Nógrád, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-12 / 240. szám
2 NÖGRÄD 1987. október 12., HÉTFŐ Kádár János Pekingben (Folytatás az 1. oldalról) nában. Rámutatott, hogy a kölcsönös látogatások demonstrálják mindkét fél készségét a baráti együttműködés fejlesztésére, amely egybevág a két nép érdekeivel. A magyar pártvezető nagyon fontosnak és hasznosnak nevezte a rendszeres tapasztalatcserét a két párt között — mutat rá jelentésében az Űj Kína. A vasárnapi programban a Kínai Kommunista Párt főtitkára bankettet adott az MSZMP főtitkára tiszteletére, ameiyen pohárköszöntők hangzottak el. Csao Ce-jang a többi között utalt rá. hogy a reform Kínában később kezdődött el, mint Magyarországon. A párt XI. kongresszusán megválasztott Központi Bizottságnak 1978-ban megtartott 3. plenáris ülése után a nép- köztársaság több mint 30 éves múltja pozitív és negatív tapasztalatainak összegezése — különösen a 10 évig tartó „kulturális forradalom” keserves tanulságainak levonása, illetve a világhelyzet és a nemzetközi tapasztalatok elemzése, többek között a magyar reform tapasztalatainak tanulmányozása — alapján kezdtek hozzá a reform és a nyitás politikájának megvalósításához, és léptek a kínai sajátosságokat viselő szocializmus építésének útjára. Ezzel megnyitották a szocializmus építésének új szakaszát, ami mélyreható változásokat hozott országuk életében. Hangsúlyozta, hogy Kádár János, a kínai nép jól ismert és nagyrabecsült barátja, aki már az ötvenes években kétszer is járt Kínában. Mostani látogatása alkalmat nyújt arra, hogy egyrészt személyesen győződhessen meg azokról a változásokról, amelyek az azóta eltelt 30 esztendőben végbementek Kínában, másrészt, hogy folytatódjon a Budapesten megkezdett rendkívül hasznos eszmecsere. A két fél közös erőfeszítéseinek eredményeként a kínai és a magyar párt, a két ország és a népeink közötti baráti viszony új fejlődési szakaszba jutott. Ez igen biztató. Nagyra értékelte a kinai—magyar barátságot. Kiemelte, hogy ez a barátság nemcsak országaink szocialista építésének és reformügyének, hanem a világbéke védelmének is javára válik. Baráti együttműködésünk szakadatlan fejlesztése a két párt és kormány tántoríthatatlan politikája. Kádár János köszönetét mondott a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, Csao Ce-jangnák a megtisztelő meghívásért. A magyar—kínai kapcsolatokról szólva elmondotta: — az időleges visszaesés szakasza után — ismét átfogjak a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet szinte minden területét, s különösen a legutóbbi időszakban, gyors ütemben fejlődtek. Ezt a folyamatot erősítette Csao Ce-jang elvtárs, ez évi júniusi budapesti látogatása. Kifejezte meggyőződését, hogy a mostani látogatás és kínai testvérpárt vezetőivel folytatott tárgyalások is jól szolgálják pártjaink, országaink, népeink kapcsolatainak további bővítését. Mi a magunk részéről a jövőben is erre fogunk törekedni, s öröm számunkra, hogy kínai barátaink részéről is hasonló szándékot tapasztalunk. Örömmel állapította meg, hogy egyetértünk a világ sorsát meghatározó fő kérdésekben. Valljuk, hogy a nemzetközi béke megvédhető, a világháború elkerülhető. s hogy megengedhetetlen a világűr militarizálása. Meggyőződésünk, hogy az emberiség, az emberi civilizáció fennmaradása érdekében a felhalmozott nukleáris és más pusztító fegyverek csökkentésére, végső fokon azok megsemmisítésére van szükség. Teljesen egyetértünk abban is, hogy mozgalmunkban, a kommunista pártok közötti kapcsolatoknak, általában pedig az államok közötti viszonynak az egyenjogúság, a függetlenség, a kölcsönös tisztelet és a bel- ügvekbe való be nem avatkozás elvei alapján kell fejlődniük. Az említett fontos kérdésekben kialakult nézetazonosságunk jelenti azt a biztos alapot, amelyre együttműködésünket a