Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-14 / 242. szám
2 NOGRAD 1987. Oktober 14., SZERDA fi kínai központi lapok: a tárgyalásokról Szovjetunió: a 70. évforduló 8. A szovjet iparosítás (Folytatás az 1. oldalról) 4* A kedden megjelent kínai központi lapok — a Zsenmin Zsipao, a Pej- csing Zsipao, a Kungzsen Zsipao, a Csungkuo Csing- jen Pao, a Csiefangcsün Pao, a Csingcsi Zsipao, a Kuangming_Zsipao és a The Chiná Daily — kivétel nélkül első oldalon, vezető helyen számolnak be arról a tárgyalásról, amelyet az ötnapos hivatalos, baráti látogatáson Kínában tartózkodó Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára folytatott kedden Csao Ce-janggal, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának megbízott főtitkárával, az államtanács elnökével. A vezető kínai lapok címekben és alcímekben emelik ki, hogy a hivatalos tárgyaláson mindkét fél nagyra értékelte a kínai—magyar baráti kapcsolatokat, s hogy a kínai és a magyar pártvezető véleményt cserélt a gazdasági és a politikai reform kérdéseiről. A kínai lapok rámutatnak, hogy mindkét ország elkötelezett híve a békének és a nemzetközi enyhülésnek, és mindkét párt vallja, hogy a szocializmust a saját adottságok és a reformok útján járva kell építeni. Idézik Csao Ce-jangot: sok a közös vonás Kína és Magyarország között, s ezek hosszú távra szólóan is alapvető tényezőként hatnak. Hozzátette azt is, hogy teljesen természetes dolog az, hogy bizonyos kérdésekben eltérhetnek a nézetek, ez azonban nem hátráltathatja a kapcsolatok fejlődését. A lapok szerint Csao Ce- jdng és Kádár János aláhúzta a megbeszélésen, hogy a két ország pártjái és kormányai egyaránt óhajtják a baráti együttműködési kapcsolatok feljeszté- sét s, hogy a kapcsolatokat a kölcsönös tiszteletre és bizalomra kívánják alapozni. A kínai párt- és állami vezető kifejezte meggyőződését, hogy a kínai— magyar kapcsolatok folyamatosan, stabilan és sokoldalúan fejlődnek és mind magasabb szintre emelkednek. (MTI) Megnyílt a KGST rendkívüli ülésszaka (Folytatás az I. oldalról) irányba mutat, de ezek még nem eredményeznek minőségi áttörést az együttműködés feltételrendszerének fejlesztésében. A most elfogadásra kerülő határozatok az első szakaszt jelentik az integráció átalakításában. Magyar részről különösen fontosnak tartjuk, hogy az előttünk álló időszakban részletesen kidolgozzuk az áru- és pénzviszonyok fokozott érvényre juttatásának módozatait, a szocialista gazdasági integráció valutáris- pénzügyi és hitelrendszerének átalakítási programját. Grósz Károly aláhúzta, hogy nagy jelentőségűnek tartjuk a KGST-tagországok közötti nemzetközi munka- megosztás kollektív koncepciójának kidolgozását. Ennek során a gazdasági együttműködés stratégiai jellegű kérdéseire kívánunk összpontosítani, úgy, hogy munkamegosztásunk teljesebben épüljön az értékviszonyok, a költségtényezők és az árviszonyok alapos elemzésére. Szükség van arra is, hogy a koncepció az együttműködési mechanizmus átalakításának fő irányait is magába foglalja. Elvi, de gyakorlati jelentőségű előrelépésnek is tekintjük a termelővállalatok és a tudományos-kutató intézetek közvetlen kapcsolatainak létrehozását és ki- szélesítését, mivel ennek segítségével gazdasági kapcsolatainkban jobban kihasználhatjuk a szocialista piac kínálta lehetőségeket. Lényeges, hogy minél előbb létrejöjjenek az ehhez szükErich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke kedden háromnapos hivatalos állami látogatásra Belgiumba érkezett. A repülőtéren Baudouin király, Wilfried Martens miniszterelnök és a belga kormány több tagja fogadta. Erich Honecker kíséretében van Günter Mittag az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Oskar