendelése­ket. Jelentős társadalmi ösz- szefogással sikerült korszerű műszerekkel felszerelni a rendelőt. A legújabb szerze­mények közül való az ult­rahangos készülék, az auto­mata vércukorszint-mérő, az evolite lámpa. A műszerek tásával és az üzemek segít­ségével az előirányzott ter­veket túlteljesítettük. Egye­bek között az I. számú la­kótelep építését 150 lakás átadásával befejeztük. To­vább bővült az ivóvízháló­zat, a szennyvízcsatorna, a lakossági gázvezeték, új utak, óvoda épült. Jelentős mértékben javultak a ke­reskedelmi, szolgáltatói fia^ lózat, az egészségügyi ellátás feltételei. — Amikor az eredménye­inkről beszélek, még a kol­légák is csak ennyivel inté­zik el az egészet: „Könnyű A gazdasági egységek összefogásával épülhetett sportcent­rum a nagyközségben Bábel László felvételei többségének segítségével olyan pár percig tartó ke­zelést végezhetünk, amiért korábban- Balassagyarmatra utaztak a betegek. Az üzemi konyhán is gye- rekzsivaly fogad bennünket. Naponta átlagosan ezer adag ételt készítünk — mondja meglepetésünket látva Kiss Sándorné vezető. — Ennek csak 60 százalékát veszik igénybe a gyár dolgozói. Teljes térítési díj ellenében bárki befizethet. Rendszere­sen itt étkeznek az általános iskola napközisei, és az idős emberek. A nagyközségi közös ta­nács elnöki szobájában elő­kerül a VI. ötéves tervidő­szak községfejlesztési fel­adatainak végrehajtását ér­tékelő dokumentum és a VII. ötéves tervi fejleszté­sek koncepciója. Varga Rá- fael tanácselnöknek azonban nincs szüksége az írásos anyagra, minden felhajtást nélkülöző beszélgetésbe kez­dünk; » — Az utóbbi esztendők ta­nácsi fejlesztési feladataira elsősorban az volt a jellem­ző, hogy a lakosság támoga­Romhánynak, mert ott van pénz!” Pedig többről van szó. Mi sem vagyunk má­soknál előnyösebb helyzet­ben. Ám a település állami, társadalmi vezetése felvállal­ja azokat a nem éppen nép­szerű feladatokat is, amivel forintokat spórolhatunk meg. Itt van például az új óvoda. A kivitelezésére többen is pá­lyáztak 20—30 millió forint költséggel. Mi a legolcsóbbat választottuk, de ott voltunk és megköveteltük a minő­séget. Nekünk is könnyebb lett volna, ha van 20 millió forintunk, hogy a végén ki­fizetjük és kipipáljuk a fel­adatot, ám ehelyett gondo­san odafigyelünk. Minden célra csak annyi pénzt hasz­nálunk fel, ami éppen szük­séges. Naponta tárgyalunk az emberekkel, hogy minél pontosabban megismerjük a gondjaikat, problémáikat. Az emberi tényezőkre ala­pozva alakítottuk ki együtt­működésünket a gazdasági egységekkel is. Ügy vélem, ha érdekeink találkoznak, nincs olyan feladat, ame­lyet meg ne tudnánk valósí­tani. böztetik a megye más köz­ségeitől? — Elsődleges meghatározó, hogy a felszabadulást kö­vető évtizedekben, de külö­nösen a 70-es évektől szá­Varga Rafael tanácselnök munkra jelentős gazdasági potenciál jött létre, mely egyúttal minden változás forrása lett. Például hosszú évek óta Romhány méltóan híres építésikerámia-gyár- tásáról. Valamikor az itt készített kályhacsempék vív­ták ki nemzetközi szinten is az elismerést. E termék gyártásának megszüntetése után a különféle, tetszetős burkolólapokat szinte a sza­lag mellől adják el a vevők­nek. Az építési kerámiagyár jelenlegi jó pozícióját a ha­zai és a nemzetközi piaco­kon minőségi munkájával érdemelte ki. A kollektíva termelési értéke az idén 1,2 milliárd forint. Exportja is jelentősen növekszik. Az elmúlt esztendőhöz viszo­nyítva az előrejelzések sze­rint 1987-ben meghaladja majd a 40 százalékot. Jól prosperáló cég még a Wi- denta és a HAGY. Számot­tevő a mezőgazdasági nagy­üzem és más kisebb gazda­sági