jövőben is építeni kívánjuk. Nagy elismeréssel adózott azoknak az erőfeszítéseknek, amelyeket a kínai nép kommunista pártjának vezetésével az ország felvirágoztatása érdekében tesz. Elutazott hazánkból a dán királynő Hivatalos látogatásának befejeztével vasárnap délelőtt elutazott hazánkból II. Margit királynő, Dánia uralkodója, aki Németh Ká- rolynak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására tartózkodott Magyarországon, Az uralkodót magyarországi útjára elkísérte férje, Henrik herceg, s a kíséret tagja volt Uffe Ellemann- Jensen dán külügyminiszter. Az uralkodói pár a látogatás programjának utolsó eseményeként vasárnap reggel kötetlen beszélgetésen találkozott a magyar és a dán sajtó képviselőivel a szálláson. A királynő és a herceg ezután az ünnepélyes búcsúztatás színhelyére, a Ferihegyi repülőtérre indult vendéglátója, Németh Károly és felesége kíséretében. A magyar és a dán himnusz elhangzása után az uralkodó Németh Károly társaságában ellépett a tisztelgő katonák sorfala előtt, majd a vendégek és a vendéglátók kölcsönösen elköszöntek a jelenlévő magyar és dán személyiségektől. A Swissair menetrend szerinti járatának gépe királyi utasaival fedélzetén röviddel 10 óra előtt szállt fel Ferihegyről. (MTI) Vöröskeresztes számvetés (Folytatás az 1. oldalról) mellett, az ellátással kapcsolatos „kényes” kérdésekre is választ kaptak a résztvevők. A tanulóifjúság körében is rendszeresen lebonyolították a káros szenvedélyek elleni, a fogászati és a testápolási akciókat. Az egészségnevelés ott fejlődött elsősorban, ahol a társszervekkel sokoldalú együttműködés alakult ki, s ahol az igényekhez jobban igazodó, változatosabb módszereket alkalmaztak. Ez a tevékenység még ma sem kielégítő, a szemléletváltásnak még csak kezdeti jelei mutatkoznak. A környezetvédelem szerves részét képező tisztasági mozgalom az elmúlt évben kezdett megfelelő irányban és mértékben fejlődni, s jelenleg is igen változó képet mutat. Az iskolák és az üzemek többségénél jobban. a lakóterületeken viszont — részben az e feladatot végző aktivisták számának csökkenése miatt — nem kielégítően szervezett. A családvédelmi és a szociális munka is a szemlélet- formálásra és a konkrét segítségnyújtásra irányult. Az ifjúság családi életre való felkészítését szolgáló előadások száma az utóbbi öt évben megduplázódott. A lakó- és munkahelyeken nagyobb érdeklődés kísérte a filmvetítéssel egybekötött foglalkozásokat. A hagyományos összejövetelek mellett egy sor új kezdeményezéssel is próbálkoztak az alapszervezetek. Balassagyarmaton apák részére tartottak értekezletet, Pásztón a dolgozó, bejáró fiataloknak állítottak ösz- sze programokat. Az időskorúak támogatása sokoldalú, a szervezetekkel való szorosabb együttműködést igényelt. A felmérésre, gondozásra készítette fel az aktivistákat a kórházi gyakorlattal egybekötött tanfolyam. Az állami gondozott gyermekek családi kapcsolatainak erősítéséhez, munkahelyi beilleszkedéséhez, családalapításához több üzemi alapszervezet nyújtott segítséget. Új eleme munkájuknak a bűnelkövetők egészséges életmódra, családi életre nevelése. Hozzászólásában Gordos János elmondotta, hogy a Vöröskereszt-szervezetek életük nagyon jelentős időszakához érkeztek. Felelősség- teljes felkészülésük értékét növeli, hogy az aktívák jól szolgálják a társadalmi célokat. Hozzátette, hogy a megyei pártbizottság is értékelte munkájukat, s azt színvonalasnak, jónak ítélte meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy a megújulás küszöbéről a szervezetek akkor tudnak előrelépni, ha a változás és szemléletformálás szükségességét igyekeznek elfogadtatni, s a gazdálkodást jobban figyelembe vevő felfogást alakítanak ki. Az emberek mozgósításában a nyíltságot és őszinteséget emelte ki. Az elhangzottakhoz szóbeli kiegészítéseket fűzött még többek között dr. Kollár Zoltán, a megyei egészségügyi osztály megbízott vezetője, dr. Zeke Lajos vezető főorvos, dr. Manga Mátyás, a símentőszolgálat tagja, valamint dr. Alföldy Árpád, aki méltatta a szervezet ötévi munkáját, kiemelve az egészségnevelő tevékenységet, a családsegítő szolgálatot. A küldöttválasztó értekezleten kitüntetéseket adtak át. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Budapesten a központi ünnepségen veszi majd át dr. Karács Ilona, a megyei mentőszervezet vezető főorvosa, a Vöröskereszt-mozgalomban végzett több évtizedes munkája elismeréséül. A Vöröskeresztes Munkáért arany fokozatát négyen vették át. Megválasztották a 29 tagú vezetőséget, élén dr. Dömsö- dy Péter elnökkel. A vezetőség titkára továbbra is Báli Nándorné dr., helyettese Sólyom Istvánná. A kongresz- szuson megyénket 21 küldött képviseli majd. Szovjetunió; a 70. évforduló 6. Egyenlők szövetsége A Szovjetunió megalakulását tartalmazó 1922-es dokumentum. A belső és külső ellenforradalom legyőzése után szükségessé vált a független szovjet köztársaságok kapcsolatainak rendezése, egy erős, fejlődőképes állam létrehozása. A nemzet állami berendezkedése, formáinak kimunkálása, amely 1922. december 30-án a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megalakulásával fejeződött be, éles viták közepet* te zajlott. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának és a szovjet köztársaságok kommunista pártjai központi bizottságainak képviselőiből 1922. augusztus 11-én bizottság alakult. Élére Sztálin került, akit a párt XI. kongresszusa 1922 tavaszán választott meg a Központi Bizottság újonnan alakított főtitkári tisztére. Szeptemberben a bizottság elfogadta Sztálin téziseit, amelyek Az autonomizá- lásról címet viselték: eszerint Ukrajna, Belorusszia, Azerbajdzsán, Grúzia és Örményország autonóm köztársaságként vált volna az Oroszországi Föderáció részévé. Az OSZSZSZK legfőbb államhatalmi szervei össz-szövetségi szervként működtek volna. Az „auto- nomizálás” gondolatát igen sok pártmunkás támogatta. Az elképzelés hívei nem vették észre, milyen óriási a különbség a szerződéses alapon és az autonomizálás alapján történő szövetségteremtés között. Lenin, aki kategorikusan elutasította az „autonomizálás” gondolatát, csak 1922. szeptember 20-a után tudta kifejteni a kérdésben alkotott véleményét, amikor egészségi állapotának rövid ideig tartó javulása után ismét hozzáfogott párt- és állami feladatainak teljesítéséhez. Ekkorra már nyilvánvaló volt, hogy a javasolt tervezet értékelésében helyi eltérések is vannak. Míg az Azerbajdzsán és örmény Kommunista Párt Központi Bizottsága támogatta a tervezetet, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága leszögezte: „...A független köztársaságok autonóm formában történő egyesülését korainak tartjuk. A gazdasági erőfeszítések egyesítése és a közös politika kialakítása szerintünk is szükséges, a függetlenség attribútumait azonban meg kell őrizni”. A Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottsága a szerződéses viszony fenntartása mellett voksolt. Az Ukrán Kommunista Párt Központi Bizottsága nem tudta külön is megvitatni az ügyet. Mindezt figyelembe véve, a bizottság szeptember végén, a Központi Bizottság október 5-én esedékes plénumára halasztotta a tervezet megvitatását, még azt megelőzően, hogy a köztársaságok pártszervezetei is megvitatták volna. Amikor Lenin tudomást szerzett erről, bekérette magához a bizottság teljes anyagát, és a köztársasági pártszervezetek határozatait. Szeptember 25-én el is küldték neki a Moszkva környéki Gorkiba, ahová másnap reggel Sztálin is elutazott. Két óra negyven percen át tartott közöttük az eszmecsere. Lenin még aznap levelet írt a Központi Bizottság tagjainak, s ebben benyomásait összegezve, nyomatékosan felhívta a figyelmet