Fischer külSzáznál is több sérültje van az AMTRAK amerikai vasúttársaság vonalán, Iowa államban hétfő este történt balesetnek. A Kaliforniából Chicagóba tartó séges közgazdasági, jogi és pénzügyi feltételek. A tervkoordináció a jövőben is megőrzi alapvető szerepét a nemzetközi szocialista munkamegosztás szervezésében, a két- és a sokoldalú együttműködés nagy horderejű stratégiai kérdéseinek megoldásában. Ugyanakkor, új funkciója a termelővállalatok önálló kezdeményezésének jelenleginél határozottabb érvényre juttatása. Miniszterelnökünk hangsúlyozta: teljesen egyetértünk a határozattervezetnek azzal az állásfoglalásával, hogy a szerződéses árakat a gazdasági kapcsolatok valamennyi területén egységesen, a világpiaci árakból kiindulva kell meghatározni. A szocialista gazdasági integráció kibontakoztatása — folytatta — elképzelhetetlen az együttműködés va- lutáris-pénzügyi és hitel- rendszerének gyökeres átalakítása nélkül. Rövid távon is döntő előrelépést eredményezhetne, ha bevezetnénk a transzferábilis rubel konvertibilis valutákra történő részleges átválthatóságát. Emellett távlatilag szükségesnek tartjuk, hogy a KGST más valutákra konvertálható közös valutával rendelkezzék, amely később a tagországok nemzeti pénzeszközeivel szerves kapcsolatban áll. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az ülésszak határozattervezetének a va- lutáris-pénzügyi kérdésekkel foglalkozó fejezete kevés konkrét elemet tartalmaz. Miniszterelnökünk végül a ügy- és Gerhard Beil külkereskedelmi miniszter. A hivatalos tárgyalásokon, amelyek már kedden megkezdődtek, nagy figyelmet szentelnek a világpolitika, közelebbről a kelet— nyugati viszony, a leszerelés, a fegyervezetcsökken- tés kérdéseinek. A két országot közvetlenül érintő témák sorában a gazdasági kapcsolatok kapnak elsőséget. gyors Russel város körzetében nekiütközött egy vasúti daruszerelvénynek, majd kisiklott. Az okokat még kutatják. (MTI) KGST szervezetének és munkamódszerének gyökeres átalakítását szorgalmazta. Ezzel összhangban a szükséges szintre kell csökkenteni az állandó KGST-szervek számát, le kell építeni a túlméretezett szervezeteket és létszámot, vissza kell szorítani a bürokratikus vonásokat. A KGST képviseleti szerveinek a jövőben csak az együttműködés kiemelt, állami döntést igénylő, nép- gazdasági szintű összefüggéseivel, a stratégiai jelentőségű együttműködési akciók szervezésével kell foglalkoznia. A megfelelő közgazda- sági és jogi keretek biztosításával előmozdítható a közvetlen vállalati kapcsolatok kibontakozása, a termelési kooperáció, a műszaki és technológiai együttműködés szervezését pedig a vállalatokra és az egyesülésekre lehet bízni. Grósz Károly összegezve az elmondottakat annak a véleményének adott hangot, hogy az eddigi felismerésekre alapozva kell meghatároznunk a gyakorlati teendőket, amelyek együttműködési rendszerünk gyökeres átalakításához szükségesek. E célok eléréséhez a nemzetközi feltételek új lehetőségeket kínálnak. Kiemelkedő jelentőségű ebben a Szovjetunió elvi megállapodása az Egyesült Államokkal a nukleáris fegyverzet csökkentéséről. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlesztése kedvezően fog visz- szahatni a politikai légkör további enyhülésére is, mondotta Grósz Károly. (MTI) Bush w ■ jsr rr es a jovo „Utolsó sejtemig a kontrák oldalán állok” — jelentette ki George Bush, al- elnök hétfőn, houstoni beszédében, amelyben hivatalosan is közölte, hogy igényt tart a köztársasági párt elnökjelöltségére. Bush emellett azt is aláhúzta, hogy megválasztása esetén ugyan „helyeselné a tárgyalásos megoldást” Nicaraguában, de „nem hajlandó kihúzni a szőnyeget a szabadság- harcosok — az ellenforradalmárok — alól” és támogatná az afganisztáni és az angolai kormányellenes erőket is. A 63 éves Bush kétségkívül a legesélyesebb a republikánus elnökjelöltségre, részint hatalmi pozíciója, részint hosszú politikai tapasztalata, részint bőséges választási pártkasszája következtében. Erich Honecker Belgiumban Súlyos amerikai vonatszerencsétlenség Az első ötéves terv sok vitát váltott ki nemcsak a Szovjetunióban, hanem külföldön is. Sokan bukását jósolták, mert szerintük a még mindig „gyengélkedő” ország nem lesz képes elviselni a tervezett fejlesztési ütemet. A párt soraiban is felerősödtek az iparosítás ütemének lassítására, a hátország felzárkóztatására vonatkozó követelések. Ennek ellenére a másik állapot győzött, és 1929 közepétől egyre több döntés született az amúgy is feszített terv feladatainak növeléséről. Gyakorlatilag ezzel azt akarták elérni, hogy az ötéves terv négy év alatt teljesüljön. Az 1929-es évet a kortársak a „nagy áttörés évének” nevezték. Ettől kezdődően a gyors iparosítás valósággá vált. Az iparosítás a szovjet néptől óriási erőfeszítéseket és átmeneti lemondást igényelt. A kapitalista országok iparosításának klasszikus példáival szemben —, amelyek 100—200 évig tartottak és a gyarmatbirodalmak kincseire és külföldi kölcsönökre épültek — a Szovjetunió kizárólag saját tartalékaira támaszkodhatott. Rendkívül nehéz helyzetben volt az ország. Néhány tény: élelmiszerjegyek, alacsony fizetések, és abból is jelentős iparosítási kötvényjegyzések, nehéz lakáshelyzet, földkunyhók, a barakkokban egy ágy már tisztességes lakásnak számított. — „Az emberek hallatlanul nehéz körülmények között építették a gyárakat — írta ezekről az időkről Hja Ehrenburg. — Azt hiszem, soha, sehol senki így nem építkezett és nem is fog építkezni”. Dolgoztak minden nehézség ellenére. Nemcsak önfeláldozásról, vagy öntudatosságról volt szó. Az új társadalom építését megkezdve — az egyéni boldogulást jobb időkre hagyva — sokan nagyon hamar megértették, hogy a boldogságot már akkor megtalálták a tudatos, magasra értékelt társadalmi tevékenységben. Az emberek érezték, hogy szükség van rájuk — ez volt a fő forrása a lelkesedésnek. Az iparosítás során már 1930-ban megszűnt a munkanélküliség, és a szovjet államnak első ízben kellett megoldania a teljes foglalkoztatottság bonyolult szociális-gazdasági problémáját. Az első ötéves tervidőszakban az ipari munkások száma 5 millióval nőtt. A helyzetet nehezítette, hogy több millió paraszt özönlött az iparba. A jobb helyekért járták az országot, keresték a szóbeszédek alapján a jobban fizető munkát. A munkaerő-vándorlás katasztrofális méreteket öltött. Mélypontra süllyedt a munkafegyelem. Rohamosan romlottak a gazdasági mutatók. Az új dolgozóknak az ipari kultúrával történő megismertetése bonyolult és időigényes feladat volt. Ha figyelembe vesszük, hogy ugyanakkor nagy hiány volt mérnökökben, műszakiakban, tapasztalt, kezdeményező gazdasági szakemberekben, akkor már érthetőbbé válik, hogy miért kellett ebben az időszakban bevezetni az utasításos jellegű gazdaság- irányítást. Az ország minden rendelkezésre álló erejét alávetHallatlanul nehéz körülmények között építették fej gyárak, erőmüvek százait. A képen: egy kottiszomolista betonozó munkás a dnveperj vízi erőmű építésén A nehézipar egyik büszkesége volt a sztálingrádi ima volgográdi) traktorgyár. A villamosítási program keretében a távoli és elmaradott Üzbegisz- lanba is megismertek a villanykörtét ::: (Fotók: APN-repro) ni egy célnak: ez a szigorú követelmény mély nyomot hagyott a szovjet társadalom életében. A tartalékoknak a kiemelt fejlesztési irányokra történő centralizálása