egységek termelése is. Nem mellékes az sem, hogy a községbe telepített üze­mek magas állóeszköz- és beruházásigényesek. — A földrajzi adottságok és a történelmi hagyomá­nyok révén egyre több ki­ránduló is megfordul a te­lepülésen. A helyiek, az itt dolgozók, vagy az itt pihen­ni vágyó idegenek ellátása, kiszolgálása hatalmas terhe­ket ró a településre. Túlzás nélkül állíthatom, hogy ezek megoldására egy emberként fog össze a lakosság. Ezt tükrözi az is, hogy Romhány a megyei társadalmi munka­versenyben saját kategóriá­jában három egymást köve­tő esztendőben lett első. A községfejlesztési célok meg­valósításában a tanácsnak kivétel nélkül jó partnerei a gazdasági egységek. Bárkivel is beszéltem az utcán, vagy az üzemben a fentiekről, rögtön tényekkel igazolták, hogy itt semmi helye a kételkedésnek. A hallott adatok, még ha di­csekvésként hatottak is, olyan valóságos tények, ame­lyek főhajtásra késztetik a látogatókat. Az üzemek le­hetőségeikhez mérten sokat tesznek a település gyara­podásáért, hiszen a dolgozóik zöme itt él. — A munkabéren kívül a vállalat vezetése fontosnak tartja — mondja Kollár József, az építési kerámia­gyár igazgatója — azokat a szociális juttatásokat, ame­lyekkel egy-egy dolgozó, — A Romhányban előállí­tott áruk értéke évente ösz- szesen 1.5 milliárd forintot meghaladó, nyereségük pe­dig eléri a 250 millió forin­tot. — Meghatározó és nem utolsósorban egyéni arcula­tot ad a településnek, hogy minden itt élő munkaképes lakos helyben dolgozhat. A foglalkoztatottak száma 3 ezer. Így Romhány a tér­ség nélkülözhetetlen munka­erőbázisának is számítható. Hiszen több mint húsz köz­ségből, hosszabb-rövidebb úton naponta csaknem ezer ember ingázik Romhányba. Társadalmi összefogással ka­pott korszerű műszereket az orvosi rendelő vagy az egész közösség élet- feltételeit javíthatja. A cég­nél foglalkoztatottak 60 szá­zaléka romhányi, s ha adunk, nekik adjunk. A ta­nács vezetésével együtt köl­csönös az érdekünk, hogy A nagyközség utcáit jár­va nézelődöm. Már messziről szembetűnik az építési ke­rámiagyár hatalmas üzem­csarnokaival, pipáló gyár­kéményeivel. A sportpálya mellett gondozott kis terü­leten a Widenta épületei fe­hérlenek. A volt Prónay- kastély most a híradástech­nikai anyagok gyáregységé­nek ad helyet. Aligha szük­séges bizonyítani, hogy Rom­hány az elmúlt évtizedekben 'a megye iparának egyik fontos bázisává nőtte ki ma­gát. A tágas porták új házait, a sportcsarnokot, az orvosi rendelőt, a közelmúltban épült óvodát, az új ABC- és vendéglátóegység építkezé­sén szorgoskodókat látva amellett sem kell érvelni, hogy a település életét szin­te minden oldalról meghatá­rozza a gazdasági egységek jelenléte. Ennek talán legékesebb bizonyítéka, hogy a félsza­badulást követő években más megyei községekhez hasonlóan Romhány is zárt Szlezák István, a nagyköz­ségi pártbizottság titkára kistelepülésnek számított. Ám a folyamatos fejleszté­sek eredményeként négy év­vel ezelőtt nagyközségi rang­ra emelkedett. — Valóban történelmi lép­tékű az a gazdasági fejlődés, amely a nagyközség életében végbement — sumázza az iparosodás tényeit Szlezák István, a helyi pártbizott­ság titkára. — Ez a község társadalompolitikájának va­lamennyi területén megmu­tatkozik. Ezek közül én a legjobban annak örülök, hogy az ipari üzemek je­lenlétének hatására töme­gesek. gyors üteműek és kon­centráltak az itt élők élet­módjában, életformájában történt változások is. — Melyek a nagyközség jelenét és jövőjét meghatá­rozó jellegzetességek? Mik azok az adottságok, sajátos­ságok, amelyek megkülön­Surányi János

Next

/
Thumbnails
Contents