e kérdés rendkívüli súlyára, és megjegyezte, hogy Sztálin hajlamos a túlzott sietségre. Lenin a szuverén köztársaságok olyan egységes, szocialista, szövetségi államban történő egyesülését javasolta, amely nem teszi semmissé függetlenségüket, hanem föderatív alapon egyesíti az egyenjogú köztársaságokat. Sztálin meglehetősen beteges érzékenységgel reagált Lenin bírálatára, lényegében nem értette meg, hogy mit is követel Lenin. A politikai bizottság tagjainak címzett szeptember 27-i levelének hangvétele, és ellenvetései tökéletesen érzékeltetik ezt. Lenin álláspontját „nemzeti liberalizmusnak” minősítette levelében. Sztálin, amikor Leninnel egyeztetve módosította az eredeti tervezetet, még csak azt sem tartotta szükségesnek, hogy érzékeltesse, milyen alapvető különbség van az elvetett autonomizá- lási terv és az egyenjogú, szuverén államok szövetségének létrehozására tett javaslat között. Ehelyett a bizottság új dokumentumának bevezető részében az állt, hogy az új dokumentum lényegében az eredeti változat „többé-kevésbé” módosított és pontosabban megfogalmazott variánsa, s mint ilyen, „alapjában véve helyes és mindenképpen elfogadható”. A két megközelítési mód közötti elvi különbség elmosódott, s aki olvasta, annak az a benyomása támadhatott, hogy nincs is ilyen különbség. Lenint nyugtalanította, hogy megpróbálják elmosni a különbséget, a két tervezet között, mivel nem lehetett tudni, hogy a köztársaságok egyesítésekor menynyire következetesen fogják tartani magukat a proletár nemzetköziség elveihez. Lenin a nagyhatalmi sovinizmus megnyilvánulásának minősítette, ha az államapparátus úgynevezett egysége nevében bármilyen formában is eltérnek ezektől az elvektől. Az Oroszországi Kommunista Párt Központi Bizottságának 1922. október 6-i, plénuma teljes mértékben támogatta Lenin álláspontját, javaslatai alapján határozati javaslatot készített, amelyet a Központi Bizottság direktívájaként elfogadott, majd azzal a célzattal, hogy a Szovjetunió első tanácskongresszusán előterjeszthessék, megbízta a Sztálin vezette új bizottságot, hogy dolgozza ki a többnemzetiségű szövetségi állam alakulásáról szóló törvény tervezetét. A szovjetek első kongresz- szusa 1922. december 30-án, nyílt meg, és lényegében elfogadta a Szovjetunió megalakulásáról szóló nyilatkozatot, és megállapodást. Valóra váltva Lenin útmutatásait, a párt központi bizottsága már 1923. első hónapjaiban gyakorlati intézkedéseket hozott a még éppen csak, hogy létrehozott Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének megerősítésére, és a felszínre került fogyatékosságok megszüntetésére. 1924 januárjában a szovjetek II. össz-szövetségi kongresszusa véglegesen jóváhagyta a Szovjetunió első alkotmányát, s ezzel lezárta a szuverén szovjet köztársaság föderációjaként létrejött egységes szövetségi állam kialakulásának folyamatát. A szövetségi kormány hatáskörébe a külpolitika, a külkereskedelem, a pénzügyek, a fegyveres erők, a közlekedési útvonalak, és a távközlés kérdései tartoztak. A többi kérdés megoldása a szövetségi köztársaságok hatáskörében maradt. A Szovjetunió Központi Végrehajtó Bizottsága két egyenjogú házból állt; egyrészt a szövetségi tanácsból, amelynek tagjait a kongresszuson választották az összes küldött közül, és a nemzetiségi tanácsból, amelynek tagjait az egyes szövetségi és nemzetiségi autonómiákat képviselő küldöttek választottak. A Szovjetunió első alkotmányának elfogadásával lezárult annak a nagy és bonyolult munkafolyamatnak az első szakasza, amelynek eredményeként létrejött és megerősödött az ország valamennyi népét és nemzetiségét lélekszámától függetlenül képviselő szövetségi állam. Albert Nyenarokov, a történettudományok kandidátusa Gyűlés Szamarkandban az Vzbegisztánnak a Szovjetunióhoz való csatlakozása kapcsán. (Fotó: APN-repro)