és koncentrálása elősegítette a szigorúan központosított gazdasági mechanizmus kialakulását és megerősödését, az adminisztratív irányítási módszerek előtérbe kerülését a gazdasági módszerek kárára. A vezetők között ekkor született meg az a típus, amelyet „pártparancsnoknak” neveztek, és akiknek a fő munkastílusát az adminisztráció jelentette. Más hibák is jelentkeztek. A sztálini személyi kultusz törvény- sértései a 30-as években, amelynek következtében az ipar tudományos-műszaki és szervező kádereinek egy részét elvesztette. Komolyan hozzá kellett fogni a káderképzéshez, és szakítani kellett a szociális szféra elhanyagolásának gyakorlatával is. A második ötéves terv éveiben a városi munkásosztály életszínvonala jelentősen javult, amelynek bizonyítéka többek között, hogy 1935-ben eltörölték a jegyrendszert, és az öt év alatt több mint két és félszeresére nőtt a lakossági fogyasztás. 1935-ben az ipar előtt komoly feladat állt. Át kellett térni a normarendszer új formáira. Ennek az intézkedéssorozatnak a sikeres megvalósításától nagyon sok minden függött: mindenekelőtt a munkatermelékenység növelése továbbá az előző időszakban létrehozott gazdasági potenciál hatékonyabb kihasználása. Először ezt a problémát a régi módszerekkel akarták megoldani. Utasítást adtak ki, hogy meghatározott határidőre át kell térni az új normák alkalmazására. A helyszíneken azonban ezt az utasítást nem sikerült végrehajtani. Hol és mennyivel kell emelni a normát? Ezekre a kérdésekre a termelés lehetőségeit legjobban ismerő munkások aktív segítsége nélkül lehetetlen volt válaszolni. Ebben a helyzetben született meg a sztahanovista mozgalom. 1935. második felében Alekszej Sztahanov donyec- ki bányász tizennégyszeres tervtúlteljesítésének hatására az egész országban újabb és újabb munkahelyi rekordok születtek. Már ezekben az években kiderült, hogy hibás felfogás egyes dolgozókat kiemelkedő rekordok elérésére orientálni. Ki kellett alakítani a megfelelő munkaritmust, szorosabbá kellett tenni egyes munkafolyamatok kapcsolatát. A tény azonban tény maradt. A sztahanovista mozgalom segítségével sikerült az ipart az új normákra átállítani, ezzel jelentősen növelni a termelékenységet, és az előzőnél jobb eredményekkel zárni a második ötéves tervet. A háború előtti három nem teljes ötéves tervidőszakban (1928—41) felépült kilencezer iparvállalat és egy sor új, fontos gazdasági ágazat született. Űj gyárak jelentek meg, a régiek pedig jelentősen bővítették kapacitásukat. Az ipar bruttó termelése 1940-ben az 1913-as évhez viszonyítva 7,7-szeresére nőtt. Ezen belül a nehézipar kulcságazatában — a gépgyártásban és a fémfeldolgozásban harmincszorosára. A Szovjetunió az USA mögött a második helyre zárkózott fel az ipari fejlettségben. A szocializmusnak gz ezekben az években létrehozott anyagi-műszaki bázisa kiállta a legnehezebb próbát is a nagy honvédő háború éveiben a német fasizmus ellen vívott harcban. Oleg Hlevnyjuk Segítve a fejlődő országokat A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Német Szociáldemokrata Párt közösen javasolja, hogy a fegyverkezési kiadások csökkentése révén felszabaduló anyagi eszközök egy részével a nemzetközi közösség járuljon hozzá a nagy szükséget szenvedő fejlődő országok súlyos gondjainak enyhítéséhez. A két párt képviselői erről Bonnban kedden tájékoztatták a sajtót, miután az 1984-ben megalakult, felváltva Moszkvában és Bonnban ülésező munkacsoportjuk a nyugatnémet fővárosban befejezte soros találkozójának munkáját. A sajtóértekezleten részt vett Anatolij Dobrinyin, az SZKP KB titkára, a KB nemzetközi kapcsolatok osztályáig vezetője és Egon Bahr, az SPD elnökségének tagja. (MTI)
